MiklossyOrszagepito.htmlTEXTMOSS./Ϻ MiklossyOrszagepito.html
Subject: [Global] MIKLOSSY ENDRE
      Date: Wed, 7 May 2003 21:56:32 +0200 (CEST)
     From:  vida viktor <suaj@freemail.hu>
         To: global@zpok.hu

MIKLÓSSY ENDRE, építész, regionális tervezõ
az Országépítõ c. lap  körkérdésére válaszol

Gerle János: A csatlakozás mezõgazdaságot érintõ következményeirõl
szeretném hallani a véleményedet.

Miklóssy Endre: Éppen itt van nálam a Magyar Földbirtokosok Országos
Szövetsége uniós felzárkóztatási programja, amit oda is adok neked.
Várhatólag elõbb-utóbb a sajtóban is meg fog jelenni.
A válaszomban abból indulnék ki, hogy tegyük föl, az Európai Unió nem
rablógyilkosok gyülekezete, amelyik tönkre akarja tenni a tagjait,
hanem olyan szervezõdés, aminek a célja a tagok támogatása. Lehet,
hogy pillanatnyilag nem így látszik, de azért nem, mert még kívül
vagyunk.

Gerle János: Az uniós alkotmánytervezet és az egész megállapodás
nem táplálja ezt az illúziót.

Miklóssy Endre: Már a régi görögök megmondták, hogy nem lépünk
kétszer ugyanabba az Unióba. Ez az Unió meglehetõsen messze
távolodott az 1957-es közösségi elvek végrehajtásától, és számomra a
legmeghökkentõbb és legmegrázóbb, hogy az Unió a tíz évvel ezelõtti
állapothoz képest is sokat romlott. A kommunizmus összeomlása az EU-
n belül negatív folyamatokat indított el, ez nem valami szívderítõ dolog,
arról nem is beszélve, hogy az új csatlakozókkal hogyan bánnak, vagy
hogy mi vár rájuk. Az Unió azonban még így is egy javítható struktúra -
rontható is természetesen -, én abban bízom, hogy a folyamatokat jó
irányba lehet teremi.
Hogy milyen problémákra gondolok, hadd mondjak egy példát. Néhány
éve részt vettem egy uniós fejtágítón, ahol az Unió mûködését,
jogrendjét és ehhez hasonlókat magyaráztak. Az elõadó elmondta azt a
történetet, hogy Írországban volt egy nagy kampány, hogy vásárolj ír
árut, ezt rendesen reklámozták is, és emiatt a luxemburgi bíróságtól
nagyon kemény büntetést kaptak, mert az Unióban az
esélyegyenlõséget nem szabad sérteni. Tûnõdtem egy kicsit a dolgon,
aztán megkérdeztem az elõadótól, hogy az Opel gépkocsit lehet-e
reklámozni? Hát már miért ne lehetne? - kérdezte vissza. Nem értem -
mondtam -, én eddig úgy tudtam, hogy az EU az európai népek
szövetsége, és nem az európai nagyvállalatoké, kicsit furcsa, hogy a
multi reklámozhat, az ország pedig nem. Itt valami ellentmondás van.
Az elõadó bánatosan vonogatta a vállát, azt mondta, hogy igazam van,
de hát mit csináljunk.
Csak azt akartam szemléltetni, hogy ilyen irányba tolódott el az EU,
holott az együttmûködés lényege az, hogy erõsítsük az emberek és
más szereplõk piacra lépési lehetõségét. Hogy én piacra tudjak lépni,
pénzre van szükségem; ahhoz hogy pénzem legyen, valamit áruba kell
bocsátanom. Az erõforrás többféle lehet, mindenekelõtt a munkaerõ,
vagy a földem, amin termelek és így tovább, a lényeg az, hogy ezeknek
a dolgoknak az értéke úgy emelkedjék, hogy növekedjen az adott
helyen a fizetõképes kereslet is, tudniillik az egy az egyben jó az
Uniónak. De ha ezt az egész folyamatot kiszolgáltatjuk a multinacionális
monopóliumoknak, és ha az az eredménye, hogy máshonnan érkezõk
nagyobb vásárlóerejük révén fel tudják vásárolni az erõforrásokat,
akkor a helybeliek piacra lépési lehetõsége csökken. Ilyen egyszerû a
dolog, és ez a legszikárabban vett gazdasági szempontból is
diszfunkcionális.
Nem tudom pontosan, hogy milyen fékek vannak ma még az Unióban,
de a tagállamoknak bizonyos védekezési lehetõségeik vannak és
csupán az illetõ kormányzatokon múlik, az illetõ kormányok
hozzáállásán. Erre csak azt hozom fel példának, hogy a dán parlament
leszavazta az Euró-zónába való csatlakozást, de attól még tagjai
maradtak az Uniónak. Valószínûnek tartom, hogy számunkra ugyanez a
lehetõség már nincs megadva, mert alá kell írnunk, hogy ezzel nem
akarunk étai. Ha a kormány határozottan képviseli a saját érdekeket,
akkor az Unió hasznos oldala erõsödhet meg a belépõk számára. Bár itt
a nagy kérdés természetesen az, hogy vannak-e ilyen koncepciók és
van-e komoly elhatározás a kormányzat részérõl, hogy valóban
képviseljen engem.

