ShivaEssze.htmlTEXTMOSS%&0üşÔ1ćşÔ1恁؃ ShivaEssze.html
Nol 2003 márc 26
A neoliberális globalizáció a béke és a növekedés ígéretével érkezett, de háború és gazdasági válság lett az eredmény - állítja dr. Vandana Shiva indiai fizikus, környezetvédô aktivista a ZNet portálon közölt tanulmányában.

Nem csak a növekedés bizonyult mulandónak, hanem az országok és népek minimális gazdasági stabilitása is eltünôben van - mondja Vandana Shiva fizikus, környezetvédô, aktivista, számos könyv szerzôje illetve szerkesztôje, aki Indiában megalapította a természeti sokféleségért és a gazdálkodók jogaiért küzdô Navdanja mozgalmat, valamint igazgatója egy természetes erôforrásokat kutató intézetnek.

Az évtizedek óta megszünt éhínség újra felütötte a fejét Argentínában, pedig az élelmiszerellátás a dél-amerikai országban rég nem jelentett problémát, sôt az éhezés visszatért olyan országokba is, mint India. Pedig a gyarmati kötelékeitôl megszabadult India sikeresen elôzött meg olyan katasztrófákat, mint 1942-es, kétmillió áldozatot követelô éhínség volt. Mint szuverén állam, demokratikus eszközökkel hatékony közellátási rendszert alakított ki a közel egymilliárd lakosú állam - állítja Shiva. De még a gazdag európai országok, az USA vagy Japán is egy közelgô válsággal néznek szembe. A globalizáció tehát nem tudta tartósan javítani az emberek, az országok jólétét, véli az indiai aktivista.

A béke volt a globalizáció másik ígérete. A béke záloga pedig a világméretü növekedés lett volna. Azonban a szegénység növekszik, a gazdasági kirekesztés és bizonytalanság pedig a terrorizmus és a fundamentalizmus terjedését segíti elô. Sok fiatalt fordít az erôszak felé a gazdasági és politikai kirekesztés, valamint az országok gazdasági szuverenitásának eróziója. Az önálló nemzetgazdasági keretek eltünnek, ami az anyagi bizonytalanság közepette jó táptalajt nyújt a fundamentalista, szélsôjobboldali politikának. Egyes pártok a létbizonytalanságot a kulturális bizonytalanság felerôsítésére használják. Megpróbálják betölteni a gazdasági nacionalizmus és a gazdasági szuverenitás által hagyott ürt a kulturális nacionalizmus pszeudonacionalista programjával - állítja Shiva.

Globális szinten a civilizációk összecsapásáról szóló retorika, és az iszlám ellen vívott harc ugyanazt a funkciót töltik be, mint egy-egy ország életében a kulturális nacionalizmus kirekesztô politikai programja és a fundamentalista ideológia.

A piac fundamentalizmusa

Shiva két féle fundamentalizmust vél megkülönböztetni. Az elsô - véleménye szerint - a piaci fundamentalizmus, azaz maga a neoliberális globalizáció. Ez az életet mint árut, a társadalmat pedig mint gazdaságot határozza meg, a piacban az emberi vállalkozás eszközét és célját látja. A piac lett az alapvetô szükségletek, mint az élelem, a víz, az egészség, az oktatás biztosításának
szervezô elve. A piac a kormányzás szervezô elve, és az emberiség alapvetô mértéke lett. Az életünk többé nem alapszik azokra az alapvetô emberi jogokra, amelyek minden alkotmányban és az ENSZ emberi jogok nyilatkozatában le vannak fektetve. Az élet ma már feltételhez kötött: attól függ, hogy meg tudjuk-e venni a globális piacon azt, amire szükségünk van. Ezen a piacon a feltételeket néhány transznacionális vállalat diktálja. Shiva szerint ebben a világban, ahol minden áru, a kormányainknak nincsenek többé alapvetô kötelezettségeik.

A piac fundamentalizmusára alapozott globalizáció és a vele járó gazdasági kirekesztés erôsíti a politikában is a kirekesztô hangokat. Ez az újfajta politika a vallásos fundamentalizmusra, idegengyülöletre, esetleg etnikai uszításra, valamint a kasztrendszer és az egyház állami szerepvállalásának feltámasztására épül. Az áru kultusza hozzájárult a nôk ellen elkövetett erôszak növekedéséhez, részben a családon belüli erôszak formájában, másrészt a nemi erôszak terjedéséhez, és az emberkereskedelem növekedéséhez - véli Shiva.

