/Halhatatlan gondolkodók/




Egy személyes beszámoló A (Dániai) Szabad Tanárképzôrôl

A nap alacsonyan állt, az éles téli fényben hosszú árnyékot vetett a tengerparti fû, az égboltozat magas volt, és olyan mélykék, amilyen csak egy téli naplemente idején lehet. A víz lágyan csobogott a strandon, miután a legkisebb szellô sem mozdult a harapós hidegben.
Egy jó órája sétáltunk, és arról beszéltünk, hogy mi is lesz most, hogy másnap reggel kezdek a Samsø-i ‘Efterskole’-n*, a kollégiumban, és azért némi feszültséget éreztem az új helyzettel kapcsolatban. Maga is 'efterskole'-n tanító anyám ekkor olyat mondott, ami egy emlékoszlop lett az életemben: - Holnap reggeltôl te határozol magad a felôl, hogy milyen embernek akarsz mutatkozni, milyenné akarsz lenni a többiekkel kapcsolatban.
Az a kollégiumi, szabadiskolára emlékeztetô helyzet, amiben a sok tizenéves korombelivel együtt leginkább arra keresünk választ, hogy: Ki vagyok én, mit is akarok, mit tudok, mihez vagyok jó, és mihez nem, az inspiráció és a lehetôségek nagyon jó olvasztótégelye lehet. Olyan emberekkel találkozni, akikkel az ember mindenféle lehetô és lehetetlen okokból talán soha nem beszélt volna, tagadhatatlanul okosabbá tesz, és egyedülálló lehetôség új ‘országok’ feltárására...

Azért kezdtem evvel a kis történettel a beszámolómat, mert itt kezdett kialakulni az a szemlélet bennem, ami miatt késôbb azután a szabadiskolai, ‘efterskole’-i, népfôiskolai tanári pályát, vagyis a Szabad Tanárképzôt választottam. Most megpróbálom röviden megindokolni miért is.

Az élô szó*

Mint egy mindenütt, és mindíg jelenlévô ‘tengelyen’, úgy forog körbe a személyesen átélt történet, elbeszélés és mese mint módszer a tanárképzôn, a legváltozatosabb módokon: A tanításban mint elôkészítô módszer valamely, esetleg nagyon is konkrét szakmai anyaghoz; máskor szinte önmagától adódik a dolog. Például, amikor maga az elbeszélés, mint kifejezôeszköz a téma, különféle történeteket mesélünk el egymásnak, azután elemezzük, hogy melyik miért, és miként mûködött, vagy nem mûködött, hogy jobbak legyünk a tárgyban. De lehet ez egy nyelvi folyamat elemzése is, amikor azt vizsgáljuk például, hogy milyen ‘éber’ a dán, német, angol, vagy éppen a magyar nyelv. Ez koncentrálódhat mind az anyanyelvi, mind az idegen-nyelv oktatásának módszereire. De éppen úgy használható a módszer a matematika tanításban, gyakorolva mondjuk a másodfokú egyenletek leírását.
A reggeli találkozókon azután árad a történet az élet kisebb-nagyobb dolgairól, lehet provokálni, mesélni saját életünkrôl, utazásainkról, stb. Az ember a mesék eldorádójában érzi magát, hagyja magát inspirálni, és kifejlesztheti a maga legjobb elbeszélés módját.

A Szabad Tanárképzôn a tanuló a tanárral együtt alakítja a ‘tantervét’. Ennek nagyon sok elônye van.Az ember például kénytelen állást foglalni abban, hogy mi is lenne az, aminek például a példás dánban benne kell lennie.
Miképpen dolgozunk így? A ‘tanítás’ egyszerûen egyenrangú emberek találkozása valamely közös érdeklôdés, és érdekeltség okán.

