Dravafok2002.htmlTEXTMOSS'(OO Dravafok2002.html
Csapatépítô tréning Drávafokon, 2002. augusztus 1-6., Fodor kúria

Egyelôre ez az egy fotó van a kezemben (Örv. Talán nem is baj, hogy nem igazán éles;-)
 

A kurzus módszerét kidolgozta Lázár Ervin János
Programfelelôs Faludi Erika
A képzés vezetôi Székelyné Kováts Eszter (Contakt-Impulz Bt.),
Faludi Erika (Új Kispad Alapítvány),
Mezei Szilárd és Baka Györgyi (Madárdal Bt.)
A technikai hátteret Borbás József és Szerencse Andrea biztosította
Dokumentáció Kékes Tóbiás és Wagner Attila (Civil Sziget Stúdió)
Közremûködô elôadók Borsos Béla (Dióliget Bt.), és Pálfai László
Az ormánsági kirándulásra a drávafoki falubuszt vettük igénybe
A tréning 19 fôs létszámmal zajlott a mellékelt jelenléti ív alapján

A program lefolyása:
Beérkezés augusztus 1-én, csütörtökön 17 órakor, a tréning céljának és a Szigetvár térségi programnak az ismertetése (Faludi Erika), a résztvevôk bemutatkozása és elvárásai (moderátor Sz. Kováts E.) Vacsora után Mezei Szilárd koncertje, majd társasjátékok (Alfásy Szilveszter)

A bevezetô látókör:

Faludi Erika:

Egy nagyon izgalmas nap után vagyunk néhányan, akik elôkészítettük ezt a kurzust, ugyanis a tanfolyamunk vezetôje ma reggel kórházba került gyomorvérzéssel és ezért egy kicsit át kell variálnunk az egész hetünket. Igyekszünk teljesíteni helyette is. Négyen vagyunk jelen olyanok, akik az ô képzésein már részt vettünk egy-két-három alkalommal és azt reméljük, hogy ezek alapján -ha a gyakorlatát nem is - a szellemét követni tudjuk ennek a képzési formának. A programunk a jelen esetben a Földmüvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium által támogatott, kifejezetten a falugondnoki hálózat számára kiírt pályázaton elnyert támogatásból zajlik. Ez egy Szigetvár-térségi program, amely hét falugondnoki szolgálat részvételével, tehát nem hét település, hanem hét szolgálat, ami 10-12 település ellátását jelenti. Ez az együtt-gondolkodási folyamat tavaly augusztusban indult meg, amikor Baranya megyében ünnepeltük a falugondnoki szolgálatok fennállásának tíz éves évfordulóját. Ezen belül volt egy Szigetvár térségi szekciónk, amely azóta -úgy gondolom- igen tartalmas együttmúködés során munkálta ki ennek a programnak a részleteit.
Ennek a programnak most egy olyan fázisában vagyunk, amiben az a szándékunk, hogy az itt jelenlévô társaságból egy olyan csapatot építsünk, amelyik a program lezárulása után tovább tudja müködtetni azt a gondolatot és azt a szándékot, ami az egész programunkat is vezérelte: a szigetvári térség aprófalvai mozduljanak ki abból a magára-hagyottságukból, elszigeteltségükbôl, többféle szempontból is értelmezhetô depressziójukból, amiben most vannak, amibe folyamatosan belesüllyedtek. Szigetvár térsége pillanatnyilag az ország egyik leghátrányosabb térsége. Egyes vizsgálatok szerint az ország kilenc leghátrányosabb térsége közül három Baranyában van. Ez bizonyos számítások szerint lehet igaz, de nem minden számítás szerint. Akárhogy is nézzük ebben a kistérségben bizony nagyon súlyos hátrányok halmozódtak össze, aminek csak az egyik, de igen fontos összetevôje, hogy nagyon magas a munkanélküliség. Az emberek céltalannak érzik magukat és hiábavalónak az életüket és nagyon nehéznek a megélhetésüket.
Egy olyan programot indítottunk el, amelyben a falugondnoki szolgálatok mellé -melyek egy olyan szociális helyi segélyszolgálatot jelentenek, melyek az intézményhálózatot, a kapcsolatrendszert pótolni hivatottak. Alapvetôen szociális ellátással foglalkozik, de minden fajta feladat erre a bizonyos falugondnokra hárul, aki felvállalja a falut és megpróbálja kinyitni az ott élôk számára azokat a lehetôségeket, melyek a falu számára nehezebben elérhetôk, mint a városban élôk számára. Tehát ezek mellé a falugondnoki szolgálatok mellé szeretnénk olyan önkéntes segítô hálózatot szervezni, amely a régi falusi közösségekre kicsit visszautalva azt a fajta élni-akarást és önsegítést képviseli, ami manapság nagyon elveszett és ami bizonyos értelemben a falugondnoki szolgálat miatt is egy kicsit leépülôben van, mert hogy minél inkább számíthat a külsô segítségre valaki, annál kevésbé müködik az önsegítô képessége, tehát egy kicsit így megbillennek a dolgok. Nagyon sok pozitívumot nyújt ez a szolgálat ezeknek a falvaknak és én nagyon örülök, hogy a Baranya megyei falugondnokok koordinátora lehetek és tíz éve csinálhatom ezt a munkát, mert én úgy érzem, hogy ennek nagyon sok értelme van. De bizony mindennek megvan az árnyoldala is, és ezeket próbáljuk egy kicsit kiküszöbölni. Ebben, hogy ezek a falugondnokok a falujukban megtalálják a segítséget, ehhez nagyon nem elég a saját szándékuk, vagy a helyi önkormányzat szándéka.
Mivel tavaly augusztus óta -amióta elindult ez az együtt-gondolkodás- Szigetvári és környékbeli civil szervezetek egész komolyan részt vettek ebben a program-építésben. Ezért úgy gondoltuk, hogy egy olyan együttmüködô hálózat kellene a mégiscsak elszigetelten müködô falugondnokok mögé, amit én leginkább úgy tudok nevezni, hogy ez egy értelmiségi csapatépítô program. Itt most nem közvetlenül a falugondnokokról van szó, itt olyan emberekrôl van szó, akik részt vesznek ezeknek a falvaknak az életében közvetve, vagy közvetlenül, vagy segíteni tudják ezt a hálózatot, amelyik ebben a programban részt vesz. Megpróbálunk most részben -kisebb részben- szakmai programokkal és nagyobb részben tréningekkel és más jellegü programokkal olyan öt kerek napot együttesen megszervezni és lebonyolítani, amelynek révén ez a csapat valamilyen segítséget tud nyújtani nem csak ennek a hét szolgálatnak, hanem, ha sikerül, akkor egy segítséget egy olyan együttmüködéshez, amelyik mintaértékü lehet, elôször a Szigetvár környéki többi településnek -itt 45-46 faluról van szó-. Ha ebben sikerrel járunk akkor továbbléphetünk a falugondnoki szolgálat teljes hálózatába.
Ez a programunk éppen ezért -mint ahogy a mellékelt ábra mutatja- dokumentálásra kerül. Igyekszünk nem folyamatosan  igénybe venni a társaság tagjait azzal, hogy lesz jelen a technika . Az egész program-folyamatról -tehát nem csak errôl az öt napról-, hanem a jövô júliusig tartó programfolyamatról készül egy videó-dokumentáció, egy hangszalagon rögzített dokumentáció, fotók és egy ötszáz példányos kiadvány, amely a kiajánláshoz segíteni fog. Én azt gondolom, hogy ennek a csapatnak nagyon nagy erénye az, hogy teljesen különbözô szakmákból jöttünk, nagyon különbözô tapasztalatokkal, különbözô helyekrôl. A megismerkedés során ki fog derülni, hogy ki mit hozott és mit képvisel. Én itt hetekig úgy készültem erre a képzésre, hogy ez nagy ajándék lesz mindenki számára, hogy a többiekkel megismerkedhet és remélem, hogy mi, a program vezetôi is jól fogunk müködni, de azt remélem, hogy ebben mindenkinek felelôssége van, hogy miként sikerül ez a képzés. Én csak azt kérem tôletek, hogy ehhez az egymás iránti bizalmat és nyitottságot adjátok meg.
Én röviden végigsorolnám, hogy mibôl áll a programunk, hogy lássátok, hogy ez a mi tréningünk hol foglal szerepet benne. 11,9 millió forintos programról van szó, amelynek 3,5 millió forintos önrésze van, amit az egyesület és kisebb részben a résztvevô önkormányzatok és a civil szervezetek munkája képvisel. A nagyobb részét -8,5 millió forintot- a Vidékfejlesztési Minisztériumtól nyertük céltámogatásként, amivel jövô júliusig kell elszámolni. A programunk lényege nagy vonalakban arról szól, hogy ebben a hét szolgálat által érintett településcsoportban minden családhoz eljuttatunk egy olyan szórólapot, amelyik megismerteti az embereket ennek a szigetvári kistérségnek a jövôképével. Biztos, hogy többen hallottatok már arról, hogy kistérségi tervek készültek néhány éve, amit SAPARD programként is többen ismernek. A térségi együttmüködések valamilyen jövôképet alakítanak ki magukról és ott feneklik meg a dolog, hogy az emberekhez nem ér el a visszacsatolás, hogy mit is gondolnak ôróluk. Tehát ez valamilyen Európai Uniós, meg valami minisztériumi fiókokba bekerül, de maguk az emberek mintha nem számítanának a dologban.
Azt hiszem, hogy a térség egyik súlyos problémája, az, hogy itt emberekbôl állnak ezek a falvak, mintha elvesztette volna a jelentôségét, tehát a személyek súlytalanná váltak. Ezt ôk maguk nagyon pontosan érzik. Amikor ez a SAPARD program egy agrárstruktúra-váltási program, tehát egy szerkezet-váltásról szól, arról, hogy milyen formában csatlakozhatunk Európához. Ebben a szerkezetváltásban bizony az is szerepel, hogy csak a legjobb termôföldeken teremjen mezôgazdasági termény, és erdôsítsük be és rétként használjuk, tehát, hogy földterület-használatban is változzon meg a struktúrája a területeknek. Az emberek látják és hallják, hogy Nyugat-Európában a mezôgazdasági termelésben azt finanszírozzák, hogy ne termeljenek, tehát hogy valami egészen komoly szerkezetváltásról van szó. Akkor bizony elgondolkodnak, hogy mit is csináljanak itt falun, amikor a városi munkahelyek megszüntek, vagy részben megszüntek, amikor ennek következtében a közlekedési lehetôségek is egyre nehezebbek. Egyre nehezebb munkába jutni és egyre nehezebb otthon is megélni a mezôgazdaságból, ahol csak erre van lehetôség.
Azt hiszem elôször önmagunkat kell megerôsíteni abban, hogy ezeknek a falvaknak igenis van szerepük, mert a város nem tud megélni a falu nélkül. Egymástól függôek vagyunk és tulajdonképpen az országnak milyen óriási tartaléka a vidék és ezért a vidéki embernek mekkora felelôssége van, amirôl igazán nem tud, mert nem árulják el neki. Hallottunk már olyat, hogy szerepkör nélküli település és az embernek óhatatlanul eszébe jut, hogy szerepkör nélküli emberekkel. Valahogy ezen kéne változtatni és én azt remélem, hogy ez a mi egy heti együtt-gondolkodásunk segít valamennyire elôre lépni és segít talán abban is, hogy ez egy olyan csapat legyen, amelyik a civil hátteret jelenti a hivatalos háttér mellett. Azt tudjuk, hogy az országos hierarchiában a kistérségig lebontva megvan a szerepe mindenkinek, hogy ki miért felelôs, ki mit menedzsel, hogyan müködjenek a dolgok. De megáll a tudomány az aprófalvas település-szerkezetnél. Van ahol egy kistérséget 4-5 alföldi település alkot, ott egy kicsit másként lehet kezelni a dolgokat, bár ott sem könnyü. Ahol viszont néhány száz fôs önkormányzatok tucatjaival kell együttmüködni és szót érteni és ezek a pici önkormányzatok még ütôképességükben is sokkal kisebbek természetesen, mint azok a nagyobb települések, akkor itt egy másfajta minôségrôl kell beszélnünk és másfajta megoldási módokat kell találnunk. Én úgy gondolom, hogy ez a másfajta megoldási mód ez a civil hálózat, mert a civil hálózatnak nem csak az az elônye, hogy civilként ezek az emberek akarnak valamit, hanem, hogy hivatalosan ezek az emberek müködnek ezekben a térségekben és igenis befolyásuk van a helyi müködésre.
Tehát bemutatjuk a kistérség jövôképét a szórólapon, a szórólap mellé mellékelünk egy kérdôívet, amelynek a feldolgozása után mindegyik faluban tartunk egy úgynevezett falufórumot. Komolyan gondolkodtunk azon is, hogy milyen módon inspiráljuk az embereket, hogy válaszoljanak a kérdésekre. Legalábbis megtesszük a kísérletet, hogy ne néma csönd fogadja a próbálkozásunkat. Azt reméljük, hogy a falufórumokon találunk néhány olyan aktív embert, akikkel további együttmüködési képzéseken (kétszer 3 napos képzést terveztünk) aktivizálni tudjuk ezeket az embereket és a helyi müködésbe be tudjuk vonni ôket. Ehhez is szükséges ez a háttér, akik itt egymással kapcsolatban lehetnek és, hogy úgy mondjam "tartják a lelket" a helyiekben. Két szintje van az építkezésnek, a térségi csapat lenne az egyik és a helyi kis csapatok, akiknek a segítségére van ez a térségi hálózat. A helyi csapatok felkészítésére tervezünk továbbá egy három napos ausztriai tanulmányutat. Ausztria azért érdekes a mi szempontunkból, mert a mi aprófalvas térségeink hátrányát, a halmozott hátrányok kiúttalanságát megélték, viszont megélték ôk már azt is, hogy hogyan lehet ebbôl a problémából kimászni. Tehát, hogy milyen technikák vannak, milyen kistérségi stratégiákat lehet építeni ahhoz, hogy egy térség felismerje a saját értékeit, és az elônyeit kihasználva boldogulni tudjon. Az ausztriai tanulmányút (30-40 személyes kirándulás nagy busszal) mellett két egy napos hazai tapasztalatcserét gondoltunk (majd még kitaláljuk, hogy merre és hogyan. Ezt viszont a falugondnoki kis buszokkal akarjuk megoldani.
A programunkban szerepel az egyesületünk müködését is segítô tárgyi eszközök beszerzése: elsôsorban egy személygépkocsi és néhány olyan eszköz beszerzése, amelyek hiányában egyre nehezebben tudunk képzéseket, találkozókat szervezni (fényképezôgép, videó-berendezés, hangosító berendezés)

