SzenteAllati.htmlTEXTMOSS'(>9 SzenteAllati.html
2003 április 1. METRO újság: Szülõotthont ért találat a bagdadi csata elõestéjén.
Ilyen még nem volt, a gólyák húsvét elõtt mind visszarepültek Afrikába! Üres
villanykarók és kémények, pontosabban, csak a gallyak. "Amik" jól megcsináltak.
Megmagyarázkódtatás:
Anyai nagyanyám, Nyíregyházán, egy bombázás közben vérzett el, mert ott
hagyták vajúdás közben az ágyon, a  nyolcadik gyerek szülése közben.
Egyikõjüket sem ismerhettem meg. Lesz egy iraki ember, aki egyszer majd
ugyanezeket fogja papírra vetni. Valamikor, valahol. Persze Nyíregyháza
helyett, Bagdadot helyettesít a mondatba.

ÁLLATOK

Mottó: Tartsd közel magadhoz a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb." (Kôrösi Zoltán)

Erdô szélen

Baromfiakkal körbevéve éldegélt az erdô szélen. Csak akkor bújt be a házába, ha ember közeledett.

Bodri

Bodri, puli kutya volt. Kevesen szerették éles hangját a környéken. Különösen, mert reggel négykor kezdte az ugatást. Pontosan ébresztett, vekker sem kellett.  Ahogy megöregedett, megôszült, azután kihullt az összes szôre, kopasz lett. Úgy nézett ki, mint egy disznósajt. Mikor kimúlt, fellélegeztek a szomszédok.

Ember

Úgy aludt éjjelente, mint egy macska, még tán dorombolt is. Ökölbe szorított kézzel.

Villanypásztor

Ha volt valami, amitôl igazán rettegett, az az áramütés volt. Egyszer ugyanis belecsapott egy kisebb kóbor villám. Isten tudja miként, de egyszeriben csak ott termett mellette. Legelészni viszont naphosszat szeretett.

Éjjel

Hajnali kelô volt. Körbe szaglászott az értelmetlenül nagy telken, a ház körül, morgott egy kicsit a sötétség miatt, falt néhány falatot, feltette a kávét, rágyújtott. Hosszú füstöket fújt.

Tyúkok

A szénakazal mélyébe szerettek leginkább tojni a tyúkok. Alig lehetett megtalálni a tojásokat. De a rántotta is finomabbra sikeredett ezekbôl a dugdosott darabokból. Elôfordult, hogy kiscsirke sétált ki a kazal egyik bugyrából.

Tömés

Régen kézzel tömtek. Télen, szegény gazdasszony tömô ujjaira ráfagyott olykor a tejes kukoricalé. A libának meg kényelmes volt, nem is kellett nyelnie.

Sánta méhecske

Élt a kaptárban egy sánta méhecske. Mikor beröppent a nagy útról, minden szempár rászegezôdött. Vajon, ma is rekordot dönt? Fogadásokat kötöttek rá a családban.

Egyik tiszta éjjel is nekiindult. Nem tért vissza többé. Azt rebesgették, eltévedt az égen.

Galamb

Volt egy postagalambja. Reggel, ha röptetett, nézett utánuk a mankójára támaszkodva, ez az egy, mindig elkülönülve a felhôként keringô társaitól, követte a rajt. Úgy hogy a versenyen is csak egyéni távrepülésben tudta indítani. Ebben azonban verhetetlennek bizonyult, világbajnok lett belôle. Egyszer azonban ô rá is rákerült a sor. Kicsit rágós volt a húsa, de a szíve, bár csak fél falat csupán, zamata az összes ízlelô bimbóját megmozgatta.

Családregény

Két díszhalat vett a Görbe házaspár a vadonatúj, kicsi, kerek akváriumba, Zolikának. Két Amazón Csipkedôt. Érdekes átlátszó halak voltak, olyanok, mint az üveggömb, amiben éltek. De, a hím kikezdett a nôsténnyel, s csakhamar két újabb halacska úszkált a növények között. De, ez a hím bele is kezdett a párjába. Csipkedte a húsát, míg végül az elfogyott. A gyerekek is sorra kerültek. Görbené visszavitte a magányos hímet a díszállat kereskedônek. Mondja, kérem, hogyan maradhatott fenn ez a faj? - csipkelôdött vele. Én tenyésztettem ki!- válaszolta büszkén a kereskedô, aki özvegy, családtalan ember volt.