A neoliberális globalizáció vesztesei

A legnehezebb sorban élô indiaiak, az egyik kaszthoz sem tartozó háromszáz-millió dalitról szólva Shiva megjegyzi: a globalizáció patriarchális projekt, ennél fogva felerôsítette a patriarchális kirekesztést. A dalitok elleni atrocitások száma növekszik, és miközben a magasabb kasztok integrálódtak a nemzetközi piac keretei közé, és most számot tartanak a szegény, marginalizálódott rétegek erejére, különösen a dalitok és a törzsi népek kizsákmányolása által. Hatályon kívül helyezték a földreform törvényeit, amelyek elidegeníthetetlenné tették a dalitok földhöz füzôdô jogait. Indiában vannak arra mutató jelek, hogy alkotmánymódosítással el akarják törölni a törzsek földhöz füzôdô jogait is - figyelmeztet Shiva.

Nôk, dalitok, törzsi népek, kisebbségek különösen szenvednek a globalizáció társadalmi és gazdasági következményeitôl. A szolidaritás új mozgalmai, mint például az Indian People's Campaign against WTO (Indiai Nép Kampánya a Kereskedelmi Világszervezet ellen) szövetséget keresnek a különbözô mozgalmak között. Ugyanakkor a civil mozgalmakat a kirekesztô politikai erôk elnyomják.

Káros mellékhatások

A gazdasági bizonytalanság sebezhetôvé teszi a polgárokat a kirekesztésre épülô politikával szemben. A hatalomban lévôk pedig szükségszerüen kirekesztô politikára kényszerülnek. A gazdasági szuverenitás és a jóléti állam lassú eltünése vákuumot teremt, amit be kell tölteni. A gazdasági jogokra alapuló politika helyébe a politikai identitásra alapuló politika lép - állítja a fizikus esszéista.

Az is szükségszerü, hogy a lakosság figyelmét el kell terelni a globalizáció negatív hatásairól, és el kell nekik magyarázni, hogy miért nincs munka, miért nem lehet megélni, hogy miért nem tudják még az alapvetô igényeiket sem kielégíteni. Ez a gazdasági globalizáció velejárója - hangsúlyozza Shiva -, a versenyben el kell hódítani a kevés számú munkahelyet a kisebbségektôl és az emigránsoktól. A fundamentalizmus és a xenofóbia a neoliberális globalizáció elkerülhetetlen mellékterméke. A szélsôséges erôk felemelkedése megosztja és megvezeti az embereket, és ezzel akaratlanul is biztosítja a globalizációs projekt sértetlenségét.

A képviselôválasztások nem lényegi kérdések körül forognak

Indiában 1991-óta a választók minden szavazatot a globalizáció és a kereskedelmi liberalizáció ellen adtak le, mert ezek a folyamatok évente tízmillió munkahelyet semmisítenek meg, nyomorba döntve a parasztokat és jogfosztottá téve a marginalizált rétegeket. A trend 2002-ben megváltozott a Gudzsarat államban tartott választásokkal. A kampány kezdetén kétezer muzulmánt mészároltak le, és ennek apropóján a választások témáját mesterségesen a többséget érintô alapkérdésekrôl a többség-kisebbség közti konfliktusokra terelték. A választási matematika garantálta a gyôzelmet annak a pártnak, amely megosztottságot és kölcsönös félelmet illetve gyülöletet keltett a lakosság körében, gyilkosságokat és erôszakos cselekményeket vonva maguk után. Az erôszakos és kirekesztô program mostantól kezdve mindegyik választási hadjárat része lesz - jósolja az indiai tudós.

Míg az országban vér folyt, és a közvélemény erre figyelt, a neoliberális globalizáció simán haladt elôre. A genetikailag módosított élelmiszerek zöld utat kaptak, megváltoztatták a szerzôi jogi törvényt annak érdekében, hogy élôszervezetekre is be lehessen jegyeztetni jogi védelmet; új vízellátási koncepciót vezettek be, amely a vízmüvek privatizációjára épül. További olyan döntések születtek, amelyek a farmergazdaságok életképességét és az élelmiszerellátás biztonságát számolják fel. A 2003-as költségvetés tovább egyengeti a neoliberális globalizáció útját, eközben a vallási és kisközösségi megosztottságot felhasználják a demokratikus tiltakozás eloszlatásához - állítja az indiai aktivista.

Válasz az intolerancia minden formájára

Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában az Irak elleni háborút használják fel arra, hogy eltereljék a figyelmet a globalizáció kérdéseirôl, a növekvô munkanélküliségrôl és a létbizonytalanságról. Shiva szerint a gyülölet politikája indirekt módon a kudarcot való neoliberális globalizáció programját támogatja.

