MonbiotKialtvany.htmlTEXTMOSS+,@ MonbiotKialtvany.html
Elôszó: Mielôtt még bárki, de fôként azok közül, akik általában is, de fôként 'a nemzet' helyett is jobban tudnak mindíg mindent, felháborodnának az alábbiakon, kihangsúlyozom, hogy az úgynevezett 'nemzetállam' ("Bal-jobb, bal-jobb, vezetünk egy majmot!";-) elôbb-utóbb mindenképpen bekövetkezô eltûnését egyáltalán nem tartom tragédiának. DE semmiképpen nem gondolom, hogy ettôl a magyarságnak, avagy bármely más viril nyelv-családnak, világszemléleti közösségnek (vagy, amint tetszik;-) el kellene tûnnie, sôt! Errôl a kérdésrôl kicsit bôvebben majd az utószóban.
Az itt ismertetett könyvhöz, illetve a cikkhez csak annyit még e helyen, hogy noha fogalomhasználatában olykor elcsépelt 'balos' szlogenek is felbukkannak, de egyrészt ez nem zavar a kérdéseket illetôen, másrészt meg olyannyira szükségszerû, és aktuális a témafelevetés, hogy szerintünk még így is megéri átfutni inspirációnak. (Szerk.)

Kiáltvány egy új világrendért!
Rune Lykkeberg, 29. september 2003/Information

A világot most kell megváltoztatni, de a nemzetállam keresztbe áll, és hosszú távon a kapitalizmust is le kell építeni. George Monbiot írt egy markáns vitairatot.

Képregényszerû kritika: Két nyom követhetô a globális balszárnyon, azoké, akik azért kritizálják az USA-t mert nem nô föl a saját premisszáihoz, olyanoké, akik, mint pld. Noam Chomsky a fundamentális normát az aktuálpolitikával összehasonlítva kritizálnak. Olyan ez, mint valami intellektuális nyomozói munka: az ember rámutat a konvenciókat áthágó viselkedésre. Ez a fajta kritika azonban rendszermegtartó, hiszen a hivatalos standardhoz képest korrigállja a gyakorlatot.

A másik nyom utópikus: ami új világrend-ek javaslatából áll. Michael Hardt és Antonio Negri nagy mûve A birodalom (Empire) pld. olyan poétikus üzenet, amely bemutatja, hogy miként is fogja a nép, mint különbözô individumok szines sokasága átvenni a világhatalmat. Az emberek globálisan világpolgárokká válnak és megkérdôjelezik a nemzetállamok legitimitását és monopóliumukat a hatalomra. De sjanos nem egészen tiszta, hogy miképpen is lesz e sokszerûségbôl politikai szereplô:
"Milyen specifikus, és konkrét kezdeményezések kellenének, hogy beindítsák e poltikai projektet? Ebben a pilllanatban nem mondhatunk még semmit errôl."*

Az elsô típusú kritika pragmatikus. Ezt mind a hívei, mind az ellenzôi olvassák. Az ellenzôk szerint ez már sok, és amerikaellenességgel vádaskodnak, míg a hívek szerint túl kevés. A másik típus ideológiai. Az ellenzôk nem olvasnak utópikus mûveket. A hívek olvassák, és idézgetik ôket széltében-hosszában. Ettôl cselekedni támad kedvük.
A brit poltikai kommentátor George Monbiot olyan hosszan próbálta az elsô típusú kritikát, hogy most a másik nyomon folytatja. Az egyes esetek folyamatos megfigyelése a kritikus tendenciákat kiváltó rendszer revíziójához vezetett. A The Guardian-ban, saját heti rovatában számon kér minden egyes egyezményszegést Washingtonon Guatanamoval, és egyéb vitatott ügyekkel kapcsolatban. Most hát írt egy könyvet The Age of Concent (A megegyezés kora?) címmel, A manifesto for a new world order (Kiáltvány egy új világrendért!) alcímmel.