Kováts Eszter:

Az én szerepem az, hogy a beszélgetéseket és a programokat valamilyen módon moderáljam, vezessem. Többször dolgoztam már ebben a házban Erika programjait segítve. Nagy érdeklôdéssel hallgattam a teljes programot, amit így egészében nem ismertem. Az, hogy egy ilyen hangsúlyosabb módon veszek részt, az abból adódik, hogy Ervin nem tud itt lenni. Ez számomra is új helyzet és felelôsség és többen vagyunk itt, akik ugyanilyen módon eggyel nagyobbat lépünk az aktivitásunkban -mint amennyire készültünk- ennek az öt napnak a sikere érdekében. Reméljük, hogy tudjuk segíteni a program eredményességét, de gondosan ôrzöm azt a feljegyzésemet, amin Erika szavait úgy jegyeztem le, hogy itt egy olyan csoport van, amelyik egy hálózat kiépítésén fog dolgozni. ebben lesznek nagyon elvont részek, amiket csak a végén tudunk összekapcsolni, hogy miként is szolgálják a teljes programot és ennek a hálózatnak a kiépítését túl azon, hogy egy csapatépítésrôl van szó, hogy személyes szinten mit adnak hozzá és lesznek sokkal konkrétabb elemek is.
Mindenesetre itt van ez a kérdés, hogy ki mit hozott és mit tud hozzátenni a programhoz. Én eredetileg úgy készültem erre a nyitó-körre, hogy ki mit vár. de itt akkor most három kérdés van, illetve egy negyedik, hogy személyesen ki kicsoda. Jó volna egy rövid bemutatkozás, hogy ki honnan jött. Én Budapestrôl jöttem és a munkámnak a jelentôs részében ilyenfajta tevékenységeket végzek, tehát csapatépítéseket, moderációkat, programok kibontakozásának a segítését és hasonló dolgokat tanítok is.

Baka Györgyi:

Budapestrôl érkeztem, pontosabban Érdrôl, ahol lakom. egyáltalán nem is gondoltam arra, hogy a stáb tagja leszek. Lázár Ervin hívott meg, akinek a képzésén 1997-ben Pilisszentlászlón én is részt vettem. Ez a képzés olyan erôs módon hatott rám, hogy az egész gondolkodásmódomat megváltoztatta. Ebbôl kifolyóan az életszemléletemet is, tehát mondhatom, hogy egy alapvetô változást hozott az életembe. Ennek kapcsán én el is kezdtem dolgozni, méghozzá úgy, hogy -szakmám szerint könyvtáros és közmüvelôdési elôadó vagyok- hogy akkor Ervin egy Hamvas Béla szellemében szervezett beavató kurzust vezetett. Utána én is csináltam Százhalombattán, ahol dolgoztam akkor egy Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetemet, ami két éven keresztül tartott. Két hetenként volt ennek foglalkozása és hatalmas érdeklôdés mellett zajlott. Végül úgy zárult be, hogy az országban elsôként a mi intézményünk vette föl ennek a nagy gondolkodónak és bölcselônek a nevét és azóta büszkék vagyunk erre, hogy Hamvas Béla Könyvtár van Százhalombattán. Azóta már nem dolgozom ott, de változatlanul én szervezem a könyvtár közmüvelôdési és szabadidôs programjait. Második éve szakrális néprajz témakörben tartunk népfôiskolát, amely elég szorosan kapcsolódik ahhoz a szellemiséghez, aminek a jegyében mi akkor öt évvel ezelôtt elkezdtünk gondolkodni.
Ervinnel találkozva azért jöttem el közétek, hogy elsôsorban ôt figyeljem meg, hogy miként tudja ezt a képzést csinálni és ellessek tôle bizonyos módszertani fogásokat, hogy a jövôben magam is tudjam azokat hasznosítani. Én csak közvetve foglalkozom ilyen dolgokkal, én csak kiváló embereket hívok meg, akik maguk vezetik és folytatják azokat a képzéseket és foglalkozásokat, amelyek a helyi közösségekben zajlanak. Elmondhatom azt, hogy '97 óta egy nagyon aktív szellemi közösség van abban a városban, ami egy úgymond vendégmunkás város, hiszen Százhalombattára úgy érkeznek az emberek, hogy néhány évet ott dolgoznak és ha megszedték magukat, akkor továbbmennek. Ez a folyamat -mondjuk nem a mi munkánk eredményeképpen-, hanem a város gazdasági erôsödésével megállt és jobban helyben maradnak az emberek. Kezd kibontakozni egy komolyabb szellemi élet, melynek mi is részei vagyunk. Ezt a szellemiséget, amit én ott felvettem és azóta is próbálok magamban erôsíteni, ezt szeretném itt veletek is megosztani.

Mezei Szilárd:

Ervinnel állandó kapcsolatban vagyok körülbelül öt éve. Én egy ilyen kurzust egyszer már végigcsináltam. Amit én várok, arról most inkább nem beszélnék, mert a poént nem akarom lelôni.

Illés Szilvia:

Patapoklosin lakom és Szigetváron dolgozom a kistérségi területfejlesztési társulásnál és ôket képviselem. Hívtak is küldtek is és remélem hasznos lesz és jól fogjuk magunkat érezni. Tóth Csilla vidékfejlesztési Sapard menedzser küldött.

Fekete Csaba:

Engem a Dél-Zselici Települések Szövetsége delegált ide, az elnök úr kért meg, hogy képviseljem a szövetséget. Röviden összefoglalva, hogy én mit hoztam -a Szilvit hoztam egyébként. Azt mondanám inkább, hogy én mit várnék ettôl a kurzustól. Én elôször is szeretném magam jól érezni, mert egy kicsit feszített volt nekem az utóbbi pár hét, úgyhogy egy kicsit megijedtem, amikor mondták, hogy itt milyen szoros program lesz, de majd kibírom, nem érdekes. Érdekel más emberek véleménye bármilyen témával kapcsolatban, az, hogy itt most ez a hátrányos helyzetü település, vagy hátrányos helyzetü földrajzi területnek a problémája nyilván többször szóba fog kerülni, érdekel, hogy errôl már hogy vélekedik.
Magáról errôl a kurzusról -illetve nem tudom pontosan, hogy lehet ezt megfogalmazni- milyen tréning, egyszer én már részt vettem egy hasonlón, én nagyon élveztem. Az biztos, hogy el kell telnie egy pár napnak, talán holnap, vagy holnapután közvetlenebb lesz a csoport, amikor leomlanak ezek a korlátok, amik egyébként természetes, hogy a vidéki emberek közt is megvan.

