Látókör mottó: Úgy vagyunk mi evvel a 'tanácskozással', mint az a bizonyos legendabéli indián törzs, amely meghívott egyszer egy fehér embert egy ilyen alkalomra. A leírás szerint nagyon 'látókörös' módon megkeringettek néhány kérdést a tûz körül. Volt, aki álmát mesélte el, volt, aki véleményét mondta, volt, aki csak hümmögött... Eszegettek, iszogattak, pipázgattak közben, azután szépen elköszöntek. A vendég megrôkönyödve kérdezte az utolsót, hogy de hát most mi lesz a problémákkal, mit határoztak, stb. Mire a vendéglátó kicsit csodálkozva azt válaszolta, hogy de hiszen mindannyian tudják, hogy mit kell csinálniuk.


Igazán nagyszerûre sikeredett a Kriszta által, inspirátorként elôször 'kitalált' ez évi elsô látókör (2004 február 7. Kapelvej 44), noha nagyon regóta elôször 'csak' négyen voltunk. A téma az Új év, és a fogadalmak, felajánlások voltak. Mit mondjak, magam részérôl úgy mentem el, hogy elmesélem, 'megfogadtam' az év végire bezárjuk a Hamvas Béla Klubot, mert akkora, de akkora az érdeklôdés, a támogatási szándék, és még sorolhatnám, hogy csak na...
Ez nincs kizárva persze még mindíg, de a jelenlévôk, László, Béla, jómagam, no és Kriszta, abban a pillanatban, amikor elkezdtük a témakeringetést mindannyian a sok-sok éve gyakorolt látókörös módon fogalmazgattunk (például, mintha legalább heten lettünk volna;-) és hát elég rövid idôn belül úgy beindult a dolog, hogy elfelejtettem e 'fogadalmamat'. Ráadásul, egyetlen elônyeként annak, hogy olyan kevesen voltunk, nyugodtan akár egymás szavába is vágtunk (persze, nem letorkollva egymást) és csak szôttük a hálót, amivel a téma lényegét akartuk megfogni, és lehetôleg személyes tanulságokat is levonni majdan a dolgoból, amint ez az indiános látókör-mottónkban is szerepel.

Kriszta olvasott föl Veöres Sándor, és József Attila verset elôször, és megpedzegette, hogy sok egymástól lényegesen különbözô idôszámításról tudunk. Ezután elmondtuk mindannyian, hogyan is állunk a kisebb-nagyobb fogadalmainkkal (egyïkünk sem gyakorolta ugyan igazán a dolgot szilveszterkor!;-) és hát sok finom karakterbeli különbségre is fény derült a keringetés során. De maradjanak ezek a résztvevôk élményei. (Most elôször vagy 7-8 éve fel sem vettük a beszélgetést.) Sok mindent érintettünk még ahhoz, hogy szinte törvényszerûen, mint majd mindíg, elérjük azt a szintet, amikor mán a mindenséges 'szerkezetünkbôl' következôen elképzelhetô 'szent' felajánlások valóságos lehetôségeit is megforgattuk kicsit. Béla IV. Béla királyunk a tatárok eltakarodásának elérését célzó, Margit lányának kolostorba vonulási felajánlását hozta példának. Legyen elég itt annyi, hogy a jelenlevôk megegyzetek abban, hogy bizonyos 'MAGYkus' kondíciók esetén a dolgot lehetségesnek tartják. Sôt, valami módon begyakorolandónak, begyakorolhatónak. Ez persze igen sok tanulást, és gyakorlatozást igényel.

Nos, hogy mi lesz a látókör, a Klub jövôje ebben az utóbbi években mintha még a szokásosnál inkább is bezáródott, érdektelen, hajszolt, stb. miliôben az még nem világos. De volna egy tervünk, ami ugyan szintén némi (minimális!) 'áldozatot' követelne néhány felnôttôl. Mégpedig az, hogy a környezetünkben éldegélô vagy fél tucatnyi gyerekkel is töltenénk a havi egy szombatunkat, amibôl eddig a látókör töltött ki vagy 3-4 órát. Mégpedig úgy, hogy elôször együtt csinálnánk valamit a gyerekekkel reggeltôl, kirándulnánk, játszanánk, stb. Azután, amikor a felnôttek 'keringetnek' a gyerekek maguk is valami közös játékot játszanak egy másik helyszínen, a szabadban kicsit odébb (rajzolnak, bábszinházaznak, mit tudom én), persze legalábbis egy nagyobb gyerek 'felügyeletével', és azután ezt megnéznénk, és együtt vacsoráznánk, netán még egy moziba is elmennénk végül aznap. Jól néz ki ugye?! Csakhogy, mint mondám ennek feltétele az, hogy a felnôttek ezt a havi egyszeri alkalmat elég fontosnak találják ahhoz, hogy csak betegség, vagy ilyesmi jöhessen közbe. Ne legyen igazam, de az utóbbi idôszakban különösen azt tapasztaltam, hogy az évekkel ezelôtt megállapított minimum (havi 3-4 óra együtt, és havi 50 kr-'tagdíj', támogatás, ami ippeg elég a honlap munkára) is több, mint nehezére esett a többségnek (Tisztelet a KIVÉTELEKNEK!)

Magam részérôl kijelentem, hogy aki e közösségi minimumot nem preferálja, nem tartja be, az ezután rám se számítson semmiben. (Beteg gyerekek esete kivétel persze;-)

Nohát várom a hozzászólásokat ('kritizálók', akik semmit nem vállalnak, és csinálnak közügyben egyébként, kíméljenek!), talán sikerül a gyerekeink kedvéért - akiknek bizony igencsak szükségük volna a magyari gyakorlatozásra egy szebb jövô érdekében -  legalább minimálisan összefogni. Azoknak, akik szerint semmiféle 'intézményes' mozdulatokra ehhez semmi szükség itt van egy Hamvas idézet a minap megjelent Ôsök csarnoka II. kötetébôl:
"Az igazság mindíg kisebb szociális egységekben képes termôtalajra lelni és kivirágozni. Miért? Mert a bármely valláson belül kiépülô klérus a jelentéktelen számú csoportokat nehezebben lepi el. Ami ezeket a köröket jellemzi, hogy a lehetô legkevesebb intézménnyel kijönnek, és intézményeiket nem külsô kényszer és nem hatalmi becsvágy ösztönzi, hanem maga az élet rendje. Ezért lehetnek tiszták és igazak. Biztos, hogy a történet ôrülete azért mozrzsolja fel ôket olyan gyorsan, mert magukat nem biztosítják. Átkozott dilemma, - ahol eddig valaha is vallás intézményessé vált, az igazság elveszett, s ahol az intézmény elmaradt, az igazság nem tudta magát megvédeni. (...) A csoportot az jellemzi, hogy semiféle szociológiai kategóriával nem meghatározható. Nem kaszt, nem nemzetiség, nem osztály, nem szekta. Ezek itt egyszerûen igazságra szomjas emberek." Persze a vallás helyére ide be kell helyettesíteni mondjuk a 'szabadulómûvészeti frontot' (vagy, amit csak tetszik!;-) No és még hozzátehetem, hogy a társaslelki (Karácsony Sándor szava) 'magyar' kondíciókat is csak TÁRSaságban lehet gyakorolni kicsit. Hm?!

A legjobbakat kedves mindannyiunknak

Szeretettel

Örvinetek

Jegyzet: Érintettük az idôszámítás maipulációkról társalogva ezt a hipotézist is: http://www.kitalaltkozepkor.hu



No hát ez a pillanat is elérkezett! Az egész biztosan több mint tíz éves látókör alapítója Kovács László Béla (hamarosan nyugdíjas egyetemi tanár) hosszú évek óta a Hamvas Béla Klub elnöke is, utolsó - dániai! - látókörét vezényelte le 2003 november 22-én a Kapelvej 44 Közösségi Házban. Tessék elgondolni, hogy a két nyári hónapot kivéve legalább egy évtizede majdnem minden hónapban volt látókör, a legváltozatosabb témákban, és igen kevés kivétellel László elôkészítésében! KÖSZÔNET ÉRTE!

