NovenyLelek.htmlTEXTMOSS)XX%M NovenyLelek.html  

Növény és lélek - a zEtna ('vajdasági' irodalmi honlap) és D.Z. ihletésére

"Világnak virága"?!
Szervesen szemlélve - Dániából.
(Másként ugye nemigen lehetne - mármint nézni. Se'. Hm?!)

Magyarul nem sok gondunk lehet az induláskor, hiszen a lélek és lélekzet szavunk egy hangon, egyet mond, lehel. Mégpedig mindenekelôtt azt, hogy növényi származásunk, és így alakuló környezetünk-belnyezetünk nélkül fel sem tehetnénk a kérdést... Milyen kérdést? Bármilyent.
Mit értek növényi származás alatt? Hát, hogy talán valami könnyebbel kezdjük: az ember ugye - Hamvas Béla szavával - egy 'sejtállam' (is). Márpedig aligha lehet kétséges mára, hogy e földi élet elsô markáns megnyilvánulása valahányszáz millió (?) évvel ezelôtt az egysejt-û, avagy az egy sejt vala.  Ami, miután valamely 'beépített teremtô ige' parancsára egyszerre csak több lett, elôször növénnyé, majd állattá növekedett. S lôn belôle ember is. /E sorok írójának például ez a nehány száz millió éves megszakítatlan átöröklött-örökített sejtépítési 'vonal' teszi lehetôvé, hogy egyáltalán elmélkedhet a fenti kérdésen! Persze a kedves olvasó számára is az olvasást./

E sorok írója számára különben, de belülben is, alighanem magyar anyanyelve okán elsôsorban (de errôl még majd bôvebben), nem kétséges, hogy amennyiben e kozmoszunknak, világunknak volt kezdete, akkor a kezdetektôl - ha tetszik - 'elemi, atomi, molekuláris' szinten (is)  benne volt a test-lélek-szellem kibontakoztatásának azon teremtô  parancsa, igéje, aminek eddig általunk ismert leggazdagabb Tejuti, Nap-Föld termésével, most egymásban, no és a tükörben gyönyörködhetünk, vagy nézhetünk 'farkas, hal, birka, bika' - vagy ami tetszik - szemet.

No hát ez a szem, szemet vet (erre-arra-amarra) kérdés is megérne egy mesét! (Ezennel felajánlom a témát nálam 'mesésebbeknek' szabad felhasználásra!)

De mi van, ha soha nem volt kezdete e szemvetésnek, hanem mindíg is vettetik-arattatik, 'a végtelen számú világok végtelen számú lényei által és között', amint példul a Budha nyomát követôk nagy része fogalmaz. Vagy, amint a mi univerzumunkat vizsgáló szaktudósok egy jó része tartja magát manapság, mondjuk a folyamatosan és egyszerre keletkezô, termô, bimbózó és pusztuló, táguló és szûkülô, végtelen, ámde nem határtalan, stb. univerzum-ok képleteihez? Egy-re megy?

Csak amióta élek itten e formámban 'Krisztus eljövetele után' (Háát! Ha csak körülnéz az ember... Hát még ha belül is! Legalábbis kételyei támadhatnak ugye?!), az ezerkilencszázötvenes évek óta, a sokadik elmélet cáfoltatott meg a kérdésben, születtek újabbak, és alig hiszem, hogy valaha valaki-k elôáll-hat-nak majd egy végérvényes változattal. Miért? Azért kérem szépen, mert a 'valóság természete' minden jel szerint nem csak 'paradox' (Hamvas), de alighanem mérhetetlenül nyitottabb, és mesésebb, mint azt általában illik, avagy tiltott/kötelezô elismerni.
Ha jól emlékszem, a nagy fizikus (a náci-német atombomba kiváló elszabotálója) Werner Heisenberg mesélte például, hogy a kvantummechanikai kísérleteket követôen kezdte úgy érezni, hogy egy olyan 'teremtô-termô' szintet ért-ek el, ahol természet ônagysága a feltett  kérdések (matematikai elméletek-vizsgálati eszközök) szerint kezdett válaszokat improvizálni! Magyarul talán ez a tanulság: a képzeletetek szerint adatik nektek; hiszen mitôl is függ leginkább milyen kérdéseket teszünk föl!? De mitôl függ a képzelet tartalma, iránya, szabadságfoka? Hát tapasztalataim, és tanulmányaim alapján mindenekelôtt attól, hogy kinek-minek is tekintjük, tartjuk magunkat - legmélyebb meggyôzôdéseink szerént.