Új, békés és toleráns politikára van szükségünk, amely egyszerre veszi célba a az erôszakot és a kirekesztést, tehát a globalizáció velejáróit, valamint a terrorizmust, a fundamentalizmust és a háborút. Az erôszak és a fundamentalizmus különbözô formái közös gyökerekbôl erednek, ezért kell egyszerre rájuk választ találni. A globalizáció intoleráns a decentralizált gazdasági formákkal, a demokratikus gazdasági modellekkel és a gazdasági különbözôséggel szemben. A terrorizmus és a fundamentalizmus intoleráns a kulturális sokféleséggel szemben. A háborús gépezet intoleráns a „másikkal", és a konfliktusok békés kezelési formáival szemben - mondja a szakember.

A globalizációra egy választ lehet adni: megvédeni a különbözô gazdasági modelljeinket helyi és nemzeti szinten - érvel a szerzô, aki szerint a fundamentalizmusra ugyancsak egy válasz létezik: ünnepelni a kulturális sokféleségünket. A háborúra egy módon tudunk megfelelni: tudatosítanunk kell, hogy a „másik" nem fenyegetés, hanem a saját létünk elôfeltétele.

Minden fundamentalizmus közös gyökere: félelem

Képzeljük el, milyen más lenne a világ, ha az egymástól való kölcsönös függés filozófiájára épülne fel. Helyette jelenlegi világunk filozófiája: „Az én létérdekem az, hogy téged eltapossalak." - illetve: „A te létezésed fenyegetés számomra." Shiva úgy képzeli, hogy a dominancia helyett kölcsönös függésre épülô világban a Monsanto biotechnológiai cég nem harcolna a TRIPS egyezményért, amely tolvajként kezeli azokat a gazdálkodókat, akik a cég által jogi védelem alá helyezett vetômagokat ültetik a földjükbe. Akkor a Monsanto, a Syngenta, a Ricetec és más "biokalózok" kénytelenek lennének elismerni, hogy az ô vetômagjaik a gazdálkodók ôsidôk óta tartó növénytermesztésére épülnek. Ha a biotechnológiai cégek felismernék, hogy az emberiség léte a biológiai sokféleségen alapszik, és a mezôgazdasági termelésnek szüksége van a porzást végzô rovarokra és a faji sokféleségre, akkor nem terjesztenének genetikailag módosított növényeket, amelyek megölik a méheket és pillangókat, és nem állítanának elô gyomirtókra rezisztens növényeket és nem pusztítanák a biológiai sokféleséget - magyarázza a környezetvédô aktivista.

Ha Bush elnök felismerné közös ôseinket Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz folyók menti a civilizációban, és látná gyökereinket a közös fejlôdésben, akkor nem akarná elpusztítani ezeket a történelmi gyökereket soha nem látott méretü bombákkal és tömegpusztító fegyverekkel - figyelmeztet tanulmányában Shiva.

Ha a tôke urai belátnák, hogy az ô gazdagságuk része a természet kreatív energiája és az emberek munkája, akkor nem alkotnának olyan kereskedelmi törvényeket, amelyek lerombolják a természetet és az emberek megélhetését. Mind a piaci, mind a gyülöletre és intoleranciára alapuló ideológiai fundamentalizmus a félelemben gyökerezik - a félelem a másiktól, félelem a másik képességeitôl, kreativitásától, félelem a másik szuverenitásától.

Igazából nem a gazdaságról van szó

Szemtanúi vagyunk annak - mondja Shiva -, hogy az emberiség a szervezett erôszak lehetô legrosszabb formáival harcol önmaga ellen, minthogy ez a harc a kirekesztést elutasító társadalom, a részvét és a szolidaritás ellen folyik. Ez a globalizáció legsúlyosabb költsége: leromboljuk az emberi lét alapjait. Legfôbb teendônk újra felfedezni saját emberi mivoltunkat, hogy megállíthassuk és visszafordíthassuk ezt az embertelen programot. A globalizációról szóló vita nem a piacról vagy a gazdaságról szól - közli Shiva. - Hanem arról, hogy emlékezzünk emberi mivoltunk közös gyökereire. Arról, hogy micsoda veszélyeket rejt az, ha az emberi lét értelmérôl megfeledkezünk.


Ps.: Valamiért semmiképpen nem tudtam hosszú ü betüt varázsolni a szövegbe ezúttal (nyilván az eredeti szöveg valamely kódja miatt). Elnézést... Szerk.