A Hamvas Béla Klub annak idején, amikor az elôször még olvasókörnek nevezett tapogatódzás egy újfajta megbeszélés, tanácskozásforma felé elkezdôdött, már több éve mûködött, és kiállításokkal, lapkiadással, vidám összejövetelekkel egyre többeket vonzott a helyi magyarság köreibôl, talán mindenekelôtt valódi függetlenségével és szabadszájúságával.
A látókör néhány, de elég fontos alapszabálya több év alatt csiszolódott olyanná, hogy nem csak újrafelfedezhettük a nemrégen elhunyt David Bohm atomfizikus 'világmegváltó' eszköznek is szánt dialóguscsoportjainak 'keringetési' módszerét, de egyre jobban közeledtünk a már évek óta mottónkká lett legendás 'indián tanácskozás' úgy tûnik majdnem mindenkinek imponáló szabadsága felé, aholis az együttlét után mindenféle határozat nélkül is mindenki tudja majd, hogy mit is kell tennie.
Mást ne  mondjak, a legutóbbi 'Haza a MAGosban' képzésen Vértesacsán a Karácsony Sándorról látókör bevezetést tartó Miklóssy Endre - mit sem tudva a mottónkról - nagyon hamar felhívta a figyelmet a karácsonyi-magyar 'társaslelki' pszichének talán legmegfelelôbb 'indián tanácskozás' formátumra. (Megbocsájtható emberi gyengeség folytán persze a 'keringetés' helyett ô is szeretett volna inkább 'elôadni' többször, de nagyon hamar gyakorlatba jött!;-)

Nos, ezen - Lászlónak Dániában utolsó - látókör is úgy folyt le, ahogy általában szokott. Hatan kezdtük ugyan, de egy hetedik írt hozzászólást otthunrul, majd hamarosan megjöttek még ketten. (Egy felnôtt, egy gyerek - talán hogy a korosztályi spektrum is  elég széles legyen;-) Egy kis zene kezdetnek, és ezúttal megint egyszer Tuva-i rokonaink sámáni 'overtone' vidámságát élvezhettük. Majd László mondott néhány szót a témával - a 'Természetes és mesterséges' - el kapcsolatban, felhíva a figyelmet arra, hogy milyen sok dimenzióban is megközelíthetô a kérdés (különösen hogyha az alcímet, a 'Körök és utak találkozását' is jobban figyelembe vettük volna! De ezúttal volt elegünk a fô témát illetôen is.;-).
Az elsô hozzászólás a levél volt, otthuni - remek tankönyveket is író - fizikus barátunktól, amiben többek poénját is lelôve hamar állást foglalt amellett, hogy az ember nagyon nehezen tud-hat elkövetni bármilyen 'merterséges' dolgot, hiszen "noha nem a természet legszimpattkusabb része ugyan", de amihez csak nyúl-hat az 'természetes'...
Akadt persze hamar, aki azért felhívta a figyelmet arra, hogy 'ahogyan' elárasztjuk felesleges kacatokkal a világot, vagy egymáshoz nyúlunk, pld. két férfi, az lehet némileg gyanús... Többen beszéltünk az élet különös változatairól, mint a nyálkagombák (tudományos-) fantasztikus világa, vagy az antibiotikumokkal kapcsolatos hatalmas fenntartásokról, miközben azok is csak természetes molekulákbul állnak ugye, nem is beszélve a pld. a penicilinnek, és aszpirinnek az emberiség sorsára tett hatalmas befolyásáról...
Viszonylag hamar bejött persze a képbe a mûvészet is, ami viszont kisebb 'keringetési válságot' is okozott, mert akárhonnan is nyúltunk a kérdéshez mindegyre túlmutatott nem csak 'önmagán' de még a 'természet' világán is... Párosulva avval a fenntartással, ami az ember megismerôképessségére vonatkozott ('színmódosítás' a fotózásban! K.;-) egy kissé - e sorok írója szerint - egészségesen el is bizonytalanodtunk a létezésben elfoglalt kitüntetett helyünket illetôen ("Vannak az életnél kérem fontosabb dolgok!" Hamvas;-) Amely lelkiállapotot csak fokozta L. beszámolója egy könyvrôl, amelynek zenész írója,  leginkább a szaxofonját használva évekig konzultált cetekkel, AKIK hajlandóak voltak a fickó számára is hallható - a cetekéhez képest - igen szûk frekvencián is 'visszamuzsikálni'. De olyan esetre is fény derült, amikor képekben kommunikáltak valakivel, aki erre alkalmasan ki tudott nyílni feléjük. Talán kicsit meglepôen ezen eszmefuttatás-keringetés nyomán az került a jegyzetbe, hogy mi van, ha 'az (emberi?) én az egyetlen mesterséges dolog a világban'; hm?!
Volt még sok szép, és kevésbé szép, talán túlontul magabiztos gondolat, de legtöbben alighanem egészséges bizonytalanságban, és tovább gondolkodásra inspiráltan váltunk el - megint egyszer.
Lehet, hogy decemberben nem lesz látókör, de jövôre folytatni kívánjuk, noha még nem tudjuk biztosan ki veszi a vállára az elôkészítés, és a - nem túl sok! - szervezés nélkülözhetetlen munkáját, de majd csak lesz valahogy.
Amint maga a Hamvas Béla Klub sorsa is lebegô már egy ideje, de az otthuni ôszi népfôiskolai menet megint egyszer azt bizonyította, hogy egyelôre nagyon hiányoznánk a 'szabadulómûvészeti frontól'.

Úgyhogy: Hajrá! Kitartás! Szabadság! + Minden! SzEr

A legfiatalabb résztvevô, a 7 éves Ginkgo 'jegyzete' (Azt hiszem mind a 'világfa', mind a 'gombák ura' - vagy amit akartok! - örömét lelheti a dologban; rólunk mán nem is beszélve!;-)



2003 október 11-én szombaton is voltunk ippeg elegen a látókörhöz. (Már több, mint tíz éve a nyári hónapokat kikéve minden hónapban!) De ez még nem is elég, mert ráadásul megen sikerült megkeringetni úgy a 'T-májá-t' (László szava!;-) hogy csak úgy tekeredett BEfele... No de errôl majd kicsit részletesebben késôbb. A 'cím' ezúttal a "Lehet-e egy kerékkel több, vagy kevesebb?", illetve, alcímként a "Miként is álmodjuk meg, hogy mit álmodjunk?" volt.
Stílusosan legelôször a gyimesi, csángó zenét játszó Kerekes együttestôl hallgattuk meg a 'Kerekes'-t. majd László olvasta föl körlevelét (amelyre ezúttal sajnos nem érkezett idôben válasz; de ami késik ugye...;-) Nos több egyéb példa mellett felemlegette Kôr-ösi Csoma érdmeit, a múlt-jelen-jövô 3-as 'kerekét', és felmutatta a tibeti 'életszomj-kereket'.
Majd több hozzászólás következett az elsô KÖR-ben ami a 'túl sok kerék' a köz által nehezen emészthetô voltát említette, vagy azt, hogy valojában a gömbölyûség az a létezôk alapformájának is tekinthetô, de mint viselkedés a hasonulási igyekezetben lehet akár negatív is. Volt, aki azt mesélte el, hogy e napon (a havi legTELIholdasabb éjszaka után) valójában föl sem ébredt, miközben kiutazott a reptérre vendégeket fogadni, majd a látókörre is eljött, de mégsem. így azután az elme álomtermészetérôl is több szó esett.
Azután több körben az álmokról, és végsô kicsengésében a tibeti álomjógáról értekezetünk. (Aminek értelmében az, aki álmában át tudja 'varázsolni' a tüzet vízzé, meg ilyesmi, elér-het-i a megszabadulást!)
Majd pedig, az álmok félelmetes változatait is felemlegetve eljutottunk a fél-elem (!?) különféle osztályain (lámpaláz, halál, fájdalom, változás, és ismeretlen, 'egzisztenciális'; stb) keresztül egészen addig, hogy a 'kerekek' tudatállapotok is, és hát kinek milyen lehetôségei is vagynak példul a félelmét kezelni, attól is függ, hogy 'hány kerékkel van több neki'.

Két vidám (és szép!;-) 'többkerekû' résztvevô!

No itt azután elértük a talán leginkább a buddhizmus meditációs (és egyéb) tapasztalatai alapján átvilágított 'elme' egyik legfontosabb 'térképéhez'. Az amidabha hagyománya alapján ugyanis a 121 'tudatosztályból' például az örömszerzés szempontjából 55 közömbös, 63 örömteli, és csak 3 igazán szenvedésteli.

Erre a szinte már elszánt emberi önsorsrontásra mutat a magyarázó a László által ezúttal kiosztott Kiskondás mesébôl (Titkos tanítások a magyar mesékben; Csöpel láma és Kovács Imre Barna; Belsô ösvény kiadó). Amely szerint: "A Belsô Ösvényre csak az tud lépni, aki megszabadult a nyolc világi dolog kötelékébôl. Ezek a következôk: nyerés - vesztés, dicséret - elmarasztalás, jó hírnév - rosszhírûség, boldogság - fájdalom. Ez a nyolc dolog az "elvárás - rettegés" ellentétpárban foglalható össze."