Nos, az ôsi magyar nyelvi tájékozódás alapján például az ember lehet sok minden (!?), de helyzete legtágabb, és legmélyebb  értelmezését, jelentését tekintve egyszerûen A mindenség szülötte, és egyben-n 'képviselôje', a mindenhol aktuális világ-közepén. Minden egyes ember. Tartalmilag, vagy potenciálisan legalábbis. (Aki nem hiszi járjon utána! ) A forma ugyan természetesen mindíg az adott univerzum, világ 'virágzási' lehetôségei, és lelkes-szellemes lényei teremtô-termése által meghatározott, de legközepében-n, MAG-jában a teremtô ige (vagy mi) egy-ugyanaz kell legyen, mint a virágoké és a világoké.  Persze nem csak a magyarokra, magyarul beszélôkre-értôkre vonatkozik ez a tétel, (gondoljunk 'csak' a világ népmese kincsére!) de - mára számtalan módon, formában, tanulmányban 'bizonyítva' *- számunkra mintha kivételesen közel lenne a 'szerves' (egybefüggô?, egészre irányuló?) értékelés eme leggazdagabb lehetôsége.
/Leggazdagabb mondok, mert még soha, sehol nem találtam olyan tanítást, ami bele ne fért volna, netán 'nagyobb' lett vóna bármiféle módon. Talán a TAO, a kínai Ég és Út Egysége emlékeztet leginkább 'aranykori' nyelvünk lehetôségeinek mindenséges bôségére./

Mindenséges maszlag!? (Kiálthatna föl valaki!) Hagyjuk a bukott , vagy egyesek szerint (pld.: Pap Gábor**) "önfeláldozóan tönkrement" mágus (MAG-Y-kus-s) magyarokat, hiszen mostmár csak maradék kis országuk földjét  kell kiárusítaniuk, és (talán néhány rezervátumot, makacs személyiségek kis köreit kivéve) eszméletlenül gyorsan beolvadnak végre az indogermán-sémita testvérkalapálók dominálta, üzleti, egyházi, 'versenyes', kereskedô-lakáj- globalokrata 'világrendbe'. Slussz!
A vérözön évezredekig nem tudott velük végezni, de a 'cunci-áradat' (H.B.) egyetlen évtized alatt (szinte?) teljesen kicsinálta ôket. Amilyen tehetségesek tudnak lenni olykor (egyenkint!) annyival hülyébbek, kaparibbak, görcsösebbek, 'vallásosabbak', hiúbbak, és korruptabbak, stb. - még a 'globális átlagnál' is, ha egyszer belevetik magukat 'a jóba'. Hamarosan alighanem nagyobb mesterei lesznek a 'mintháknak' (bnp, nato, eu-ro, aszentko-rona, 'szabad'-pia-c, demo-no-k-rác-iá, stb), mint mai 'nyugati' idomítóik és parancsolóik. Ámmen. (Vagy nem?!?)

De mi van a többivel? Ez a lény, aki, amely olyannyira megzavarodott önértékelésében, hogy szinte már fokozhatatlan véres ôrültségek sorát követi el saját fajtája ellen is folyamatosan (legalábbis írott tört-én-etünk tanúsága szerint, vagy tízezer éve) a föld minden táján szinkronban a mai napig, miközben mintha szándékosan igyekezne végképp tönkretenni a földi élet lehetôségeit, (de legalább a leggyorsabb iramban ritkítani, és vagy megerôszakolni, kifosztani, kizsákmányolni a növényi és állati gazdagságot), és létét amúgyis annyira útálja, és únja, hogy - a nap és éjjel minden percében immár - globális tôzsdei orosz rulettet játszik, tétként úgyszólván mindenki mindenét feltéve - állítólag a kacatok özöne által elkábított (netalán szavazóképes) ca. 20%-os euroamerikai földi 'többség' által demokratikusan megszavazva mindezt?! Ez lenne itt a mindenséges képviselet, és csoda talákozások egyetlen általunk ismert helye, és lehetôsége? Nocsak!

Hát igen. A helyzet szinte reménytelen, de nincs elveszve bárhogyan, és bármennyire is fokozódjék. Miért? Azért, mert ahogyan Hamvas Béla fogalmaz (szabadon idézve:) "a mindenség mindíg, mindenütt, minden-Ki-nek aktuális". Potenciálisan. Akkoris, ha fenékig (sôt még annál is tovább?) romlott, hogyha ön, és közveszélyesen él, hogyha csak a pénzt hajhássza, hogyha folyamatosan összetéveszti magát egójával,  seggével, demagóg rögeszmékkel, autójával, 'fantáziájával', karrierjével, nemi szervével, bankszámlájával; stb. ?!? Akkor is?! Akkor is! Bármilyen kellemetlenül is hangozzék ez nagyon közismert 'gazemberek' esetében alkalmasint! (Vigyázat nem azt állítom itt, hogy bármiféle tébolyult cselekedet óhatatlan természetes következményei elkerülhetôk valamely hókuszpókusz, netán vallás, vagy módszer által! Ebben ne reménykedjen senki! És a tanítások, beszámolók szerint borzalmas, és halálpontos 'bumerángról' van szó a legtöbb esetben... Mégha netán 'csak' az unokákon csattan igazán!)

Tapasztalatok, beszámolók tízezrei vannak már a kezünkben viszont a Föld minden tájáról, amik ("Korábban ôrült, ma bolond..." H.B.) kortársaink azon élményeirôl számolnak be, hogy ma is lehetséges a metanoia, a tébolyult hajszából, és önmagunk elôl való permanens menekülésbôl való megfordulás! No nem 'csak akarni kell', de az idôk során fel(!)talált összes beavatási mód-szer is a rendelkezésünkre áll manapság bármiféle titkolódzás nélkül (is). No és minden esetleges ellenkezô híreszteléssel szemben egyáltalán nem tilos (sôt!) szabad, spontán, intuitív módon is magunkhoz-egy-máshoz fordulni, és meg-fel-újítani netán régebben bevált eszközöket és módszereket is. Elvégre testi-lelki-szellemi 'palettánk', készleteink nem változtak olyan nagyot, legalábbis az elmúlt néhány százezer év alatt; már amennyire ezt a genetikai térképek alapján meg tudjuk ítélni.

