EGY "KIÁLLÍTÁS" PLAKÁTJA

 

 
 
 
 
 
 

ÁLOM MANDALÁK

1988-ban az egyik olyan könyvem, ami mindenhová elkísért már pár éve, a Buddhista misszió által kiadott, Hetényi Ernô fordította Tibeti yoga és titkos tanítások címû Dr. W.Y. Evans-Wentz tanulmány, fordítás volt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a '80-as években a Hamvas szamizdaton, és egy-egy Jungon kívül Magyarországon úgyszólván az egyetlen igaz forrást a Buddhista misszió kiadványai jelentették az olyan keresôk számára, mint magam is voltam. Nagyon szerencsés voltam, mert a pár száz, talán pár ezer ember közé tartoztam, aki a betonszürke, veszélyes és sötét buta 'materialista cucilizmus' idején is rácsodálkozhatott az ôsi utakra.(Természetesen voltak elérhetô nagy magyar, és más nyelvû mûvészek, inspirátorok is, holtak többen, de élôk is, csak itt a legtisztább alapokra koncentrálunk!)
A fentebb említett könyv teljesen elvarázsolt. Igazán mélyen nem értettem persze akkor. De addig-addig olvasgattam, tûnôdtem felette, hogy egyszercsak megérett a helyzet arra, hogy elkezdjem valahogyan gyakorolni. No nem a velejét, a 'nirvána megvalósítását', bár telis teli van egyenes instrukciókkal, de hát az akkori alapállás-talanság-om nem tette lehetôvé az éber elmélyedést. (Még ezt sem tudtam, csak ráéreztem valahogyan:)

Kiválasztottam hát Az állomállapot tanát, amit, amennyire meg tudtam ítélni egészen jól felfogtam. Az alapképlet röviden összefoglalva annyi, hogy a fel nem ébredett, azaz meg nem szabadult ember-lény álomállapotban tévelyeg, sodródik úgy éjjel, mint nappal. A 'felébredés' egyik módja pedig az éjszakai álmodás tudatosítása az álomsorozatok közepette, és az álombéli helyzet megváltoztatása: "... az úgynevezett átváltoztatás a következô módon történik: tûzrôl szóló álom esetén például gondold ezt: "miért félnék az álmodott tûztôl?" Gondolj erre erôsen , és lépj bele az álmodott tûzbe. És ehhez hasonlóan taposs lábaiddal minden álmodottra." Arról is szó esik, hogy át lehet változtatni a példabéli tüzet vízzé, vagy fordítva, stb.

Késôbb összefonódott a tört-ÉN-et a Jung 'önéletírásában' (más írta... le) az Emlékek, álmok, gondolatok - ban megismert mandala rajzolással. Egész életében szívesen rajzolt, festegetett, és több helyen fogalmazott valahogy úgy, hogy a négyzet, és/vagy kör alapú mandala készítéssel a személlyé válás útján az ember, az egyén hasonlóan, ha nem éppen ugyanúgy,  a teljességet (mindenséget?) szimbolizálja, érinti meg, fedezi fel, hagyja magát megnyitni, mint a vallási rendszerek által használtak esetén a közösség ('emberiség'?).

Egész életemben rajzoltam, grafikusnak is készültem egy idôben, de úgy emlékszem, valamilyen formában már tudatosan próbálgattam a mandala formátumot magam is, sôt mintha a Várban (a Nemzeti Galéria GYIK mûhelyében) már a gyerekekkel, ifjakkal is felhasználtuk volna, így, vagy úgy...

De az biztos, hogy Dániában kerekedett ki bennem, miképpen lehet az álommal kapcsolatban is használni.

Az álmaimat 1988 január 6-án kezdtem leírni, de a rajzolást csak egy bô év múlva indítottam. Könnyen lehet, hogy egyszerûen csak a kezembe került, kaptam, vagy vettem egy alkalmatos kis zsebben is elférô füzetet. Azután, láthatólag nem minden nap, és többnyire nem is konkrét álom motívumok alapján addig rajzoltam bele, amíg meg nem telt. '89 márciusától '92  februárjáig.

