CzakoBeavatasBolcs.htmlTEXTMOSS-. ú CzakoBeavatasBolcsesseg.html
CZAKÓ GÁBOR: BEAVATÁS

A tudás két arca

(Hatalomtudás.) Nem szorul bizonyításra, hogy a tudást az emberiség mindig erôsen becsülte. Ôsidôk óta tanítványok járták az utakat, és mestereket kerestek, hogy azok beavassák ôket a világ, a természet titkaiba, a lét értelmébe, és helyes Isten-ismeretre, üdvösségre vezessék ôket. Egyetlen szóval talán bölcsességnek nevezhetjük azt a tudást, amit meg akartak szerezni. Ma könyveket olvasunk, egyetemre járunk, az interneten száguldozva gyûjtjük az infót. A modern tudás az Isten nélkül elképzelt természetre vonatkozik, az élet értelmét és az üdvösség kérdését nem firtatja. Ezzel a korlátozással bámulatos eredményeket ért el, és korunk elsô hatalmává nôtte ki magát. A szocializmus többek közt abba bukott bele, hogy a tudáshatalomért folytatott harcot elvesztette. A korabeli találmányok vagy Nyugaton keletkeztek, vagy ott vették használatba ôket a kempingbiciklitôl a kompjúterig.
Korunkban tehát kétféle tudás létezik: a bölcsesség-tudás és a hatalom-tudás. Mi a kettô közti kapcsolat és mi a különbség köztük?

*
Az angol Francis Bacon (1561-1621) nevéhez fûzôdik a tudás hatalomként való deklarálása: A tudomány és az emberi hatalom egy és ugyanazon dolog, mert az okok nem ismerése meghamisítja az eredményt. A természetet csak úgy gyôzzük le, ha engedelmeskedünk neki, mert ami az elméletben ok, az a gyakorlatban szabály." Az elsô mondat a tudás és a hatalom közé tett egyenlôségjellel szakít a bölcsességtudással. A második mondatból kibukkan a hatalom-tudás lényege: a harc. Rögtön hadat is üzen a természetnek. A természet legyôzése napjainkban is tart - következményei közismertek. Bacon természetesen nem varázsló volt, akinek szavára tudomány korábbi szerepe egy csapásra megváltozott: ô egy régóta érlelôdô folyamatot rögzített. Nevezetesen azt, hogy a szeretettudás helyére a racionalizmus nyomult. Még a vallásban is. Elég összevetni a középkor nagy misztikusainak mûveit a reformáció és az ellenreformáció gondolkodásával. A matematika lépett elô kulcstudománnyá.
Leonardo: Semmiféle emberi kutatást nem nevezhetünk valódi tudománynak, ha nem megy át matematikai igazoláson."
Kepler: Igazi ismeret ott van, ahol mennyiségeket ismerünk föl."
Ezt mondja késôbb Kant is: Tudomány tárgya csak az lehet, ami matematikailag megragadható."

*

Nos, a bölcsességtudomány csúcsa, a misztika, személyes, bensô, közvetlen istentapasztalatot jelent, ami természetesen leírható a hagyomány matematikájával, amelyben a legmagasabb szám az Egy, az Isten mindent egyesítô száma. Lásd pl.: egység, egyetemes, egész, egyenlô, stb.
Ebben a Rendben egységet képeznek a fizikai és a me ta fizikai, vagyis a fizikán inneni és túli létezôk, a mennyiség és a minôség.
A bölcsességtudás nem csak arra kíváncsi, hogy milyenek a dolgok, a természet, a lét összes tényei és lényei, hanem arra is, hogy mi ennek az egésznek a mélyebb értelme. Szerinte igazi ismeret ott van, ahol minôségeket ismerünk föl. Mennyiségek nélkül? Nem. Ne szétválasztásban gondolkodjunk, hanem egyesítésben. A hagyomány matematikája figyelembe veszi a számok által hordozott minôséget, ezért a mûveletek nem egyszerûen gépies kivonások, vagy szorzások, hanem szakrálisak események. Az Egynek, a Háromnak, a Négynek a kombinációi, egyesülései és összeütközései. Minôségek kölcsönhatásai. A számegyenes, pl. nem a végtelenbe, vagy ha úgy tetszik, a semmibe fut, hanem körkörös, valamennyi lehetséges szám Egytôl Egyig tart. Az egy-éni egy-etlentôl egytôl az egyetemes egy-ségig. A kezdettôl a végig, ami ugyanaz. A modern matematika a számok minôségét babonának minôsítette, és áttért az absztrakt számokkal végzett mûveletekre, amelyek kizárólag személytelen, egymással fölcserélhetô mennyiségeket jelentenek.
Annak az ára, hogy bármit megszámolnak - a matematika tárgyává teszik - az, hogy az adott jelenség, pl. az ember vagy a gömb maga is tárggyá lesz, lényege, értelme, minôsége elvész. Korábban az volt a fölfogás, hogy a gömbbôl származnak a kúpok, miként a tökéletes Istenbôl a tökéletlen teremtmények, az aranykorból az ezüst és a többi. Descartes mindezt fordítva gondolta el: a gömböt visszavezette végtelen számú kúpra. Vagyis a gömb, mint a tökéletesség analogonja, a tökéletlen kúpokból fejlôdik ki. Így jutunk el a fejlôdéselmélethez. A darwinizmushoz, a szociáldarwinizmushoz, az ember és a társadalom lágy gépezetté minôsítéséhez. A racionalizmushoz, a gépvilághoz és Gazdaságkorhoz, melyben pénz személytelen hatalma nem jogtalan erôszak, hanem norma. És ahhoz a demokráciához, amelyben a bölcs szavazata annyit ér, mint tökkelütött betyáré.
A minôségeket pôre mennyiségekké szikkasztó folyamat a tényeket és lényeket kiragadja a nagy Rendbôl, s a káosz ellen rendszerek szerkesztésével védekezik. Gondoljunk a francia enciklopédistákra, az elemek és az élôlények elsô nagy rendszereire, a nyelvcsalád-elméletekre, a mesterséges társadalmi rendszerekre, és a bámulatos eredményekre. Az egyetemek, a kutató intézetek, a Tudományos Akadémiák az új csapáson megindult kutatások szentélyeiként kezdték, majd elôbb fellegvárakká lettek utóbb ideológiai hatóságokká, amelyek a tudományos ranglétrán való közlekedést engedélyezik, tiltják, föl- és leminôsítenek, a politikai és gazdasági hatalmakkal szövetséget kötnek. A hatóság egyúttal apparátus és ôrség, amely gondosan ôrzi a rendszereket, a határsértôket megbünteti, kiebrudalja. Elszántságát nem csorbítja, hogy a rendszerek rendszerint összeomlanak.