De azért azt senki ne higyje, hogy valami kellemes önmagunk körüli forgolódással, masszázsokkal, illatterápiával, 'fitnesszel', jógával, reform, sôt bio-étkezéssel, önmagunkban pancsikolással, 'meditációs' ücsörgéssel, stb. (amint a fôként nôi kuncsaftoknak forgalmazza a new-age piac, de az üzletes 'guruk' özöne is többnyire) meg lehet úszni a dolgot! Elvégre ha nagy-apáik-nagy-anyáink helyett nem is, de képviseletükben is mai berendezkedésünk, életvitelünk tekintetében elszámolással tartozunk ugyebár!?
Mindenekelôtt magunknak, és egymásnak, most és itt. (A túlvilág gondját talán ne hagyjuk teljesen a túlvilágra, de azért -) Társunk (ha van netán), gyerekeink és unokáink, honfi és embertársaink joggal fütyülnek rá, ha bármiféle égi, vagy földi hatalmaskodással, vagy ígéretes majdani jóval próbáljuk megmagyarázni, netán kacatokkal kiváltani, hogy miért is 'nem érünk rá' egymásra szinte soha igazán; hogy csak egyetlen, de talán legjellemzôbb vonását emeljem ki a Földünket domináló euroamerikai népségünknek. Aligha tévednek azok, akik azt állítják, hogy a földi lakosság 'maradék', ca. 80%-a iránti szemét, vagy közönyös viselkedésünknek is egoista beállítottságunk, és berendezkedésünk az oka. (A különben ritka szolidáris dánok például önirónikus kedvükben gyakran hívják országukat Ego-land-nak.) Tisztelet a kivételeknek; de hát nem lehet alamizsnával, vagy 'segélyprogramokkal' kiváltani az igazi emberi szolidaritást - sem...

Nem kötelezô szenvedni persze mindettôl! Se kiirtott, kizsákmányolt növény, és állat 'testvéreink' (?) miatt,  se a naponta éhen haló milliók (!?), se a százezerszámra piacra kerülô gyerekek, eladott szex-rabszolganôk, se a bnp-k szent nevében, netán ilyen-olyan egyházi áldással elsózott (egy legutóbbi példa: a svéd népegyház, mint fegyverrészvényes!) fegyverek áldozatai, vagy a 'pimasz huncut' (H.B.) politikusok korrupciója, a maffiák nyílt grasszálása, az ôrült, de minimum rögeszmés ('fejlôdés'; ah!) 'pénzemberek' uralma, de még a cunciban, nyúlós habba esett rovarokként vergôdô, fuldokló, netán ideig-óráig lubickoló százmilliók miatt sem.
Tényleg! Kin segít az, ha a szív szakad meg értük, miattuk?! De valamit ugye tenni kell! Hm?! Mit? Szívesen vennék minden ötletet, beszámolót mindenkitôl. De ha lehet arra kérném a hozzászólókat, hogy nagyszabású 'társadalomátalakítási, egyházi, gazdasági, politikatudományi, mozgalmi, segélygyûjtési, stb.' ötleteiktôl kíméljenek. (Nem kívánok annyira szigorúan fogalmazni, mint Hamvas Béla - talán az Apokalyptikus monológban-, hogy aki azok után, ami az elmúlt néhány száz évben tört-én-t még mindíg hisz ilyesmiben, az idióta; de - )