(Igen, hibás a plakáton szereplô '93-as évszám is, csakúgy, mint a darabszám. Ugyanis valamiért, amikor beszámoztam a rajzokat a 100-adik után 111-et írtam, amit csak most fedeztem fel, amikor beszkenneltem, és fölraktam mindet! Hát igen;-)

Nem tudom pontosan azt sem, mikor álltam le az álmok lejegyzésevel, ugyanis még '94-bôl is van két álom leírás az álom jegyzetfüzetetekben. Azt viszont tudom, hogy miért is hagytam fel a dologgal. Mindenekelôtt azért, mert megtörtént végre az, amiért végigcsináltam az egészet, vagyis egy álmomat tudatosan átalkítottam tényleg. Le sem írtam, de erre azután - szemben a lejegyzettek túlnyomó többségével - a mai napig pontosan emlékszem:

*

Határtalan csendes tenger fölött lebegek úgy 5 és 50 méter közötti magasságban, álló testhelyzetben, és hirtelen ráébredek, hogy most úgy folytatódik az álom, ahogy akarom. Talán még az is tisztán felötlik, hogy evvel megoldom az álomyóga feladatot.
Elhatározom, hogy lemerülök a víz mélyére, és már ereszkedem is, be vízbe lefelé, egyre lejjebb. Csak egy pillanatra fog el az aggodalom, hogy nem kapok majd levegôt, és be is bizonyosodik, hogy remekül tudok lélegezni.
Leérek a fenékre, és akkor eldöntöm, hogy most az álomföld mélyére merülök. Ott is jól lélegzem, merülök egy darabig, azután megteszem visszafelé ugyanazt az utat. Amikor megint a tenger fölött lebegek fölébredek, és tudom, hogy most tényleg sikerült átváltoztatnom az állomállapotot, ahogyan a könyv tanácsolta.

*

Valamikor ezután hagytam abba az álmok leírását. Az az igazság, hogy túl a yogagyakorlat ígérte 'kis megszabadulás' elérésén, nagy megkönnyebbüléssel azért is, mert nem kellett többé félálomban írkálnom minden reggel, és hosszan foglalkozni a rendszeresen nagyon sokrétû, színes, helyenként egészen 'ôrült', sokszor - Jung szavával - archetipikus álomfolyamokkal.
Ráadásul, amennyire már egyre inkább 'éber' voltam álmaimban (ami nem akadályozott abban, hogy mondjuk életveszély esetén változatlanul bebújjak egy lyukba, a szó szoros értelmében is egyszer legalább), közben a napi úgy-ahogy éber létem történései egyre álomszerûbbeknek érzôdtek olykor. Némileg tovább komplikálva az amúgyis meglehetôsen szokatlan életvitelem, aminek ugyan a két hosszú (4-5 hónapos) dán népfôiskolai bentlakás (Vestjyllands højskole/Velling, Sproghøjskolen/Kalø) adott némi keretet, és napi feladatokat, de a 'belül' zajló intenzív keresési, érési örömök-fájdalmak viharaihoz képest nem igazán döntôen.

Viszont a nyelvoktatáson és a színházi csoporton túl a pszichológia órákra is bejelentkeztem. Elsôsorban azért, mert az álmokkal foglalkoztunk, sôt megkaptuk örökbe a kommuna (önkormányzat) által fizetett remek könyvet, az egyik vezetô dán pszichológus Ole Vedfelt Drømmenes dimensioner, azaz Az álmok dimenziói címû, Az álmok léte, funkciója, és tolmácsolásuk alcímû átfogó, vaskos dolgozatát. Azóta sem volt a kezemben alaposabb munka a Freudtól, Jungon át napjaink legkülönfélébb álomfelfogásáig bemutatva a szemléletmódokat, és leírva a legfontosabb terápiás tapasztalatokat.

