mvsz2002.htmlTEXTMOSS#$Q-š6<š6<3Ý mvsz2002.html
A menyasszony-fátyol titkai

Minden nagyobb összejövetelnek vannak olyan hátterei, amit jobb, ha a „fátyol ápol és eltakar." Erre mondjuk sokszor: borítsunk fátylat rá.
Esetünkben a „menyasszony", a Magyarok Világszövetsége, melyet akarata ellenére, évek óta  „férjhez akarnak adni". Sikertelenül. Pedig volt és van hozomány: a Benczúr utcai székház mellett, a Nyugati Régiónak nevezett torz-szülemény, mely magában foglalja sok emigrációs szervezet fél évszázadot meghaladó tapasztalatát. Tehát -miként az érdekházzaságoknál kívántatik-, érdek háttér is lenne, éppen vôjelölt is, de csak nem akaródzik ez a házasság...
Így jobb híján,  a „rokonok", egy sor emigrációs szervezet lett a céltábla, melynek „leállamosítása", a hivatalos politikai arénába való becserkészése vette kezdetét, fôleg a rendszerváltás óta fellazult világban..

Arra a hálátlan szerepre kell vállalkoznom az elmúlt 2 év sorozatos sikertelen házassági kísérletek után -melyet a jómodor nem igen tart illendônek piszkálni-, hogy legalább a legújabb, alig pár hete lejátszódottakról néhányat, a köz informálódására, okulására közreadjak. Olyanokat, melyekre bizonyító levelek, vagy személyes élmények állnak rendelkezésre. Ezért voltaképpen ez az írás, a Magyarok Világszövetsége 2002. évi közgyûlését megelôzô napi praktikák háttere, a gyûlés rövid összefoglalója és mindezek tanulságait tartalmazó lesz.

Hónapok óta tartott a csata elôkészítése. Mondhatni: másfél, két éve. Két éve, a 12/13 „önfelfüggô" elnökségi tag kezdte a sort, megbízott személyek ügyészségi feljelentéseivel folytatódott. Ezek végkimenetelei ismertek: eddig egy pert sem vesztett el az MVSZ.

Kevésbé ismertek azok a törekvések, melyek a sikertelen perek mellett, a látszólag egységes Nyugati Régió, belülrôl történô megosztására irányultak. Ezek kirívó példáiról is lehetett elvétve leveleket olvasni, igazi bizonyíték csak közvetett volt: -máig! Most azonban van olyan, mely egyértelmûvé teszi: ha „törvényesen" nem ment, kibírta a pénztelenséget, az ügyészségi praktikákat, akkor más módon próbálták meg a szervezetet ellehetetleníteni. Nem kertelek. Az egyik Országos Tanács vezetôje szó szerint ezt mondta: „-megkérdezték, hogy mennyit kérünk... -Miért mennyit kértek?-kérdeztem elképedve.  -Hát azért, hogy mi is belépünk a szervezetbe."

Most még nem publikus: -ki kérdezte ezt. Csak jelezni szeretném, hogy VAN bizonyíték. Fôleg közvetett, melynek legérdekesebb példája, a Nyugat-Európai szervezeti tömörülés mellett, az amerikai kontinensre juttatott több tízmilliós támogatás, mely után, teljesen ellentétessé vált az ottani OT vezetôjének „hozzáállása", az MVSZ jelen vezetéséhez. Láthatóan arra ment/megy ki a hivatalos külügyi kamarilla politikai játszma, hogy a jelen vezetést eltávolítsák az MVSZ élérôl.


Ide sorolható, tavaly az Erdélyi Egyetemnek, FURA körülmények között juttatott komoly állami támogatása is, mely után szinte azonnal megromlott az akkori tiszteletbeli elnök -Tôkés László- viszonya az MVSZ-el. Ezek voltak a fôbb állomások az év elejéig. A „döntés", a belsô erôk igazi szemtôl szembeni csatája, az idei közgyûlésre „várt".

Már 2002 januárban látható volt: valami készül. Az USA OT pár tagja kezdett vizsgálódni, korábban önmagukat felfüggesztô, vagy más ok miatt ma már nem szereplô tagoknak is folyamatosan megküldve a „tényállásokat".  Az Internet világában lebonyolított akcióik sorra kudarcra voltak ítélve. Az Internet „nem tud" titkot tartani, minden „csak Neked szól!" megmozdulás, a jobbszándékú emberek közbelépésén eleve elvetélt. Köszönet azoknak, akik nem hagyták az intrikus leveleket szó és válasz nélkül.