Magam részérôl nem jutott jobb eszembe, nem találtam jobbat (ki, és meg), mint az 'iskolát'. (Aki jobbat tud rögtön szóljon!) Talán csodálkozik most a kedves olvasó, hiszen ô is járt iskolába, esetleg közép, sôt felsôoktatási intézménybe is, és hát - valljuk meg ôszintén - kevés kivétellel a fenti kérdésekkel, és megközelítésekkel nem túl gyakran találkoz-hat-ott. Az meg úgyszólván biztos, hogy csak a legritkább esetben próbálták felkészíteni arra, hogy netán lehetô legteljesebb testi-lelki-szellemi potenciálját személyes kitárultságában a társ-adalom üdvére is szabadon kamatoztatni tudja. (Persze: Hol a csudában, és kivel?!)
Itt a magyar iskoláról beszélek elsôsorban, ahol ugyan nagyszerû kivételek akadtak, és akadnak, de az elmúlt tíz 'szabad' év annyi ellentmondásos reformja után sem látszik különösebben bíztatónak a 'szabad, igaz, felnôtt' magyar-ember képzés ügye. Amin a legújabb 'gyarmatosító' bankok, és a (többnyire óhatatlanul gyökeresen más alap beállítottságú, más származású) 'pénzemberek' totális uralma, és 'idegen' érdekei ismeretében különösebben csodálkozni nem lehet ugye.
De hát szétnéztem én a (-z alig) mesés 'nyugaton', Skandináviában, Dániában is, iskolaügyben különösen, és azt kell mondanom, hogy - fenti szempontok szerint - egyáltalán nem jobb a helyzet itt sem. (Bizonyos tekintetben még rosszabb, de ebbe itt nem mennék bele.) Ellenben a dánoknak legalább a tizennyolc éven felüliek részére van egy független, civil iskola-hálózatuk, egy emberségbe-dánságba beavató, jó 150 éves múlttal, tapasztalatokkal bíró szabad-iskola típus, a dán népfôiskola.  Vagy 100 éve 100 bentlakásos iskola, konzultációs hely, szellemi erômû várja az érdeklôdôket évente! Miután errôl már elég sokat írkáltam, és ezen elmélkedések, felhívások és kirohanások java most is lehozható a Koppenhágai Hamvas Béla Klub honlapjáról (http://hjem.get2net.dk/hamv.laz), ezért csak a legfontosabb jellemzô vonásokat bemutató részt idézem itt magamtól (apróbb javításokkal) a talán elsôre különösen ható "Folyamatszervezés és segítés kistérségi együttmûködések számára" címû tanulmányból. E dolgozat ihletôje, 's megrendelôje a Vidék és Területfejlesztési Intézet (?-VÁTI) volt, mely intézmény önmagában egy negyedmillió forinttal támogatta az e nyári, legutóbbi, a modellt bemutató alaptanfolyamot. Ezért ugyan le kellett tennünk (Faludi Erika 'régiófejlesztôvel' a szervezô Kispad alapítvány részérôl, és Kováts Eszter pszichológus-szupervizor munkatársaimmal) egy, a dolgot elméletileg vázoló 'szellemi terméket' is - elôre! - az asztalra, de így sem lehet eléggé értékelni a segítségüket. Arról már nem is beszélve, hogy az Intézet munkatársai közül is többen résztvettek a 'beavatáson', hogy maguk bôrén próbálják ki a módszer mûködését! (A tanulságokról majd alant kicsit bôvebben.) Lássuk hát mi a csuda is ez a 'dán népfôiskola':

"Nos, a dániai tapasztalatok szerint ehhez venni kell egy jókora adag civil elszántságot, mindenekelôtt összehozandó egy demokratikus alapszabállyal redndelkezô  nonprofit iskolaalapító 'Iskolakört'.
Kell egy - lehetôleg valahol a 'határban' fekvô - olyan épület-komplexum, ami a legintenzívebb, bentlakásos iskolaváltozat üzemeltetésére alkalmas. [...] Kell egy olyan 'tanári kar', amelynek tagjai képesek 1. szabadon kezelni mind az éppen választott tárgyukat, mind a 'tanulók' ötleteit, netán kilengéseit, 2. Lehetôleg "husszonnégy órában".
Kell azután egy olyan 'órarend', ami a törvény szerint 'általános mûveltségemelô' kell legyen, de ez így nem csak nem sokat mond, hanem egyszerûen szinte bármit lehetôvé tesz, amit a 'tanárok-tanulók' ( a hosszú, 4-5 hónapos menetekben többnyire konkrétan is együtt elôkészítve, kidolgozva!) emberség és közösségépítônek, de mindenekelôtt 'ébresztônek', a "csudálatos isteni kísérletbe, aholis a por és szellem találkozik" (Grudtvig lelkész, az iskolatípus feltalálója szerint) beavatásra képesnek tartanak.
Amint már fentebb említettem, lehetôleg átélhetô, 'rítizált' formákban, a reggeli közös énekléstôl, a mûvészeti alapgyakorlatozáson keresztül a 'szerepjátékokban' (is) megkonzultált környezetvédelmi gondok feldolgozásáig példul.
Fontos tudomásul venni, hogy az alapvetô célok, vagyis 1. a személyépítés, 2. közösségépítés, 3. nemzetépítés, 4. emberiségléptékû tájékozódás  - 'mérhetetlen' feladványához méltóan - nincsen sem központilag ellenôrizhetô tanterv, sem vizsga, sem bizonyítvány!
Sôt, a Szabad Tanárképzô Fôiskolán is, az alapvetô (pedagógiai, pszichológiai, szociológiai) tudományos képzésen túl a leendô tanár személyét, és 'egyedi' készségeit fejlesztik elsôsorban, avval együtt persze, hogy bizonyos 150 év alatt bevált módszereket, mint például a 'mesélés', a személyes élmény felidézésébe öltöztetett 'elôadási' stílust is gyakoroltatják velük. (Ezen a tanárképzôn sincs bizonyítvány!)

Ha valakinek itt Andersen is eszébe jut, hát beletrafált a dolog közepébe. De, hogy tényleg értsük mirôl is van szó, tessék elképzelni, hogy egy magyar tanárképzôn a 'társ-algási' nyelvszinvonalat mondjuk Hamvas Béla "speak easy" esszéstílusának szintjén jelöljük ki!

 Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy miközben nagyban képezik a 'szabad tanárokat' a legkülönfélébb szabadiskolák számára, addig az alapminta, fôinspirátor népfôiskolákon például gyakran alkalmaznak inkább 'az életben képzett', gazdag élettapasztalattal rendelkezô 'tanárokat' a különbözô feladatokra (- néha, látszólag szinte tekintet nélkül).
Nem csodálkoznék rajta, ha most a kedves érdeklôdô olvasó (akár 'szakmabeli', akár nem) elbizonytalanodna, és fejét vakarva megkérdezné, hogy akkor most mit is 'taní-ta-nak' azon a népfôiskolán. Hiszen, ha kicsit tájékozott a kérdésben, azt is tudhatja, hogy  az iskola hôskorában, bizony megismerkedhetett az akkoriban fôként fiatal parasztokból álló 'hallgatóság' a legkorszerûbb mezôgazdasági módszereken túl például a mai napig oly sokat jelentô, hajdanában 'forradalmi' szövetkezeti eszmékkel és szabályokkal is. Amint még 'kutatások' is folytak némely helyszínen, többek között Dánia mai egyik csúcs export termékét, az elektromosságtermelô 'szélmalmot' például az egyik népfôiskolán 'találták fel', vették alkalmazásba legelôször.
Vagyis, a hagyományokat tekintve sem 'tilos' (szinte semmi) 'megtanulni' valamit a népfôiskolán. A lényeg az, hogy egy 'emberiségléptékbe' is állított közösségi, nemzeti kihívásra reagálhasson szabadon választhatóan, személyesen a 'tanuló'. Ha a személy valamennyire is itthon érzi magát a 'világban', a társ-adalmában, akkor önként is azt keresi, hogy helyzetének (lehetôségeinek, temperamentumának, tehetségeinek) megfelelôen miként is gazdagíthatja a közösségét is tovább. (Amint ezt többek között például a népfôiskolát, mint mûhely-modellt is ajánló Síklaky István közgazdász A fennmaradás társadalmi programja címû könyvében is olvashatjuk.)
Mind a különben nem túl gadag és 'árulkodó', ide vonatkozó dán irodalom tanulmányozása, mind a saját (jó egyéves helyszíni tanulmányok!), mind más tapasztalatai igazolták a fenti alapmegfigyelést, noha természetesen ezen alapállás is csak személyek ilyen-olyan 'képviseletében', a velük való találkozások során tanulmányozható elsôsorban. No és értelemszerûen, leginkább dánul! Ami nem egy könnyen elsajátítható nyelv (különösen a kiejtés nehéz), és a 'dán észjárás' sem annyira 'fornuftig' ('józan paraszti'), mint talán elsô pillantásra látszik. A külföldieknek különben általában külön 'dísz' programokat szerveznek angol nyelven, és igyekeznek általános tanulságokra, és/vagy nagyon konkrét segítségre (afrikai falusi kutak pld.) szorítkozni.
De nem elsôsorban a kommunikációs nehézségek teszik azt szerintem, hogy végsô soron, mind jómagam, mind a dán népfôiskolákon ilyen-olyan kapcsolatok, és támogatás (pld. a dán Demokrácia alapítvány) alapján felbukkant magyar résztvevôk többsége 'nem igazán magyar embernek való'-nak találta az atmoszférát. Hanem a felôlünk nézve többnyire meglehetôsen erôltetettnek tûnô csoportmunka, a 'szociális együttlét' favorizálása - szemben a szinte tiltott egyéni 'kiválósággal', és a szinte rettegett egyéni próbatételekkel, netán 'határátlépési' kísérletekkel.
Persze, hogy dúl az egoizmus, talán éppen a kollektivizmus erôltetése okán, de az igazán érdekes kérdések és gondok vagy privát ügynek minôsülnek, vagy olyan stádiumban olvasztódnak be a csoport kebelébe, ami a mi általában meglehetôsen komplikált (Lásd pld. Hamvas: Öt géniusz!) nézôpontrendszerünk szerint szinte önfeladásnak tûnik. (És/vagy menekülésnek!)
Egyáltalán nem érdektelen, és egy gondolat erejéig ide is tartozik, hogy 'szerencsés' dán történelem ide, vagy oda, mind az öngyilkossági, mind az alkoholista 'listákon' bizony ott kerülgetjük egymást az elsô helyeken általában. Noha - talán - ippeg ellenkezô okokból: mi nehezen tudunk társ-adalmat, közösséget alkotni, míg ôk - általában - személyt. (Persze, hogy sommás egy ötlet, de van benne valami, tessék elhinni!)"

Eddig az idézet (a magam része a tanulmányból egészében, szintén olvasható az interneten!), és csak annyit tennék hozzá, ami vázolja, miként is magyarítottuk hát a kipróbált metódust. Az aligha fog meglepni valakit, hogy a dán szabvány 4-5 hónap teljes képtelenségnek mutatkozott, mind idôben, mind anyagilag otthon. De hát szerintem nekünk magyaroknak elég volna öt hét együttlét is voltaképpen az alapfeladatra. Alapszinten persze! És alkalmanként, merthogy persze idônként ismételni és továbbépíteni is lehet-ne, kell-ene a dolgot a résztvett személyek továbbnyílása, épülése ütemében! (Valahogy úgy, ahogy a dánok teszik, vagy amint például a különben 'munkaôrült' japánok vonulnak el néhány évenként néhány hétre-hónapra a zen kolostorokba!) Az eddig két ízben lehetségessé vált minimális öt nap viszont a megvalósítás határán billeg, amint kipróbáltatott!