Bevallom nekem a Jungi értelmezés volt a legszimpatikusabb, miszerint az álmok alapvetôen a tudattalan, 'közepén' a Maggal (Self) üzenetei segítségképpen az egyénbôl a (Hamvas szavával) személlyé válás útján. Volt még ott számtalan különféle felfogás, gyakorlat, és elemzés, egészen azokig, akik tagadják bármiféle tudattalan létét, legyen az egyéni, avagy a jungi kollektív tudattalan határtalan óceánja lenyûgözô archetipikus alakjaival.
Miután a magam részérôl az álomyoga feladatra koncentráltam elsôsorban, egyik irányzatot sem vettem túl komolyan. Mindenesetre érdekes volt olvasni, hogy O.V. praxisában miképpen is használta egymást átfedôen az összes fontos megközelítést a munkája során. Ugyanakkor félreérthetetlenül amellett foglalt állást, hogy végsô soron csakis az álmodó illetékes az álmai értelmezésében és hasznosításában. De természetesen nagyon nagy különbség van egy olyan ember álmait illetôen, mind tartalmaiban, mind az értelmezést tekintve, aki mondjuk az általa felfogott legmagasabbat-mélyebbet próbálja elérni, és a között, aki mondjuk leginkább csak sikeres és gazdag szeretne lenni. Vagy éppenséggel neurotikus, vagyis valamilyen én-göcstôl szenved.
Szó esik persze az álom mandalákról is, és nem csak Jung kapcsán, mert a képzômûvészet mára már általánossá vált terápiára használt változata is akkoriban indult.

Ide tartozik, hogy azidôtt sem értékeltem túl a 'saját énemet', miután tapasztalataim, és tanulmányaim már akkor rávezettek nem csak a vibráló, szélfútta természetére, de arra is, hogy 'az ember' valahogy mérhetetlenül több annál, amit az énje, tudata felfog. Talán elég itt, ha csak a rajzocskákra mutatok, vagy felemlítem a futballkapusként regisztrált különös tüneteket, hogy akkor védtem igazán jól, olykor bravúrosan, amikor az énnek (az értékelô, tervezô, döntô, stb központnak?) ebbe semmi beleszólása nem volt, csak utólag csodálkozott. Az ezer kilométeres távolságokból érkezô telepatikus hívásokat, kapcsolódásokat, annak 'megérzését', hogy néz valaki, a Jung által szinkronicitásnak nevezett 'valószínûtlen, de mélyértelmû' úgymond véletlen egybeeséseket, találkozásokat, stb. csak megemlítem itt.


Viszont akkor még komolyan vettem például a férfiúi szerepet (nem 'csak' a férfiprogramok diktálta vágyódást, ösztökét!), és a magam kitalálta  (örökölte?) 'néptanító' társadalmi feladatom, ami többek között a népfôîskola magyar változatának megalapítására irányult (a dán tanuláson túl ezért is voltam a dán népfôiskolákon, tanulmányozni azokat). Nos az ambícióim mindkét fronton nagyon sok gondot, csalódást, és elég kevés igazi örömet hoztak. A dán, avagy nyugati kontraszelekciós 'nôuralom'  (bizony!) premisszái egyáltalán nem voltak inspirálóak - sajnálom. Na nem kerültem a nôket, csak nem lihegtem, futottam, erôlködtem utánuk, mint ifjabb bika koromban. El lehet képzelni milyen sokan próbálkoztak meg velem;-) Mindenesetre köszönet mindenkinek, aki mégis megtette, ami tellett tôle, szeretttel gondolok rájuk vissza, persze csak remélni tudom, hogy ez kölcsönös!

Az otthuni népfôiskola alapítást pedig elszabotálták azok, akik tehettek volna valamit annak idején, amikor még lett volna tere és szerepe a dolognak. (Mély tisztelet a mégis próbálkozó kivételeknek!) Nem mintha nem hiányozna ma is szerintem. Hattyuk!? Lassan azután 'kifelé' nagyjából a 'legyen elég a küzdés maga' álláspontjára próbáltam helyezkedni, több-kevesebb sikerrel, miközben 'bévül' elszántan folyt a küzdelem, valamely elfogadható alapállásért (Hamvas szava), amint látható is a rajzocskákon.

De hát még sok mindenen kellett átmenni, például a nagy, és 'sikeres' koppenhágai Hamvas Béla Klub alapításának, rövid virágzásának, és bukásának karneváli eseményein (benne foglaltan az utólsó tartós kapcsolat kifújtával), a népfôiskola alapítás kudarcain, és a mégis megvalósult otthuni egy hetes kurzusok valósággal eufórikusan sikeres élményein, stb., ahhoz, hogy valamennyire egyensúlyba kerüljön e figura, az évek során, az ôrült pénzes társ-adalmi-atlansági ön és közlétrontó berendezkedés, és a látomásai gazdagsága közötti feszültségben izzván.
Mindezt csak azért mesélem el, hogy valamelyest képbe hozzam a rajzolási alaphelyzetem 'belsô' jellemzôit.
A 'külsô' feltételeket viszont reményeim szerint el tudom úgy magyarázni, hogy más is próbálkozhasson, ha akar. Sôt, talán a népfôiskolai instruktori tapasztalataim alapján még gyakorlati gyökér instrukciókat is tudok adni.