Az életet a szabadiskolákon, és így a tanárképzôn is a sûrû együttlét, és az együttcselekvés jellemzi a legváltozatosabb módokon. A tanításon kívül nagyon sok különbözô dolgot csinálunk: elôadásokat hallgatunk, témanapokat, sôt heteket tartunk, minden elgondolható formában és eszközzel; futbalozunk, röplabdázunk, kosarat fonunk, ... stb.

Keresztül kasul az osztályokon és évjáratokon - a tanárokkal együtt - különféle fórumokon tárgyaljuk meg a heti nagy-gyûlés témáit. Ezeket a találkozókat bázis-gyûléseknek hívják, ahol tisztázzuk a vitás kérdéseket, a lehetséges tartalmakat, hogy jobban felkészülhessünk a nagy-gyûlésre. Maga a nagy-gyûlés az az alkalom, ahol mindenki jelen van és az egész iskola-társadalmat érintô kérdések kerülnek terítékre. Ez lehet például az órarend megváltoztatása, a tanulók-tanárok rendelkezésére álló pénzkeret elosztása, stb.
A különféle szaktárgyak nagyszámú reprezentánsai közül lehet választani természetesen; úgymint a testedzés fajtái, matematika, dráma, történelem, stb. Mindnek saját költségvetése van, amit egy nagy-gyûlés keretében szavaznak meg évente. A javaslatokat egy-egy, az érdekelt tanulókból és tanárokból álló ‘szakbizottság’ készíti elô szabadon. Mely bizottság egyébként havonta egyszer tanácskozik, és állást foglal minden a területüket érintô kérdésben.

Megjelenési kötelezettség:

A tanárképzôre járni egy személyiség fejlôdési folyamatot jelent, ami nagyon sok mindentôl függ: kicsoda is vagy voltaképpen, milyen követelményeket támasztasz magaddal kapcsolatban, milyen kapcsolataid vannak, milyen emberekkel találkozol, miképpen tudsz együtt dolgozni másokkal, stb. Ezért nagyon fontos, hogy az ember megjelenjen a maga által választott tanítási órákon, a bizottságokban, ahol feladatot vállalt, a gyûléseken, stb. Nos, biztosítandó a fentieket, a tanárképzôn megjelenési kötelezettség van, ami különben elég szokatlan egy felsôoktatási intézményben.

Anyagiak:

A tanulóknak fizetniük kell az oktatásért, de ezen intézmény tanulói is ‘SU’-ra, vagyis Állami Támogatás-ra jogosultak.**

Általános képzés:

A tanárképzôn nagyon tudatosan a legszélesebb értelemben vett általános mûveltségemelés a legfontosabb, és nem valami szakképzés; többek között azért, mert a népi*** megoldás a legtermészetesebb módon olyan széles spektrumot igényel, ami kivétel nélkül mindeki javára válhat.
De legalább ennyire fontosnak érzem, hogy a tanárképzô oldaláról kiváltképpen lényegesnek tartják ezt a szemléletet fönntartani ezekben a specializálódó idôkben.

Az iskola mérete

A Szabad Tanárképzô tudatosan egy elég kis intézmény a maga 240 tanulójával, például azért is, hogy mindenki ismerhessen mindenkit.

Kollégiumjellegû

A szabadiskolának elkötelezettsége, hogy az összetartozás érzését sokféle módon erôsítse. Ezért étkeznek például együtt mindíg a tanárok és tanulók, ami avval a praktikus következménnyel is jár, hogy egy csomó ‘értekezletet’ lehet tartani a lehetô legkényelmesebb körülmények közepette.

Semmi vizsga és bizonyítvány:

Miután a tanuló a fent leírt, egész embert igénylô egésznapos ‘oktatásban’ vesz részt évekig, amely folyamat eredményét semmiféle teszttel mérni nem lehet/ne, ezért nincsen vizsga a dolog szorosan vett értelmében. Viszont állandó a tanárokkal és tanulókkal közös értékelés, minden folyamat közben és végén, a tanárok ezekrôl jegyzeteket, összefoglalókat készítenek, ami végülis valamiképpen mind belekerül a végsô értékelésbe, amit a távzó tanuló kezébe adnak.

