CSONTVÁRY
SZELLEMI CSONTKOVÁCS-MÛHELY

"Csontváry tehát a valóságról, ha nem is oly rosszul, mint Karamazov Iván, de szintén elragadóan rosszul volt informálva. Ebbôl a szempontból képei mind hallatlan erejû világkiáltványok, amelyek csak részben azzal ráznak meg, hogy programjuk színtiszta ôrültség, másrészben azonban azzal, hogy ez az ôrültség még mindíg sokkal közelebb van a valósághoz, mint a jéghideg intellektuális bestialitás világa."

Hamvas B.-Kemény K.: "Forradalom a mûvészetben"


A történet: Az évezredfordulón néhány vidám fiatalember*, egy pár 'tanítvány' kinevezte e sorok íróját "szellemi csontkovácsnak". Ez adta az ötletet egy szellemi csontkovács mûhely megnyitására. Aholis reményeink szerint talán közelebb juthatunk egymás 'ôrültségének' megértéséhez. Miközben a lehetô legszabadabb módon megvizsgálunk bármiféle személyes, és nem személyes kérdést, az említett fiatalemberekkel, illetve más klubtagokkal konzultálva; vagy nem...;-)
Alulírott mindenestre - átmenetileg legalábbis - önként elvállalja a megbízást, és ígéri, hogy mindent megtesz az eredményesség érdekében. Természetesen a párbeszédek résztvevôi pontosan annyira lehetnek 'névtelenek', amennyire csak kívánják.
Szeretettel várjuk a leveleket (a subject rublikába kéretik beírni: csont...):

Embervinféle
'Aut. sz. csont...'


* E 'csontkovács eszköz' nem más, mint egy marha-lapockába faragott kínai kalendárium, ami a fent említett fiatalemberek egyike, valamint saját fiam, és az ô anyja révén Magyarországon keresztül került hozzám Kuala Lumpurból. Éppen idôben - lehet mondani. Ráadásul, asztro'-bika lévén különösen találó a dolog. Mit érünk vele? "Mit tudom én!?" (Bodhidarma) Majd kiderül, bederül...
[A Koppenhágai Nemzetközi Napon  intuitív zenei hangszerként szerepelt példul. Egy a Pilsibül származó ôz- vagy zarvas lábszár csonttal együtt 'varázsosan', (vagy hogy a csudába?!;-) szóltak együtt!]

Minden
jog & kötelesség fenntartva!


"Segítség! Hun van elásva a Sánta Kutya?!?";-)
Avagy mire és miképpen is jó a demokrácia?!

Kedves testvéreim, barátaim, és nemes ellenfeleim!

Bevallom, hogy noha az alábbiakat mindenkeppen tanúlságosnak tartom, de azért is közzéteszem, mert kissé kétségbeestem azon a - szerintem - úgyszólván keresztényietlen ellenálláson (mán bocsánat!;-), ami Czakó barátunkból árad-t, elsôsorban a demokrácia kérdését illetôen.
Nagyon kérnék is mindenkit, hogy ne a fûvel (fával;-) foglalkozzon, ha okos gondolatai támadnak, mert ez a kérdés egyelôre olyan politikai füstbe, bûzbe van burkolva, ami talán csak otthun lehetséges. De meg nincs is igazán jelentôsége (aki próbálta tudja;-) legfeljebb ippeg a demokrácia mûköd-tet-ését tekintve.
Vagyis mindenekelôtt abban kérnék segítséget, hogy megérthessük Cz. barátunk észjárását, valamint abban, hogy jobban átlássuk, mit is építgetünk mi itten a demokrácia örvén, avagy helyett, a dolog legjobb lehetôségeit kibontandó. Nem hiszem, hogy most az EU duzzanat legitimizálására tett 'elit' kísérletek idején, egy lehetséges globális USA ki-egyensúly, Európai Béke Birodalma (vagy, amint tetszik!;-) felé indulásunk idején van sokkal fontosabb tisztázni valónk. Hm?!