No és hát elhangzott még számtalan szebbnél szebb gondolat, volt kis villódzás a nyelvek, és különösen persze a magyar nyelv szerepérôl a tájékozódásunkat, megszabadulásunkat, stb illetôen. Itt még arról is szót váltottunk, hogy most az emberarcú, civil globalizáció idején a legfontosabb kérdéssek egyike, hogy a soknyelvû népség tényleg EGYeztetni tudjon...
Mig végül László Kenmény Katalin (Hamvas Béla özvegye!) nemrég megjent könyvébôl, a Sztélé nagyanyámnak címûbôl olvasott fel egy egy-két oldalnyi mondatot (sic!) közmegelégedésre.

Csak bánhatja aki nem jött el!;-)

De ez évben lesz még lehetôség látókör részvételre, elôreláthatólag november második szombatján, szintén a Kapelvejen, aholis szeretettel látunk mindenkit. (Örv.)



Nagyon gazdag augusztus-szeptemberi 'aratása' volt és van a Hamvas Béla Klubnak, no és annak a néhány lelkes tagnak, támogatónak, aki résztvevôje is lehetett az eseménysorozatnak.

Elôszöris Farkas Flóriánt a hollandiai Mikes Kelemen egyesület elnökét kell említeni, akivel augusztus 31-én találkozhatott mindenki, aki az egyesület otthuni, vagy nemzetközi (Mikes International) tevékenységére, avagy az elôadó IBM-es, azaz multi tapasztalataira volt kíváncsi. Öten azért ott voltunk Kovács Karcsi lakásán, és bizony olykor tátott szájjal hallgattunk beszámolót létfontosságú magyar ügyekrôl.
Emlékeztetnék itt több évvel ezelôtt írott Mire jó ma a magyarság címû dolgozatomra, amit egy a Magyar (!) Filozófiai Szemlében megjelent anyagon való felháborodás inspirált, mely szerint 'magyar filozófia nem volt, nincs és nem is lesz...' Nos kéremszépen a Mikes több más fontos ügy között rátalált és feltámasztott egy igazi magyar filozófiai mûhelyt, a két világháború között Trianonnal elsüllyedt ún. 'Kolozsvári Iskolát', amelyenek mûködését elsôsorban Dr. Málnási Bartók György egyetemi tanár jegyezte. A kezünkbe adott írásai, a Filozófia lényege, a két kötetes Filozófiatörténet, stb. igazi magyar kinccsel kecsegtetnek, de természetesen tanulmányozásához sokkal több idô és befektetés szükséges, mint ami eddig jutott a dologra.

A 'Mikesnek' van még egy nagy hagyományú rendezvénye, az évente megrendezésre kerülô Tanulmányi napok. A 44. ezúttal az Új Atlantisz címet viselte. Remek elôadók szerepeltek a listán, de számunkra a legérdekesebb az volt, hogy addig gyôzködtük az elnököt arrról, hogy bármilyen konfencia, összejövetel igazán csak akkor érdekes, ha legalábbb megpróbálja valamennyire aktivizálni a többnyire passzív hallgatói szerepre kárhoztatott résztvevôket - mígnem meghívott mindkettônket Lászlóval a szept. 11-14 zajló összejövetelre. Nekem az egy-mást helyzetbehozós, aktivizálós népfôiskolának kellett volna hírverést csapni, László pedig az általunk már több, mint tíz éve próbálgatott 'minimum-minimuma' Látókör bemutatására volt hívatott.
Jómagam ugyan családi okoból nem tudtam elmenni, de László ott volt, és végig is vitt egy sikeres látókört, amrôl majd beszél természetesen a mi itteni (elôreláthatólag október 11-re, szombatra esô!) legközelebbi látókörünkön.

Mindezen közben-elôtt itt járt régi támogatónk, mondhatni 'külországi tagunk' Mezei Szilád muzsikus-zeneszerzô, akit Jens Balder (a Béla Hamvas Gruppe for Intuitiv Musik tagja) hívott meg egy közös dániai turnéra vele, és még két remek, szabad ('jazz') zenét játszó dán muzsikussal. Játszottak Ærø szigetén az elsôsorban zenei népfôiskolán (ahol egy magyar tanulóval is találkoztunk) lenyûgözve a fiatal tanulókat, AAlborgban a legendás 'Fedtebrødet' ('Zsíroskenyér') jazz-kocsmában felemás körülmények közepette, de imponálóan, Århusban viszont a jó értelemben rafinált, nagyszerû modern Kunsthuset-ben a csoport a legjobb formáját hozta, és a Jens és Szilárd kompozícióiból álló program olyan imponálóan tisztán és erôsen jött le, mintha már évek óta együtt muzsikált volna a zenekar.

Jens és Iván a két 'zenekarvezetô' egyeztet

A számunkra persze a Nørrebro-i (metodista templomból lett) Kulturhuset beli koncert volt a legérdekesebb szept. 8-án hétfôn este, amennyiben itt együtt léptünk föl, a B.H.G.I.M. 'ráérô' tagjai, Béla csellón, Félix többfélén, Iván brácsán, László, és jómagam is többféle hangszeren, eszközön (tibeti bronztálaktól, pilisi szarvaslábszárcsontig;-), és a quartett három tagja, Jens pozanon, Szilárd brácsán, és Peter Ole Andersen dobon. A nemrégen elhunyt Jørgen Pletner, a mi Vincze Ivánunk, és Carl Bergström Nielsen egy-egy darabját játszottuk együtt nyolcan, olyan igazán gazdag, 'profi' hangzásban, mint talán még egyszer sem. Ez kicsit el is vitte az est fô részét, így Szilárdék formációjának kevesebb idô jutott, de a remek térben különleges magyar-dán darabjaikkal így is sikerült megörvendeztetni a nem sok, de lelkes halgatóságot.

Akinek pedig ennyi jó is kevés lenne, beszámolhatok még egy, jövendô eseményrôl, aminek alapjait is e hónapban raktuk le; íme:

'Haza a MAGosban' tanfolyam.

MEGHÍVÓ!

Csudák csudájára* a Budapestkörnyéki Népfôiskolák Szövetsége megrendelésére és finanszírozásában ez év november 4 és 9-e között Vértesacsán (Magyar Tanya és Falugondnok Szövetség - Képzési központ) egy, az eredeti szabad, 'dán típusú', ámde tömörített, magyarított, és alaposan kiegészített népfôiskolai módszert bemutató, bentlakásos képzést tartunk.

De akinek ennyi jó kevés lenne, annak felhívom a figyelmét arra is, hogy a 6 napon folyamatosan (és az utolsó napon csak evvel foglalkozva) megpróbáljuk úgy analizálni a tapasztaltakat, hogy elegendô anyagot adjanak hozzá, ezen, egyébként a gyakorlatban már jól kipróbált, és bevált módszer akkreditáltatásához a szabad felnôttképzés számára!

A résztvevôknek csupán napi 1000.- (egyezer) forintot kell befizetniük, de 'határontúliak' számára ez is elengedhetô! (Nagyon szeretnénk legalább egy-egy résztvevôt mindegyik szomszédos országbul!) Részletekkel (beérkezési, távozási idôk, órarend, elôadók, stb) hamarosan jövünk. Ami még fontos az, hogy semmiféle elôképzést nem igényel a dolog, viszont nem baj, ha valakinek már vannak
tapasztalatai a témát illetôen, és hát olyanokat várunk ezúttal elsôsorban, akik folytatni akarják valamilyen módon az ügyet.

Meggyôzôdésünk, és tapasztalatunk, hogy a szabad személyépítést, TÁRS-adalom szervezôdést ('demokráciát', vagy amint tetszik;-) a lehetô legszélesebb körben elôsegítô 'egy-mást-képzés' nélkül még a lehetô legjószándékúbb erôk is csak homokra építenek. A pénztekerészeti terrorvilág egyre növekvô számú úgynevezett veszteseinek letargiáját sem láttuk, látjuk igazán gyógyíthatónak más módszerrel. (Aki jobbat tud rögtön szóljon!;-)

Várjuk a mielôbbi (!) jelentkezést a korlátozott számú helyekre, elfogadás jelentkezési sorrendben, illetve hát bizonyos esetekben a szerint, hogy az illetô mennyire van és lesz benne az iskolaügy folytatásában.