Gerle János: Visszatérve az agrárprogramhoz: a Földbirtokosok
Országos Szövetsége összefogja a nagybirtokosokat is, vagy ez a
családi gazdaságok szervezete?

Miklóssy Endre: Válasszuk ketté a dolgot. A Földszövetség a kis- és
középtulajdonosok érdekvédelmi egyesülete. A koncepció viszont nem
csak ezekrõl szól. A koncepció lényege az, hogy tudomásul kell
vennünk, a magyar agrárstruktúra lényegében beállt. Amirõl beszélnek,
hogy birtokkoncentráció, bérleteztetés, zsebszerzõdés, ezek az igazi
problémákhoz képest aránylag periférikus témák; a magyar földtulajdon
és területi struktúra rögzõdött, és csak igen-igen erõszakos
beavatkozással lehet rajta változtatni. A helyzet pedig a következõ: az
agrártermelés három, egymástól nagyon különbözõ szegmensben
zajlik, és a magyar agrárpolitika célja, hogy a lehetõ leghatékonyabban,
de a szegmenseknek megfelelõ módszerekkel segítse mindhármat.
Tehát nem arról van szó, hogy az egyiket meg kell fojtani a másik
javára - amit természetesen meg lehet tenni, már láttunk ilyet
Magyarországon, Ebben a kis programfüzetben ennek a struktúrának
megfelelõen próbáltuk meghatározni, hogy az egyes szegmenseknek
mire van szüksége.

Gerle János: Mi ez a három szegmens?

Miklóssy Endre: Az egyik a nagybirtok - mert a birtokszerkezetbõl kell
kiindulni -, ez 3-500 hektár fölötti területet jelent, és bizonyos
értelemben ide sorolhatóak azok a föld nélküli, de nagy mûködõ
tõkekapacitással rendelkezõ egységek - továbbélõ téeszek és ehhez
hasonlók - amelyek ilyen kiterjedésû birtokon gazdálkodnak. Ezeket
agyonverni nem lehet, de ki kell találni, hogy miképpen lehet segíteni
õket. A következõ a középbirtok, ami 30-40 hektárnál kezdõdik,
tulajdonképpen ez az igazi gazdálkodó paraszti réteg. A középbirtok az
EU szíve csücske, az uniós országok döntõ többségére az ezen alapuló
agrárstruktúra jellemzõ. Ez alatt van a kisbirtok, tehát a 30 hektár alatti
földön gazdálkodók, és ez lemegy egészen két-három hektárig. Ezek az
emberek nem sok földet birtokolnak, viszont meglehetõsen erõteljesen
ragaszkodnak hozzá. Van még egy negyedik szegmens is, amit csak
zárójelben érdemes itt említeni, ez az úgynevezett szociális
agrártermelés. Nagyon sok falusi ember van, aki igen kis, hektárnyi
méretû birtokon valamit termelget évrõl évre, ezek a gazdák valójában
a saját erõforrásuk újratermelésére sem képesek, folyamatos
támogatást kell nekik nyújtani. Ez igen hosszú idõn keresztül meg fog
maradni, mert az alternatívája a szociális segély, hadd ne
magyarázzam, hogy mennyivel rosszabb megoldás.