Végezetül megpróbálok egy vázlatot készíteni arról, hogy véleményem, és az iskolán nyert tapasztalataim alapján milyen is lenne az igazán jó tanítás.
A tanítást mindenekelôtt a kölcsönös bizalom kell jegyezze. El kell tudnunk fogadni, hogy mindenkinek vannak jó és rossz napjai, jó és rossz oldala, és lehetôséget kell adni mindenki teljes megnyilvánulására, kibontakozására.

Meg kell engednünk egymásnak a sokoldalúságot, hiszen attól, hogy valaki rossz a német grammatikában, még nagyon jó lehet matekból, vagy bármi másból; vagyis meg kell találni minden egyes tanuló legerôsebb oldalát, kifejleszteni, önbizalmat adni neki, és ezen a módon azokon a terülteken is mer közlekedni, ahol nem olyan erôs.
Ha tanít az ember, akkor ‘kézzel-lábbal fosztogatnia kell a valóságot’, úgy értve ezt, hogy akár matematikát, akár angolt tanít, lehetôleg valós példákra kell hívatkoznia. Egy okos ember ezt így fogalmazta meg hajdanán: ‘Minden a gyakorlatban dôl el.’ [‘Az elmélet próbája a gyakorlat.’? Ford.]
A tanulás értelme, és eredménye mindenekelôtt az életbe’ való jobb belátás, és helytállás kell legyen.
A tanárnak mesterien kell mesélnie, értenie kell a szak-jához, és persze emberségesnek kell lennie. Lehetôleg a legtöbb érzékszervet is mozgósítania kell, zenével, mozgással fûszerezve... A tanításnak olyan élônek és izgalmasnak kell lennie, hogy mint egy örvény szippantsa magába a tanulókat, ílymódon megteremtve a tanuláshoz legalkalmasabb hangulatot, és teret.

Befejezésül egy N.F.S. Grundtvig idézet a ‘Most kell megnyilvánulnia’ címû zsoltárból:... “legyen az ember bármíly tanult, addig egyáltalán nem is élt, amíg nem szeretett.”

Boldog Új Esztendôt

Jacob


Jegyzetek:

* Efterskole: kollégium az általános iskolák 8. 9. és 10. osztályos tanulóinak - erôsen szabadiskolai jelleggel. Nagyon sok dán fiatal így kezdi ‘az életet’, a szülôktôl való elszakadást.

** A felsôbbfokú tanulmányok elôsegítésére szolgáló Statens Understøttelse mindenkinek jár, akit felvesznek valamely erre jogosító intézménybe. Ez pillanatnyilag 3100 kr. (Ami ugyan állítólag ‘se élni, sem éhenhalni nem elég’, de azért mégiscsak egy jó kiindulóalap. Különféle, késôbb visszafizetendô tanulmányi kölcsön lehetôségekkel, no és részmunkákkal egészítik ki a tanulók általában.)

*** A Folkelig = ‘népi’ fogalmát Grundtvig, a népfôiskola feltalálója töltötte meg olyan tartalommal, ami kimerítôen majdnem lefordíthatatlan magyarra. Mégpedig elsôsorban azért, mert azt az “iránytû” jellegét, amivel a dánok életben való tájékozódásához hozzájárult éppen annyira csak átélni lehet (és lehetôleg ‘dánul’), mint az igazi népfôiskolát.

* Az "élô szó iskolája" is Grundtvig kifejezése, a személyes, életszerû, és elsôsorban az életre felkészítô népfôiskolai jelleg kifejezésére, a 'halott akadémizmussal szemben'.

Ezt a kis dolgozatot kérésünkre írta Jacob Skov, Magyari Melinda doktornô (klubtagunk) férje. Fordítás + jegyzetek: Lazarus 2000. jan.19. (På dansk>)

http://www.dfl-ollerup.dk/