Szeretettel

Lázár Ervin János
mûvészeti oktató, a képzés vezetôje
Koppenhága

Baka Györgyi
könyvtáros-népmûvelô, 'aszisztens' (a jövôben reménybeli vezetô;-)
Érd

Mezei Szilárd
muzsikus-zeneszerzô, (a próbált és nélkülözhetetlen zenei munkatárs;-)
Zenta

Nagy Júlia
népmûvelô, a BKNSZ titkára, a képzés adminisztrátora (és 'haladó' résztvevô;-)
Budapest

A témával kapcsolatban több anyag a Koppenhágai Hamvas Béla Klub honlapján
Http://hjem.get2net.dk/hamv.laz az 'Iskolaügy' rovatban, Mezei Szilárd rovatában, stb.

Kérdések és jelentkezés: hamv.laz@get2net.dk

Jegyz.:

* 'A mûvelôdés hete - a tanulás ünnepe' címû országos rendezvénysorozatra összegyûlt állami és privát pénzekbôl lehetett kigazdálkodni az egészet. Köszönet azoknak, akiket illet!

[Szeretettel Örvin 2003 szeptember 21.]



Czakó Kopiban; rövid beszámoló.

Nohát ez is megtörtént csudák csudájára, hogy itt járt városunkban, nejével Évával Czakó Gábor Csaba keresztény köz-író (vagy, amint tetszik;-). Mindannyiunk Kovács Karcsijánál aludtak, és többnyire e sorok írójával sétálgattak a rövid idô adta lehetôségeket kihasználandó kicsit körülnézni Dánia fôvárosában. Dacára az ezt megelôzô hosszú autózásnak, a Németországi magyaroknál adott elôadásoknak, ott is késôbe nyúló beszélgetéseknek, irígylésreméltó erô, és kitartás jellemezte ôket. A tapasztaltakról talán majd születik valami értékelés is Cz. tollából, esetleg egy (Duna tv) 'beavatás' anyagába is bekerül ez, az, úgyhogy itt a beszámolón túl, csak arról fogok néhány mondatot lejegyezni a végén, ami szerintem fontos, közérdekû 'elvarratlan' szál maradt, illtve hát amivel majd érdemes lenne még kicsit alaposabban foglalkozni - szerintem.

Május 31-én, szombaton már tulajdonképpen reggeltôl 'munkában' voltunk, noha az elsô mozzanat a többek között Sören Kierkegaard sírját is magában foglaló Assistent Kirkegaard (temetô) Nörrebro gade-i oldalában rendezett hagyományos, 'rekordhosszúságú' bolhapiac meglátogatása volt. (Mi nem világ, vagy Európa rekord a piciny Dániában?!;-)
De már ebbe a dologba is bele volt kalkulálva az, hogy a temetô majd jó díszletként fog szolgálni egy jó pár éve Farkas Jenô filmrendezôvel kezdett 'Hamvast ismerôk, értôk, értékelôk' beszélgetéssorozat újabb epizódjához (amiben már részt vett többek között H. özvegye, Kemény Katalin és Dúl Antal az életmûkiadás másik gondozója is). Ezúttal pedig a Hamvassal ugyan személyesen nem találkozó, de otthuni 'rehabilitásában' mind írásaival, mind a 'szamizdat' H. kéziratok terjesztésével tevékenyen köremûködô Czakót is bevontuk a dologba, egy video beszélgetés erejéig.
Jószerivel majdnem az író-olvasó találkozó kezdetéig diskuráltunk, nagyjából Kierkegaard sírja környékén sétálgatva. Nem is 'fejeztük be' természetesen, de remélhetôleg mostmár nem is sokára az egész anyagot kiscit rendezve megtekinthetik az érdeklôdôk, úgyhogy errôl itt ennyit.

A szintén az egyik legnagyobb koppenhágai temetô, és Nörrebro negyedbeli pinikezô (!) zöldövezet közelében található Kapelvej 44 Közösségi Házban, a másodikon fekvô 'tükörteremben' állítottunk fel mintegy 30 széket*. Nos végül úgy mindösszesen megközelítettük az 'optimális', és 'mágikus' 21-es létszámot. (Nem sok, monhatná valaki, de aki egy kicsit ismeri a helyi magyarság szellemi érdeklôdését, és állapotját az nagyjábul 'elégedett' lehet;-) Csupán negyedórás késéssel, 1/4 négykor kezdtünk.

Az író legújabb Beavatás könyvébôl, a Magánállamok alcímûbôl a (Duna tv-ben még el sem hangzó!) címadó esszére építette az elsô óra helyzetleírását.
Tessenek elolvasni, meghallgatni, úgyhogy itt csak röviden: arról szólt, hogy miképpen látszik betetôzôdni az a 'gazdaságkori' (Cz. szava!) fordulat, amikoris a pénz, vagyis a pénztekerészek elôször sutyyomban, mára pedig egyre nyíltabban átveszi-k a 'világhatalmat' ("altiszti ambíció" írja H.B. - de) nagyon is veszélyesen közösség, és ember-iség-ellenes folyamatokat generálva, és...
Cz. persze leginkább katolikus alapállásából nézve ítélte meg a romlást, például 'Mefisztói' alkunak nevezve az egyre terjedô, minden erôszakos 'média' mérgezés, stb. ellenére is nagyrészt 'önkéntes elbarbisodást', amit mondjuk kicsit kevésbé vallásosan, avagy Hamvas terminológiájával nevezhetnénk 'egyszerûen' gyáva, sötét korrumpálódásnak; vagy egy másik 'vallás', a Buddhizmus szavával tudatlanságnak is. A lényegen, vagyis a pénztekerészeti orosz rulett ördögszekér tempója és következményei sorsunkra tett szörnyû hatásain persze a terminológia átalakítása önmagában ugye nem sokat segíthet. De azt a helyszínen is megállapítottuk, hogy (Cz. Konfuciuszt idézte) a szavak jelentésének megtisztogatása nélkül nem sokra juthatunk. (Lásd még alább!)

Az elsô óra utáni félórás szünetet követôen - amikoris szép számmal keltek el, és szignálódtak a sok kilométert utazott könyvek - a hátralévô idôt a jelenlévôk kérdései, es az azokról való elmélkedés, és válaszok töltötték ki.

No ide azért egy rövid megjegyzés kívánkozik. Jómagam, László (A H.B. Klub elnöke, és jelenleg még 'látókör felelôs') némi támogatásával megpróbáltam rávenni a hallgatóságot egy látókörösebb részvételre. Vagyis, hogy közösen keringessük tovább a témát körbe-körbe. Hát nem leszavazott a nép?! De nem ez volt a fontosabb tanúság. Hanem Cz. szemmellátható (persze keresztényileg megbocsájtó;-) ingerültsége már a 'demokratikus' szó felbukkanásakor is. Fel is kért, hogy a lehetô leggyorsabban essünk túl ezen a butaságon. Arról, hogy ez miért és mennyiben nagyon fontos, alább még majd röviden, de most befejezném az író-olvasó együttlétrôl szóló beszámolót.

Addig mélyültek a kérdések, különösen a SZEMÉLY kérdésében (ki személy, és hogyan?!), hogy végül egy konkrét, kerek, légzôgyakorlatos Jézus ima 'instrukció' kapcsán feltámadott 'vitát' szinte úgy kellett erôvel megszakítani 18 órakor (nem mindenki, de a kicsit az itt még szokatlan melegben megfáradt, éhes, és szomjas többség megelégedésére).
Természtesen az udvaron a napsütésben, és tiszta szellôben elköltött (elég ízletes és kiadós) lazannya-vacsora közben is folytatódott a beszélgetés, ide-oda ülve, kérdezgetve, koccingatva, sok mindenrôl szót ejtve.
Már ott és akkor is, kivétel nélkül mindenki örömét, és köszönetét fejezte ki mid, az író, és neje, mind a szervezôk felé (Duna Egyesület, Hamvas Béla Klub) a remek találkozóért, a jó könyvekért, és a személyes élményekért.
(Csak sajnálhatják, akik nem voltak ott, de Jenô felvette az elsô órát is, úgyhogy, aki jól viselkedik majd megnézheti, ha akarja;-)

No és akkor itt visszatérnék arra, amit fontosnak tartanék folytatni ilyen, vagy olyan módon. (Mondjuk az interneten, a honlapunkon keresztül! Hm?!)