Gerle János: A három szegmens hogy oszlik meg a földterület
egészének arányában?

Miklóssy Endre: Csak nagyjából tudom a számokat: A bérelt földön
gazdálkodó nagyüzemek a földterület egyharmadát teszik ki, a
földterület 40-50 százaléka lehet a középbirtokos réteg tulajdona, és
mintegy tíz-tizenöt százalékon gazdálkodnak a kisbirtokosok. A
gazdálkodók számaránya persze egészen más, mert kisbirtokosi
létszám meglehetõsen magas.

Gerle János: A nagyüzemek nem saját földön gazdálkodnak?

Miklóssy Endre: A jelenlegi szabályozás szerint földet csak természetes
személyek birtokolhatnak, a szövetkezetek pedig nem természetes
személyek. Ha a szövetkezet tagjainak van földje, akkor azt
természetesen odaadhatják a szövetkezetnek, de nem ez a jellemzõ,
hanem az, hogy a kárpótlás során földeket nem mûvelõ emberek
birtokait bérük a szövetkezetek, és azon gazdálkodnak. Hogy ez
hogyan fog megváltozni, ha jogi személyek is szerezhetnek földet, ez a
nagy kérdõjel és az irtózatos rizikó Magyarország számára. Elméletileg
fönnáll a lehetõsége, hogy néhány multinacionális vállalat kifizeti
zsebbõl az egész országot. Ennek aligha lesz jogi akadálya. De meg
kell, hogy mondjam, ez a lehetõség ebben a pillanatban inkább elméleti,
mert a ténylegesen gazdálkodókban igen kevés a hajlam arra, hogy a
földjüket eladják. Azok, akik csak bérbeadják a kárpótlás során nyert
földet, bizonyára hajlamosakra, de azok, akik nekiálltak túrni a
földjüket, most már ragaszkodni fognak hozzá. Attól még agyon lehet
csapni õket, ez Rákosi Mátyásnak sikerült is, de csak ilyen módszerekkel
lehet õket elkergetni a földjükrõl. Van egy másik mód is - így vesztették
el hajdan a nagybirtokosok gyakorlatilag a földjeiket - ez a hitelfelvétel
és a jelzálog. Viszont a kis paraszti földbirtokok nem kerültek jelzálog
alá, mert valamilyen õsi ösztönbõl - amit nagyon sokat szidtak, hogy
butaság és primitívség, de akármi is - a magyar paraszt ódzkodott attól,
hogy papírokat írjon alá, vagy hiteleket vegyen föl. Ennek a negatív
hatása az volt, hogy a termelési struktúrája, eszközei nem voltak valami
korszerûek, a pozitív viszont az, hogy tehermentes maradt a földje.
Úgy tûnik, hogy a gazdálkodóknak ez az õsi ösztöne nem változott,
nagyon félnek a hitelfelvételtõl. Csak azért mondom, mert voltaképpen
a hitel az egyetlen civilizáltnak tekintett eszköz ebben a pillanatban,
amelyik alkalmas lehet arra, hogy agyoncsapja a ténylegesen
gazdálkodókat! Elképzelhetõ, hogy egyszer ilyen stratégiát fog bevetni
ellenük valaki, de nem lesz könnyû dolga, mert ezek az emberek
gyanakszanak.

Gerle János: Azt szerettem volna megtudni, hogy a földnek hány
százaléka van a saját földjén gazdálkodó parasztok kezében, és hány
százaléka a hajdani téesz elnökök és egyéb funkcionáriusok kezében,
akik azt bérbe adják vagy parlagon hevertetik.

Miklóssy Endre: Ezt mondtam el az elõbb, hogy durván egy harmadrész
a nagyüzem aránya. Azt hiszem egyébként, hogy a szövetkezeti föld is
elég stabil marad. Elképzelhetõ, hogy egyes szövetkezeteket
átjátszanak külföldi érdekcsoportok kezére, voltaképpen így tûnt el a
magyar ipar is a szemünk elõl a semmibe. A földnek ez a harmada is
eltûnhet így, de nekem az a benyomásom, hogy az úgynevezett zöld
bárók tényleg gazdálkodni akarnak, tehát más a helyzet, mint az ipari
bárók esetében. A hozzáértésük is jóval nagyobb. Azok, akik a magyar
ipart tönkretették, kétségkívül nem is értettek az iparhoz.