*

Miért alakulhatott így?
Röviden azt válaszolhatjuk, azért, mert az eredetileg egységes tudás kettéhasadt, és a hatalomtudás szembefordult anyjával, a bölcsességtudással. Hamvas Béla azt állítja, hogy a valódi tudomány a bölcsességbôl ered: A tudomány létkérdéseket megoldó értelmi aktus, bázisa az igazságszenvedély, amely nemzetiség, vallás, kaszt, történet fölött áll, és a történetet irányítja; az Evangélium szelleme teremtette, hogy az anyagi világot megváltsa. Soha nincs belôle elég."(Hamvas Szótár)
A hatalomtudásnak azonban nem az igazságszenvedély a bázisa, a létkérdéseket sem kívánja megoldani, föl sem teszi ôket. Hatalmi eszköz és maga is hatalom, ennél fogva céllá lép elô, s egyúttal be is tetôzi az értékek horizontját. Helyzete tragikomikus. Materializmusa folytán vallásellenes kell legyen, miközben kötelezô vállalnia a mindenhatóságot, hiszen reménytelen volna az élet, ha nem létezne valami, ami legalább megígéri, hogy megoldja összes bajainkat. Tehát maga lép elô vallássá. Ugyancsak a Hamvas Szótárban olvashatjuk: A tudományvallás Európa vallása; az ember legfontosabb kérdéseirôl hallgat, érdektelenségi koefficiense igen nagy, mert merôben értelmi, objektív, ezért nem lényegbevágó. A végzettôl akarja az embert megváltani. Tértôl-idôtôl, élettôl, örök igazságtól független ismeret világa; polidémonikus, demokratikus mítosz, fôistenek nélkül, a régi mítoszok minden elemével; a legmélyebb mítosz az atomok körforgása.
Tudományos diszciplína: a rokon istenségek tetteinek gyûjteménye.
Tudós: ismerettôkés és felszentelt szakember, a természettudományos mitológia papja: ortodoxiával, eretnekségekkel, szentekkel, szektákkal, fanatikusokkal." Hamvas szerint ez a helyzet megrontotta tudományt; tudományoskodás, az ô szavával szcientifizmus lett belôle. A szcientifizmus dogmatikus világnézet, politikai fogalom; válságtermék; ideológiáktól fertôzött tudomány, a tudomány eredményeit kizsákmányolja valamely hataloméhes csoport érdekében, s a túlvilágot elárulja a földi életnek; hitelessége az egzaktsága, tehát nincs igazsága, csupán tényei, melyekbôl egzisztenciálisan nem következik semmi."
Az utolsó gondolatnál érdemes egy pillanatra megállni: a bölcsesség tudásnak éppenséggel a megélés és megvalósítás a lényege: a kutató nemesebbé, jobbá, tökéletesebbé szeretne válni általa. A szcientifista hatalomtudós számára mindegy, hogy az általa föltalált vegyület méreg-e vagy gyógyszer. Nem rá tartozik. Azzal ámítgatja magát, hogy a kalapácsot lehet építésre és pusztításra egyaránt használni. A többieken múlik. A szcientifista gondolkodás csandala-etikához vezet: mindig, minden a többieken múlik, sose rajtam. Jung erre, a meg nem élt, nem egzisztenciális tudásra mondja, hogy a létezés nehezebb, ezért helyettesítik szavakkal."

*

Mivel a minôségtelen mennyiségtan személytelen, a reá épült hatalom-tudás sem lehet másmilyen. A bölcsesség a szeretet, a lét legáltalánosabb alapelvének megismerésére épül, a hatalomtudás éppen ettôl az egytôl határolja el magát. A bölcsesség azé, aki megéli, a hatalomtudás azé, aki megszerzi. Egy része piaci áru, más része még titkos fegyver - ipari kémek vadásszák. A tanítók, az iskolák ismeretszerzési, földolgozási, és alkalmazási technikákat oktatnak. A tudósok ismerettôkések és hatalom-technikusok, az aktuális világháború zsoldosai. Viadalaikat mûveik száma, megjelenési helye és a rájuk történt hivatkozások, meg a díjak mennyisége dönti el. Bolyai például, apja mûvének függelékékeként megjelent dolgozatával semennyit sem ért a piacon. Meg kell tehát szervezni közléseket, a hivatkozásokat, a sikert. A siker és a kutatás anyagi kérdés ? nem csoda, hogy a tudomány arra kényszerül, hogy a Piac kitartottja és szolgáló leánya legyen.
Ezt írja Hamvas Szótárunk még a szcientifizmusról: A világ középpontjába a korrupt megismerést teszi, és elnevezi észnek; egységes, pontos, logikus tévedésrendszer és igazságkerülés. () Nem ismeri a szerelmet, csak a szexust, nem ismeri a mézes-vajas kenyeret, csak a kalóriát és a vitamint. Célja nem a megismerés, hanem a hatalom; így ereje sem igazságában, hanem szervezettségében van."