A kút

Mikor vizet ment húzni, a kacsák már ott tapicskoltak a tócsákban, türelmetlenül riszálták a farkukat. A libák fél szemmel tartották, nyújtogatták a nyakukat, sziszegtek hozzá. A pulykák felfuvalkodtak, vörösen gurguláztak. A tyúkok fél lábon álldogálva kapkodták a fejüket, rezgett az alsó-felsô tarajuk. Csak a gyöngytyúkot nem érdekelte az egész.

Kotlós

A kotlós napokig képes egyfolytában kotlani a kosárban, az alatta, szénára rendezett tojásokon. Ilyenkor lázas is. Kézzel kell levenni, hogy a szükségét elvégezze. Akkor aztán akkorát szarik, hogy, méretét tekintve alig lehet megkülönböztetni egy jókora tehénlepénytôl.

Tavasz

Mintha a böjti szelek hozták volna ôket, a hátukon, hazatértek a fecskék és a gólyák. A kis fekete cikázó mivészek ott pepecseltek az eresz alatt. A gólyák tavaszi nagytakarítást tartottak, megmozgattak minden szálat a télnyúzta fészekben, s jórészüket ki is szórták onnan, a villanyoszlop tetejérôl, le a földre.

Tehén

Egykedvien bandukolt kifelé Jácint a faluból. Minden lépése alatt pöffent egyet-egyet az országút széli mély, finom por. Este sorban érkezett vissza a gulya a legelésbôl, ujjnyi vastag véreres, majdnem szétszakadó tôgyekkel. Mindegyik befordult a megszokott kapu elé és elbôgte magát, jelezve megérkezését a bentieknek. Vagy elköszönt a többiektôl, ki tudja?

Kecske

Szurok, a fekete bak, már kicsinek is izgága volt, bolondosan ugrabugrált, olykor fejjel neki szaladt a kerítésnek. Erôs, hosszú, csavarosan ívelt szarvai nôttek, fennhordta az orrát, senki nem mert kikezdeni vele a baromfi udvarban. Jó tenyészállat lett. De azok a nagy, kerek, sötétbarna, bizalmatlan szemek, melyek néha vérben forogtak, valahogy mindig tudtul adták a bele nézônek: tökéletesen tisztában van sorsával, belôle egyszer duda lesz.

Kakaska

 Alighogy kirajzolódtak a fák ágai a megvilágosuló ég hátterében, mocorgás támadt az ólakban. Mit hoz vajon ez a nap? Melyikünk kerülhet sorra? Résen lenni, barátaim! Kiáltotta világgá megunhatatlan mondatait ismételgetve a legkisebb baromfi, a viaszosan fénylô tollú, fekete, apró méregzsák, a török kakas, élesen hasogatva fel a hajnali szendergést. Azután minden világos lett és ô is elhallgatott.

Pajtások (F.B.-nek)

A pajta legnagyobb gúnárja, mikor a hó eltint az udvarokról, izgató szelek keltek útra, ott hagyott ô is csapot-papot, elrepült víztükröt keresni. De, alig emelkedett fel a levegôbe, a kilón fölüli export-mája lerántotta a földre. Így csak az elsô pocsolyáig jutott. Hazaballagott. Ahol aztán még jól meg is tömték.

VADÁLLATOK

Sünike

Úgy döntöttek, a sündisznónak nincs helye közöttük. Igaz ugyan, focizni lehetne vele, de hát szúr. Meg különben sem háziállat.

Rókalyuk

A tyúkólakból el-el tünedeztek a csirkék. A vadászok egy közeli lyukban akadtak a nyomukra, miután lelôtték. Érintetlenül, ott dugdosta ôket.