Gerle János: A jelenlegi környezetvédelmi területek, nemzeti parkok
tulajdonviszonyai milyen biztonságot jelentenek a tartós védelmükre?
Az uniós normákkal nem egyezik a föld állami tulajdonlása.

Miklóssy Endre: Azt hiszem, hogy ez egyike azoknak az uniós
problémáknak, ahol nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. Az
Unióban tudniillik nagyon komoly irányelvek és megállapodások vannak
környezet és a természet védelmére és az ehhez szükséges eszközök
biztosítására, amibe a természetvédelmi területek és nemzeti parkok
fenntartása vastagon benne foglaltatik. Nem tudom, hogy az uniós
országok milyen tulajdonosi szerkezettel védik ezeket a parkokat, de az
biztos, hogy ezen a területen mi az uniós viszonyoknál lényegesen
kedvezõbb helyzetnek örvendhetünk. A magyarázata az, hogy a
nyugati országokban az iparfejlesztés során egyszerûen áthárították a
környezetre a terhelést. Ennek aztán hosszabb távon meg is itták a
levét. Kevésbé fejlett" keleti térségeink lényegesen kedvezõbb
természeti állapotát õrizni kell. Ami ehhez szükséges, például a nemzeti
parkok közösségi tulajdonának a biztosítása, azt egy jó szándékú és
elszánt kormány az Unión belül meg tudja védeni. Kérdés persze, hogy
lesz-e ilyen kormányunk. De ez nem az Unió kérdése, hanem a saját
magunk feladata.

Gerle János: A Földszövetség agrárprogramja milyen lényeges elemeket
tartalmaz?

Miklóssy Endre: Azzal kezdtük, hogy három különbözõ problémát kell
megoldani és mind a három egyformán fontos. Öt kérdést vizsgáltunk: a
birtokszerkezetet, az agrárfinanszírozást, a piaci értékesítést, a
termékfeldolgozást és az uniós harmonizációt. A három kategóriában a
megoldások egészen mások, tehát mind a háromban külön-külön meg
kellett vizsgálni a sajátos feltételeket. Mindegyik kérdéssel
kapcsolatban három dolgot próbáltunk tisztázni: azt, hogy mi a helyzet,
azt, hogy mik a célok és azt, hogy miképpen lehet a célokat elérni. Azt
szeretnénk, hogy az agrártársadalom alulról, a saját igényei szerint
fogalmazza meg a szükséges tennivalókat. Igazából attól a kommunista
agyrémtõl, hogy nekünk vezetõknek, kutatóknak, tudósoknak ki kell
találnunk, hogy mi a jó az embereknek, még nem nagyon tudott
megszabadulni az ország. Továbbra is megpróbáljuk kitalálni, hogy mi a
jó nekik, mert nyilván mi vagyunk az okosabbak. Ez a dolog a
demokráciával akkor sem egyeztethetõ össze, ha tényleg mi vagyunk
az okosabbak. Arról nem is beszélve, hogy távolról sem vagyok arról
meggyõzõdve, hogy mi jobban tudjuk a választ. Ez a program egy
elgondolás, amit megpróbáltunk az élet igényeibõl összeállítani, lehet,
hogy sok minden rossz, téves vagy hiányzik, de szíveskedjenek
megtenni a megjegyzéseket, hogy mi legyen másképpen és akkor ez az
anyag ennek megfelelõen megváltozik. Átírjuk, átszövegezzük és úgy
keletkezik belõle egy valóságos agrárprogram.

Gerle János: Az a cél, hogy a felsõszintû intézkedéseket, a támogatási
struktúrát egy alulról kezdeményezett és kialakított programhoz
lehessen igazítani?