*

A szcientifizmus szervezettségével söpri félre a föl-, fölhorgadó igazságszenvedélyt. Lényege a hatalomra vágyó én elszabadítása. Ahogy Hamvas mondja: A becsvágy ôrülete: Isten trónjába beleülni." További lényeges vonása, hogy csillapíthatatlan információéhséggel jár. A hatalomtudás a mérhetetlen adattömeg mozgatásának: harcba küldésének és selejtezésének személytelen technikája. Némelyik ismeret órák alatt elavul. Miután a hatalommal azonossá lett, szükségképpen szembefordít a többiekkel, versengésre késztet, irigységre. Mások ellen irányul; a természet, a többi lény fölötti uralom megszerzésére. Technikai eszközök sokaságát igényli, tehetséget, hatalmi vágyat.
A bölcsesség békesség. Ezért nem avul. Azért sem, mert nem kívülrôl jön, hanem belülrôl, és a bölcs lényévé válik. Realizálódik, megvalósul; bárki megérti, aki megéli. Ugyan ezért nem avul sem dráma, sem zene, sem gondolat, ami katartikus. Amíg bensô, szellemi útra kész emberek élnek a földön, addig aktuálisak lesznek a szentkönyvek, Shakespeare, Mozart, Csontváry vagy Hamvas, de mindenek fölött az Evangélium.
A bölcsességet úton-útfélen hirdették, hogy aki fölfogja, okuljon belôle, a hatalom-tudást szabadalmak védik. A szabadalmak jogi köntösbe bújt erôszak-eszközök, a gazdagok technikai- és gazdasági fölényének biztosítására és szakadatlan növelésére. Minél erôsebb a hatalomtudás, annál több a szegény a világon. Elmaradottnak is hívják ôket, mert tudásuk talán még bölcsesség.
*
Ha Baconnal kezdtük, mint a hatalomtudás gondolatának forrásával, ne feledkezzünk meg arról, hogy sejtette, és ki is mondta, hogy a hatalom-tudás súlyos veszélyekkel jár. Hamis tudáshoz vezet, ami a valódi dolgoknak csak homályos árnyéka.

(A tudás elvesztése) Ki ne lapozott volna tudományos mûveket, amelyek leírják a csontvázakat, a jogászi elméleteket, a társadalmi folyamatokat? Tudományosságuk legfôbb ismérve, hogy a mû végén az idézett mûvek jegyzéke az egész kötetnek legalább a harmadát, olykor a felét teszi ki. Nos, képzeljük el, hogy tudósok vagyunk, ilyesféle mûvekkel komoly szakmai sikereket aratunk. Az összes hivatkozott szerzô visszaidéz bennünket. Egyszer csak jön egy világkatasztrófa, s mi túléljük. Társunk is akad a másik nembôl; Ádám-Évaként sikerült menedéket találnunk egy tiszta vizû pataktól öntözött kertben. Körülöttünk a romba dôlt világ Ez a helyzet nem elméleti: élete válságpontjain kivétel nélkül minden ember átéli. Némelyikünk többször is, mielôtt a végsô átalakuláshoz elérne.
De folytassuk regényes gondolatmenetünket. Mihez tudunk kezdeni tudományunkkal? Mit teszünk? Újra írjuk könyveinket, hogy tudásunk ne merüljön feledésbe? Mi ne merüljön hova? ? kérdezi ekkor bennünk egy száraz, gunyoros hang. Az összedôlt könyvtárak, egyetemek, dolgozószobák millió winchestere és floppyja, CD-je milliárd példányban tárolja a tudományt. Kibányászhatnánk ôket, de ki fogja elolvasni a lemezeket villanyáram nélkül? Ott a papírkönyvek végtelen sora De miért olvasná el majdani unokáink a gémeskút, vagy a büntetôeljárás fejlôdésérôl írott 32 kötetünket, s benne a 16 kötetnyi irodalomjegyzéket?
Az összes Akadémia, Tanszék és Intézet tömérdek szellemi kincse, amit évezredek alatt fölhalmozott a kutatók hangyaserege por, hamu, érvénytelen?
Érvénytelen? Iszonyú gonosz szó. Mert ami most érvénytelen, az olyan, mintha soha nem is lett volna, tehát keletkezése pillanatában sem lehetett érvényes, vagyis ténylegesen létezô. Nincs is érvényes emberi tudás?

*

Ezen a ponton le kell ülnünk gondolkodni. Leghelyesebb a földre ülni, onnan nem eshetünk tovább. Nyilvánvalóan vége a tudáspiacnak és az ott elfoglalt helyzetünknek. Nem vagyunk többé sikeres ismerettôkések. Be kell, lássuk azt is, hogy Hamvassal folytassuk: tudományunk ereje nem igazságában van, hanem szervezettségében. Hamisan hirdeti, hogy objektív, holott csak személytelen; hogy elfogulatlanul keresi az igazságot, miközben fiktív konstrukciókkal világhatalmi rendszereknek teremt bázist; hirdeti, hogy abszolút igazságtartalmú kijelentés nincs, ezzel a létezést örökké megújító igazsággal kapcsolatát megszakította." Tehát a hatalmi rendszerek összeomlásával a tudomány hatalmi rendszere is ledôl. Oda a jól szervezett siker: belátható idôn belül nem fog hivatkozni rám a kutya sem. A könyvtárak végleg elvesztek, kincseikbôl csak az maradandó, ami belém épült. Ami véremmé vált, tulajdonságommá, ami tanulmányaimból a személyiségem része lett, ami szeretné újra fölvenni a kapcsolatot a létezést örökké megújító igazsággal.