Sas

Valami felhôcske árnyéka beterítette az egész udvart. A gyöngytyúk azért, a szárnya alá szorította a fejét.

Gólyahír

Már két napja keringett a tó fölött. Lecsapott, mint egy ember nélküli robot repülôgép és egy csapásra lenyelte a békát.

Csiga

Szép hangszerek között élni, soha meg nem szólaltatni ôket.

Megál-ló

Útszéli csikorgás, elkopott a csíkozás, mellette a sáros bokrok elfelejtettek kihajtani, néha kiábrándult a közeli erdôbe, ott kanyargott, legeltette a szemét.

Lesen

Az ôzek önfeledten legelésztek a réten, az etetô körül. Kiváló hallásukkal jól meg tudták különböztetni a vaddisznóröfögést a vadász horkolásától, fenn a lesen.

Ki-mondatók

Madarak röpködnek az ágak között, ritkán elhalad egy autó is, a nem látható szél, a látható napfény. Jégben egy falevél, buborékok társaságában, ahogy olvad, egy újjvég is elôbukkan.

Bagolynál

Megjelent egyszer a bagolynál. Doktor úr, rossz a szemem, írjon ki, kérem! Már újságot sem tudok olvasni, hiába bogarászom, meg a fejem is fáj, minden kopogtatástól, és szédülök is! Írni még csak-csak valahogy, a levegôbe.
Az ôsz meg úgyis elvisz engemet.

A keresztelôdésben

Akik a cigaretta parazsa mellett melegednek.

Vadgalamb az államokban

Te, Bird, mit keresnek azok az idegen hangok ott a dallamokban? Dördült el a kérdés egy füstös, chicagói klubban. Parker, a pult fölötti lámpák sorára nézett, felszívta az orrát, nyelt egy nagyot és kieresztette a nyálat a hangszerébôl. Na, megyek, felhívom Szút, biztosan megszült már.
 

 HIÁNYZÓK
(alanyok és tárgyak)
 

FÁK

A fák nem mások, mint a földbôl kinyúló, feltartott karok.
Kezek az ég felé.

Fészek

Lassan körbezárták. Mocorgott, lépkedett, suhogott az idô. Kiszorult a szélre. Mire végre kitört belôle.

Uhu

Nem akart huhogni. Inkább öklendezett egy kicsit, néhány csepp szôrös nyálcsomót.

Cím nélkül

Leoltották a lakásukban a villanyt. Kikapcsolták a fûtést is. Percegett és pukkant egy nagyot, hideg és sötét köszöntött rájuk.

Bokrok karmaiban

Nem láthatók, csak hangjuk tölti ki a teret.

Üzemet

Kirúgták, vagy otthagyta, mindegy is. Jobb, ha nem megy be ilyenkor.

Ringató

Mennyi erônek kell összegyûlnie, míg eléri a másikat. Hát még, hogy jól el is találja.

Ökörszem

Rászállt, kidôlt tôle.

Házörzô

Ma egyszer végre jól megnézte. Hiszen az övé. Szemtôl szembe, szomorú. Profilból pisze, hiú. Felülrôl hegyes, mint egy farkas. Ha felemeli, hajas babaként, ösztönösen lecsukódik a szeme.

Hordó

Úgy szivárgott el belôle, mint méreg a kilukadt hordóból.

Tájkép

Feljárt a hegyekbe. A vásznon mindig egy törött szárnyú bogárhát.

Megindultan

Megindultak. Felriadtam rá. Készülôdô rügyek a fákon. Édes nyáltócsában hevert, leverten.

Odú

Ma már megint kopogtattak. Éppen úgy mint 10 éve, pont. Akkor is kinézett a kulcslyukon.

Kérészvétté lett

Megunta az itatók csörömpölését, otthagyta a moslékos vályút, elbújdosott az árnyékszék árnyékába. Ez, a nógrádi Szentében történt a Szent Imre utca 42. alatt. Ott is temették el.

Szente, 2003. 03. 20.
Hízlalda, távol a vágóhídtól.