Miklóssy Endre: Pontosan errõl van szó. Visszatérve az eredeti
témánkhoz: az Európai Uniót utolérte az a probléma, amivel minden
nagy szervezet elõbb-utóbb szembenéz, hogy eszméletlen módon
központosodni kezd és hihetetlenül megerõsödik a bürokrácia. Nyolc
évvel ezelõtt volt itt egy Phare munkacsoport, amelyik segített az új
tervezési-fejlesztési rendszerek honosításában. Õk mondták - nyolc
évvel ezelõtt! -, hogy most ebben a pillanatban a legfõbb probléma az,
hogy miképpen lehetne a brüsszeli monstre bürokráciát és annak
hatalmát csökkenteni. Ehhez képest döbbenten látjuk, hogy a
bürokrácia mérete és hatalma tovább nõtt, növögetett, és ma-már
akkora, hogy a reálfolyamatokat fojtogatja. Hogy a csatlakozókkal
hogyan bántak, hadd ne beszéljek róla - rendkívül nagy pofátlansággal
egyébként - ez a bürokrácia önteltségére jellemzõ. A lényeg az, hogy
senki sem tudja, hogyan lehet megrendszabályozni Brüsszelt, az én
magánvéleményem az, hogy erre nincs más mód, mint hogy keményen
a strassburgi Európa Parlament ellenõrzése alá kellene helyezni. Ez
most is megvan, hiszen a felügyelõ bizottságot a Parlament nevezi ki és
hívja vissza, és lényeges kérdésekben a jelenlegi jogrend szerint már a
Parlamentnek vétójoga van, de úgy tûnik, hogy ez kevés. Tízezernyi
ember dolgozik a brüsszeli fõigazgatóságokon és egy ismerõsöm,
akinek KGST-tapasztalatai is vannak, azt mondta, hogy Moszkva
kutyafüle volt Brüsszelhez képest. Ami azért nem semmi.
Ennél is nagyobb baj, hogy van egy életveszélyes recept, ami a
bürokrácia velejárója. Ha száz egységet akarunk elkölteni, akkor nekem
mint hivatalnak az a legegyszerûbb megoldás, ha odaadom
egyvalakinek a száz egységet és a probléma megoldódott. Hajönnek
százan és mindenki egy-egy egységet akar, akkor százszor annyi
munkám van és az én szempontomból ugyanannyi az eredmény, a száz
egység így is, úgy is elment. A társadalom szempontjából viszont óriási
a különbség a száz kicsi javára. Ilyen rendszertechnikai okai is vannak,
hogy a multik elõretörtek. Jön a multi, azt mondja, én úgy elköltõk
egymilliárd eurót, hogy csuhaj. Semmi gond, aláírjuk a papírt és már
költõm is. Csakhogy az egymilliárd ilyen módon kikerült a demokratikus
kontroll és a társadalmi-gazdasági igények körébõl. A belsõ
ellentmondás a dologban az, hogy a támogatási rendszer célja az
egyszerû közember piacralépési lehetõségeit erõsíteni. A multinak
viszont az a célja, hogy a saját eladási struktúráját bõvíteni tudja. A
multit az, hogy te tudsz-e vásárolni, nem érdekli. Az más kérdés, hogy
ez öngyilkos stratégia, mert ha így folytatjuk, akkor a multi sem fog
tudni eladni, mert nem lesz kinek.

Gerle János: Említetted a felvételi eljárásokkal kapcsolatos pofátlan
magatartást. Az egész csatlakozással kapcsolatban gond a
diszkrimináció, hogy az új tagok elõnytelenebb feltételek közé kerülnek,
mint a jelenlegi tagok.