Hegedûs Jolán:

Szigetvárról érkeztem. Több helyrôl delegáltak: egyrészt onnét, ahol dolgozom Zádori falugondnoki szolgálat, ugyanis munkahelyem Kétújfaluhoz köt, ott dolgozom. Másrészt ismerem a nemeskei falugondnoki hálózatot is, ugyanis húsz évig ott dolgoztam és onnét is származom. Harmadrészt a Szigetvári Értelmiségi Klubnak vagyok a vezetôje. Közel két éve szervezôdött ez a klub. Amit hoztam nektek, azt gondolom, hogy egy picit talán jártas vagyok a szervezésben és esetleg egy-két ötletet át tudnék adni. A másik, amit hoztam, a falusi embernek a mentalítása, a gondolatvilága és a tenni akarása. Én azt gondolom, hogy minden azon múlik, hogy szólítok meg egy falusi embert és mi az a cél, amit elé állítok, mert, ha jó a cél és a falusi embernek is megfelel a cél, akkor csapatot lehet szervezni. Én ezt azért is mondom, mert a szülôket nagyon jól meg lehet fogni egy faluban. Ezt a munkámon keresztül végzem. Amíg Nemeskében dolgoztam, addig a faluban is, a faluközösségben is tudtam olyan embereket találni mindig, akikkel együtt lehetett dolgozni.
 Itt két éve dolgozom Kétújfaluban, itt is meg lehetett találni ezeket az embereket, ami a legnehezebb, tehát hogy azokat az embereket találjuk meg, akikkel majd együtt tudunk dolgozni. Az értelmiségi klubról annyit, hogy két éve szervezôdött, többé-kevésbé müködik, a Pécs-Baranyai Értelmiségi Klubnak vagyunk a helyi tagozata. Anyagi gondokkal küzdünk, mert szinte a semmibôl dolgozunk. Igazából nincs anyagi hátterünk. Elég sok munkát vesz igénybe a szervezés. Úgy gondolom színvonalas programokat tudunk megvalósítani. Amiért jöttem, az egyrészt, hogy még több ötletet és technikát és módszert lessek el tôletek. Másrészt pedig az is célom a csapatépítéssel kapcsolatban, hogy a faluban is megtaláljuk azokat az értelmiségieket, akikkel majd együtt lehetne dolgozni és egy hálózatként segíthetnék a falu munkáját, valamilyen szinten az értelmiségi klubbal koordinálhatnák a faluban élô értelmiségekkel együtt a munkát.

Zsuzsanna:

Szentlôrincen lakom és Nemeskében dolgozom védônôként, ez a fôállásom és részmunkaidôben a gyermekjóléti szolgálat feladatai látom el. Tulajdonképpen öt önkormányzat társulása révén alakult a védônôi és a gyermekjóléti szolgálat is. Én nyitott vagyok minden újra, szeretek továbbképzésekre, konferenciákra menni. Nem tudom, hogy most miért esett rám a választás. A falugondnok kérdezte, mert ô beszélt a molványi polgármesterrel, hogy eljönnék-e. Én mondtam, hogy szívesen eljövök. Ez az öt önkormányzat tulajdonképpen 7 település és én a családokhoz naponta kijárok, naponta több családhoz, tehát az ott élô embereket jól ismerem. 16 éves korig tartoznak a gyerekek a védônôi gondoskodásba, a gyermekjólétibe pedig 18 éves korig, de ismerem az idôseket is, mert ha a családba jár az ember, akkor eleve, meg amikor az utcán megyek, akkor faluhelyen mindenkivel beszélget az ember pár szót. Erre gondoltam, hogy ha bármit szerveznek, vagy megkérnek, akkor én szívesen elmegyek, részt veszek. Az óvodával nagyon jó a kapcsolat, pályázatot is közösen írtunk és nyertünk is. Úgy gondolom, hogy jó programot tudtunk összehozni.
Biztos, hogy vannak olyan lehetôségek -erre lennék kíváncsi-, amit az ember itt hall és akkor lehet a mindennapi munkája során hasznosítani. Azt látja az ember, hogy annyira kevés a lehetôség. A faluban a kimozduláshoz jobb közlekedés kellene és így nagyon kevés helyre jutnak el, én úgy gondolom, hogy a gyerekek is és a felnôttek is. Egy-egy kirándulás, amit szerveznek a faluból, de ha összehasonlítja az ember a városi gyrekekenek a mindennapjait... Mondjuk az én gyerekeim városban nôttek fel, mert Dombóváron laktunk hosszú ideig, utána Szentlôrincre költöztünk, de egészen mások a lehetôségek. De faluban is lehetne kicsit mozgalmasabbá, változatosabbá tenni a gyerekek mindennapjait. Ebben az együttmüködés az iskolával, óvodával én úgy gondolom, hogy egy lehetôség lenne, hogy egy kicsit többet kapjanak.

Vass Klára:

Hatodik éve lakom Szentdénesen, Budapestrôl jöttem le ide. Addig semmi fogalmam nem volt Baranyáról, mert alföldi vagyok úgy egyébként. A Bánfai Teleház vezetôje vagyok ez év május eleje óta. Ott nyertek egy IKB-s pályázatot és amit Erika elmondott: a depresszióba süllyedés, teljes céltalanság, szerepkör nélküliség, ez nagyon jellemzô erre a Katádfa, Bánfa, Szentdénes körzetre. Alig-alig van valamiféle próbálkozás és igazán még ilyen civil, vagy értelmiségi alányúlás sem jutott el oda. Most kezd valami beindulni: Bánfán, aki négy éve polgármester, ô nagyon jó dolgokat kezdett el. Ennek része a teleház is, amiben mi mindenképpen egy kistérségben gondolkodunk. azt hiszem ezért nagyon jó, hogy én szentdénesi vagyok, egyébként a Rózsafai Körjegyzôség delegált.
Nagyon örülnék, ha különbözô módszereket, ötleteket, technikát, szellemiséget, erôt, kapcsolatokat kapnék. Én ezt várom és amit hoztam: én a Gandhi Gimnáziumban tanítottam három évet -tulajdonképpen ezért jöttem le Baranyába. Néprajzot, kulturális antropológiát tanultam, ez az amit talán be tudok tenni, meg egy kis számítástechnika. A teleház az nekem nagyon-nagyon jó és örülnék, ha ott valamit lehetne csinálni és sikerülne, mert nagyon-nagyon nagy szükség lenne rá és örülnék ha ez müködôképes lenne és hónapok múlva is lenne valamiféle hatása, bármilyen megfogható eredménye.

Gregorics Csabáné:

Magyarlukafáról jöttem és szociális gondozóként dolgozom a faluban. Hogy mit várok a képzéstôl, hogy miért jöttem: hogy ôszintén megmondjam, egy kicsit megfeneklett a munkám, mivelhogy annyira kevesen lakunk a faluban. Öregekhez járok és megpróbálok segíteni a hátrányos helyzetü családokon - valamilyen formában, mert ez nagyon tág fogalom. Hogy miért feneklett meg a munkám? Azért mert -és remélem, hogy erre választ, vagy ötletet kapok, hogy miért irányba induljak el tovább- ugyanis itt halottam már az elôzôekben, hogy az emberekkel való viszony - bezárkóztak az emberek és nagyon-nagyon nehéz velük kommunikálni. Én ezt nagyon érzem a faluban, ugyanis nap, mint nap eljárok hozzájuk. Én azt hiszem, hogy ez pontosan abból adódik, hogy nincs mit csinálniuk az embereknek és nagyon-nagyon el vannak keseredve. Szinte ott tartok, hogy most már vannak családok, ahol nem is látnak szívesen. Remélem, hogy szerzek olyan tapasztalatokat, amivel buzdítani tudom az embereket, hogy érdemes dolgozni és érdemes minden lehetôséget megragadni.

Károlyi Erzsi:

Nemeskébôl küldtek - a falugondnok, azzal a céllal, hogy én a saját önszántamból szervezetem egy nyugdíjas klubot- látta, hogy szeretem az embereket és fôleg az idôs embereket és gondolta, hogy ez a munka jó lesz nekem és fel tudom majd használni azt, amiket itt fogok hallani. Jelen pillanatban nincsen munkám. Az az igazság, hogy ettôl én a falun belül, tehát az önkormányzaton belül munkát is várok, tehát, hogy fölvesznek és valamilyen munkát kapok. Leginkább ezzel a céllal jöttem. Nekem ez ami most fontos, mert családom van, és azt egyértelmüen el kell tartani. Attól függetlenül, hogy az idôsekkel szeretek és tudok is beszélgetni -mert nagyon meg tudom ôket érteni, minden kis problémájukat, szeretek segíteni is nekik - és szerintem ôk is szeretnek engem. Minden hónapban van egy ilyen kis találkozó és minden egyes alkalommal szinte mindenki ott van és ott mindenki hozza a kis süteménytôl kezdve a kis innivaló, ez-az, és ott eszem-iszom, dínom-dánom, szóval minden van. Nagyon szeretik ezt az emberek.
Azt gondolom, hogy amit itt hallani fogok, azt fel fogom tudni használni és mindenképpen csak javítani fogok tudni ezen az egészen. nagyon érdekel a falunk és én mivel én Vásárosbécrôl kerültem oda, végül is nem olyan régen, mindössze 9 éve lakom Görösgalban -ugye az egy önkormányzat Nemeskével. A falunak van két kastélya és ezek történetét én ki fogom deríteni.

Borbás József

Én azért jöttem, mert én felismertem azt, hogy eddig rendkívül önzô és egoista életet éltem és utána hetekig könyörögtem Faludi Erikának, hogy lejöhessek és végre segíthessek  valakinek, vagy valakiknek. Mert az ugye nagyon jó dolog, hogy ha az ember érezheti, hogy szükség van rá, meg önbizalom-erôsítô is azt hiszem. Szellemi hidegzuhanyt várok alapvetôen a tanfolyamtól, továbbá azt is várom, hogy az Ervin felépüljön, mert én ma jelen voltam, amikor az orvos közölte vele, hogy életveszélyes helyzetben van és bizony tíz perc kellett ahhoz, hogy az Ervin eldöntse, hogy inkább bent marad a kórházban és nem jön ide.

Kékes Tóbiás

Magyarlukafáról jöttem, ahol polgármester vagyok és most egy ilyen furcsa szerepben ülök ebben a székben és kicsit az Erika jóindulatú erôszakossága következtében ülök itt, mert nehéz lesz valószínüleg egyszerre kint is lenni, meg bent is lenni a körben, mert láttátok, hogy a dokumentáció egy részét én fogom csinálni. De igyekezni fogok beülni a körbe és amikor kívül vagyok, akkor próbálok majd -a fülemmel- amennyire tudok itt lenni a társaságban. Én azért jöttem, mert igen élesen érzem azokat a gondokat, amikrôl az Erika bevezetôjében beszélt és ahogyan Mariann is szólt Magyarlukafáról bizony komolyan megjelentek ott is különbözô problémák.
Én a kétségeim csökkentését és a hitem erôsödését várom valahol ettôl a pár naptól és az egész programtól. A gondolataim mindig is túlnyúltak Lukafán -Lukafa egy nagyon picike falu 110-en lakunk ott mindössze- és próbáltam mindig egy kicsit nagyobb körben -és ez a nagyobb kör pontosan ez a szigetvári kistérség, aminek a képviseletében nagyon sokan vagytok itt- tehát ebben gondolkodni és ebben szeretnék a továbbiakban is. Ehhez szeretnék veletek és köztetek energiát gyüjteni körön kívül és körön belül.