Nos, hosszú elôzetes gyakorlatozás volt már mögöttem a rajzolás terén, de hangsúlyozom, hogy ez az álom mandala készítéshez nem elôfeltétel, de még a rajzkézség sem!
Valójában az álom motívum felhasználása sem, amint jószerivel nem sok rajzom készült az aktuális álom motívumait felhsználva. (Néhányat majd azért bemutatok!) Inkább talán a leírt, megmaradt álom újraélése, annak érzelmi, értelmi benyomásai hatottak.
Jung és mások ajánlásai alapján körben és/vagy négyzetben gondolkodtam persze (akkoris, amikor ez nem rajzolódik ki láthatóan!), de ezen túl nem képzeltem el elôre egyiket sem. Egyszerûen elindítottam egy ponton (- néha szinte alig lett több belôle;-) és addig tettem hozzá, amíg úgy nem tûnt, hogy elég... Ez persze egy jó kérdés, hogy honnan tudja az ember, mikor elég, de meg sem próbálok valami igazodási instrukciót adni erre. Elvenni, radírozni megengedhetetlen volt. Ez a keleti, fôként kínai, és zen grafikák, kalligráfiák gyakorlása nyomán alakult így nálam. Láttam, éreztem, hogy a születni kívánó 'valami' csak akkor lesz 'igazi', ha önmagát alakítva, egy lendületbôl, mintegy a kézen, szemen át visszanyit... Khm... (Látja? Nem látja? Na... nézze a rajzocskákat!;-)

Azoknak, akik - gyermekkoruk óta legalábbis - soha nem próbáltak rajzolni, festeni itt van egy kis gyakorlati útmutató. Mindenekelôtt mindenkit eltanácsolnék attól, hogy körzôt, vonalzót, vagy más segédeszközt használjon! Mindjárt el lehet kezdeni a gyakorlást a 'csupasz' körök, és négyzetek rajzolásával (ceruzával, tollal, ecsettel...). Már ha valaki hozzám hasonló módon fogna neki a dolognak.

Az 1. ábrán azt illusztráltam, hogy miképpen is lehet nekiindulni. Egy . pontból indulva az adódóan legérdekesebb módon felosztani, kitölteni a teret. Ezt ajánlom sokszor gyakorolni, és lehetôleg hagyni, hogy mintegy magától jöjjön, ami ki akar rajzolódni, mint pld a 2. ábrán. A 3. ábrán egyfajta (nem túl eredeti;-) 'megoldás' jött arra, hogy a négyzetbe rajzolt majdnem kör eltolódott a jobb felsô sarok irányába. A 4. ábrán már egy szabadabb tapogatózást látunk, szintén a kör 'értelmezéseként'... Míg az 5. ábrát annak illusztrálására szántam, hogy miképpen is lehet egy álommotívummal indítani. Egy kutyát választottam. A rajzstílusra pedig azt gondolom, hogy mindenki képes íly módon rajzolni, aki akar. Egyáltalán nem baj, ha 'soha nem látott' kutyaábrázolást produkál valaki; sôt. A ? ábra szintén a feltételezett kutyás álomból indult ki. Remélhetôleg megmutatja, hogy 'végtelen' sok féle megközelítése lehet ugyanannak az álombenyomásnak. No és lehet szinezni közben, utólag, vagy eleve szinesceruzával, festékkel dolgozni.
A legfontosabb, hogy a lehetô legnagyobb esélyét adjuk a tudattalan megnyilatkozásnak! Ez nem jelenti persze, hogy a közben felbukkanó asszociációk, gondolatok nem szólnak bele a teremtésbe! Csak az elôre tervezést ajánlott elfelejteni!