Miklóssy Endre: Az eddigi felvételeknél ez nem volt szokás, éppen
ellenkezõleg, tekintettel arra, hogy az Unióba fölvett országok mindig
alacsonyabban fejlettek voltak, mint a már bent lévõ törzsgárda, pozitív
diszkriminációt kapott Portugália, Spanyolország, Írország, Görögország
stb. Ez így is volt jó, hiszen a cél az azonos feltételek biztosítása. A
nagyon jól bevált aranyszabályt a mostani felvételnél radikálisan
félredobták és ez a tíz ország, amely most várhatóan csatlakozni fog,
sokkal rosszabb kondíciók mellett lép be, mint amilyen helyzetben a
tagok vannak. Ilyen még nem történt az Unió bõvítése során. A dolog
számomra nagyon megdöbbentõ és a kimenetelével sem vagyok
tisztában, erre szokták mondani, hogy az Unió ezt a tíz országot a saját
belsõ gyarmatának tekinti. A felvetés jogos, úgy gondolom, hogy
valóban így van, tehát súlyos hendikeppel indulunk az uniós
versenyben. De bent leszünk és hogy mit tudunk ebbõl a hendikepbõl
kihozni, az már a mi ügyességünkön fog múlni. Nagy kérdés, hogy az a
tíz ország az óriási hendikepet képes-e közös erõvel elvinni valamilyen
irányba. Ha erre nem leszünk képesek, akkor mind a tizünket megette a
fene.

Gerle János: A kétségeket az táplálja, hogy a nemzeti fellépés
lehetõségei igen szûkösek.

Miklóssy Endre: Most kültagként úgy bántak velünk, ahogy akartak; egy
közönséges brüsszeli hivatalnok egy választott, legitim
kormánymegbízottal úgy beszélt, mint a kapcaronggyal. Most
megteheti, de abban a percben, mihelyt uniós tagok leszünk, már nem,
mert egyenjogúak leszünk. Más kérdés, hogy milyen koloncokat
akasztottak a nyakunkba a futóversenyen, ahol egyeseknek rakéta van
a fenekükben, de legalább ott leszünk, ugyanazon a versenypályáéi.

Gerle János: Ha ez a tíz ország a legteljesebb egységben összefog,
akkor is többségi döntések érvényesülnek az Unióban.

Miklóssy Endre: A többségi elv az Unióban nagyon árnyalt és komplex
módon jött létre. A probléma lényege az, hogy az Unió országai nagyon
egyenlõtlenek, vegyük Luxemburgot és Németországot. Ha abból
indulunk ki, hogy darab-darab, hogy Luxemburgnak ugyanannyi szava
van, mint Németországnak, akkor a többségi elv sérül meg,
Luxemburgnak félmillió lakosa van, Németországnak hetvenmillió. Ez
nyilván lehetetlen. Abból sem indulhatunk ki, hogy Németország szava
száznegyvenszer annyi érjen, mint Luxemburgé, mert akkor hol van
Luxemburg rendelkezési joga. A szervezõk kialakítottak egy rafinált
számítást, ahol a nagyság számít ugyan, de degresszív módon. A
szavazati arányokat súlyozzák az ország népessége szerint, a német
képviselõ szavazatánál figyelembe veszik, hogy õ hetven millió embert
képvisel, de nem ér annyival többet a szava, mint egy pici ország
vezetõjéé. Ez azt jelenti, hogy a kicsik együttes fellépése nagyon
komoly befolyási lehetõséget biztosít. Az az érzésem, hogy az Unió kis
államainak, függetlenül attól, hogy gazdagok vagy szegények, léteznek
bizonyos közös érdekeik a nagyokkal szemben, és együttes fellépésnél
ezeket az érdekeket érvényesíteni tudják.
A gazdag tagországok valóban gyarmatosítani akarnak bennünket, de
ezzel kapcsolatban van egy meglepõ felvetésem, amin már sokan
megütköztek. India egészen a rettenetes emberveszteséggel járó
sepoy-lázadásig a Kelet-Indiai Társaság magánbirtoka volt. Akkor került
törvényes gyarmati függõségbe és kapott brit gyarmati közigazgatást.
Ez teremtette meg az ország fejlõdésének lehetõségét, és végül önálló
köztársasággá válhatott. A gyarmati helyzet óriási elõrelépés volt India
számára a XIX. század elejének helyzetéhez képest... Ki merem
jelenteni, hogy Magyarország számára is elõrelépés, hogy az Európai
Unió gyarmatává válhat. Ebben az országban e pillanatban minden
kontroll nélkül bármi megtörténhet. A mi számunkra az, hogy kapunk
egy jogrendet - még ha gyarmati jogrendet is -, elõrelépés lesz. És
hogy ilyen helyzetbe kerültünk, azért kizárólag magunkat
hibáztathatjuk. Nem az EU csinálta ezt velünk, mi csináltuk magunknak.
Ahhoz a helyzethez képest, ahová leküzdöttük magunkat, elõrelépés,
hogy az Unió gyarmatává válunk.
Persze kétségtelen, hogy a kelet-európai országok gazdasági-
társadalmi válságában vastagon benne van a nyugatiak indolenciája,
nemtörõdömsége is, de most nem errõl beszélünk, csak az utolsó tíz
évrõl. Kaptunk egy hatalmas történelmi esélyt, amit eljátszottunk. Ezt
egészen másképp kellett és lehetett volna csinálni, most már magunkra
vessünk.