Tóth Gyöngyvér:

Pécsrôl érkeztem, szociológus, szociálpolitikus vagyok, a Pécsi Tudományegyetem szociálpolitika tanszékén vagyok egyetemi oktató. szociális munkás és szociálpolitikus hallgatókat tanítok. Egyfelôl azért vagyok itt, mert Erika hívott és részt is veszünk ebben a programban a párommal. Az említett kiadványt, illetve kérdôívet részben mi kreáljuk. Egyfelôl ezért vagyok itt -magába ebbe a programba vagyok bekapcsolva Erika által, másfelôl ebben a mit-hozok, mit-viszek viszonylatban azért van nekem ehhez kapcsolódásom, mert a kutatási területem, amit az ELTE-n végzek -ott vagyok doktori hallgató, ez kifejezetten kormányzati életesély-teremtô politikákra irányul zárvány-településeken. Pont azért, mert szerintem ilyen nincs, nem hiszek benne, ezért vizsgálom. Azért gondolom, hogy jó részt venni ilyen dolgokban, amit az Erika csinál, hogy talán a másik oldalban lehet valami, ami a kormányzati oldalon nem jelenik meg.
Azért is jó, vagy remélem, hogy jó lehet egy ilyen képzés, mert bár kifejezetten a konkrét kutatási területem a hátrányos térségek és a rájuk irányuló kormányzati politika, de globálisan az egész magyar szociálpolitika, amivel kapcsolatban globálisan vannak hihetetlen nagy kérdôjeleim és az, hogy legyen valamiféle bizonyosság számomra, vagy valamilyen viszonylagos út, amin lehet haladni, az nemcsak a saját lelkiállapotom miatt fontos, hogy keressük, hogy mit lehet tenni, ha ez a nagy rendszer nem müködik, hanem azok miatt a hallgatók miatt, akiknek nem ezt a bizonytalanságot kellene átadni. Ezek a dolgok motiválnak.

Zikkert Antal:

A Dél-Dunántúli regionális Forrásközpontnak vagyok a munkatársa és egy folyamat jelentôs részének tekintem, hogy itt vagyok, mert én Budapesten születtem, ott is nôttem föl és az egyetem után maradtam Pécsett. Amikor eljöttem dolgozni semmit nem tudtam a falugondnoki szolgálatokról, viszont a munkahelyem révén feladatommá vált a falugondnoki szolgálatok legrosszabb része, azaz a pályázatok értékelése és bírálata, úgy, hogy nem tudtam mirôl van szó. Most sok lépést kihagyok.
A Pécsi Tudományegyetem doktori iskolájába járok és odáig jutott az érdeklôdésem és az ismereteim, hogy én a disszertációmat kifejezetten a falugondnoki szolgálatok müködésébôl írom. Egészen pontosan, hogy azok a tényezôk, mint egy polgármester, vagy a jegyzô, mint a helyi hatalom képviselôi, néha, mondjuk használhatom azt a szót, hogy "kontra" a település lakosai miként befolyásolják a falugondnoki szolgálatok müködését. Részt vettem a kérdôív elkészítésében is és ebben a kiadványban és emiatt a program miatt vagyok itt. A tréningrôl nem sokat tudok, ezért nehezen tudom meghatározni, hogy mit várok tôle.

Eszter:

Hogy érint, hogy itt tréning formájában foglalkozunk, hogy itt zene lesz, diskurzus is, tehát egy elég sokoldalú program várható. Ebben nem biztos, hogy minden mozzanat köthetô a kitüzött célhoz. Lehet, hogy csak késôbb, vagy a végén, az összegzésnél.

Anti:

Soha nem vettem részt ilyenfajta dolgon, tehát eléggé újdonság számomra, ami miatt nehezen is tudok erre a kérdésre válaszolni. Inkább csak ilyen nyitott kíváncsisággal várom és három nap múlva fogok tudni erre a kérdésre válaszolni.

Eszter:

A nyitott kíváncsiság már remekül hangzik.

Danyi Zoltán:

A nyitott kíváncsiságot én is el tudnám mondani magamról. Zentáról érkeztem irodalommal foglalkozom, többek között Hamvas Béla regényeivel. Ezért is hívott meg az Ervin. Kicsit kakukktojásnak érzem magam, mert múlt héten szólt Ervin, hogy egy-két hely megüresedett és, hogy szeretne engem is látni. Fôleg emiatt is jöttem el és leginkább amiatt, mert én is szerettem volna látni, hogy ô mit csinál itt, hogyan vezeti a tréninget és hogyan zajlik egy ilyen dolog, amirôl már mesélt, de soha nem mesélte el, hogy mi történik és hogyan csinálja, csak mesélt róla, hogy ez egy nagyon jó dolog. Ezt szerettem volna megismerni és remélem, hogy így is tudok valamit megismerni belôle.

Alfásy Szilveszter:

A kakukktojások közül az egyik vagyok, hiszen én Ervint körülbelül egy hete ismertem meg és ennek ellenére és csak az ô meghívására, hatására jöttem el. Úgy történt az egész, hogy Danyi barátommal -együtt jártunk gimnáziumba Szabadkán, onnan ismerjük egymást-  és rajta keresztül ismertem meg Ervint. Budapesten élek és felnôttoktatással foglalkozom, azaz tréningek, csapatépítô tréningek, értékesítési, kommunikációs tréningek vezetésével foglakozom. Valahogy ez is hozott ide, azaz, hogy én is ellessek valamit, illetve, hogy feltöltôdjek, mert egy-egy ilyen tréning -úgy gondolom- egyúttal szellemi feltöltôdés is.
Ami kapcsolódásom a területhez, az, hogy Magyarlukafára járok körülbelül hét éve -feltöltôdni. Azt hiszem, az érintettek tudják, hogy az egyik barátom a falu végén épített egy vályogházat és hozzá szoktunk lejárni évente egyszer-kétszer-háromszor. Pont azért, hogy kicsit kizökkenve a fôvárosi életmódból, ami nem egészen egészséges, kicsit feltöltôdjünk. Ismerem ott valamennyire az embereket, nemcsak Lukafán, hanem Bécen, Somogyhárságyon, Kishárságyon is, ahova át szoktunk járni. Ami nekem pozitív volt -és itt megdöbbenve hallottam, hogy ott mennyire rossz- én ott azt láttam, hogy ott jó, tehát, hogy vannak olyan kezdeményezések, akár kulturálisan is: filmvetítések, fesztiválok, búcsú. Olyan dolgok, amitôl úgy néz ki, mintha lenne élet. Ezért volt megdöbbentô számomra hallgatni azt, hogy nem is annyira nagyon jó. Lehet, hogy ha néha elmegy az ember, akkor csak ezt látja és ha állandóan ott van, akkor egészen más.
Lehet, hogy ezt várom, ugyanazt, mint Magyarlukafától, hogy feltöltôdjek. Amit tudok adni, az talán a tréning-tapasztalatból, a játék. Én nagyon szeretek játszani, játékokat azt sokat tudok tanítani, illetve ötleteket adni.

Bikki Zoltán:

Szigetvárról jöttem, az Aktivátor Kulturális Egyesület képviseletében vagyok itt. Ez a civil beosztások egyébként hivatalosan a Munkaügyi Központnál dolgozom és helyi foglalkoztatáspolitikával foglalkozom. Én azt várnám, hogy egy olyan kis csapat kialakulna itt, ami a mindennapok munkáját megkönnyítené. Nyitottabbá válnánk egymás iránt és jobban meg tudnánk keresni egymást a problémáinkkal. Az Erika említette a Sapard programot: az EU-ban azt nagyon jól kitalálták, hogy lentrôl fölfelé építkezem, széles körben ismerjék meg. Ez nálunk másképpen volt: az Akadémiától idejött egy tudóshölgy és fölülrôl lefelé építkezett az egész és pont a végekre nem jutott el semmi.
Ahogy az elôttem szóló mondta: tényleg a faluban egy-két nap jó a 365-bôl. Én azt szeretném, ha nem csak 1-1, hanem 10-20... és az legyen a vége, hogy 1-2 nap rossz a 365-bôl.

Lovas Kata:

A Kaptár Egyesület nevében jöttem. A Kaptár Egyesületrôl annyit kell tudni, hogy szintén Magyarlukafa, úgyhogy úgy látom többségben vagyunk A Kaptár helyi közmüvelôdési egyesületnek indult és lassacskán Baranya kézmüveseinek nagy részét magában foglaló inkább kézmüves egyesület lett. Én vagyok az egyesület elnöke és abszolút autodidakta módon sikerül ezt az egyesületet már 10 éve vezetnem elég jó hatásfokkal. Persze mindig vannak problémák nemcsak az egyesületben, hanem a faluban is. Egyébként a Tóbiás felesége vagyok mellesleg, ami újabb problémákat vet fel a családban, úgyhogy az önkormányzatot sem lehet kihagyni. Én már több tréningen voltam, összesen kettôn, de nagyon tetszett mindegyik. Én ezért is jöttem el és azért, hogy tanuljak és szellemileg feltöltôdjek.
Az elôzô kis mondatodra azzal tudnék válaszolni, hogy mi sajnos nap, mint nap megéljük azt, hogy nagyon jól érzik magukat az emberek Lukafán, de ez olyan áron jön létre, hogy mi állandóan adunk és nem igazán kapunk. Ez pedig egy idô után iszonyú fárasztó. Olyan mértékben lemeríti az embert, hogy még aki borzasztó sok energiával rendelkezik, mint én, még az is kész lesz egy idô után. Egy idô után az az érzésem, hogy valószínüleg -de ezt csak feltételezem, mert annyira nem látom magam kívülrôl- bele is fárad az ember ezekbe a dolgokba, tehát feltétlenül muszáj, hogy képezzük magunkat, hogy más társaságba menjünk, hogy más ötleteket találjunk és másokkal is beszéljünk azokról a problémákról, amit otthon, mint a kutya a saját farka körül járkálunk, járkálunk és nem tudjuk megoldani. Én azt tudom betenni a kosárba, hogy állítólag én is tudok egy kicsit szervezni és az egyesület életérôl egy pár dolgot meg tudok osztani veletek: mi volt a jó, mi volt, ami továbbsegített bizonyos dolgokon. Azt várom, hogy én is a kis problémáimra támaszt találjak köztetek és jó ötleteket, hogy miként tovább a faluban, meg az egyesületben, mert ott bár rendben vannak a dolgok, de a jó ötletek sosem ártanak.