Négy alkalom jött össze különben eddig (a 'rendszer átadás-átvétel' óta!). A Pilisben az elsô, mondjuk a magyar-ított népfôiskola esszenciáját adta a 'téma' iránt érdeklôdôknek (A Budapest és környéke népfôiskolai, valamint a Falufejlesztô társaság megrendelésére), miközben a személyes 'egy-másba-avatásra' koncentrált persze elsôsorban.
A második a Százhalombattai városi könyvtár (azóta Hamvas Béla nevét vette fel!) 'Kicsoda-becsoda' beavatási hosszú hétvégéje leginkább talán egy laza kis csoport (a helyi Hamvas Béla 'olvasókör') hosszasan elôkészítgetett közösségépítési kísérlete volt, miközben ez is a személyes 'egy-másba-avatásra' koncentrált elsôsorban.
A harmadik egy különös, a Kispad alapítvány által szervezett 'Faluszívek párbeszéde' (három nap-három éjjel) Bicsérden, ahol falugondnokok, falusi polgármesterek és baranya-megyei képviselôjelöltek dolgoztak együtt, elsôsorban szakmai-politikai feladataikon, szupervíziós segítséggel, és hát eközben végigcsinálták a 'beavatási' folyamatot is -  éppenhogy, de mégis - roppant tanulságos eredménnyel. Ugyanis itt próbáltatott ki elôször az, amit sejtettünk már régóta, hogy a módszer valójában egy felnôttoktatási alapmodell - is!  Amint az egyik közremûködô, és a 'beavatási folyamatban' is résztvevô (!) szupervizor fogalmazta a végén: "Az átéltek után azt kell mondanom, hogy e nélkül is lehet szupervíziót csinálni, de nem nagyon érdemes!" Ha valaki tudja, hogy a 'szupervízió' az egyik legtöbbet használt, és legnépszerûbb 'munkasegítô' módszer manapság, akkor fogalmat alkothat róla milyen súlyú kijelentés is volt ez a szakma egyik legjelesebb hazai képvielôje szájából!

Az e nyári, utolsó, az Új Kispad alapítvány által szervezett, az Ormányság alapítvány tulajdonát képezô Fodor kúriában Drávafokon tartott Kistérségi szereplõk együttmûködési alapképzése volt az elsô olyan személyiség nyitogató-építô 'beavatási' együttlét, amelynek elôre kitûzött 'képzési' célja is volt. Nem tesz semmit, hogy az Új Kispad alapítvány által kötelességszerûen elsôsorban megcélzott baranyai aprófalvakban jószerivel senki füle botját sem mozdította a kínálatra, hiszen így is 'telt ház' volt jószerivel, és hát ki nem "kistérségi szereplô" (is), ha szabad kérdeznem? No és az együttmûködési gyakorlatozás is ránkfér ugyebár! Mindenesetre az egész folyamat, szinte minden fontos perc video szalagokra vétetett, így most kezünkben van egy olyan nyersanyag, amibôl akár 'oktatófilm', és hát 'reklám', ismertetô is készülhet. (Persze nem ez a legfontosabb; de -)

No de nem lennék meglepve azon sem, ha most a mindezideig netán kitartó kedves olvasó homlokát ráncolva azt kérdezné, hogy ugyan mi is lenne itt az a bizonyos plussz, ami miatt azt mertem állítani fentebb, hogy ezen ajánlott 'iskola-modellnél' nem található jobb a Föld kerekén - tudtommal. (Hasonlóakról persze tudok itt-ott, a dán népfôiskolák 'elitjén' túl is, de errôl talán majd késôbb pár szót! Egy kézen meg lehet számolni ôket különben!)

Nos, természetesen az a plusz, hogy a módszer struktúrájában, alapszabályait betartva, mûvészeti alapgyakorlatokra építve, de személyre célzottabban, mint Dániában, nem csak képes a résztvevôket (roma falugondnoktól, polgármesteren át egyetemi tanárig; ráadásul adott esetben egyszerre is!) önmaguk alapállása meghatározásához, megmunkálásához különösebb elôkészületek, erôltetés és erôlködés nélkül a legjobb HELYZETBE HOZNI, de még a mindíg aktuális társ alapállása megértéséhez, a párbeszéd alapjainak megteremtéséhez is a lehetô legjobb kiindulást adja.
Többet errôl itt nem mondanék, hiszen mindevvel úgy vagyunk, mint a hajdani beavatásokkal, vagy ma a dán népfôiskolákkal például, de egyáltalán bármivel, ami értékes, hogy csak ÁTÉLVE lehet igazán megismerni, megérteni. (A többi "csak szó-szó-szó", hogy a Dalai Láma kedvenc fordulatával is éljek.)

Annyit áldoznék itt azért a 'kór szellemének', hogy elmondanám, az 'uralkodó' multi-izék már hosszú évek óta veszik a módszert (jó drágán ráadásul!) - részleteiben! A 'kreativitást' leginkább, és legtartósabban elôhívó mûvészeti alapgyakorlatoktól (pld. Királyi Shakespeare színészek work-shop-jei vezetô üzletembereknek Dániában), a David Bohm atomtudós által alkalmazott 'beszélgetôkörök' (a Koppenhágai Hamvas Klubban 'látókörként' újra-feltalált, és továbbfejlesztett!) jó esetben úgyszólván 'transzcendens témakeringetésen' át (Ford mûvek pld.), egészen az újabbkeletû, Sony-modellnek is becézett, állítólag hihetetlenül effektív 'páros munkavégzés' gyakorlatáig.
Ezen utóbbiról csak annyit, hogy a Magyar Nemzeti Galéria GYIK-mûhelyében annak idején (ca. '80-85 között) nekem volt szerencsém (vagy mi?!) bevezet-tet-ni e valóban rendkívül egészségesnek, és hatékonynak bizonyult módszert a mûvészeti oktatásban. Kezdôk és tapasztaltak, férfiak és nôk, idôsebbek és fiatalabbak 'tanítottak' változó páros felállásban együtt, még a legutóbbi látogatásomkor is a Várban.