*

Ismereteink mindazonáltal fölbecsülhetetlen jelentôségûek. Jó tudni például szögelni, naptárt készíteni, mosni, kecskét fejni, ismerni babvetés idejét, a manipulált sütôtök magját eldobni, vagy legföljebb megpirítani, mert úgysem kel ki. Éppen mi rontottuk meg a hatalomtudásunkkal, nehogy a töktermelô paraszt vetômagot gyûjtsön, és ne legyen kiszolgáltatva a vetômaggyártó cégnek. Itt most keservesen elnevethetjük magunkat, mert megértjük Hamvasnak ezt a mondatát: A tudás mindig humor; a hagyományban megszabadulás, Európában hatalom." Most megszabadultunk végre hatalom-tudásunktól, s végre kinevethetjük magunkat, mert nem tudunk semmit. Szerelmi csalódás után érzi így az ember. Tegnap még királynak tartotta magát, mára kiderült, hogy fogalma sincsen a boldogságról, a nôrôl, önmagáról. Innen, a nulla pontról, már el lehet indulni a tanulás útján.

*

Elgondolkodhatunk például azon, hogy a kôkorinak mondott ôskultúrák agymûtéteket végeztek, piramisokat építettek, csatornahálózatot. Vajon miféle eszközökkel és módszerekkel faragták tökéletesre a hatalmas köveket, hogyan szállították ôket? A Nap kb. 24.000 év alatt járja be az Állatövet - ezt ötezer éve már tudták. Honnan? Megfigyelték? 24.000 éven keresztül folyamatosan, aztán a Stonehenge-iek elemilezték a kínaiaknak, vagy fordítva?
Nyilván ismerték a matematika jelentôségét. Ámde nem egyszerûen azt számolták ki, hogy mennyi anyagot, hány munkással, milyen statikai elrendezésben kell összerakni, hogy például elkészüljön egy ház, vagy templom, hanem arra törekedtek, hogy épületeik tájolása, méretei és arányai megfeleljenek a mindenség rendjének. Innen van az, hogy akár ókori pagodát látunk, akár középkori katedrálist, vagy maori kunyhót, mindig lenyûgöz az anyagok tökéletes harmonizálása, az arányok rendje, biztonsága és bátorsága. Ilyen érzés sosem fog el bennünket egy panelház, vagy újgazdag villa láttán.
De ez nem csak a technikai ismeretektôl van, mert a technika azonos volt az általa hordozott szellemi tartalommal. Hogyan? Rájöttek próba-szerencse alapon? Addig tologatták, forgatták a szentélyt, amíg be nem állt a Kelet-Nyugat tengelyre, és akkor aztán megmérték, hogy ebben a szögben a legmagasabb az ima hatásfoka? Ha valami vállalkozásba kezdtek, akkor a csapat egyik fele összeverekedett, káromkodott, a másik kísérleti csoport barátságot fogadott, legkedvesebb javait Istennek áldozta, majd az eredmény statisztikai összevetésébôl kiolvasták, hogy az utóbbi esetben a legsikeresebbek? Honnan van az, hogy a sziú, a magyar, a koreai népmese üzenete azonos?

*

Egyetlen magyarázat lehetséges: valaki valaha minden emberrel közölte, hogy miként kell a világot mûködtetni, hogyan kell élni, a természettel, a másik emberrel bánni, merre visz az üdvösség útja. Bennünk is meg kell tehát lennie anélkül, hogy tanultuk volna. Ez a tudás nem lehet külsô, csakis bensô, a lélek mélyérôl jövô. Jung selbstnek, a lélek mélymagjának nevezi. Tudattalannak. Azt állítja, hogy "ott lakik Isten. Ott van a forrása a kimondhatatlanul Rémítô keltette szorongásnak, és a rémületnek ellenállni képes Erônek is." Bárki megtapasztalhatja.
Nyilvánvaló, hogy a bölcsesség-tudás a világon élô összes ember közös tulajdona, senki nem sajátíthatja ki, nem védetheti le, nem árulhatja. Hamvas ezt írja a bölcsességrôl és a tudásról: A bölcsesség kezdete a csodálkozás. A béke és a hétköznap ethosza, a magatartás stabilitása, létjelenlét, nem története van, hanem léte." A tudás csak az ilyen beérett személyben mûködik. A bölcs a mindenség, a közös üdvösség összefüggéseiben gondolkodik, ezért a pillanatnyi haszon érdekében nem csinál ózonlyukat, atombombát, nem manipulálja a géneket. A tudásból mindenki üdvfokához mérten részesülhet; senki sem tudhat többet, mint amennyire megvalósult." A bensô tudás fölébresztése a beavatás. Amit nem mindenki bír ki, mert az észlelô mûszer a tulajdon személyünk, amely a belsô tapasztalásban megérik. Vagy megroppan. Jan Ruusbroek XIV. századi németalföldi misztikustól is tudjuk, hogy aki sokat tud, de nem él aszerint, elveszett." Más, enyhébb szóval, a meg nem élt ismeret többet árt, mint használ. Jézus azt mondja, hogy nem való disznók elé gyöngyöt szórni, vagyis aki disznó mód akar élni, az a gyöngyöt megzabálja, s esetleg vakbélgyulladást kap tôle. A régi titkos szentkönyvek ma közkézen forognak, de a beavathatatlanoknak fogalmuk sincs, hogy mit olvasnak. Beavathatatlan az, aki nem akar aszerint" élni. A legközismeretlenebb szent könyv a Miatyánk, egyszer majd töprenkedünk róla.

