Inge Houmann dán írónô  (teológus-filozófus-festô). 1983-ban adta ki fômüvét, "Nihilismen" (A Nihilizmus) címmel, mely Nietzsche munkásságának egy nyelvfilozófiai elemzése, és az eredmények
vallásfilozófiai értelmezése. A tágabb közönség számára "Drøm, Vanvid og Mystik" (álom, ôrület és valóság) címû mûve a legismertebb, melyben a hagyományos normalitás fogalmát babrálja meg igen alaposan és bravúrosan.
Tudtunkkal ô az egyetlen dán értemiségi, aki nem csak rendszeresen olvasgatta Hamvas Bélát, hanem értette is. A magyar észjárást különben is a magáéhoz közelállónak tekintette, és szerette a magyarok látogatásait.

A kép a '87-ben kiadott, - szerintünk a világon a legjobb - Nietzchébe beavató kis kézikönyv borítójáról való, és a még életereje teljében lévô alkotót mutatja. Így kívánunk rá emlékezni leginkább!

A nagy dán 'szabadulómûvésznô' 1939-ben  született, (már alig ketyegô) porhüvelyét  2001 március 19-én, héfôre virradóan hagyta el!

'Az információ kísértete' címû számunkra fordításra, közzétételre '97-ben személyesen engedélyezett látnoki írása a honalunkon:>

"Tanke-suk" (Gondolat-sóhaj) címü kis aforizmagyüjteménye 1989-ben
jelent meg; ezen mûbôl válogattunk egy párat, hogy ízelítôt adjunk az
írónô stilusából a magyar olvasóközönség számára.


Inge Houmann:

GONDOLAT - SÓHAJ
- aforizmák
 

Az ember megelégedhet azzal, hogy turista e világon. Jegyzetel itt
ott... majd továbbáll.
 

Úgy érzem magam mint egy kisérlet... de én magam kisérletezem.
 

Az élet nem egy folytatásos sorozat, ugyanis túl kevés benne az
összefüggés. Minden pillanat egy felkiáltójelnek számít.
 

Sokan felszarvazódnak az önmaguk iránti hûtlenségtôl.
 

Néhány ember - igen kevés - képes arra, hogy a kezébe nyomott
véletlenekbôl sorsot formáljon.
 

Vannak akik kénytelenek néha józanra inni magukat.
 

Az, hogy az ember hölgyként óhajt viselkedni olyan, mint ha egy
absztrakciót akarna lemásolni.
 

Ezt az ôrült világot csak úgy lehet elviselni, ha az ember egy ôrült
neveltetést kapott. Szerencsére a legtöbben pont ezt kapták.
 

Az ember jól össze kell szedje magát, ha egy személyiség óhajt lenni.
 

Ahogy visszatekintek, az életem egyetlen hosszú dolgos szünet volt.
 

A legtöbben használati tárgyak mások számára, ugyanis fogalmuk sincs
arról, hogy mit kezdjenek önmagukkal.
 

Iszonyatos türelem kell ahhoz, hogy megérjünk, és behozzuk önmagunkat.
Olyan ez, mint egy kietlen, hideg váróteremben csücsülni, ahol nincs
senki akivel beszélgetni lehetne...  és menetrend sincs.
 

Barátságosan arcon paskolhat egy ököl is.
 

Lassacskán már nem vagyok hajlandó a nôi szerepet játszani. Nincs bennem
elég szinész, és gondjaim vannak a szerepfüzet bemagolásával.
 

Az igazság ellentéte nem feltétlenül hazugság, lehet költészet is.
 

Vannak megközelítôleg-emberek. A többi másolat.
 

Van aki mindent részletesen el kell tervezzen egész a legapróbb
részletekig - hogy spontánan cselekedhessenek.
 

Itt ülök, és mélységesen csodálkozom azon, hogy itt ülök.
 

Ebben a meglepetések világában minden pillanat vadonatúj. Ezért egetverô
blaszfémia a szokások rabjává válni.
 

Mind a pesszimizmus, mind az optimizmus beárnyékolja az életet. Az ember
végül nem látja a fáktól az erdôt.
 

Az unalom végül olyan unalmassá válhat, hogy komikus lesz.
 

Végre szerelmes leszel, és az elsô dolgod, hogy átalakítsd a szerettedet
valami olyasmivá, amibe nem tudtál volna beleszeretni.
 

Van aki a puszta létével tud sérteni.
 

Úgy érzem, hogy rajta taposok azon amit keresek.
 

Elutasítva lenni remek eszköz az önmegismeréshez. Az hogy elismernek,
pusztán azt mutatja, hogy olyan vagy mint az emberek úgy általában.
 

Vannak olyan könyvek, melyektôl nem okosabbak, hanem butábbak leszünk.
 

A fantázia lehet a valóságtól való menekülés. Sajnos többnyire fordított
a helyzet.
 

Van aki olyan agresszív, hogy önmagát támadja le, ha nincs más a
közelben.
 

Lehet hogy úgy mászkálok mint egy nyilt seb - de legalább járok!
 

Lehet hogy az élet értelmetlen. De az, hogy hiányzik egy értelem, nem egy hiány - talán pont ellenkezôleg.
 
 

Magyarul: Kovács Kászon