Nem Czakó az egyetlen a magyar 'elitbôl', aki, amint mondta 'nem hisz a demokráciában'. (Ô legalább kimondja nyíltan;-) Ami, a cucilizmusban a nép nevében egyenlôbbek, majd a 'rendszerátalakítók' által a demokrácia nevében a mai napig elkövetett hazug, csaló, és tolvaj tobzódást tekintve, vagy, amint példul az aktuális Ámerikai  változat kinéz, nem is nagy csoda.
Csakhogy - egyelôre (!?) - még a 'magánállamok' pénztekerészeti, és emberiségellenes világhatalmi aknamunkása, titkos vezetôje, netán megváltója (bizony, vagynak köztük ilyen önjelöltek is!) kénytelen íly módon legitimáltatni törekvéseit, a Földnek ugyan talán nem a legokosabb, de dolgos, és legalább nem folyton éhezô, sôt tékozló szavazóival. Akik (aki még amennyire nem csak fogyasztó, munkaerô, piaci, stb. 'ami') ugyan nagyban korrumpáltak vagyunk (tisztelet a kivételeknek!;-), hazugságözönben kapálódzunk, lélekmérgezô szórakoztatásban ('szétszóratásban'; Cz.) fuldoklunk, a több és minél több pénzért, kacatért, gépért hajlandók vagyunk megmérgezni a gyerekeink, és unokáink vizét, stb. De mégiscsak ez az egyik oldala a kérdésnek, ami miatt akkoris meg kéne fontolni, és fölhasználni a valóban felemás, és tényleg elég össze-vissza tákolt demokratikus szabályok adta lehetôségeket a változtatásra, felvilágosításra, felnôttképzésre, stb, ha soha nem láttunk volna valamennyire is jól mûködô változatot; hm?!

De láttunk. Dániában benne élünk az egyik ilyen, immáron majd 200 éve építkezô, épülgetô 'földi királyságban', és hát, ha nem is lehetünk naaagyon elégedettek, de tegyük szívünkre a kezünket, akik ezt kipróbálhattuk, elmondhatjuk: "... most képzelje el, mi még midíg a jobbak közül valók vagyunk!" (Hamvas: Karnevál)
Most, itt nincs terem rá rendesen kifejteni miben is áll a mérhetetlen különbség a totális hazugságokkal tekert, a teljesen 'cunci' (Hamvas szava, "a méz és a szar keveréke"), illetve a még éppen el nem süllyedt valódi demokrácia változatok között, De néhány alapvetô gondolatra azért sort kerítettünk Czakóékkal is az utolsó estén körbeautózva.

A legfontosabbnak neveztem azt a valódi demokráciára jellemzô alapállást, amely szerint 'senki, senki helyett nem tud-hat jobban semmi lényegeset'. Nem lehet például jó állampolgár, büszke dán, törvénytisztelô adófizetô, együttérzô ember, stb senki, senki helyett. (Vigyázat, ez nem azt jelenti, hogy valaki nem tudhat 'többet' valakinél, de praktizálni ugye senki helyett nem tudhat senki semmi lényegeset; a jó Isten se!;-)
Vagyis a törvénykezés például naaagy vonalakban elsôsorban az emberek 'saját' legjobb erôiket kibontandó helyzetbehozására irányul (egyre inkább itt is csak 'ideálokban' persze sajnos), nem pedig valamely 'elit' mindekinél, mindent jobban tudó, tiltó, büntetô és cukorkát osztó 'cirkuszigazgatói' ötletparádéja, avval a ma már többnyire nem is titkolt, mindennél fontosabb szándékkal, hogy az egyedekként le-kezelt 'lakosságot' robotoltassa, és kamatrabszolgaságba (Drábik) döntse, kizsákmányolja, és...
Amint ez például otthun kiválóan követhetô az elsô 'rendszerváltó' pillanattól kezdve, és tart a mai napig. No persze otthun is lehet választani (egy dán mondás szerint "a pestis és a kolera között"), hogy milyen pátoszra, és/avagy hazugságra lihegünk, és nyíratunk, és... De egyelôre szemmel láthatóan azé a nép , aki lemûveli. Bááááá.

A lényeg persze ebben a kis kesergôben itten, hogy mélységesen elszomorító látni a nemzet jobbjai közül valókat is másfelé nézni, fanyalogni, leszólni mindent, ami ippeg nem illik bele az otthuni 'jobbantudás' kánonjába.

Igenis nagyon sok tanulni való volna a dánoktól (is), szerintem elsôsorban a nem a piacra idomító felnôttképzést (egymást helyzetbe hozni tanító, 'beavatási' népfôiskolát, stb.) tekintve; és hát természetesen minden jót is magyarítva, átdolgozva, MAGunkévá téve.

Ráádásul a különben Hamvas által példul már vagy 2500 éve aktuálisnak tartott (Öt géniusz) "személyesen, egyenként, és kivétel nélkül" így, vagy úgy végrehajtott metanoiának, szellemi fordulatnak nincs alternatívája (hogy az 'elit' egyik kedvenc fordulatát használjam;-) Amint látható, különben marad az írott tört-én-elmünkbôl ismert, 'birodalmak jönnek, birodalmak mennek' véres-pénzes, nemhogy sehová sem vezetô, de egyre sötétülô, és veszélyesebb 'szórakozása'.

No és tessenek csak meggondolni azt is, kinek az érdekében is áll-hat, hogy teljesen lejárassa a 'helyzetbehozásos', önkéntesen felelôs résztvevôkre építô (nem - csak - szavazgató!) demokrácia utolsó, még valamennyire mûködô kicsiny 'laboratóriumait' is.  A fogalom immáron szinte teljes elkurvásításáról (A. Roy) mán nem is beszélve!

Nos úgy gondolom, hogy itt lenne érdemes folytatni a párbeszédet, az íróval, egymással, az interneten, a következô látókörön, meg ahogyan jön; hm?!

[Nos e beszámoló megírása óta sok levelet váltottunk!>]

Volt még, valószínûleg ugyane jelentôs alapálláseltérésbôl eredôen tüzesebb vitánk például a hippik által a '70-es években elfoglalt kaszárnyaépület-terület-komplexum, 'szabadfalu', hivatalosan 'szociális kísérlet' Christiánia meglátogatása nyomán is, elsôsorban persze az ott lényegében szabadon kapható cannabis származékok (fû, hasis) kapcsán. De miután otthun e kérdés körül olyan kétoldalú politikai lélekmérgezés folyt, és folyik, megintcsak elsôsorban azon teljesen áldatlan, és hazug, törvénytelen, és nemtelen vesengés okán, hogy az 'elit' melyik (féloldalas-félnótás-fél...) hangadó izéje tudja jobban mindenki helyett, hogy mi a jó neki, hogy sajnos még a kölcsönös érvelésig sem igazán juthattunk el, nemhogy valami egyeztetésig. Talán egyszer...

Végül persze még egyszer köszönet a látogatásért, az inspirációért, a megjelenteknek a részvételért, a napocskának a melegért, Dániának a helyzetbehozásért, és hát az Égnek mindenért (vagy, amint tetszenek nevezni;-)

Szeretettel

Örvin

Ps.: A témát illetôen sok jó írást találhat az érdeklôdô a honlapunkon, mind Czakótul, mind saját, mind más forrásbul!

* A tükörtermet természetesen elsôsorban a tükrök kínálta 'játék' miatt választottuk, de úgy a találkozó vége felé egyszercsak felfedeztük, hogy a falakat díszítô egyik nagyobb kép nem mást ábrázol, mint a Czakó által a beavatásokhoz, és az ezekbôl kiadott könyvek borítójához használt michalangeloi Isten-Ádám újjérintés motívumot, majdnem ugyanolyan kivágásban, és formában - 'véletlenül';-)



Nohát ezúttal kicsit tovább emésztettem a legutóbbi, ’03 április 16-i látókör eseményeit, és a levonható tanuságokat is. Márcsak azért is mert az ’iraki háború’ fejleményei, a világhat(m)almi átrendezôdés húzása következtében valamiféle ’mentális vákum’ észlelhetô világszerte, és természetesen a mi kis közösségfélénkben, és (’hologrammatikusan’ persze mindenséges;-) lelkünkben, elménkben is.
Avval kezdeném, hogy talán még nem is volt a több, mint tíz év alatt olyan látóköri összejövetelünk, amely ennyire nehezen indult volna be. Amint már többször leírtam, a korábbi tapasztalatok alapján, a ’mesebeli’ hét résztvevô bizonyult minimálisan elegendônek ahhoz, hogy e kisközösségi találkozás témakeringetése így-úgy, nagyon sok módon, ’eredményes’ (lásd pld. a mottót!) lehessen.
Nos ezúttal úgy kezdtük tetemes késéssel, a 7 úgy ’volt meg’, hogy számításba vettünk a jelenlévô négy résztvevô mellett (akik közül egy vajdasági, újonnan ideházasodott fiatalaszzony elôször jött el) egy úton lévô ötödiket, és a két levélben hozzászólót, otthonrul, illetve Madridból. Törzsrésztvevôk aludtak el (szó szerint), feledkeztek meg az eseményrôl, illetve maradtak el, ’csak úgy’.
Egy kicsit még kínosabbá tette a helyzetet az, hogy ezúttal a táblára több, mint fél tucat olyan helyi, és távolabbi magyari és/illetve emberi ügyet és feladatot írhattam fel, amiben állást kellene, illetve lehetne foglalni, tenni valamit e ’minimálkisközösségnek’, klubnak (vagy mi a csudának?!;-)
Csak kettôt említek itt ezek közül, amik továbbra is aktuálisak. Az egyik Czakó Gábor otthuni író május végi itteni látogatásának elôkészítése, a másik pedig a helyi etnikai közösségek számára szervezett ’Koppenhágai Nemzetközi Nap’-on való részvételünk kérdése.*