*

A hamis mester tudása hatalom-tudás, az elszabadult hataloméhség eszköze. Ilyen a paradicsomi kígyó tudása, meg a mesék gonosz boszorkányaié, akik tudásukat nem mások javára, hanem elnyomására, leigázására, sôt megölésére használják.
Jézus így rendelkezik Máté evangéliumában: Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket ûzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!" (Mt 10. 8.) Az igazi tudás ugyanis orfikus, föntrôl, vagy ha úgy tetszik, belülrôl kapja az ember, ingyen. A hamis mester azonnal elárulja magát azzal, hogy pénzt kér a tudományáért. Természetesen megköveteli az odaadottságot és az engedelmességet is - a tanítvány javát akarja
Virágzik a táltos és jóga ipar, terjednek a prosperitás-szekták. A boszorkányok bejelentették, hogy ôk igenis léteznek, újságban hirdetik magukat: Elhidegülô szerelmét, hûtlen férjét visszafordítjuk! Szerelmi kötés, rontáslevétel, asztrológia, jóslások. Elrontott szerelmi kötését helyrehozzuk! Pénzügyi, üzleti helyzet rendezése!" Telefonszám.
A piacon óriási a forgalom, a sikerre törekvô, gazdaságkori ember rászorul a vajákosokra, hiszen napi tizenhat órán keresztül próbálja tudását hatalomra váltani. Zsigerileg tudja, hogy ez tilos, lelkiismerete lázad életvitele ellen: fáj a feje, a gyomra, a szíve, ugrál a vérnyomása - ezért kénytelen kikapcsolódni, szórakozni. Öt nap meló, irgalmatlan hajtás, szombat délután meditációs kurzus, este diszkó, vasárnap pedig alvás.

(Tudáshasadás) Amikor a hatalomtudás és a bölcsességtudás szétválasztódott, azon nyomban egymás ellentétébe fajult - miként az Gazdaságkor szembefordulás-törvényébôl következik. Tudásban gyarapodtunk és nem bölcsességben" - írja Jung. Ez köznapi szóval a hit és a tudomány ellentét is jelenti, és bizony meghasonlást idézett elô a szellemi életben, következésképpen a tudományban, az egyházban, sôt a családban is. Az iskolában a bizonytalan diákot, aki azt hiszem-mel kezdi feleletét, sok tanár szellemeskedôen leinti: hinni a templomban kell, fiacskám! Holott a tudományban is kell hinni, és a templomban is kell tudni, ez a két képességünk nem kizárja, hanem kiegészíti egymást, hiszen ahogy Eckhart mestertôl tudjuk, Isten az értelemben teremtette a világot. Jung így mondja: A hit és a tudás szétválasztása olyan tudathasadási tünet, amely az újabb kor zavart szellemi állapotát jellemzi."

*

A hit és a tudomány közötti ellentét attól kezdve természetes és kibékíthetetlen, amióta a bölcsességtôl elszakadt tudás a hatalommal azonosítja magát. Hamvas Béla tud erre egy szemléletesen példát:  "Az ember abban a gondolatban, hogy a földbolygó a sok közül egy, és forog, mint a többi, nem Galileivel áll szemben, hanem a szcientifizmussal, amely a gondolatot nem, mint igazságot adja tovább, hanem - kihegyezett célzattal - mint a vallás ellen bevethetô harci eszközt."
Ezernyi esetet sorolhatnánk az utóbbi századok történetébôl arról, hogy a tudomány bizonyos hatalmak - köztük klerikális erôk - kezében a világ megismerésének eszköze helyett fegyver lett, elsôsorban a vallás és a hit, vagy ami ugyanaz, az emberi értelem egysége, s ezáltal a szabad és teljes életre törekvô emberi személy ellen. Közismert példa Lepesinszkája elvtársnô híres bejelentése, miszerint ô aminosavakból élô sejtet teremtett villamos kisülés által. A kísérletet természetesen filmre vették, s világszerte mutogatták. Valójában szétbombáztak elektromos szikrákkal egy sejtet, és a filmet fordítva vetítették.

*

Mi ennek az oka? Jung így magyarázza: Az történt ugyanis, hogy a tudat megszabadult az irracionalitás és az ösztönösség terhétôl, mégpedig a tudat teljességének rovására. Az ember széthasadt egy tudatos és egy tudattalan személyiségre. Így lettünk az egyik oldalon a legnagyobb mértékben fegyelmezettek, szervezettek és racionálisak, a másik oldal azonban elnyomott, primitív ember maradt, elvágva neveléstôl, kultúrától." A racionális oldalunk hozta létre a természettudományos világképet, ami azonban - Junggal folytatjuk - csak intellektuális játék a szavakkal, semmi köze a bölcsességhez."
A természettudományos világkép persze álnév. A modern tudománynak - önmeghatározása szerint - nem lehet világképe, mert ha volna neki, azonnal elvesztené objektivitását", hiszen ideológiájának elôföltevései szerint kutatna. Másrészt: miképpen adhatna a tudomány világképet, amikor mûvelôi számára is áttekinthetetlen részletek mozaikjára szakadt? Harmadrészt a fizika alapfogalmai, a tér, az idô és az anyag sem abszolút fogalmak, egymástól, sôt a megfigyeléstôl függnek. Einstein, Heisenberg idevágó megállapításai közismertek. Kevésbé köztudott, hogy a matematikába is betette lábát a bizonytalanság. Kurt Gödel mutatta ki, hogy olyan axiómarendszerekben, amelyek magukban foglalják a természetes számok aritmetikájának bizonyos törvényeit, mindig léteznek olyan állítások, melyeknek igaz vagy hamis volta egyaránt bizonyíthatatlan." (Természet Világa 133/9/404.)
A természettudományos világkép valójában a materialista vallás álneve. Egyszerûen azt az ideológiát jelenti, amely a tudományt hatalmába kerítette, s megtiltja a kutatóknak, hogy figyelembe vegyék munkájuk során Isten létének és megnyilvánulásának lehetôségét, a világ esetleges teremtettségét, a természeti, társadalmi jelenségek szellemi összefüggéseit. Egy minimum ötven százalékos eshetôséget!