Az állam útban van
Monbiot egy hiba elismerésével kezdi: ô maga, mint annyi más globalizáció kritikus összetévesztette a globalizációt az internacionalizmussal. Azért protestáltak a globalizáció ellen, mert arra összpontosítottak, hogy a politikai változtatások és a demokratikus befolyás érvényesülhessenek a nemzetállami nívón, és imígyen nemzetközileg is. A nemzetállam növekvô hatalma ebbôl a perspektívából nagyobb ellenállást jelentene a piaci erôkkel szemben is. A globalizáció viszont kisebb hatalmat hagy a nemzetállamoknak.
De Monbiot azt írja most, hogy a diagnózis hibás volt. A globális egyenlôtlenség a túl nagy internacionalizmus és a túl kevés globalizáció bûne. Az erôs nemzetállamok úgy használják a nemzetközi intézményeket, mint érdekeik saját eszközeit.
"A probléma nagyon egyszerûen megfogalmazható. Globális szinten nincsen effektív eszköz, amivel korlátozni lehetne a gazdag országok dominanciáját a szegények és gyengék felett. Az ENSZ, aminek békét kéne szolgáltatnia, garantálnia az emberi jogokat, és a nemzetek között igazságot tenni a Második Világháború öt erôs gyôztes hatalma, USA, Nagybritannia, Oroszország, Franciaország és Kína által kontrollált. Ezen országoknak nem csak vétójoguk van a Biztonsági tanácsban, hanem beleszólásuk minden alapvetô változásba, ami a szervezetet illeti."
Monbiot totális változásokat javasol az emberiség számára; az emberek ezidáig a helyi közösségekben, illetve nemzetekhez tartozóan éltek. M. most egy globalizált emberiség mellettt érvel.
"A változások rá fognak kényszeríteni bennünket, hogy elhagyjuk a nemzeti identitásunkat; csakúgy, mint korábban elhagytuk a törzset és a klánt. Rá fogunk kényszerülni beismerni, hogy azon loyalitásaink, amelyek elválasztanak bennünket egymástól irracionálisak. Elôször a történelem folyamán úgy fogunk magunkra nézni, mint egy nagy emberi családra."

Világparlament
A változások nem jönnek maguktól, hiszen, Monbiot szerint is, akiknek gazdasági, politikai és katonai priviligiémuk van nem fognak azokról csak úgy önként lemondani. Ezért szólít M. cselekvésre, és prezentál négy javaslatot: egy demokratikusan választott világparlamentet, az ENSZ közgyûlés demokratizálását, egy Nemzetközi Leszámitolási Intézetet, valamint egy olyan Nemzetközi Intézetet, amelynek a gazdagok korlátozása, és a szegények felszabadítása lenne a feladata. Amint M. írja: szívesen veszi a kritikát, de csak azoktól, akiknek jobb offenzív javaslatuk van arra, hogy miként is lehetne javítani a globálisan kitaszított szegény országok helyzetén, és a természeti frorrások globális destrukcióján.
Monbiot egy 600 képviselôbôl álló világparlamentet javasol. Akiket a lakosság száma szerint felosztott zónákban válssztanának meg demokratikusan. Döntô az, hogy a választottak nem pld. indiai, etiopiai, avagy német érdekek képviseletére választattak. M. szerint az ember akár azonnal nekifoghatna egy független világparlament kufejlesztéséhez. Ehhez nem kell a nemzetállamok, vagy az ENSZ jóváhagyása. Ha sikerülne létrehozni az intézményt, akkor minden körülmények között nagyon meggyôzô, és elutasíthatatlan demokratikus legitimitást tudna felépíteni. Monbiot ki is számolta mibe kerülne egy ilyen intézmény, és megmutatja a finanszírozás lehetséges módját is. Végül még azt is lehetségesnek tartja, hogy a demokratizált ENSZ közgyûlés mint a világparlament másik háza mûködhetne.
Monbiotnak a nemzetközi kereskedelem szabályozására vonatkozó javaslata talán még az elôzônél is radikálisabb: ugyanis egy új valutát kívánna krostruálni a nemzetközi kereskedés céljára. Imígyen a ma domináló valuták elvesztenék kereskedelmi, és a bizonytalan gazdaságok stabilitására vonatkozó potenciáljukat. Ráadásul sejteti, hogy lehetôség volna a kapitalizmus teljes viszafejlesztésére: ugyanis teljesen lehetetlenné kívánná tenni a pénzel való kereskedést és spekulációt. M. felmutat egy sor konkrét finanszírozási kezdeményezést, amelyeknek csökkenteniük kell a destruktív privát fogyasztást, és segíteniük az igazságos elosztást.
Nehéz megítélni a The Age of Consent-t. Fôként azért mert a könyv munkaeszközként adja elô magát, és az eszközöket a hatékonyságukon át szoktuk megmérni. De azoknak, akiknek kedvük támadt tenni valamit, és keresnek valamely utópiát, itt van egy. Ráadásul gyakorlati tanácsokkal. Mondbiot evvel a kérdésel fejezi be könyvét: "No - Mire vártok még?"