Erre, új teória lépett fel: a Felügyelô Bizottság pár tagja, hivatalos vizsgálatot kezdett az MVSZ irataiban. Megállapításaikat azonban nem a törvényes módon hozták nyilvánosságra: az Interneten már akkor keringett a „tényeket" tartalmazó írás, mikor maga a Bizottság vezetôje, vagy a vizsgálatban érdekelt szervezet, ezt még nem is látta, vagy véleményezhette. Érdekes módon ez  ZÁRT körben keringett úgy, hogy még a köztiszteletben álló bizottsági vezetô is, csak Budapesten, a közgyûlés elôtt 4 nappal olvasta elôször azt az írást, amit a Bizottság NEVÉBEN, egy hónappal korábban már kiadtak. Tehát VAN egy kör, mely véd-dac szövetségben, mint egy titkos társaság egymással levelezve, szinte kijelölte a személyeket: ki a „megbízható" és ki nem?  Így mentek a levélakciók, felhergelve mindenkit, aki „velünk szimpatizál", ugyanakkor KIZÁRTÁK ebbôl azokat, akikrôl az egész szólt. ÍGY értlmezik a „demokrati-KUS" vonalukat.

A közgyûlés elôtt, magam is bementem a Semmelweis utcába, ennek a vizsgálódás tárgyát képezô „jelentésnek" a valóságtartalma érdekelt. Több napon át végzett, a Felügyelô Bizottság vezetôjének ellenôrzô adatai alapján, bizonyítva láttam a HAMIS tényállást. Még a vizsgált idôszak dátumát sem tudták hárman helyesen leírni, a hemzsegô helytelen konklúziókról nem is beszélve. Épp ebbéli töprengésem során, szállásomra tartva, szó szerint belém botlott az ausztráliaiak volt elnökségi tagja. Hát, Te mit csinálsz itt- kérdeztem meglepve, mivel szó szerint belém ütközött. Tudod, a Melbourneben tartandó önazonosság konferenciát szervezem - így a válasz. Mellékesen megmondtam, hogy az önazonosságát a leszbienek és a homokosok keresik, magamról például pontosan tudom, hogy fiú vagyok. Miért nem találnak egy értelmes magyar kifejezést? Rövid, heves szópárbaj után jött a dörgedelmes szózat: -hiába csináltok akármit, most váltam el az USA OT- /nevét kihagyom!/ tagjától. Jobb ha tudod, hogy úgyis megóvják a közgyûlést és megteszik a feljelentést az ügyészségen.

Mivel az a személy akitôl épp találkozásunk elôtt vált el, szintén egy jeles „önfelfüggô" volt, nem kellett sok ész kitalálni: itt egy praktikus-praktikáról van szó. Magyar módra. Ahol nem tudok segíteni, legalább romboljak...
Ezek után szókimondó véleményem nem maradt hatás nélkül. Többen nézték a szópárbajt, valami választási csatát sejtve. Ezúttal, az értékes információ miatt, minden mástól eltekintve köszöntem el a volt elnökségi tagtól, aki láthatóan egy kis összesküvés részese volt. Hiába! A jó cserkész, megteszi azt ami tôle telik!

Másnap reggel külföldre utaztam, csak a választás napján kerültem vissza az „arénába". Akkor, már állt a harc, a mondást idézve: „Ha harc, hát legyen harc! -mondta Swarcz."  Régi, kedvesnek hitt/tartott emberek, feldúltan rohangáltak a folyosókon, alig lehetett nyugodt szót váltani valakivel. Szinte belecsöppentem delegátus társaimmal abba a légkörbe, ami az elnökségi ülést követôen, a Nyugati Régió ülésén várt ránk. Vadnyugati stílusban lehetetlenítették el az ülésvezetôt, így a „sheriff" szavát szinte nem lehetet hallani. Ezt már képtelenség volt szó nélkül hagyni: erélyes felszólalással valamennyire sikerült normalizálni a légkört, de láthatóan egy ellenséges csapat köré tömörült stáb, MINDENNEL ellenkezett. Ekkor ismét szót kérve emlékeztettem a nagyérdemût, hogy két kezem nem elég megszámolni azokat az itt levô személyeket, akiket évek óta békítgetek az Interneten. Nekik ez sem volt elég? Nézzenek magukba végre. Nekünk közel kétezer dollárba került az út és ezt NEM ezért a cirkuszért fizettük ki. Dolgozni akarunk, ami így lehetetlen. Ez hatott, ideig-óráig, de ezzel kivívtam a hangadók „elismerését", amit azután a következô napokban és magánszemélyeknél is bôven „honoráltak".

Mellesleg lemondásra szólította fel ugyanaz a stáb a NY-Régió elnökét, aki azonnal bizalmi szavazást kért, és nagy többséggel, bizalmat is kapott. Ezt egyébként egy másik amerikai már egy héttel korábban jelezte, így meg sem lepett. Talán alig volt az elnöklô Léh Tibor személyen kívül más, aki errôl nem tudott. Dohogásomra egy régi MVSZ-es így reagált: egy évtizede ezt játsszák az amerikaiak, tisztelet a kivételnek. Meglátod, ha kell, egy karlendítésre várva, majd még ki is vonulnak. Igaza lett. Ez azonban, már a közgyûlés tárgykörébe tartozik.