*

Ez a korfordulat! A hatalomtudós ismerettôkés, maga is hatalom és harcos az aktuális világháborúban. Kutatása nem személyes, bensô út, nem a lelki emelkedés útja. Más kérdés, hogy sok tudós kanyarodott szellemi útra, a szakmai alázat, vagy bensô fejlôdés révén. Azonban az ismeretpiac könyörtelen versenyében minden bizonnyal akadályt jelentene, ha a tudósok folyton latolgatnák, hogy eredményeik végsô összefüggéseikben a Föld, az ember javára válnak-e? Üdvösek-e? Moralizálhatnak-e bérmunkásként egy olyan felekezet templomában, ahol a pénz az isten?
Egyetlen modern tudományágnak sincs válasza az élet, a halál értelmére, az üdvösségre-kárhozatra, a boldogságra. Az ilyen kutatási programok ugyanis tudománytalanok - mivel nem fordíthatók le a személytelen matematika képleteire. Az ember és a mûvészetek kutatói is mind igyekeznek, hogy a számok személytelen nyelvén beszéljenek, sôt, számítógépesítsenek, mert a tudományvallásban szentté avatással ér föl, ha valamit a számítógép megvizsgál, és helyesnek talál.
A szívképzés, a bensô nemesedés programja kikerült a tantervekbôl. Akad még szülô, tanító, aki arra buzdítja a gyereket, hogy legyen jó mindhalálig? Meri fegyelmezni az elvadult kölyköt, aki elküldi ôt a búsba? A mai iskolai programokban elsô helyen áll az internetesítés - kétségtelenül ki kell ismerni magunkat korunk ismeretpiacán -, de vajon figyelnek-e az iskolavárak kapitányai Jung intésére: A nevelésnek nem lehet feladata, hogy olyan racionalistákat, materialistákat, technikusokat, röviden olyan egzisztenciákat termeljen, akik nem ismerik saját lelküket, lényüket, eredetüket, és fokozzák a társadalom szétesettségét, bomlását"

*

A bennünk lakozó érzéki, racionális, vagyis testi ember dúskál, szellemi lényünk azonban koplal. Ahogy két lélek lakik bennünk, úgy kétféle nép lakja a Földet, aszerint, hogy melyikben melyik lélek kerekedik fölül. Materialisták és istenkeresôk, fehérek és indiánok.
Nézd csak, mondta Ohvie Biano, a pueblo törzsfônök - milyen förtelmesek a fehérek. Vékony az ajkuk, az orruk hegyes, arcuk torz és ráncok barázdálják, szemük pillantása merev, örökké keresnek valamit. Mit keresnek? Örökké akarnak valamit, örökké nyugtalanok és nyughatatlanok. Nem tudjuk, mit akarnak. Nem értjük ôket, úgy véljük, bolondok.
Megkérdeztem, hogy miért gondolja, hogy a fehérek bolondok.
Azt állítják, hogy a fejükkel gondolkodnak - válaszolta.
Természetesen. Miért, te hol gondolkodol? - kérdeztem.
Mi itt gondolkozunk - felelte és a szívére mutatott."
Úgy érzem, elôször rajzolta meg elôttem valaki a fehér ember igazi képét - teszi hozzá a beszélgetôk egyike, Jung, a lélektudós. Így folytatja: Mindannak, amit gyarmatosításnak, pogányok közti missziónak, civilizáció terjesztésének stb. nevezünk, van egy másik arca: ragadozómadár-arc, amely kegyetlen, feszült figyelemmel lesi a zsákmányt, afféle kalóz és zsiványarc."
*
A szívével gondolkodik a mûvelô ember, lett légyen indián, busman, kínai, vagy fehér. Ô csak annyit vesz el a természettôl, amennyire szüksége van. A racionalista annyit zsákmányol, amennyit bír. Nem gondolja, hogy a természetnek, sôt, saját magának lelke volna, ami gondozást, szeretetet, táplálást igényel. Az ilyesmit irracionális érzelgôsségnek nevezi. Meg van gyôzôdve mûködésének ésszerûségérôl. Kövessük egy darabig a logikáját. Miért zsákmányol? A haszonért. Mi a haszon? Mire jó? A jóra jó, vagy a rosszra? Menjünk tovább: mennyi a haszon? Létezik a haszonból elég? Ép ésszel elképzelhetô a haszonnak a végtelenségig való fokozása? Elképzelhetô, hogy a fejlett értelmû demokráciák lakói ne elsöprô többséggel válasszák meg a haszonszerzés örökös fokozását ígérô politikusokat, ahelyett, hogy elkergetnék ôket, és indiánokat tennének a helyükbe?
Jung azt mondja, hogy Mai életünket Ész istennô kormányozza -aki a mi legnagyobb és legtragikusabb illúziónk."
Kérdezzük meg anyagelvû, racionalista barátainkat, gondolkodásuk talpköve vajon nem a színtiszta irracionalizmus?

*

A haszonelvûség a hatalmi ösztön megnyilvánulása. Ez kétségtelenül a legerôsebb és a legtermészetesebbek késztetôink közé tartozik. Sarkantyúja a szorgalomnak, a kitartásnak, a biztonság iránti vágyunknak. Nélküle nem edzenénk magunkat, nem bifláznánk képleteket és külföldi szavakat. A baj akkor kezdôdik, amikor elszabadul. Miért szabadul el? Mert szembefordul a bölcsességgel, ami egyetlen hatalomra pályázik csupán, az önuralomra ? a hatalmi ösztön viszont éppen ettôl szabadulna. A bölcsesség, a szív tudása, isteni énünkbôl ered, a hatalmi ösztön pedig a másik énünkbôl, az individualizmusunkból, amirôl Jungnak ez a véleménye: Az individualizmus sosem természetes fejlôdés, hanem természetellenes bitorlás, alkalmazkodásképtelen, impertinens póz, ami gyakran már a legcsekélyebb nehézség esetén összeroppanással mutatja meg, hogy mennyire üres."