George Monbiot: The Age of Consent ­ A manifesto for a new world order. 273 s., 16 pund. 277 kr. i Atheneum Boghandel. Flamingo

* Dehogynem mondhatunk! Mi több, a napokban lesz Párizsban a legújabb Szociális Fórum, ahol - remélhetôeleg - már egy sor gyakorlati javaslat is lesz arra nézve, miképpen is mozduljunk egy 'másik', igazságosabb és emberibb világ felé!



Direkte adgang til denne side:
http://www.information.dk/Indgang/VisArtikel.dna?pArtNo=150472

Figyelem! Bármilyen kommerciális újrafelhasználás esetén az összes jog az ujságírót, és/vagy az újságot illeti! Ez esetben kéretik a fordításért járó szokásos tiszteletdíjat is befizetni a Hamvas Klub bankszámlájára!



No - mire várunk még?!;-) Nos, feltéve, hogy a kajmánszigeteki és egyéb adóparadicsomokban 'munkálkodó' úrelvtársak-hölgyek, no és  helyi megbízottaik Földszerte igaz-i demokratkius önmegtartóztatást tanusítanának privilégiumaikból való KISZAVAZÁSUKKOR, akkoris csak a mai 'nemzetállamokban' kéne ugye az elsô lépéseket megtenni egy új, igazságosabb és emberibb világ felé. Hm?!
Miképpen is? Hát talán mindenekelôtt a minimumra kéne csökkenteni azon tömegeket, amelyek 'tagjai' napról napra arról álmodoznak, hogy holnapra ôk lesznek a 'sorosok'. Ezért stresszelik agyon magukat és a környezetüket minden módon, amit a pénztekerészek elôírnak, de legkárosabban talán az esztelen fogyasztásukkal, stb.
De mit is mondtam? Talán inkább növelni kéne azon személyek sokaságát, akik valóban felelôs felnôtt emberként a Föld és minden lakója érdekében próbálnak élni, mozdulni, élni napról napra. (Nem annyira nehéz ám ez a dolog, mint tûnik, vagy mint mondjuk adót, bankot, tankot 'adminisztrálni'!;-)
Miképpen is léphetünk hát a lehetô leghatékonyabban? Szabad ön, és egy-más képzéssel - természetesen!;-) Aki már próbálta tudja! Aki pedig nem hiszi járjon utána. Most kiváló alkalma van minden érdeklôdônek, nem csak kipróbálni, de tanulmányozni, sôt továbbvinni is valamit, amit talán legjobb, ha ezúttal szabad 'Felelôs Emberképzônek' nevezünk, és a legôsibbektôl a legújabbakig alkalmazza a legjobb 'felnôttképzô' mozzanatokat.

Ezúton is meghívjuk szeretettel mindazokat, akik valóban tenni akarnak a globális (-an - is - romlott) helyzet javításáért a 'HAZA a MAGosban' tanfolyamra, ez év november 4-tôl nov 9-ig Vértesacsára. Lazarus

Részletek>