A téma (lerövidítve kissé László tartalmasabb invitációját) ezúttal az "Elônyös és hátrányos körülmények" volt-ak. Természetesen adódott a ’világhelyzetbôl’, az aznapi otthoni EU népszavazásból, no és az ’olajos terrorellenes terrorvilágháború’ (vagy mi az ördög?!) állásából, hogy sorra kerültek a politikai vonzatok is.
László persze jó zenével indított, bevezetô szavai is a gödörbôl való kikerülés pozitív oldalára utaltak, no és Kászon fia elsô (!) madridi levele is inkább az emberközelibb gondokra helyezték a hangsúlyt, noha az ámerikai ôsszarvas, és emberklónozási kísérletek, és ezek esetleges következményei ugye szintén nincsenek politikai tanúságok nélkül. Jómagam már az elsô rövid körben azt vázoltam, hogy a globális hatalmaskodási helyzet ’csata után’ (és elôtt?!), az EU-alkotmány-tákolmány riasztó jelei, a helyi kormányzat egyre embertelenebb idegen-idegenkedési törvényei, ’megtakarítási’ rohamai (na azért még mindíg a jobbak közül valók vagyunk!;-) valamint a nemzetekfölötti (és emberalatti!) pénztekerészeti stresszelés ELLENÉRE van remény. Mindenekelôtt azért, mert talán soha a mostani emberiség tört-én-etében ennyire nem volt látható a hazugság, ennyire nem lógott ki a kamatláb az elit-ek ’elbeszéléseinek’ leple alól, stb. Mindenesetre soha ennyire nem volt lehetôségünk globálisan egyeztetni az igazságról! Mind a leleplezésben, mind az egyre globálisabban szervezôdô szabad civil öntudatra ébredésben kiemelkedô szerepe van persze az internetnek. Ami nélkül bizony nagyon sötét volna a helyzet a ’világháborús’ erôk egyre pofátlanabb agresszivitása, és totálisan gátlástalan hazudozása miatt. (Persze jó partner-ellenségre találnak a legkülönfélébb, szintén mindenki helyett mindent jobban tudó fanatikusokban, és kajmánkonkurrensekben). Mindenesetre jó jelei vannak (például a Szociális Fórumok) annak is, hogy az emberiségnek kezd elege lenni ezen abszolút töredék-kisebbségi nemzetközi ’cirkuszigazgatói’ (H.B.) terrorból, és remény látszik arra is, hogy kezdi megszervezni magát (kop-kop-kop!;-)
Nos volt, aki ezt a reményt támasztotta alá hozzászólásával, kis történettel arról pld, hogy Indiában élô fiatal tibeti szerzetesek miként szöktek át Kínába, hogy a focivilágbajnokság kulcsmeccseit együtt élvezzék-izgulják végig az emberiség 80%-ával. Más az EU kapcsán arról beszélt, hogy egy nagy lehetôségnek kellene felfogni a jó erôk egyesülésére, miközben hangsúlyozta, hogy az erôsödô fenyegetettség ébresztôként is hat-hat… Kászon második hozzászólása meg azt vázolta saját tapasztalata alapján, hogy például egy ’kifelé’ teljesen süket valakiben is csudálatos világ van, ami semmivel sem szegényeseb, mint a hallóké, legfeljebb némileg más.
Volt aki már szinte látta ’Róma bukását’, de olyan is, aki szerint legalábbis a napi háromszori étkezés szintjéig mégicsak ’a lét határozza meg a tudatot’. Evvel sokat nem is vitatkozhattunk ugye!?
Az otthuni hozzászóló (egy esetben látóköri vendégünk is volt itt!), a Buddhista Fôiskola tanára levele elsô részébnek felovasása során pedig egyenesen a legfontosabb ponton indított: "Elôny és hátrány, jó és rossz, fent és lent, értékes és értéktelen - és lehetne még sorolni - egy értékrendben, de elsôsorban a saját értékrendemben megjelenô minôsítések. Ezeket én vetítem ki, én léteztetem, tartom valóságosnak és fontosnak. És maga ez a tény teljesen rendben van, még akkor is, ha ebbe egy mélységes egoizmus van. Nézetem szerint a „nekem"-ség semmibevevése, megszüntetésének igénye, erkölcsi elítélése szintén a „nekem"-ségbôl ered." Amint ô is érintette lehetne persze a fogalamakat jobban egyeztetni, de teljesen világos volt, hogy mi is lenne a konklúzió, amint ezt a második részben hallhattuk is: "…itt látom azt a pontot, amelynél fogva ki lehetne mozdítani a világot a sarkaiból. Ha meg tudjuk változtatni az értékrendünket, már ki is mozdult minden a helyébôl, hiszen az elôzôhöz képest egy egészen más világ vesz körül. Így az elônybôl hátrány is lehet, ami eddig rossz volt, az most már jó lesz; ami eddig értékes volt az akár tökéletesen értéktelenné válhat. Ami tennünk érdemes az egyfajta keresés. Annak a keresése, hogyan kellene vagy kell látnom ahhoz, hogy ez vagy az más minôségûnek jelenjen meg a számomra. Mi az a szempont, ahonnan nézve egy jelenség értékelése megváltozik?"
Nos itt azután összekapcsolódott a megkeringetett gondolatmenet és egészen konkréttá vált, amikor vázolván, hogy dacára az összes kedvezôtlen körülménynek, kicsiny létszámunknak, és igen szerény támogattottságunknak, hány és milyen módon vagyunk érintve konkrét ügyekben az imént idézettekben ’keresésnek’ nevezett folyamatban, azaz a ’felnôtt-tovább-képzés’ személykibontó alkímiájának különféle iskolaügyeiben, és más változataiban (pld. rákos betegek esetében**) eljutottunk oda, hogy hiszen a látókör maga is ezen törekvésünk szülötte.
Itt azután kissé meg is bicsaklott a dolog. Azt találtam ugyanis elmesélni többek között a helyzet nehézségeit illusztrálandó, hogy az otthuni népfôiskolai képzések keretében tartott különféle témájú látókörök során mindíg voltak olyanok, akik saját szavaik szerint ’szinte rosszul lettek’ attól, hogy a látókör sok év alatt kicsiszolt néhány alapszabálya értelmében úm. ’más hülyeségeit’ végig kellett hallgatniuk, amíg rájuk került a sor. Nos, lehet, hogy hihetetlen, de a helyszínen is akadt mindjárt (régi látogatónk különben!;-), aki szerint bizony ezt ô is átélte, mégpedig egyenesen úgy, hogy ’a látókör megöl gondolatokat’ (hsizen az ember, ha nem jegyzetel!, felejt közben, stb). Sôt! Szerinte ezért a kevés résztvevô is a talákozóinkon! Miután kisebb vita alakult ki e kérdésrôl, amit azután néhányan telefonon is tovább folytattunk itt is leírnám, amit ott (és azóta is) elmondtam (hátha hozzászól még valaki;-):
A látóköri alapszabályokat, úm.: mindenki meghallgatása, és a másik odafigyeléssel segítése (körbe-körbe-n) nem csak a témakeringetésre találtuk legalkalmasabbnak, hanem egy kisközösség (ca. min.7-max.21) megbeszélô talákozása alapfeltételének is. Áradozhatnék hosszan itt a személyes gazdagodásról, társadalmi haszonról, a magyarság által alig ismert valódi demokrácia mûködésének megismerésérôl, stb., mert mindezt dokumentálni tudjuk. De magam részérôl itt csak annyit tennék még hozzá, hogy a havi rendszerességû ca. három órás látókört egy társadalmi, civil kisközösség számára az alapvetô minimum minimumának tekintem, és e nélkül elképzelhetetlennek tartok bármiféle ’egyesületi’ létet. Nem tarom elképzelhetetlennek, hogy egy más tarsulat némileg más konklúzióra jut a hasonló feladványt, mármint a kisközösségi lét-minimumot illetôen (azért erre kíváncsi lennék!), de néhány (!) közösen kicsiszolt szabály, és ’magatartási instrukció’ nélkül aligha úsza meg bárki. Lehetne persze itt arról étekezni, hogy ez kórunk emberének a társadalmi éretlensége miatt vagyon így, avagy más magyarázatot is lehetne találni, mindenesetre mi úgy találtuk, hogy e nélkül nem épül-het semmi igazán. Mármint valamilyen minimális ’szabályszerû’ együttmûködés nélkül.
Márpedig itt olyan alapvetô kérdésrôl van szó, mint a globális civil együttmûködés alap-alapfeltételeirôl, ami nélkül egyre többek szerint a ’kajmán töke’ elvadult piratizációs globalizációjának az ámerikaiak vezette globális katonai puccsa után nem csak az építkezés reményetlen (nem is olyan) hosszú távon, de a túlélés is. Csak egy példa, az egyre sokasodó (a honlapunkon is több változatban szereplô) állásfoglalások közül, a magyar Védegylet helyzetelemzô vitairatának*** zárszava:
"Állásfoglalásunk végén nem fordulunk javaslatokkal a döntéshozókhoz. A politika nemzeti és nemzetközi intézményrendszerének csôdje része a vizsgált helyzetnek. Ezért a globális válságból kifelé vezetõ úton az elsõ, elengedhetetlen lépésnek azt tartjuk, hogy a sorsdöntõ elhatározások ne a világpolitika ködbe veszõ csúcsain szülessenek, hanem a helyi közösségek és civil kezdeményezések globális párbeszédébõl. A megoldást nem a kormányok, hanem a népek összefogásától reméljük. Annak a felismerésnek a terjedésétõl, hogy a felelõsséget jövõnkért és utódaink sorsáért nem engedhetjük át senkinek, s a változtatás és a védelem eszközei elsõsorban helyben [Sôt, bennünk! Lásd fentebb!] adottak. / Az állásfoglalást készítõ munkaközösség tagjai [Többek között!]: Bíró Gáspár, politológus, egyetemi docens, ELTE ÁJK; Boda Zsolt, közgazdász, tudományos fõmunkatárs, MTA Politikatudományi Intézet; Feiler József, környezetpolitikai elemzõ, Közép-Kelet Európai Bankfigyelõ Hálózat; Fidrich Róbert, programvezetõ, Magyar Természetvédõk Szövetsége; Forintos György, szociológus, ny. tudományos fõmunkatárs, Országos Közoktatási Intézet ; Jávor Benedek, biológus, egyetemi tanársegéd, PPKE JÁK; Kajner Péter, közgazdász, Magyar Környezetgazdaságtani Központ; Lányi András, író, egyetemi docens, ELTE BTK; stb."