*

Isteni énünk alázatos. Befelé figyel, szívünk szavára, mert tudja, hogy több tudást meríthetünk belôle, mint amennyit ezer év alatt másoktól nyerhetünk. Individuális énünk kívül vitézkedik, és a látszatok világában meg sem hallja Isten köszönését.
A bölcsesség alázata és az individualizmus gôgje közti különbségrôl szóljon egy haszid történet. A bölcs rabbitól megkérdezték, miként lehet, hogy a régiek, például Ábrahám és Hénokh színrôl színre láthatták az Istent, miért nincsenek ma is ilyenek? A rabbi így felelt: ma senki sem képes olyan mélyre hajolni, mint ôk.

(Bölcsességtudás) A hatalomtudás és a bölcsesség-tudás viszonyát feszegetve eljutottunk oda, hogy hatalomtudással ellentétben a bölcsesség nem rendszer, hanem rend, nincs köze a pénzhez, sosem irányul mások ellen. Hamvas szerint lényegében a bûntôl való megszabadulás. A bölcsességiskolák, a taoizmus, a buddhizmus, a szúfik, a hászidizmus a keresztény misztikusok kutatásának értelme azonos: megismerni az egyetlen valóságot, a mohamedánok, a zsidók, a keresztények Istenét, akibôl a lét, és vele minden tény és tudás következik. Egybehangzóan állítják, hogy Isten közelebb van hozzánk, mint ki-ki saját magához. Lelkünk legmélyén lakik, ott, ahova semmilyen teremtmény nem hatolhat be. Átélhetô bárki számára. Eckhardt mester és követôi a lélek alapjának nevezik ezt a bensô tartományt, ahol a teljes tudás fölébred bennünk, és ahol Isten nem hit, hanem tapasztalás. Jung szerint ez a selbst, lényünk mélymagja: Isten közvetlenül megtapasztalható lelki tény. Ha nem így volna, akkor Istenrôl soha szó sem esett volna." Ezért mondják, hogy a bölcsesség - ha úgy tetszik, a misztika - az egyetlen tapasztalati tudomány. Nem külsô információkból ered, hanem bensô és személyes. Mûszere maga az észlelô személy, aki éppenséggel kiszûrni törekszik a külsô hatásokat. Jung úgy véli, hogy A mi nyugati racionalizmusunk azt feltételezi, hogy minden ismeret mindig kívülrôl származik. Ma azonban határozottan tudjuk, hogy a tudattalan olyan tartalmakkal rendelkezik, amelyek - ha bekerülhetnének a tudatba - mérhetetlenül gyarapítanák ismereteinket."
Ha Isten, vagyis a valóság, nem belül, hanem kívül lakna, ha például a Nap vagy a Pénz volna az Isten, akkor megértéséhez, eléréséhez olyan fölszerelés, mûveltség, okosság, ravaszság, sôt, csibészség szükségeltetne, amivel nagyon kevesen rendelkeznek.

*

Mi módon juthatunk el a teljes tudáshoz? Egyáltalán nem titok, benne van a mesekönyvekben. Kizárólag a legkisebb királyfi szerzi meg, aki az utolsó helyet foglalja el. Ô maga is hitványka, aki a legpókosabb gebét, a legrozsdásabb kardot választja. Szolgálni áll, megalázza magát, kanász lesz. Amikor az elvarázsolt kastélyban, vagyis az alvilágban jár az élô-haló vízért, minden világi értékrôl lemond, nem nyúl se kincshez, se ételhez, se a gyönyörû lányokhoz, ahogy Enkidunak kellett volna eljárnia a sumér Gilgames eposzban. Lényegében bensô utazásról van szó. Amikor a hôs kiállja a próbákat, önmagát gyôzi le: hiúságát, önzését, hatalomvágyát. Cserébe az üdvösséget kapja, amit az élet vize, Tündér Ilona, a fele királyság jelképez. A király, akinek szolgálatában küzd, természetesen maga Isten. Mindezt Johannes Tauler, Eckhardt mester XIV. századi tanítványa így mondja el: Ha a lélek azt akarja, hogy benne visszatükrözôdjék a Nap képe, akkor üressé kell tennie magát. () Az embernek maga mögött hagyva önmagát és a teremtett dolgokat, fel kell ocsúdnia mindabból, ami nem Isten." Kihüvelyezhetôk a misztikus erények, amelyek szemlátomást nem morálisak: elkülönülés dolgainktól és vágyainktól, üresség, egónk lebontása, az Istennel való egység. Röviden lelki szegénynek kell lennünk, aminek nincs köze sem az ostobasághoz, se az anyagi helyzethez. Lelki szegény csak az: Aki megszabadult az önszeretettôl és az önakarattól. Aki szellemileg sem kötôdik testi-lelki jószágaihoz." Nos, ô kapja a mennyek országát, a mesék nyelvén a fele királyságot, a legkisebb királyfi Isten társuralkodója lesz, itt a földön.
Tauler technikai útmutatással is szolgál. Ha az ember bármit be akar fogadni, elôbb üresnek, tétlennek és szabadnak kell lennie. () Ahhoz, hogy Isten megszólaljon, az embernek csendben kell maradnia, ahhoz, hogy ô beléphessen lelkünkbe, ki kell rekeszteni onnan a teremtett dolgokat. Ha a beszéd mellett döntesz, Istent hallgatásra kényszeríted." Tauler, akit kortársai életmesternek neveztek, arról is beszél, hogy mindannyiunkban három ember lakik: érzéki, értelmi és szellemi. Az élethez mindegyikre szükségünk van, de lelkünk alapjához csak úgy juthatunk el, ha érzéki emberünket az értelmi megzabolázza, az értelmi lényünket pedig szellemünk vonja befolyása alá. Ennek fordítja a bölcsességtôl való távolodás ma divatos útvonala: ha szellemünket az értelmünk igázza le, ha értelmünkön az érzékeink, az indulataink, a szenvedélyeink uralkodnak - errôl szól a szórakoztatóipar.