Gerle János: Számomra kérdéses, hogy milyen mértékben voltunk
ezalatt is kiszolgáltatva a hálózat ügyködésének, amely most gyarmati
sorba taszítana.

Miklóssy Endre: Ezeknek az erõknek kisebb a puvoárja, mint azt a
babonás félelem mutatja. Nálunk kisebb és gyengébb országok ki
tudták védeni. Nem akarok belemenni az elmúlt tíz év
katasztrófapolitikájának elemzésébe, hosszú volna, csak leszögezem,
hogy ezért a szarért, amibe belekeveredtünk, igen nagy részben saját
magunk vagyunk felelõsek.

Gerle János: Persze, csak ugyanezzel az önveszélyes politikával ugrunk
fejest az Unióba. Ugyanezek a vezetõk állapodnak meg a feltételekrõl,
nincs semmi ok azt feltételeznünk, hogy brüsszeli bürokrataként fognak
hazafiakká válni.

Miklóssy Endre: Sajnos ebben tökéletesen igazad van, ezért mondtam,
hogy az Unió egyvalamit jelenthet nekünk, nem vagyok biztos benne,
hogy gazdaságilag bármiféle elõnyt is hozhat, de egyvalamit azért
biztos: jogrendet. Olyan valamit, ami Magyarországon elveszõ félben
van. Keserû lesz a dolog, nagyon keserû, mert az Unió kemény. Ezek
azt hiszik, hogy ez a kupleráj, ami itt kialakult, ez folytatható. Hát nem
folytatható, és nagyon komolyan rá fogunk faragni arra, pénzügyileg is,
hogy annyira felkészületlenek vagyunk. Ez egyszerûen hihetetlen,
sírnivaló. Jövõre uniós tagok leszünk és most áll minden. Az egész
államigazgatás leállt, szinte senki nem csinál semmit. Most, amikor
lázasan kellene dolgozni... Õrült káosz lesz itt! Az én fölvetésem az,
hogy jó, lesz egy átmeneti év, de 2005-tõl irtózatos csörömpölés lesz
ebben az országban. Nem tudom, hogy mi lesz a dolog vége, de ezt a
falmelléki stílust bizonyára nem lehet tovább folytatni. Lehet, hogy pont
erre volt szükség; lehet, hogy már 15 évvel ezelõtt s ezt kellett volna
csinálni. Emlékszel: Tetszettek volna forradalmat csinálni! - mondta
Antall József miniszterelnökünk. Én pedig tavaly, tehát 2002-ben
beszéltem olyan emberrel Magyarországon, akinek nem volt tudomása
arról, hogy itt rendszerváltozás történt.

Gerle János: Ez nem is teljesen irreális.

Miklóssy Endre: Hát most lesz változás! Lehet, hogy arról koldulunk, de
változás az lesz.
_______________________________________________
Global mailing list
Global@zpok.hu
https://www.zpok.hu/mailman/listinfo/global

Ps.: Egy idetartozó, és megint egyszer Miklóssyval egybehangzó megnyilatkozás, az EU népszavazás elôestéjén. 'Kiszivárgás az EUból'.
A másik Hamvas ügyben, a 'Mit tanít Hamvas Béla?!' írásunkban kerül említésre.
Miklóssy egyébként régi jó konzultációs partnerünk, de tevékenyen, elôadóként is támogatta már felnôttképzési próbálkozásainkat. A lassan már szinte elfelejtett nagy magyar gondolkodókról (Karácsony S.; Fülep; stb) írott könyveit pedig a legjobb szívvel ajálnhatjuk mindenkinek!