Az illusztrációk az 'egy pontból a leggazdagabban' feladat lapjaiból vannak.

Augusztus 2. péntek 7.30 zenés meditáció (Baka Györgyi, Mezei Sz.), 9-tôl kézimunkák (rajzfeladat, papírtechnika, asszociációs feladványok, Baka Gy. Faludi E.); 11-12.30-ig páros és csoportos mozgások (vezeti Sz. Kováts E.); 15-16-ig a készülô kistérségi tájékoztatóról (Faludi E.), 16.20- páros mozgások, egyéni térkitöltô gyakorlatok, 17.40- koreográfiák zenekísérettel (vezeti Sz. Kováts Eszter, közrem. Mezei Sz.); 20-tól látókör: Személyben a közösség. Felvezeti Baka Györgyi, Danyi Zoltán és Mezei Szilárd, moderátor Sz. Kováts Eszter.

Augusztus 3. szombat 7.30 zenés meditáció (Baka, Mezei), 8.45-15-ig ormánsági kirándulás Pálfai László szakvezetésével, útvonal Kórós (kazettás templom), Adorjás (templom), Majláth puszta, drávai holtág, védett terület. Vajszló Kodolányi múzeum, Dráva part Vejtinél. 16.30-18-ig páros vezetések és feladatkiadás (Kováts), 18.20- zenei látókör (Mezei), vacsora után közös zenélés (Mezei)

Augusztus 4. vasárnap 7.30 meditáció (Baka) 9-tôl videoüzenet készítése Ervinnek a kórházba (Faludi), majd feladat boritékolása és pársorsolás (Kováts);
10.30-13.30-ig Borsos Béla a világ helyzetérôl és személyes tennivalóinkról, a beszélgetést vezeti Faludi; 15.30- Ervin videoválasza és beszélgetés a feladatokról és a felgyülemlett kérdésekrôl(Kováts); 17-19.30-ig kistérségi munka felvezetése, három csoportban térségmodellezés, majd a csoportok bemutatják munkájukat (Faludi), este konzultációk a képzés vezetôivel, fôként Mezei Szilárddal.

Augusztus 5. hétfô 10.30-ig felkészülés, majd 10.30-tól páros feladatmegoldások (moderátor Kováts, zene Mezei), délután csendes elmélkedés, majd látókör a tapasztaltakról (vezeti Kováts). Este tábort_z.

Augusztus 6. kedd 7.30 meditáció (Baka), 9.30-tól a csapatépítés eredményének értékelése, személyes helyünk a feladatban (Faludi, Kováts), 11-tôl hogyan tovább, feladataink, majd a képzés értékelése (Kováts). A képzés ebéddel zárult.

Drávafok, 2002. augusztus 18.

Faludi Erika


 

'Személyben a közösség' - látókör a parkban péntek este (részletek)

Györgyi - Hamvas gondolkodásában központi szerepe van a személynek. A jövô megváltása, az üdvtörténet csak a személyen keresztül játszódhat le. Normális ember az egyensúlyban lévô ember. Tört-én-elemben tört életek. A legfontosabb dolog a látás - tiszta tudatállapot, ébrenlét. Az elméletet realizálni kell. A tudatosodás lépései a Mágia Szutrában.
Szilárd - senki sem mer egyedül élni, ha vállalnák, egyesülni tudnának egy közösségben. A hamvasi gondolkodás erôsen kapcsolódik a kurzusunkhoz - folyamatos rögtönzés kötött ideológia nélkül.
Erika - ez az öt nap modellje az egyedül lenni merésnek, és talán a közösségnek.
Eszter - hogy érint meg benneteket ez az egyedül levés, hogyan találkozik az életetekkel?
Szilveszter - a konfliktushelyzetben látta, hogy akarunk valamit csinálni; ô kívülrôl talán abban tudna segíteni, hogy megmondja, ki miben tudna segíteni.
József - a hallgatásnak is van szabadsága.
Klára - elég nehéz a hit és a bizalom megfelelô fokára eljutni.
Anti - két csoport van: a Hamvas Béla Fan Klub  és a helyiek
Erika - a mi hátterünk lehet a HB Klub, mint ahogy mi vagyunk a falugondnokok háttere.
Mariann - én vagyok a pici mag, mit várnak el, teljesítek e?
Joli  - mennek a napok, a mese egyszer véget ér, anyánk se magyarázta el a mesét, azt értjük meg, amit sikerül.
Kata - nem kell szerepet játszani viszonylag.

A lejegyzô megjegyzése:
Sötétedés után már nem jegyzeteltem, számomra lényeges volt még, hogy a közösség firtatása során Gyöngyvér nagy megkönnyebbülésére sikerült behoznom a csapat fogalmát. Nem az a feladatunk itt, hogy közösséggé váljunk, hanem, hogy egy feladatra szervezôdött ütôképes csapat legyünk.

'ALAPÁLLÁS BORÍTÉKOLÁS'

A hagyomány nyújt támpontot az élethez, ugyanakkor a hagyomány béklyó is lehet, ha feltétlenül követi az ember. A hagyomány megismerése együtt kell, hogy járjon az önvizsgálattal, a belsô felé való figyeléssel, hogy az ember a maga önvalóját és a hagyományt egymáshoz igazíthassa.
Minden ember csoda és van benne valami megismerhetetlen. Kár, hogy a berögzült szokások, életmegoldások sablonszerûen kényszerítik rá mindannyiunkat arra, hogy ezt fokozatosan elfeledjük.
A hagyományos, bevett technikák olyanok, akár az elszórt kavicsok: kijelölnek egy utat, amelyen végigjárva az élet leélhetô - eljutunk valahova. Mégis érdemesebb talán megpróbálni azt, hogy a magunk kavicsait helyezzük egymás mellé és ezt az utat próbáljuk meg végigjárni és megismerni.
Így is eljuthatunk valahova és a kövekbôl -jó esetben- akár gyümölcsök is lehetnek végül."

**********************************************************

Valamiért nagyon nehéz a földön élés, van abban valami, hogy ahonnan jöttünk, ott könnyûek voltunk, anyagtalanok és itt mindennek súlya van, de mégis a gondolat, az érzés, a bensô világ, az elképzelés, a kép, a zene mind jelen van itt is, mint könnyû, hogy a csecsemô a gyerek, a felnôtt tudatalattija ôrzi ezt a könnyûséget, ezt az emléket, hogy az élet fejlôdés, önfegyelem, tudatosodás, alázat, vállalási folyamat, hogy tanulunk, mert akarjuk ezt az egészet hihetetlen késztetéssel, hogy minden ember ebben a folyamatban, még ha sokszor önérdekek, testi kényelmek, rossz indulatok, belsô megszakadottság, a könnyebbik pillanatnyi életutat, szituációt vállaltatják valakivel (és milyen érdekes, hogy a "könnyebbik" fogalom itt most negatív töltést kap) szóval valamilyen mélyrôl való tudással minden ember tudja, mi az igazán követést kiváltó, újra felelevenítô, "erkölcsileg" helyes, vagy másképp fogalmazva (nem jó szavak vannak rá) tényleg elôrevivô cselekvés ebben az emberi fejlôdési folyamatban, és ez sokszor (valamiért) magunk esetében azért jobban elfedôdik, mint ahogy másoknál erre ráérzünk. Szóval a cél szerintem ezt az "anyagot" átgyúrni könnyûvé ... ahova születtünk.

**********************************************************

Öt-hat milliárd (szinte folyamatosan növekszik, ezért feltehetôen életképes faj) egymástól teljesen független, értelmes vagy legalábbis magát értelmesnek tartó önálló világ helyezkedik el és mozog egy tojásdad gömb felszínén (egy idô óta jóval felette is). Az értelmesség ténye csak a fajon belül elfogadott, a szomszédokat errôl soha nem kérdeztük (pl. hangyák). A tojáshoz hasonló, vagy attól teljesen eltérô végtelen számú gyûjtôhely létezik.
A tojás-lakó lények egymástól viszonylagos elszigeteltségben élnek, mert még a gyakorlatban nem sikerült alkalmazni, amit matematikusaik kiszámítottak. Bármelyik egyed öt ismerôsének nevét megadva azok ismerôsei és azok ismerôsei által folytatva a végtelen sorozatot, olyan kapcsolati hálót építhetnek ki, amely mindenkit megérintve lefedi a tojás bolygót."

**********************************************************

"A föld egy gömbölyû, nagy labda
A téren egy srác rugdalja,
Felszáll: itt a nyár,
Leesik: itt a tél." (Orbán Ottó)
A világ egy kaleidoszkóp, ami csupa csoda, de ha sokat forgatod, bizonyos elemei visszatérnek. Ezek a megoldandó feladatok az ember számára. Az ember egy alkotó lény, akinek kis kaleidoszkópokat kell csinálnia, hogy megmutathassa  másoknak a saját világát. A nagy kaleidoszkópot pedig cipelnie kell, hogy mindig csodálatos maradjon."

**********************************************************

Az ember szárnyaló lény.
Van aki jobban, van aki kevésbé érzi ezt. A szárnyalás lehet öncélú és feladat-vállaló. Mindkettôhöz kiegyensúlyozott állapot kell. Az öncélú szárnyaláshoz a teljes szabadságérzet vágya kell. A feladat-vállaló szárnyaláshoz alakító-alkotóvágy, közösség-vágy, siker-vágy és céltudatosság is kell. Mindkettô végeredménye a boldogság-érzet.
Az öncélú szárnyalás ritka és távolinak tûnô villanás.
A vállalt feladatokkal terheket vettem magamra. Önként. Vágytam erre az erôfeszített szárnyalásra. Egy idô után -az újabb vállalások nehézségeivel- azonban a repülés annyira lelassult, hogy egy bizonyos magasság fölé már nem tudok emelkedni, holott számos dolog megoldása érdekében feltétlenül szükséges lenne. Bizonyos feladatokat ezért már nem tudok elvégezni, de ugyanakkor erôm is fogy a túlterheltség következtében. Az önként vállalt feladatok olyan rám-akaszkodó terheket is hoztak magukkal, melyekkel nem kalkuláltam. Ezek még újabb energia-felhasználást követelnek. Egyre gyengülô röptömben most olyan terheket erôszakoltak rám, amiktôl már felemelkedni sem bírok. Úgy érzem: meg kell szabadulnom minél több nehezéktôl, hogy minél hamarabb erôt gy_jthessek a rám bilincselt terhek letépéséhez, a mielôbbi, tehermentesített, szabad szárnyaláshoz. Öncélú és feladat-vállaló szárnyaláshoz.
Vágyom a szárnyalás, vágyom a magasságot. El kell érnem a nyugodt, kiegyensúlyozott állapotot. Töltekeznem kell.
Szárnyaló lény vagyok."