A közgyûlés, az elôzô napi határozatképtelenség után, másnap az Alapszabály szerint, a résztvevôk létszámától függetlenül, határozatképes volt. Elôzô délután, a két régióülés közös eredménye: egyesült a Kárpátmedence-i és Anyaország-i Régió. Így másnap, már egységes Régióként vettek részt a gyûlésen. A hozott közgyûlési határozatokat nem kívánom felsorolni. Néhány kivételtôl eltekintve, egységes volt az álláspontja a küldötteknek. Ezen a gyûlésen is voltak olyan jelenetek, melyek nem odaillôen, de koreográfia szerint játszódtak: ismét /tisztelet a kivételnek/ fôként az amerikaiak jóvoltából. Kifejezetten zavaró volt, hogy a mások beszédébe is bekiabáltak, néhányuknak érthetetlenül, valami felsôbbrendûségi érzésük volt: nem törôdtek a közhangulattal.

Kirívó esetek is voltak, melyekre nem érdemes emlékezni de arra igen, hogy az ausztráliai delegáció korábbi tagja Interneten írt levelének „hatása" ?melyben bejelenti, hogy nincs is ausztráliai OT!-, a jó szándékkal szétosztó délamerikai delegátuson csattant. Egész addig,  míg eloszlattuk a tévedését, sôt mások helyett is bocsánatot kértünk... Sajnos ez miatt elôtérbe került az ausztrál delegáció is, és óhatatlanul feljött, a repülôjegyek ügye. Ha ez a levél nincs, senki fel nem hozza és ad-acta lett volna téve. Így közgyûlési döntés született arról, hogy el kell számoltatnia az elnökségnek a jegy árakkal a korábbi ausztráliai érintetett delegátusokat. Amennyiben nem hajlandók a visszafizetésre, törvényes útra kell terelni az ügyüket. Kár, nagy kár volt ezért a levélért, a szó szerinti öngólért!

Az volt mindvégig az ausztráliai delegáció célja, hogy igyekezzék csillapítani az értelmetlen handabandázókat és az ész szavára hallgatva, tompítsa a kilengéseket. Délutánra már nem igen kellett, a látható többség egységes véleménye kedvét szegte a rendbontásoknak, bár még egyszer megpróbálták. Bizalmatlansági indítványt terjesztetek be, sôt volt, aki ezt mondta az USA delegátusként a pulpitusról: kár pénzügyi kérdésekrôl beszélni. Egy aláírás kell, hogy a jelenlegi elnök lemond, és azonnal lesz pénz. Minden volt, csak szépfiú nem, aki ezt elmondta. /Papp László/  Közfelkiáltással szó szerint lezavarták az emelvényrôl.

A Felügyelô Bizottság beszámolóját, a bizottsági vezetô tartotta meg, melyben magával kapcsolatban is bizalmat kért, amit elsöprô többséggel megkapott. A korábban zavartkeltô hamis adatokat tartalmazó jelentés készítôi közül 2 személy már elôzô nap lemondott, a harmadik ügye az Etikai bizottság elé kerül.
 

Összefoglalóként:
a/ az elôcsatározásokban, a konspiratív bomlasztásban, sajnos a régi ausztráliai csoport vezetôi, kulcsszerepet játszottak. Kár, hogy hagyták magukat „megvezetni".
b/ a régió egyesítéssel, megerôsödtek mindenképpen a Kárpátmedencében élôk. Továbbra nem lehet „oszd meg uralkodj" játszmákkal kijátszani az ott élôket, akár egymás ellen.
c/ az Alapszabály értelmetlenségeit, hiányait kiküszöbölve, egy érthetôbb bár még nem jó, hanem toldozott foltozott szövegû Alapszabálya van az MVSZ-nek.  Az új Alapszabályt, jövôre elô kell készíteni, 2 vagy 3 fordulóban, az OT-k között megkörözve. /egy jó tervezet megküldésére, személyi garanciát vállaltam a délamerikainál/
d/ támogatás hiányában mindenki fizette a maga költségét és így elvált, hogy ki hajlandó a saját pénzén a közért dolgozni
e/ a záróestén, az AUZMSZ elnökaszonya, meghívta a Találkozóra a közgyûlési résztvevôket. Reméljük, néhányan élni fognak ezzel és érdekesebbé teszik majd a Találkozót.
f/ igen valószínû, hogy az MVSZ elnöke és/vagy elnökhelyettese, ellátogat a Találkozóra. Egyúttal egy körutat is tesz Ausztrália nagyobb városaiban, toborzó céllal.
g/ számomra úgy tûnik, hogy nem szerencsés az AUZMSZ/MVSZ OT és az AUZMSZ azonos tisztikarának, szervezeti összefonódásának fenntartása. Egyetlen országban sincs így. Kérem ezt a Tanácskozáson napirendre tûzni.

Sydney. 2002. 06-16.                                          Boros Béla István
                                                                   AUZMSZ/MVSZ OT delegátus.