No ennyit a reklámról. Még néhány szót a FELIS-rôl, meg az újra aktuálissá vált 'jugoszláviai' Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetem- Népfôiskola-Kollégium esetleges megalapításáról - azután már tényleg csak személyesen feltett kérdésekre válaszolok.

Ez a kis történet a FELIS  (Felfelé Iskolakör) felvillanást illetôen leginkább Szabados Györgyrôl, a kivételes szabad zenész, 'jazz'-zongorista, zeneszerzôrôl, a MAKUZ (Magyar Királyi Udvari...) Zenekar alapítójáról, és annyi jó zenész  elindító tanítójáról szól elsôsorban.
Ugyanis Sz.Gy. volt azon kevesek egyike, aki kb. 10 perc alatt nem csak megértette az 'iskola' lényegét, de amikor végre sor került az elsô komoly 'bemutató kurzusra' tényleg el is jött a Pilisbe az elsô szóra. Sôt, nem csak azt tudta rögtön, hogy ott mi 'szolgálunk', helyzetbe hozunk, és nem 'tanítunk', de még a 'beavatás' szó használatát illetôen is ô volt az elsô, a különben igen megtisztelô kvalitásokkal munkatársnak vállalkozó 'tanári' csapatból, aki megvédte a dolgot, mondván: "Bizony, hogy ilyesmirôl van itt szó kéremszépen."
Aki kicsit is ismeri a mestert, az talán el sem hiszi, hogy amikor vázoltam neki, hogy nézetem szerint még kéne adnunk egy esélyt a 'kórnak', azaz a különféle 'népfôiskola', 'felnôttoktatás', stb. címszó alatt elszórtan, és mintha (?) meglehetôsen tanácstalanul próbálkozó (?) erôknek egy valódi 'népfôiskola'-alapítást elôkészítô egyesület bejegyzésével, akkor szinte elsôre elvállalta még a Felfelé Iskolakör elnökévé jelölését is! Meg is választottuk persze.
Az már aligha fog meglepni különösebben bárkit is, aki nálam csak kicsit is kevésbé naívabb, hogy még a végleges bejegyzés elôtt sikerült a tagságba bevont, 'ugratott (?) népfôiskolai szövetségi álnököknek, ügy(etlen)intézôknek, kultúrmanager-igazgatóknak, népmûvelôknek', stb. érthetetlenül bugyuta, sôt helyenként sunyi szabotálásukkal talán örökre elvenni a kedvét attól, hogy még egyszer megpróbálkozzon valami hasonló 'nép-fôiskola-alapítási' üggyel. Magam is ezerszer meggondolom legközelebb. Ha-ha-ha... Legalábbis Magyarországon...

És íme egy részlet a 'vajdasági' ORBIS '97-es Hamvas emlékszámából:

ÁLOM

"A Hamvas mûveinek fordítása nyomán feltûnt itt még egy lehetôség! Több jóslat szerint (pl.: Nostradamus, Arany Rózsakereszt Szerzete ...) a Földközi tenger medencéje (lesz) az a hely (Armageddon), ahonnan a pokol korunkra végképp elszabadul. Az utóbbi pár száz évben láttunk néhány kísérletet már, a legutóbbi szörnyûségben még benne élünk. Száva Babits professzor, Hamvas ottani fordítója mesélte, hogy amikor a Szilveszteren dolgozott, szerb felesége nem akarta elhinni, hogy nem 'fordította bele' a szövegbe az éppen aktuális 'jugoszláv' ôrületet.
Hamvas jól látta ezt a tendenciát is. Nagyon valószínû, Sz. Babitsnak igaza van abban, hogy a volt Jugoszláviában kitört polgárháború (?) bestialitását, és "vallásháború" ide vagy oda, a pôre nihil jeges rémületét kibírni csak Hamvassal lehet (-ett). Ô az egyetlen fellelhetô kortárs (Közép-) európai, aki igazán meg tudja, bírja, meri magyarázni miért, és hogyan kerültünk abba a sokszorosan meghasonlott helyzetbe, külsô-belsô csapda szorongásba, amiben feszengünk mindannyian errefelé.
Déli szomszédaink éppen a legrosszabb oldalt élték át. Különös jelentôsége volna, ha össze tudnánk dolgozni - mondjuk: Hamvas alapján! Talán nem kell az övékhez hasonló helyzetbe kerülnünk, hogy megtanuljuk széles körben értékelni a 'hamvasi'ember-világ-lét felfogást. Talán mégsem annyira tipikus magyar sajátosság az, hogy a szerbekkel összehasonlítva nekünk kell (-ene) összeszednünk magunkat nagyon, hogy Hamvas értésben és "hasznosításban" utólérjük azt a kb. 100 tanulmányt ...
Az is nagyon jó lenne persze, ha akadna valaki, esetleg a volt Jugoszláviából Magyarországra menekült magyarok közül, aki ugyanolyan megszállottan fordítaná a Hamvasról megjelenô ottani írásokat magyarra, mint amilyen lelkesedéssel fordítja szerbre Száva Babits az életmû köteteit!
Egy ilyen nemes versengéstôl igazán nincs mit tartanunk. Mindenki csak nyerhet vele. Elôbb-utóbb megnyílik majd remélhetôleg egy `szerb' (-horváth-bosnyák-szlovén-magyar) Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetem is; ami pedig igen komoly lehetôségeket nyitna meg a térség valódi méregtelenítésére, esetleg valamely frissítô szellemi súly felkerekedése szempontjából is."