**********************************************************

A boldogságpillanat keresésére vagyunk a világon. A boldogságpillanat egy virág illata, a másik közelsége, egy érintés, ölelés. Ennek állandó keresése ösztönöz az életre, a létre. Újabb és újabb boldogság-pillanatok gyûjtése a szomorúság, kedvetlenség, gyûlölet útvesztôjében. Törékenyek a pillanatok, ezért keressük a helyet, az alkalmat, hogy egyre több jusson belôle.
Én is keresem azt a helyet, ahol gyûjthetô, de gyakran "elvétem" mondják, mert nagy az én hitem. Ez tart életben, hogy tovább keressem."

**********************************************************

Elôször mindent csak szépnek láttam, egészen az iskolás éveim végéig. Az elsô munkahelyem által ismertem meg a gonoszkodást és a hazugságot határok nélkül. Éppen ezért is hagytam ott, és menekültem egy sokkal csodálatosabb világba az anyaság világába. Ez megint egy új világ volt számomra, ami csak édes és szép dolgokkal volt tele. Az emberek szerepe pedig különbözô, hisz a gyermekek szerepe a világban a játék és szeretet kapása és adása a szülôk és környezetük felé. A fiatal korosztályé pedig egymás többréteg_ megismerése. A felnôtteké a gondoskodás és mások segítése.
Az "élet játéka" címû könyv után eldöntöttem, hogy én nem leszek olyan, mint az elsô munkahelyemen az emberek. Úgy érzem minden embernek megvan a küldetése és kapott a világban egy rá váró szerepet. Nekem úgy gondolom kulturálisan kell, hogy színt vigyek mások életébe. Amit úgy érzek el is kezdtem és jó úton haladok. Ha jól belegondolok, akkor én ezt kiskoromban már elkezdtem, amikor: rajtitkárrá, majd csapat úttörôtitkárrá, valamint diák tanácstaggá, szülôk egyesületének tagjává, majd nyugdíjas klubvezetônek választottak meg más emberek."

**********************************************************

Ha közelrôl és fôként alaposa szemügyre veszünk egy hangyát, hamarosan észre fogjuk venni, hogy egy kicsit más, mint a többiek. Más feladatai vannak és azokat talán másképpen is hajtja végre, mint a többiek. Ez a különbözôség szükséges is a boly szempontjából. Nem lehet mindenki dolgozó, here, vagy királynô. De ennek az apró különbözôségnek csak a hangyaboly viszonylatában van értelme. S célja is a boly fennmaradása, túlélése és gyarapodása. Legfôképpen pedig még több kis hangya világra varázslása. Az a hangya, amelyik egyedül bóklászik, és semmit nem tesz a boly közösségéért, elveszti léte értelmét.
U.i.: Számunkra, embereknek pontosan annyira fontos egy hangya, mint amennyire mi vagyunk azok a világmindenség szemszögébôl. Alig."

**********************************************************

Azt hiszem minden felnôtt élete végéig gyermek marad, ezért egy mesét választottam és azt hiszem teljesen azonosulni tudok Nils Holgersonnal, a mese fôhôsével. Adott egy kisfiú, aki nagyon "gonosz" gyermek és mindenáron ki akar törni a környezetébôl. Ehhez az elhatározásához akad egy kísérôje: Márton lúd, aki elhatározza, hogy megváltoztatja a kisfiút. Olyan élethelyzetek elé állítja, ahol mindenféle belsô emberi értékre szükség van, ami a kisfiúban kialvóban van. A hosszú viszontagságos úton egyre jobban oldódik a jég, ami teljesen körbezárta a kisfiú szívét. A megpróbáltatásokkal teli úton egyre jobban szervesült azzal a tudattal, hogy egy cél vezérli, hogy eljusson Lappföldre, ahova már egy teljesen más ember érkezik, mint aki elindult.
Rá kellett jönnie arra, hogy ahogy telt-múlt az idô egyre nagyobb vágyat érzett, hogy amit tanult a hosszú úton, azt ici-pici falujában tudja igazán a legjobban kamatoztatni, úgy, hogy a SZERETTEIT hívja segítségül."

**********************************************************

Na ez már a második verzió, az elôzô nagyon "depisre" sikerült. Mire kész lettem rájöttem, hogy az egész rossz - mint mindig. Most megpróbálom tömörebben összefoglalni. Azt hiszem, játékosan nem megy, lehet az a baj, hogy ezt próbálom erôltetni. Szerintem az emberi élettel az a baj, hogy az egyes egyén a sajátját -természetesen- halálosan komolyan veszi, míg társadalmi-rendszer szinten az emberi élet célja és értelme -minden egyes emberé- hát kétséget ébreszt. Fôleg, hogy míg a saját maga számára mindenki maga az univerzum, valójában társadalmi szintem csak 1 a hatmilliárdból, valójában egy mellékes, elhanyagolható kis szöszmösz az univerzumban.
Másrészt a jelenvaló társadalmi-gazdasági folyamatok úgy alakulnak, hogy mind többen vagyunk, miközben a világot uraló gazdasági racionalitás szerint mind kevesebb emberre van szükség. Ez óriási probléma, kezdeni valamit az egyre növekvô felesleges -a rendszer szintjén létében értelmetlen- embertömeggel.
Harmadrészt: a társadalmi jelenségeket meg kell magyarázni. A világ ma úgy áll, hogy a szociologizmus kezdi legitimitását veszteni - vagyis az, hogy az emberek társadalomban betöltött helyét, szerepét társadalmi okokkal magyarázzuk. Ez a kellemes kis tudományelméleti, s nem kevésbé politikai folyamat tulajdonképpen alólam is húzza ki a talajt: sokszorosan érintve érzem magam. A társadalmiság mellett/helyett kizárólagosságra törekvôen jelenik meg az egyéni felelôsség egyedüli létjogosultsága a társadalmi léthelyzetek magyarázatában Valójában arról van szó, hogy nincsenek társadalmi, csak egyéni éthelyzetek. Félô, hogy a szociologizmus és a pszichologizmus mind az ember helyét egymást kiegészítve jól magyarázó irány közül  - a hatalom nyomására a pszichologizmus maga alá gyûri a szociologizmust. És még jó, ahol legalább ez a folyamat megfigyelhetô, mert ki gondolkozik az afrikai éhezôk életének értelmén és emberi létük mibenlétén."

**********************************************************

Az ÉLET és e néhány sor leírására szánt idô rövidsége miatt távirati stílusban az alábbiak jutottak eszembe:
1. Az ÉLET és a VILÁG célja és lényege titok. Stop.
2. Az én dolgom: csendes belenyugvással tudomásul venni, hogy számomra is titok marad. Stop.
3. Ha ebbe belenyugszom, megnyugszom és az ÉLET "otthont" találhat bennem. Stop.
4. Én pedig "otthon" lehetek bárhol és bármikor, ahol és akivel éppen vagyok."

**********************************************************
I. Genezis
A tudomány jelenlegi állása és az általam ismert, illetve befogadott elmélete szerint az Univerzum történelmét lassan-lassan felgombolyítottuk és már csak az elsô néhány pillanat (óra) történésén bizonytalanok, hiszen abban a helyzetben a mi fizikai képleteink csôdöt mondanak. Sok tudós dolgozik ezen problémán és ôszintén remélem, hogy nem kell sokat várni a megoldásra. Tehát van egy kezdô pillanat -a Nagy Bumm- akkor született minden: a tér, az idô, az energia. És az elméletek szerint kár is keresnünk a Nagy Bumm elôtt bármit is, hiszen nem volt idô, nem volt semmi. Vagyis Semmi az volt. Engem ez a semmi érdekel - a tér és idô nélküli világ. Itt már nincs jelentôsége annak, hogy mikor és hol született a semmi, de a hogyanra még választ várok. Született, vagy teremtették? De ki szülte meg? Vagy ki teremtette? Isten? És ki teremtette az Istent? Semmi sem teremtette Istent? Isten teremtette a semmit? Isten = Semmi
II. Ego
A világkeletkezésével magyarázatot kaptunk, a galaxisok, csillagok, bolygók, élôlények kialakulására. A tudat kialakulását számomra azonban még mindig homály fedi. Mikor és milyen céllal alakult ki ebben az embernek nevezett élôlényben az az igény, hogy azon gondolkodjon, hogy miért van és miért gondolkodik ilyeneken.
Hiszek a véletlenben. Hiszek abban, hogy a véletlenek sorozata nem véletlen. Hiszem, hogy a véletlen nem véletlen. Véletlennek nevezzük azt az eseményt, amelyet nem tudunk elôre megjósolni, vagy megmagyarázni, hogy miért pont az az esemény következett be az egész eseménytérbôl. Lehet, hogy unokáink már nem fognak olyan dolgokat a "véletlen" számlájára írni, amiket mi még ilyen módon magyarázunk.  (Akkor kénytelenek lesznek a dobókocka helyett feltalálni valami más játékot.)
Az egyedek, egyének általában a józan ész számára érthetetlen módon, irracionálisan cselekszenek, összességében mégis racionális eredmény az eredmény. Érthetetlen, de ez érthetô. Paradoxon? Nem, paradoxonok csak információ (tudás) hiányából adódnak. Mindenki teszi a dolgát és ez így van jól.
És én? Én is teszem a dolgom. Én egy abszolút egyedi, különleges feladatot kaptam a sorstól: keresem a boldogságot. És eddigi erôfeszítéseim árán egy nagy felfedezést tettem: nem tudom hol a boldogság, de nagyon közel van a szeretethez.
És a szerelem?"

**********************************************************

1. Jó lenne, ha több szeretet lenne a világban az emberek közt. Nem lenne ennyi gyûlölet és harag egymás iránt. A szeretet nagyon fontos dolog. Ez köti össze az embereket.
2. Nem lennének háborúk, viszályok, mindenki szeretné a másikat, egyetértésben élnék együtt.
3. Az sem jó így, hogy az idôsebb emberek még dolgoznak, pedig már nem bírják. A fiatalok pedig, akik életerôsek otthon ülnek a TV elôtt, nem csinálnak semmit. Szerintem az idôsebbek elveszik a fiatalok elôl a megélhetést. Jó, ez nem az emberek hibája, hanem a kormányé, de ezen változtatni kellene.
4. Ne legyen megkülönböztetés szegény és gazdag között."

**********************************************************

Számomra a világ egy gyors golyó, amely golyón vannak szélcsendes helyek.
Ezeket a helyeket igyekszem megtölteni harmonikus szeretettel."