Nos, remélhetôleg mindannyian egy kicsivel öntudatosabban találkozunk a látókörön szeptemberben legközelebb (a naaagy érdeklôdésre való tekintettel!;-) Addig is májusban (ha elôtte nem megyünk moziba, kirándulni, mit tudom én) 31-én a Czakóval való író-olvasó találkozón, júniusban, 14-én pedig a Fôtéren (11-15-ig). Bárkinek bármiféle hozzáfûznivalója, ötlete, javaslata, de leginkább felajánlása (pénz, munka, stb) van a fent vázoltakat illetôen forduljon hozzánk bizalommal!

A legjobbakat addig is kedves mindannyiunknak, szeretettel

Örvin
http://hjem.get2net.dk/hamv.laz

Jegyzetek:

*Amire azóta bejelentkeztünk, a Raadhusplads-ra, aholis az intuitív zenekarunk ’fellépései’ mellett kis kiállítást, film és könyvbemutatót fogunk tartani a számunkra (is) felajánlott ’bódéban’, stb. Még lehet jönni ötletekkel!!!

** Megmunkálás alatt többek között (ki tudja melyik, hogyan mire visz?!;-) Egy a Rák elleni szövetséggel közös, elmélyülés-élettani vizsgálatsorozat, meditációval, mûvészeti alapgyakorlatokkal, stb. Az otthuni aprófalvak embereinek lehetséges felnôttképzési programja (a dán népfôiskola tapasztalatit is hasznosítva!) a drávafoki Kispad Alapítvánnyal indítva. Egy esetleges ’integrációs’ program a ’beavatási képzéseink’ tapasztalatainak hasznosításával egy északi svéd kisvárosban. Demokráciaépítés és ’társképzés’, stb a vajdaságban. Stb.

*** http://www.freeweb.hu/szaboi/konyvtar/Vedegylet/Vedegylet.html


Nohát megint egyszer megvolt a LÁTÓKÖR, melynek témája ezúttal HOGYAN ÉREZHETNÉNK JOBBAN Magunkat, Másokat, Különbözô Környezeteinket? Helye: KözössÉgi Ház (Medborgerhus), Kapelvej 44.   309. terem. Ideje: 2003.március 8-án szombaton volt. László részérôl volt " Egy kis fejtörô" is a meghívóban:

POR    - NO
PORNO - NO
Porhintés & Porhintás   - NO - NIOM - OM
"... isa por és homu vogymuk."
[Nem biztos, hogy csak egy 'megoldása' van!]
(Még nem késô ’megfejteni’, merthogy nem sokan jeleskedtünk a dologban ezúttal;-)

(Sajnos cserbenhagytuk egymást a digitális kamerával ezúttal. Magam elfeledtem feltölteni rendesen az elemeket, a gép meg hát ugye, amint látható; búúúuuo!;-)

Azért biztosan kivehetô, amint A. megcsodálja K. új trikóját, amit a honlap támogatásáért kapott hálábul, és amin Ginkgo barátunk (klik!) Nyuszi rajza  szerepel a Klub nevével és a honalapcímmel együtt.

Noha elsôre csak a kivételesen (khm) szorgos, nôsülési ügyben (is) tartósan külhonban állomásozó ifjú péztárnokunk Kászon virtuális jelenlétével (levelének felolvasásával) volt ki a tapasztalatok alapján minimálisan szükséges hét fô a témakeringetéshez, de a végére nem csak elegen lettünk, hanem a szokás szerint (khm) kissé késve érkezô hölgyek révén alkalmunk nyílt egy kis ünnepi nônapi ’paláverre’ is végül.
Elôször László egy a tibeti újév kapcsán rendezett vacsorás összejövetelrôl frissen vásárolt tibeti népzenei cd-rôl játszott röviden. (Az elôadó fellépett az esten!) Amirôl kivételesen szintén röviden (!;-) Iván, a zeneszerzônk (a Béla Hamvas Grup for Intuitiv Musik alalpító-vezetôje*) mondott néhány okos, átvilágító mondatot. "Jól hallani az idôt!" ? mondá többek között.
Majd, csakúgy, mint legutóbb a Titkos tanítások a magyar mesékben (Csöpel láma ? Kovács Imre Barna) címû könyvbôl kerülte a terítékrre néhány rövidebb passzus.
Ezúttal, noha érintettük perse a ’fokozódó nemzetközi helyzetet’ is, mintha minannyian arra koncentráltunk volna, hogy valamely belsô erôforrást fedezzünk fel, adjunk át egymás számára.
Az "én" mibenlétére, és kezelésére vonatkozóan sokrétûen, a fiziológiánktól, a fiziognómiánkon keresztül, a környezet fontosságának, és a ’Per Gynt hagymájának’ kellôs közepén található legbelsô ’semmi’ (minden!?;-) egyeseket kicsit mintha most is sokkoló érintéséig feltérképeztük nagyjábul a kérdést megközelítô utakat legalább…
(Búúuuuuu: tudom, hogy ez így kicsit túl sûrûnek néz-het ki, de hát nem tételes jegyzôkönyrôl van szó, próbálja valaki kapásbul jobban összefoglalni! Amúgy meg László mán vagy 7-8 éve minden egyes látókörrôl hangfelvételt csinál. Aki naaagyon kíváncsi, keresse meg! A terv meg az, hogy ha a technika lassan utólér bennünket, egyszer az összes felvételt le lehet majd hívni egy Látókör honlapról; - kop-kop-kop!;-)
A hölgyek viszont meglepték a férfi népséget avval, hogy a leghatározottabban állást foglaltak a ’nyugati-skandináv-dán’ feminizmus, a ’csendes matriarchátus’ ellen, mondván (többek között), hogy ôk bizony dámák szeretnének lenni, mindazzal a ’varázslattal’, amivel ez járhat. Hááát… Kicsit homályosabb volt a dolog, mint az ’egyenlôsítôk’ állásfoglalásai, viszont sokkal kevésbé fenyegetô;-)
A vacsora ugyan ezúttal nem volt teljesen sikeres (birka, de valahogy ’féligkészen’ ? azért meglehettet enni) viszont igen jót beszélgettünk közben, és a laza folytatás is jól esett. Viszont látásra áprilisban, valószínûleg a második szombaton. (Örv)

* Ez mán egy jó hónap, hiszen 7-én pénteken délután a BHGIM is tartott egy ’próbát’. Dán barátunk a zenterapeuta-intuitív zeneszerzô Carl B. Nielsen kis gyakorlataival, és egy Stockhausennel melegítettünk be. Majd felvételre került Iván egy újabb darabja a ’Lamentációk’, és Carl két vidám, grafikailag rögzített játéka is. Noha ’csak’ öten voltunk ezúttal, meglehetôsen belelendültünk a végére, és megint egyszer elhatároztuk, hogy akárhányan is érünk rá igyekszünk minden hónapban legalább egyszer összejönni, mert ez ugyanolyan létfontosságú minimális mentális ’tréning’ közösségi szempontbul is, mint a látókör.