b.z. (Kanizsa) a témában a zEtnához küldött rajza:

Táj

Nos, a bombák után úgy tûnt, hogy nagyon hosszú idôre el kell felejteni minden hasonló álmodozást. Mára legalábbis, mintha (?) újra lehetne gondolkodni azon, hogy ha vannak olyan erôk 'Szerbia-Montenegróban', amelyek TÉNYLEG a 'térség' szellemi méregtelenítésén szeretnének munkálkodni, akkor - jobb módszert ajánlani nekik sem tudván - talán ezen átmeneti idöszakban mégis meg kéne próbálni (legalább) egy fent vázolt
iskolát alapítani. (A hazai tapasztalatok azt mutatták, hogy a 'piac' környezetben és lelkekben való eluralkodásával úgyszólván lehetetlenné válik a dolog! Az ördög tudja miért! No piacra idomító 'felnôttoktatás' van ám dögivel!)

E dolgozat írása közben sikerült váltanunk néhány e-mailt (az áramszünetek szüneteiben) a Drávafoki kurzuson zenész 'tanárként', és 'beavató-beavatottként'  is közremûködô zentai Mezei Szilárddal. Amikor vázoltam neki, hogy ezen, 'zEtna inspirációra készülô 'növény-lélek' gondolatmenet is óhatatlanul az iskola-ügyre élezôdik ki nálam, akkor - félig tréfásan - azt válaszolta, hogy nagyon helyes, de azért azt nem gondolom, hogy az irgalmatlan feladattömeg közepette, ami ott tornyosul az emberek elôtt a 'változások' közepette ez lenne a legfontosabb gondjuk-bajuk; ugye?!

Nem tudom mennyire sikerült meggyôznöm, amikor azt válaszoltam, hogy DE BIZONY! Ugyanis amint minden örömünk, ugyanúgy minden gondunk is mindenekelôtt 'személyfüggô'.

"Vagyis az alaptételt kimondani, amely nem egyéb, mint a létezés alaptétele: a valóságot az imagináció teremti. Nem úgy persze, ahogy a hinduk gondolták, hogy az imagináció a kezdetek kezdetén a valóságot megteremtette, s azóta is itt van, mint hátunkon a zsák. Hanem úgy, hogy folyamatosan teremtjük, éspedig létezésünk ôrületével teremtjük -
Értem. Ön a létezés primordiális tevékenységének a valóságalkotást tartja. A definíciót elfogadom. Ezt a valóságot mi imaginációnkkal teremtjük szakadatlanul. helyesen mondom? Ezért mondjuk, hogy a valóság és a misztérium egybe esik - "

Hamvas: Karnevál II./469.o.

Az egy-mást beavató iskola csak annyival különbözik az ÓHATATLAN mindennapi félálmos 'egy-mást beavatástól', azon túl, hogy TUDJUK mi a 'feladat', hogy 1. Gyakorlatozunk, 2. Próbálunk 3. Konzultálunk 4. Értékelünk...  Mindezt 'szakrális vidámságok' közepette persze.

Aki jobbat tud rögtön szóljon!!!

Ennyire futotta 2000 november 1-ig.

Szeretettel:

Lázár Ervin Járkáló

hamv.laz@get2net.dk



* Lásd többek között Dr. Pap Gábor, Szántai Lajos (elôadónk volt a Pilisben), Molnár V. József mûveit. (M.V.J.- vel, nagy örömünkre a Koppenhágai Hamvas Béla Klub elnöke, a matematikus, 'látókör gondozó' Kovács László B. együtt dolgozik egy leendô közös könyvön.)

Figyelmeztetés: Senki ne ütközzön meg rajta (nagyon), hogy ezen nagyszerû magyarok, szellemi emberek némelyikénél - miközben a nyelvtudósokat, és folkloristákat csak úgy általában szidják mint a bokrot - Hamvas Béla névszerint kerül elô olykor a legfurcsább helyeken, és nem éppen a legjobb fényben írásaikban, elôadásaikban. A Pilisben Szántai csak nevetésre ingerelt bennünket, de -

Úgy látszik, hogy mégsem sikerült még 'meghaladniuk'; -) hm?!

A honlapról ajánlott mindenekelôtt a 'Mit tanít Hamvas Béla.?!' címû írás, a 'Mire jó ma a magyarság', no és az egész 'Iskolaügy' rovat.
 
 

Minden jog és kötelesség fenntartva!



 

Vissza a tartalomjegyzékhez!