**********************************************************

A Világ" Isten teremtôkedvének gyümölcse. Azért hozta létre önmagából, hogy magányát feloldja. Szabad akaratú, teremteni képes lényeket hozott létre, akikbe a saját természetének lényegét lehelte. Az ember mikrotheosz: kis isten. Ezért a világmindenség középpontja a személy. Legfontosabb tulajdonságai: a szabadság, a szeretet, az alkotóképesség. A személy közvetlenül Istennel áll összeköttetésben, Belôle merít, Általa (a kegyelem által) töltekezik. Feladata, hogy az anyagi világot átszellemítse, a szellemet az anyagi világban láthatóvá tegye. A lélek erejét: a szeretetet beleszôje.
Ezért az én feladatom is az, hogy Isten belém oltott teremtô magját minél inkább kibontakoztassam, a saját egyéni adottságaimon keresztül minél inkább segítsem megtestesülését a világban, mert a megtestesülés mi vagyunk."

'BEAVATÁSOK' - tômondatokban

1. Györgyi >Szilvi: Öt nyíló virág (ember), mosoly, derû, majd keserû álarcok mögötti bújkálás, végül Szilvi leveszi az álarcokat, és simogatásért simogatást ad cserébe. Pilinszky vers. (ebédlô)
2. Szilvi > Györgyi: Virágos réten sétál, kezébôl kitépik a virágot, máson tölti ki a haragját, Antit lelöki a székrôl. A barát nem adja az almáját, de Gyöngyvér megvígasztalja. Végül visszajönnek a barátok, öröm. (fent)
3. Csaba > Szilveszter: Négyen  nagy lapátként forogtak, másik négy labdát dobált egymásnak, miközben zaj és villanykapcsolgatás, ebben az ôrült forgatagban kellett Szilveszternek átevickélni, a gyertya lángjára vigyázva, míg végül meghal és pihenhet az ágyában. Az élet egy fantasztikus nagy küzdelem, amelyben mindig újra kell gyújtani a lángot, sikerülnie kell. (fölsô tér)
4. Szilveszter > Csaba: 1. bolygók, naprendszer összeomlása (emberek), az idô visszafordulása, mindenki eltünik - a semmi; 2. dobókocka mindig kívánság szerint fordul; 3. a csoport, mint egy burokban, együtt halad egyik sarokból a másikba; 4. minden vágya teljesül, családja szereti. (em.)
5. Kata > Tóbiás: Tóbiás óriástávcsôvel szemlélôdik, néha ijesztô alakok zavarnak bele a képbe. Mindnek szüksége van valamire, ha megkapják, felderül az arcuk. A csatlakozó embereknek megmutatja a világot. A rossz emberek kitakarták elôlem a szép világot, a visszatérô dolgok a megoldandó feladatok." (emelet)
6. Tóbiás > Kata: A szabadon szárnyaló Katára egyre több súlyt akasztanak, végül gúzsba kötik. Egy késsel levagdossa a terheket és újra szabadon szárnyal. Kata szívfájdalma, hogy Tóbiás egyedül szárnyal. (emelet)
7. Klára > Joli: Jolinak lekötözve, matracok torlaszain keresztül kínlódva kell célba juttatnia a kulcstartót. ez Jolit igen megrázza. (emelet)
8. Joli > Klára: A családtól barátokon, ellenségeken, szerelmen keresztül a halálig, és újra a család - örök körforgás. (emelet)
9. Anti > Erzsi: A parkban, a kút körül, kavicsdobálás káoszzenére, majd ritmusos zenére kavicslerakás párosával a kútkávára. Eközben Erzsi megtanulja, hogy együtt könnyebb.
10. Erzsi > Anti: járókelôk közt az önfeledt Anti megtapasztalja, hogy bántják is néhányan, de többeket megajándékoz szeretetével, majd az ártókon kívül a többieket összefogva örömködik.(parkban)
11. Mariann > Gyöngyvér: a felnôtt nôben megvan a rakoncátlan, dacos gyerek, anyját is megbántja, majd a Márton lúd hátán a veszekedôk közé kerül, végül minden jóra fordul (parkban).
12. Gyöngyvér > Mariann: Én, Mariann és hatmilliárd ember kiszorítósdija (mindig eggyel kevesebb szék), miközben egy csomagolópapíron (élet?) munkálkodnak. Körön kívül lenni nem jó. Sok ember fölöslegessé válik és a fal mellé kerül. (emelet)
13. Zoli > József: a parkban József elgondolkodva ül, egyszercsak felfigyel egy hangyára. Majd zoli utasítja, hogy öt emberrel teremtsen kapcsolatot, az öt pedig további 5-5-tel. Kézfogások, egymásra nézések.
14. József > Zoli: Az ebédlôben Zoli egy tál gombaleves mellett ülve kell, hogy megnevettessen minket, ez hamar sikerül, egyedül Eszter áll ellent. Vagy mindenki nevet, vagy meg kell enni az életlevest. Kap egy zsák eszközt is, de Eszter hajthatatlan. Kénytelen enni, de csak a felét bírja. Végül József már nem bírja nézni és elkezd enni, majd mindenki segít, hogy elfogyjon. Zolit igen megviseli a dolog, habár igyekszik jó képet vágni.

Most így leírva kicsit elképedek, hogy milyen hihetetlen komolysággal és figyelemmel csináltuk végig az egészet. Teljesen átéreztük, hogy az életünkrôl van szó. Szilveszter beavatása volt mindnyájunk számára a legmegrázóbb, ahogy Csaba az életét modellezte. A káoszpilótaságot többször emlegettem, kiderült, hogy Csaba egyik hobbija a repülésirányítás!

Drávafok, 2002. augusztus 24.

Faludi Erika


Személy és csapatépítési népfôiskolai képzési program (FELAM = Felnôttoktatási Alapmodell*) kidolgozása akkreditációra (A Magyar Népfôiskolai Társaság révén) - alapvetô szempontrendszer tervezet (- megmunkálás alatt!):

1. A személyi feltételek (oktatók/végzettségük)
Vezetôk, instruktorok lehetnek mindenekelôtt azok, akik már egy FELAM  képzést végigcsináltak. (Célratörôen öt volt eddig, az utolsót olyanok vitték végig, aki már legalább egyszer végigcsinálták a dolgot!) Végzettségüket tekintve legjobb, hogyha tanárok, tanítók, óvónôk, népmûvelôk, avagy mûvészeti oktatók, mûvészek, szupervizorok, stb. De a népfôiskola legrégibb, és ma is érvényes dániai hagyományai értelmében nem feltétlenül fontos a hasonló iskolai végzettség, hanem sokkal inkább a személyes indíttatás, érintettség, elszánás, gyakorlat, no és az alapinstrukciók értése, valamint az azok átadására való készség. (Mindezt mindenekelôtt annak kell eldöntenie, aki vállalja e nehéz megméretést! A végsô szó pedig az alkalmazóé természetesen, aki persze konzultálhat a modell kidolgozóival és korábbi résztvevôivel e kérdésben is.)
Mindenképpen kell egy végig közremûködô muzsikus, aki több hangszeren tud improvizálni, és lehetôleg némi pedagógiai érzéke is legyen, amivel meg tudja szólaltatni a résztvevôket.
Avagy a vezetôre hárul ez a feladat is, amint ha nem megoldható, (esetleg nincs rá pénz), akkor a képzômûvészeti alapgyakorlatok instruálása is az ô feladata! (A képzés népfôiskolai gyökereinek szellemében törekedni kell arra, hogy legetôleg helyi erôket kérjünk föl a közremûködésre, de az is fontos, hogy kulcstémánkat tekintve legalább egy országos, netán nemzetközileg ismert szakértô is megjelenjen ? ha lehet.)
Az elôadókkal kapcsolatban azon kívül, hogy témájuk elismert szakértôi csak egy kritérium van: el kell fogadniuk, hogy minden elôadáson minden résztvevô bevonódik a téma megtárgyalásába, a személyes konzekvenciák levonásába a koppenhágai látókör szabályai** szerint.

1.1A képzési program szervezésének feltételei
A legfontosabb, a megfelelô tanári gárdán, és a min. 12, max. 20 tanulón kívül, hogy ? ha egy mód van rá ? minimum 6 napos bentlakásos tanfolyamot kell megszervezni. Legalább egy nagy közös, gyakorlatozásra alkalmas térrel, férfi, nôi alvóhelyekkel, tisztálkodási lehetôséggel, minimum napi három étkezéssel, stb.

1.2 A tárgyi feltételek (taneszközök, a szervezô által biztosítandó feltételek, a résztvevôk által biztosítandó eszközök)
A mûvészeti alagyakorlatozáshoz tipkusan papírt (mindefélét), festéket, ragasztó és kötözô, tûzôanyagokat, eszközöket használunk. De, az erôktôl, és anyagi lehetôségektôl függôen esetenként ? bármilyen irányba - bôvülhet az eszköztár.
A résztvevôknek mozgásra, hempergésre alkalmas sportos ruházatot kell hozniuk, valamint minél több hangszert, függetlenül attól, hogy mennyire tudnak rajta játszani.
Bevált ezenkívül, hogy mindenki, aki ezt fontosnak tartja hoz olvasni, nézegetni való számára fontos anyagokat (lehetôleg több példányban), amit a képzés idején felállított közkönyvtárban helyeznek el. Ezek felhasználása leginkább individuális, és a szabad, avagy, ha vannak ilyenek, a választható programokban kerülhetnek felhasználásra.

1.3 A részvétel feltételei (elôzetes tudás, szakmai elôképzettség, stb)
Ezen alapmodell mindenkinek szól, semmiféle elôzetes tudás, szakmai elôképzettség nem szükséges. (Kivéve, hogyha a Felnôttképzési AlapModell-t valamely szakmai képzés, például területfejlesztés, falugondnokság, stb képzés kereteként használjuk; amint ez meg is történt már, nem is egyszer. De ez esetben mindenképpen szükség van minimum egy további szakmai napra is!)

2. A képzési program célja
A program célja mindenekelôtt a alkotói hozzáállás megtapasztalásának elôsegítése, végül pedig saját alapállás vázlata, és ennek próbája. (Errôl többet írni egyszerûen nem érdemes, mert, dacára annak, hogy tényszerûen elég egyszerû gyakorlatokról, és formákról van szó, már sokszor kiderült, hogy csak az fogja föl igazán mi is a dologban a csattanó, ami kiemeli ezt a modellt a sok hasonló közül, aki legalább egyszer végigcsinálta!)

3. A képzési program eredménye (szakmai követelményei)
A program eredményeként, a legtöbb esetben (és már többször bizonyított módon) alkotóképességüket, és ebbôl adódó megnôtt személyes felelôssségüket tudatosabban megélô, és egymással sokkal jobban együttmûködni szándékozó, erre jobban képes emberek kerülnek ki. Igaz, hogy a tudatosodási idô az általunk tapasztalt estek alapján akár éves ébredezésbôl is állhat (viszont a legtöbb esetben nyomon követhetô!). Mindezen úgy is kívánunk segíteni, hogy általában lehetôséget biztosítunk egyfajta internetes utókezelésre (amit minden esetben ajánlunk különben).