(Sajnos a képminôség  mán pénteken sem volt a legjobb! Bocs. Örv)



Nohát megen fordult egy év. 2003 február 8-án du. 3 tól elkezdôdött az ez évi elsô látókör, ippeg 'elegendô' résztvevôvel. (Akik biztosra mondták, hogy jönnek részben elmaradtak, míg akiket nem is reméltünk, felbukkantak - amint ez általában lenni szokott!;-)
Bartókot hallgattunk egy rövid ideig elôször, szokás szerint László válogatásában. Majd egy tibeti nevet felvett magyar szerzetes magyar népmese elemzéseibôl hallottunk részleteket, hogy a megfelelô mesés hangulatba jöjjünk a 'Mérték és értékrend' téma megkeringetéséhez.
Már az elsô hozzászólások felvetették a valóságban a mese, mesében a valóság alapkérdéseit. F. Ildi (akit különösen szívesen láttunk végre viszont ismét, súlyos, vétlen autóbalesete után - remekül nézett ki!;-) azzzal indított példul, mostanában azon tûnôdik, hogy kamasz fiukat talán 'szolgálni' kéne elküldeni, nehogy ellustítsa az otthoni ellátás... Hááát, nem tudjuk a fiatalúr állásspontját e kérdésben, de ha a meseperspektívákat nézzük, talán nem ártana neki;-)
De, hogy még inkább mesés hangulatba kerüljünk Kriszta elhozta legfiatalabb tagunkat, a csak néhány hónapos, csöppnyi (ámde máris határozott!;-) Péterkét bemutatni. Igenám, de aludt a lelkem, és így a büszke dán apuka vigyázta a közösségi ház udvarán. Így is jó volt üdvözölni - ôket!

Visszaülve azután még jobb hangulatban emlegettük fel a közelmúlt talán legfontosabb eseményét a Porto Allegre-i csodát! A global civil megmozdulást, sôt mozgalmat, amitôl hosszúúúú távon talán várhatjuk, hogy lassan, békésen, sôt, demokratikusan a pénztekerészek, lakájaik és katonáik kezébôl kiveszi majd 'világháborús' eszközeiket, és így a javíthatatlanok nyugdíjas otthonaikban ólomkatonákkal vívják meg csatáikat, és babszemekben tôzsdéznek majd (Kop-kop-kop!:-)
Kiosztottuk nyomtatásban is a Politiken helyszíni beszámolójának, valamit Arundhati Roy indiai írónô 'kiáltványának' fordításait. (Ez utóbbi - angolból - elnökünk, László fordítása kivételesen, - de nem kevésbé köszönve!;-)
Voltak persze szkeptikus hangok is, az 'ember önzô állat' (is) nem éppen bíztató perspektívájáról értekezve. Erre persze felmerült a Dalai Láma egy itteni látogatásának egy általunk hallott fordulata, miszerint: "Az ember önzô, nem baj, csak tudja, hogy mi is az, ami igazán jó neki, és a többieknek is!"  Van fontosabb kérdés? Ugye nincs. Ezúttal is érintettük, hogy mi is lenne az a néhány alaptétel, amiben talán kivétel nélkül meg tudnánk egyezni, ha... Egy-két példa: Senki senki helyett semmi lényegeset nem tudhat. A lehetô legszerényebb anyagi fogyasztásra beállni. Hm?!
Megemlékeztünk még a Doni hadsereg pusztulásáról, a 'belsô internetrôl', beszéltünk arról, hogy miként is lehet-ne talán válogatós vásárlásal, illetve nem-vásárlással befolyásolni a politikát, stb
No és hosszan forgattuk a nagyonis küszöbön állónak tûnô 'olajos terrorista ellenes világháború' (vagy mi az ördög?!) elôl való kitérés lehetôségeit. Sajnos 'katonai szakértônk', F. Laci kis, ámde, mint többnyire, igen érdekes, és információ-gazdag elôadásának nyomán többek között meg kellett állapítanunk, hogy a német. francia 'háború ellenesség' mögött álló érdekcsoport is sokkal inkább a korábbi olajos különalkuk hasznáért oly' 'karakán', mintsem az emberiesség nevében.
De - dacára egy kis, talán az ajánlottnál személyesebb pengeváltásnak, a személyesség mibenlétét, és fôként eszköztárát tekintve a keringetés vége felé - mégis inkább ünnepi volt, és maradt a légkör, mint nyomott.
Az, hogy a vacsorára maradtak is finom, és még mindíg elég olcsó ételt ehettek a 'kafeteriában' természetesen jót tett a búcsúértekezésnek is, pakolás, és a hozott könyvek nézegetése, újabb népzenei cd-ékkel ismerkedés közben.
Viszont látásra márciusban! (Örv.)


Klik: '99 márciustól - a legutóbbi idôkig

Egy 'fél - látókör': László, Kászon, Kriszta, Péter; Ildi

 Ami szépen, és hasznosan ketyeg tovább, mint mindíg, minden idôben: a LÁTÓKÖR. Lassan egy évtizede, minden hónapban, rendszerint az elsô szombaton (kivéve a nyári két hónapot általában). összejön átlagban 7-13 ember, hogy...? Megbeszéljen, - Mindent! Egy Bulányi atya által a 'bokor' közösségekrôl adott leírást felhasználva:

    Mik ennek a kisközösségnek a jellemzô vonásai?

a.) Kicsi. Annyi ember alkotja, amennyi körül tud ülni egy asztalt.
b.) Belsô célja: elsajátítani a dolgok egyetemes, 'védikus, buddhai, jézusi, mohamedán, holografikus', stb. szemléletét, s ehhez a szemlélethez alakítani kinek, kinek magának a maga életét.
c.) Külsô cél: megnôni annyira ebben a feladatban, hogy képes legyen ki-ki összeszedni a maga tizenkettôjét, akik már az ô segítségével fogják szolgálni a fenti belsô célt.
d.) Eszközük a tradíciók, a szent könyvek, a négy evangélium, s mindaz, ami a múltban, jelenben, jövôben az evangéliummal is összhangban megszületik az emberi szellembôl, úgy gondolva, hogy az ember legjobb hangjai az emberben lakozó Istenéi (is).
e.) Ennek érdekében minden társuk megnyilatkozását várakozó figyelemmel hallgatják. Nincs belevágás a másik szavába, s amikor valaki azt mondja, hogy pont, akkor a mellette ülôé a szó, és így tovább. A nagykorúvá nevelôdés, az emberméltóság megbecsülésének iskolája ez.

 A szabályok, egész röviden lényegében abból állnak, hogy miképpen tudjuk a helyszínen elôsegíteni egymás gondolkodásának és kifejezôkészségének felszabadulását. Vagyis szépen körbe-körbe, akár többször is figyelmesen meghallgatunk mindenkit, aki hozzászólni kíván ahhoz, ami éppen forog...
 A ‘feltaláló’, Kovács László Béla, no és a résztvevôk által formált módszer szerint, a találkozó témája lehetôleg legalább két egymásra ‘rímelô’ gondolat, vagy fogalompár. A felkészült látókörvezetô rövid bevezetôje, némi irodalmi és/vagy zenei illusztráció után általában úgy kétszer egy, másfél órában ‘keringetjük’ a gondolatainkat, szavainkat, amíg bírjuk, vagy be nem zár a közösségi ház. Bár volt már olyan is, hogy továbbmentünk egy kávézóba, vagy valaki lakására, hogy ott folytassuk a beszélgetést.

Részletekért, ismertetôkért tessék Kovács László Bélához fordulni: klbzyx@diku.dk, vagy bkb20291@vip.cybercity.dk

K.L.B. a kezdetektôl részletes jegyzetekkel bír, és már évek óta minden Látókörrôl hangfelvételt készít.


A 2000-ik évi közgyûlés jegyzôkönyve>