No és mi van avval, ami létrejön? Miképpen kell/lehet értelmezni? Jószerével ugyanannyi módon és felfogásban, mint az álmokat. Ma már az interneten is számtalan ilyesmi található, ha valaki szeretné tanulmányozni a kérdést, és hasznosítani esetleg a találtakat. (Persze egy tanult, tapasztalt pszichológus, és/vagy mûvész-oktató valószínûleg sokrétûbben tud segíteni, de ennek megvan az a veszélye, hogy a legnagyobb jóindulattal is a maga irányvonalait erôlteti az emberre!)
Magam részérôl nagyjából ugyanúgy jártam el, mint az álmokkal. Rajzoltam egy mandalát és jól megcsodáltam, hagytam hatni, anélkül, hogy különösebben analizáltam volna.

Nem, nem azért, mert el akartam kerülni a(z) (ön)leleplezôdést! Tessék nyugodtnak lenni, láttam azt is, hogy nem egészen vagyok normális. De ennél ijesztôbbnek csak azt tartottam volna, ha annak mutatkozom; khm...;-) Igazán nem érdekelt különösebben az 'én' szenvelgése, mélyebbre/magasabbra céloztam, ha szabad, mégha olyan ki-be csavarodottan is, mint ami látható néhány rajzon.

Felmerül-t persze az a kérdés is, hogy mûvészeti alkotásként is lehet e kezelni az eredményt. Mégha 'csak' Art Brut-ként  is (Jean Dubuffet fogalma: gyerekek, lököttek, rabok, és semmiképpen nem hivatalosan képzettek, vagy piacra sandítók, nyers alkotásai;-), legalábbis ezt a definíciót ajánlotta muzeológus ismerôsöm.
A magam mûvészet kategóriája szerint is lehet mûalkotásként is kezelni az álom mandaláim jó részét, noha, vagy MERT nem e céllal készültek. Merthogy a legalapvetôbb, az alkimista nekiindulás. Ami annyit tesz, hogy az ember ki-beteljesülése érdekében próbálkozik (a sz'rból aranyat csinálni, ha lehet;-) De errôl csak ennyit itt.

Viszont, hogyha netán azt kérdezné valaki, hogy mennyiben segített a többéves álom és mandala menet a mai, az akkorihoz képest összehasonlíthatatlanul - hogy is fejezzem ki - nyugodtabb (?), összpontosítottabb, együgyû taoista-buddhista nagyvárosi remete alapálláshoz, akkor rövid tûnôdés után alighanem azt válaszolnám: fogalmam nincs! Az a benyomásom, hogy nagyban!

Jung és követôi szerint szinte nincs fontosabb az ember életében, mint a tudattalannal való 'párbeszéd', aminek legfontosabb formái az álom 'felfogása', és a párbeszédre irányuló szabad alkotás.

Ami a 'tudattalant' illeti ugyan elég megfoghatatlan, khm, fogalmilag, és oly sokan, és sokféleképpen próbálták bemutatni, hogy nézetem szerint ugyanúgy nem menekülhetünk a a 'saját' értelmezéstôl, mint az összes többi létfontosságú kérdésben, mint a micsoda is valójában a világ, mindenség, isten, ember, stb.( De tehetünk úgy is persze, amint a Buddha ajánlotta: felejtsünk el minden nézetet, és felfogást, mert biztos, hogy valamilyen módon mind hamis fantazmag(l)ória; csak az éberség-ben-n a... 'menedék'... hm?! Szabad a gazda!;-)

Nem bonyolítom itt tovább, inkább lekerekítem. Akinek van indíttatása az álom-mandala munkára fogjon neki máris (noha pszichésen nem teljesen veszélytelen ez a dolog sem persze!). Ha valakinek kérdése volna kérdezzen bátran, talán tudok segíteni valamit.


5 (öt!;-) év!

Folyt.köv. néhány álombeírással, további példákkal, stb. - hamarost.


A rajzos könyvecske mérete 10 X 15 cm. A 2, 3, 18, 19, 72, 73, 97, 98, 111, 112, 125, 126 és a 165, 166 - os számú rajzokat tartalmazó lapok hiányoznak, azokat idôközben elajándékoztam! Viszont van 4 db, a rajzaim inspirálta + gyermekrajz benne a lányomtól, Csirinyótól, akkori barátnôjétôl Johannától 1-1, és Ginkgotól 2;-)

http://hamvasklub.parknet.dk/magyar.html