*

A halál és az újjászületés a népmesei bensô, beavató utazásnak is kulcsmotívuma. A hôst rendszerint miszlikbe aprítja a sárkány, a sötét erô megszemélyesítôje, de akad olyan mese is, amelyben a jó boszorkány végzi ezt, sôt meg is fôzi a jelöltet. Néprajztudósok szerint a beavatandó táltos-jelölteknek legalább egy fölös csontocskával kell rendelkezniök: foggal, hatodik ujjal, vagy valami hasonlóval. A földarabolás ennek a csontocskának a megkeresését jelenti. Az újjászületés pedig más életminôséget, mert a hôs hétszerte erôsebb és szebb lesz. Eckhart mester írja: Kétfajta emberi születés van: egy beleszületés a világa és egy kiszületés a világból, ami annyit tesz, hogy szellemi módon Istenbe születünk." Ezért mondja Jézus is Nikodémusnak János Evangéliumában: Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát."
Nikodémus megkérdezte: Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?"
Erre Jézus azt mondta: Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízbôl és (Szent)lélekbôl születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testbôl születik, az test, ami a Lélekbôl születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek."
Egy ilyen utazás csöppet sem veszélytelen. Ezért a figyelmeztetés, hogy egyedül, lelki vezetô nélkül aligha járható. Hamvas szerint Hölderlin, Schumann, Baudleaire, Nietzsche, Van Gogh és mások abba ôrültek bele, hogy nem bírták ki, hogy elengedjék az Úr kezét, nem viselték el azt a megrendítô magányt, amelyben Jézus így kiáltott a kereszten: Atyám, Atyám, miért hagytál el engem? Nem tudták megvalósítani a metanoiát, a teljes megfordulást Istenhez.
Amit Jung a kimondhatatlanul Rémítô keltette szorongásnak" mond, azt Keresztes Szent János a lélek sötét éjszakájának nevezi. Ez a bensô út fordulópontja. Szerelem élô lángja címû versében így ír róla:
 
Nem fáj sebed marása,
fejezd be hát egészen,
találkozásunk hártyáját szakítsd el!
Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz!
Ó, égés édessége,
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te édes!
()
Megölsz, s a halállal új életre keltesz."


A lélek sötét éjszakájában ég ki az emberbôl minden szennyezôdés, sajátság, tulajdonság, önzés, ami akadályozhatná benne a szellemi élet szabad folyását. Prózában így írja le tapasztalatát Keresztes Szent János: Ebben a mélységben a szellem oly határtalanul, oly feneketlenül elveszíti önmagát, hogy megfeledkezik saját létérôl, semmiféle szónak vagy fogalomnak, érzésnek, vagy érzetnek, megismerésnek vagy szeretetnek nincsen tudatában. Ott csupán Isten színtiszta, mezítelen egyszerûsége van."

*

Vajon mit tud meg az, akit Isten megölt, elhagyott, s új életre keltett? Ha egy szóval akarunk válaszolni, akkor: mindent. Fölébred benne a teljes tudás. Ha bôvebb lére eresztjük, akkor elmondhatjuk, hogy nem lesz okosabb, vagy mûveltebb a kétszer született, nem fogja fújni az ország összes menetrendjét, vagy a nagy gyógyszertan könyvet, de akinek dolga akad vele, az kap tôle néhány jó szót. Egészen biztos, hogy életvitele megváltozik. Jakab apostol írja levelében: Van köztetek bölcs és értelmes ember? Azt a helyes életmódból fakadó, szelíd bölcsességben végbevitt cselekedetei bizonyítsák. Ellenben ha keserû irigység és önzés van szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal ellentétben. Ez a bölcsesség ugyanis nem felülrôl származik, hanem földi, érzéki, sátáni. () A felülrôl származó bölcsesség elôször is tiszta, aztán békeszeretô, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató. Az igazság gyümölcsét békében vetik el azok számára, akik békét teremtenek."
Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy jobban fog menni a sora, sôt, ellenkezôleg! Mivel kilépett a mindennapok korrupt hatalmi rendszerébôl - és ennek összes következményét vállalta. A Hamvas Szótár ezt gyûjtötte össze Hamvas különbözô mûveibôl a bölcsrôl: A bölcs minden tehetségét kiégeti, s önmagával teljesen egyedül marad; nem ír; bensô közelségben kell lennie az istenségekkel, de átlát rajtuk; egyet akar, a valóságot. A bölcsek üdvözülnek a legnehezebben, mert legnehezebb az erényektôl megszabadulni."

*

Miben foglalhatjuk össze a bölcsesség lényegét? Nem okosság, mûveltség, vagy más magas értelmi mûködés, hanem létjelenlét: a gondolat a szó és a cselekvés szelíd azonossága. Az a tudás, amit az ember életében csöndesen megvalósít. Nem lehet elégszer ismételni, hogy soha nem irányul senki ellen. A bölcs kizárólag önmagát akarja legyôzni. Elsôsorban hatalomvágyó énjét, mert az állandóan tolakszik és akadályozza, hogy Isten akaratát megértse. Hogy mi Isten akarata?
Abu Hasszán-i Busandzsít, a neves és köztiszteletben álló szúfit egyszer a nyílt utcán váratlanul pofon ütötte egy török katona. Amikor fölvilágosították arról, hogy kit ütött meg, a katona rögtön visszaszaladt és bocsánatot kért. Egyet se búsulj, barátom - vígasztalta Abu Hasszán - ezt a pofont valójában nem tôled kaptam. Aki végsô soron felelôs érte, az sohasem téved.
(Beavatás: 118, 119, 120, 122.)