4. A képzési program tartalma
Mûvészeti alapgyakorlatok (a firkától a színházig), elôadások, avagy látókörök, a helyszíntôl és egyéb aktuális lehetôségektöl függôen kirándulások, stb. Az elôadásokat és látóköröket, megint csak a népfôiskola szellemében, ha van rá helyi igény tegyük nyilvánossá.

4.1 A képzések idôtartama
Maga az alaptanfolyam minimum hat napot igényel!
Egy-egy gyakorlatsor, avagy elôadás-látókör általában úgy 3 órán keresztül tart, a helyzettôl függôen szünetekkel, vagy azok nélkül.

4.2 A képzés módszerei
Az összes program a résztvevôk direkt alkotómunkájára, próbálkozásaira, személyes részvételére épít elsôsorban.

4.3 A képzés moduljai (felépítése)
Egy hat napos személyfejlesztô alapkurzus moduljai nagyjából így néznek ki:
Elsô munkanap: de.: Képzômûvészeti alapgyakorlatok; du.: Látókör, téma: a személy; este: mozgások, páros váltógyakorlatok, koreográfiák.
Második munkanap: de.: Látókör, téma: személyben a közösség ? közösségben a személy; du.: térjátékok; este: zene
Harmadik munkanap: de.: A helyszínt megismerô kirándulás; délben a beavatások párjainak kisorsolása; du.: Látókör, téma: személy-nemzet-ország-globizáció; este; felkészülés a beavatásokra, konzultációk a tanárokkal és az esetleges korábbi résztvevôkkel.
Negyedik munkanap: beavatások; este buli, illetve a közösség által megszavazott alternatív programok (mint például korábbi képzések dokumentációinak bemutatása, stb.)
Ötödik munkanap: de,: Látókör: képzéskiértékelés, esetleges csapatszervezés, a továbbvitel megbeszélése stb. Ez a program addig tart, amig van megbeszélni ivaló (az ebédet még igen, de már a vacsorát nem foglalja magában;-)

5. A képzés értékelésének módszerei
A legfontosabb értékelési fórum az utolsó munkanapi kiértékelö látókör. De nem kevésbé fontosak az utógondozási párbeszédek, avagy találkozók. A lényeg az, hogy legelsôsorban a résztvevôk személyes értékelése, alapállásuk változása, avagy megerôsödése, stb. a döntô.

6. A képzésrôl szóló tanúsítvány
Miután itt klasszikus népfôiskolai modellrôl beszélhetünk, a tanusítvány tényleg csak azt tanúsítja, hogy valaki résztvett egy bizonyos személyfejlesztô, és/vagy csapatépítô tréningen. Formáját tekintve pedig bevált az, hogy vagy a képzômûvészeti gyakorlatokat vezénylô, vagy egy, netán több résztvevô készít valamely, szerintük a képzés lényegét is szimbolizáló oklevelet, avagy valami kisebb kiadványt a történtek dokumentációiból. (Ez azért is szerencsés megoldás, mert további együttmûködésre, továbbgondolkodásra késztet mindenkit.)

7. A képzési program szakmai anyagai
Sajátos módon ez egy leginkább a gyakorlatban kialakult modell. Szakmai anyagoknak nevezehetjük ki ugyan a mûvészeti oktatással, és a népfôiskolával kapcsolatos teljes irodalmat, tetszôlegesen hosszú listával. De ez nem változtat azon a tényen, hogy a legfontosabb lépések e mára biznyíthatóan bevált modell kialakításában ? mintegy húsz év alatt - a Budavári GYIK mûhelybenamatôrszínházi kísérletek során, a dán népfôiskolákon, avagy a Koppenhágai Hamvas Béla klubban történtek.

Néhány a fontosabb magyarul olvasható anyagok közül:
Hamvas életmû. Karácsony Sándor életmû. Hamvas - Kemény: Forradalom a mûvészetben. Fülep tanulmányok. Gadamer: Igazság és módszer. A nagy GYIK könyv. Várnagy Ildikó: Vizuális játékok. Szabados György írásai. dr. Sárvári György: Az interpretáció mint mûvészi élmény és terápiás lehetôség. Ananda K. Coomaraswamy mûvei, kiváltképpen a Keresztény és keleti müvészetfilozófia. Eliade gyûjteményei. Jung munkássága. Pap Gábor és Molnár V. József munkái, tapasztalatai. Síklaky István mûvei. Czakó Gábor mûvei. Miklóssy Endre mûvei. Kovács László Béla: A látókör; stb.

8. A képzési programban felhasználandó kötelezô és ajánlott irodalom jegyzéke.
A képzés szellemébôl eredôen általában nincs ilyen (lásd még 1.2 utolsó bekezdés)

Lázár Ervin János
Népfôiskola csináló & mûvészeti oktató
Hamvas Béla Klub
Koppenhága
2002 szeptember

Jegyzetek:

* A módszer azért kapta a Felnôttoktatási AlapModell nevet, mert bebizonyosodott, hogy csak ritkán tapasztalható hatékonysággal beépíthetô a fent leírt folyamatba jószerivel bármilyen szakmai feladat oktatása is. Természetesen ez minimum egy további szakmai napot követel, de a kidolgozók becslése szerint személyi és anyagi befektetési elszántságtól függôen akár kb. öt hétre is lehetne növelni az idôtartamot, például egy kompjuteres, és/vagy nyelvi képzési vonallal együtt. (Ezt ugyan sajnos, elsôsorban anyagi okokból még nem sikerült kipróbálni.)

** Az 'elôadások' formájára vonatkozóan is van (vagy tíz éves) tapasztalatunk, a 'látókör' egyszerûnek tûnô, de meglepôen
mûködôképes (a Hamvas Béla Klubban kidolgozott) 'koppenhágai szabályai' szerint. Ami azt jelenti, hogy itt sem az infókat
hallgatjuk és azokon nyammogunk elsôsorban, hanem a feladvány lehetséges személyes konzekvenciáit konzultáljuk meg - több
körben 'keringetve' a témát - mindenkit szépen meg és végighallgatva!"
Részlet a FELAM-ot bemutató (Add tovább!) honlapszövegbôl.



Néhány hozzászólás a tervezethez:

Az akkreditáláshoz egyelore csak két gondolatot fuznék:

1) A tartalomnál feltétlenül írnék a mozgásos-kommunikációs gyakorlatokról
és jelentoségükrol, ill. a "belso muvész" kreativitásának és megjelenésének
jelentoségérol a tudatosodás és az önvállalás szabadságának megerosödésérol
a kommunikációs ill. interaktív helyzetekben.

2) Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy egy saját élményu tapasztalat után
a program levezetésével bárki megbízható. Szerintem senki. Ha Szilárdra
gondolsz pl., az o esetében is ott van még pluszként egy nagyon eros
kapcsolat és egyfajta azonosulás Veled, mint Mesterrel.

Erika is, én is többször vettünk részt. Tehát már tudatosabban tudonk
rátekinteni az egész folyamat építkezésére - azaz magára a rendszerre.
Emellett hosszan beszélgettünk, vitatgozgattunk, csiszolgattuk össze a
gondolatainkat Veled, mint olyan munkatárssal, akinek a program tekintetében
az elsodleges és meghatározó kompetenciáját megkérdojelezhetetlennek
tekintettük.

Tehát azt gondolom, hogy az elso saját élményu részvétel után
valamilyenfajta felkészítés, és ennek során legalább még egy teljes
folyamatban  valamifajta "aszisztensi" szintu jelenlét ill. az elso önálló
munkához kapcsolódva konzultáció és a saját munka szupervíziós jellegu
értékelo-elemzo, saját viszonyulásra rátekinto utólagos konzultatív
feldolgozása feltétlen szükséges, ha a modellt magát minoségi értelemben
valamennyire is védeni szeretnéd.

Azt gondolom, ezt a felkészítést egyelore csak Te csinálhatod.

Sz. Kováts Eszter


Ami az iskolaügyet illeti, jó, persze, a gondviselés segített nekünk,
gondolom nem utolsó sorban miattad is, meg az irántad érzett szeretetünk is
benne volt, hogy a kurzus - végeredményében - sikerült, de azért nem úgy van
az ám, hogy akkor Te már visszavonulhatsz. Nem tudom, mi a helyzet a
beharangozott Magyarország-i kurzus-tervekkel, de még ez év végén leülök
Kokóval - bár most nagyon elfoglalt, de Danyi Zolival megpróbálunk valamit
egyeztetni - elõször is egymást-magunkat - s megcsináljuk - Veled! - itt
Zentán, vagy Kanizsán (Fufunak is meséltem a kurzusról, és nagyon lelkesen
fogadta a mesémet, bár szervezés szempontjából, mivel nagyon de valóban
nagyon be van táblázva, rá inkább nem pakolnék már semmit, sõt, el kéne
kapni a grabancát, és elvinni valahova pihenni, mert ilyen tempóban
kipurcan) a dolgot, csak gyõzzük. S gyõzzünk...
Egyébként ismered az én szkeptikusságomat, szóval személy szerint nem hiszek
abban, hogy ez az egész komoly hivatalos formában ezeken a tájakon az
elkövetkezõ 10 évben mûködni tudna. Talán valamit változtat az
EU-csatlakozás, már ami a maradék Magyarországot illeti, a franc tudja, hogy
járnak majd ('pórul' szokás szerint) a magyarok mindevvel, meg egy ilyen
foghíjas "betû-s-háromjegyû szám" miniszterelnökkel az 'élükön' vagy inkább
a nyakukon (némelyeknek fej helyett, némelyeknek koloncként - micsoda csoda
ez a magyar nyelv, egyet mondok, s kettõ lesz belõle), szóval, ott lehet,
hogy valamennyire majd változik az osztozkodás, de szerintem ez csak lassan,
s ilyen formában, ahogy eddig mûködött, fog mûködni. Nem tudok elképzelni
olyan embert, aki, ha tisztességes, ravaszságban felül tudná múlni a
politikus-állatfajt, ahogy olyat sem, aki tisztességes, s romlottságban azt
alul tudná múlni. S konkrétan ez esetben is volt már egy nagyon komoly
próbálkozás -FELIS - ami olyan kalibereket purcantott ki az ügy
szempontjából, mint Szabados. Viszont kisbüdzséjû kurzusokból kellene
csinálni sokat, egy helyen többet is, mégpedig egy olyan 'stratégiával',
hogy minden helyen elõször Te levezetnél egyet, s akkor kerülne 1-2 lelkes
ember (mint pl. Erika vagy Eszter, vagy Györgyi), akik a dolgot továbbvinnék
- a szervezésre gondolok -, és esetleg közülünk is vállalhatná valaki a
következõt.

Mezei Szilárd


Várom a további hozzászólásokat, segítséget (minél hamarébb) - hátha...

Ervin

Egy személyes beszámolóféle a nyári 'járkálásról'

Egy korábbi összefoglalás féle: 'Add tovább!'