Czakó Kopiban; beszámoló.
Nohát ez is megtörtént csudák csudájára, hogy itt járt városunkban, nejével Évával Czakó Gábor Csaba keresztény köz-író (vagy, amint tetszik;-). Mindannyiunk Kovács Karcsijánál aludtak, és többnyire e sorok írójával sétálgattak a rövid idô adta lehetôségeket kihasználandó kicsit körülnézni Dánia fôvárosában. Dacára az ezt megelôzô hosszú autózásnak, a Németországi magyaroknál adott elôadásoknak, ott is késôbe nyúló beszélgetéseknek, irígylésreméltó erô, és kitartás jellemezte ôket. A tapasztaltakról talán majd születik valami értékelés is Cz. tollából, esetleg egy (Duna tv) 'beavatás' anyagába is bekerül ez, az, úgyhogy itt a beszámolón túl, csak arról fogok néhány mondatot lejegyezni a végén, ami szerintem fontos, közérdekû 'elvarratlan' szál maradt, illtve hát amivel majd érdemes lenne még kicsit alaposabban foglalkozni - szerintem.
Május 31-én, szombaton már tulajdonképpen reggeltôl 'munkában' voltunk, noha az elsô mozzanat a többek között Sören Kierkegaard sírját is magában foglaló Assistent Kirkegaard (temetô) Nörrebro gade-i oldalában rendezett hagyományos, 'rekordhosszúságú' bolhapiac meglátogatása volt. (Mi nem világ, vagy Európa rekord a piciny Dániában?!;-)
De már ebbe a dologba is bele volt kalkulálva az, hogy a temetô majd jó díszletként fog szolgálni egy jó pár éve Farkas Jenô filmrendezôvel kezdett 'Hamvast ismerôk, értôk, értékelôk' beszélgetéssorozat újabb epizódjához (amiben már részt vett többek között H. özvegye, Kemény Katalin és Dúl Antal az életmûkiadás másik gondozója is). Ezúttal pedig a Hamvassal ugyan személyesen nem találkozó, de otthuni 'rehabilitásában' mind írásaival, mind a 'szamizdat' H. kéziratok terjesztésével tevékenyen köremûködô Czakót is bevontuk a dologba, egy video beszélgetés erejéig.
Jószerivel majdnem az író-olvasó találkozó kezdetéig diskuráltunk, nagyjából Kierkegaard sírja környékén sétálgatva. Nem is 'fejeztük be' természetesen, de remélhetôleg mostmár nem is sokára az egész anyagot kiscit rendezve megtekinthetik az érdeklôdôk, úgyhogy errôl itt ennyit.
A szintén az egyik legnagyobb koppenhágai temetô, és Nörrebro negyedbeli pinikezô (!) zöldövezet közelében található Kapelvej 44 Közösségi Házban, a másodikon fekvô 'tükörteremben' állítottunk fel mintegy 30 széket*. Nos végül úgy mindösszesen megközelítettük az 'optimális', és 'mágikus' 21-es létszámot. (Nem sok, monhatná valaki, de aki egy kicsit ismeri a helyi magyarság szellemi érdeklôdését, és állapotját az nagyjábul 'elégedett' lehet;-) Csupán negyedórás késéssel, 1/4 négykor kezdtünk.
Az író legújabb Beavatás könyvébôl, a Magánállamok alcímûbôl a (Duna tv-ben még el sem hangzó!) címadó esszére építette az elsô óra helyzetleírását.
Tessenek elolvasni, meghallgatni, úgyhogy itt csak röviden: arról szólt, hogy miképpen látszik betetôzôdni az a 'gazdaságkori' (Cz. szava!) fordulat, amikoris a pénz, vagyis a pénztekerészek elôször sutyyomban, mára pedig egyre nyíltabban átveszi-k a 'világhatalmat' ("altiszti ambíció" írja H.B. - de) nagyon is veszélyesen közösség, és ember-iség-ellenes folyamatokat generálva, és...
Cz. persze leginkább katolikus alapállásából nézve ítélte meg a romlást, például 'Mefisztói' alkunak nevezve az egyre terjedô, minden erôszakos 'média' mérgezés, stb. ellenére is nagyrészt 'önkéntes elbarbisodást', amit mondjuk kicsit kevésbé vallásosan, avagy Hamvas terminológiájával nevezhetnénk 'egyszerûen' gyáva, sötét korrumpálódásnak; vagy egy másik 'vallás', a Buddhizmus szavával tudatlanságnak is. A lényegen, vagyis a pénztekerészeti orosz rulett ördögszekér tempója és következményei sorsunkra tett szörnyû hatásain persze a terminológia átalakítása önmagában ugye nem sokat segíthet. De azt a helyszínen is megállapítottuk, hogy (Cz. Konfuciuszt idézte) a szavak jelentésének megtisztogatása nélkül nem sokra juthatunk. (Lásd még alább!)

Az elsô óra utáni félórás szünetet követôen - amikoris szép számmal keltek el, és szignálódtak a sok kilométert utazott könyvek - a hátralévô idôt a jelenlévôk kérdései, es az azokról való elmélkedés, és válaszok töltötték ki. (Több kép a Faliújság rovatban!)

No ide azért egy rövid megjegyzés kívánkozik. Jómagam, László (A H.B. Klub elnöke, és jelenleg még 'látókör felelôs') némi támogatásával megpróbáltam rávenni a hallgatóságot egy látókörösebb részvételre. Vagyis, hogy közösen keringessük tovább a témát körbe-körbe. Hát nem leszavazott a nép?! De nem ez volt a fontosabb tanúság. Hanem Cz. szemmellátható (persze keresztényileg megbocsájtó;-) ingerültsége már a 'demokratikus' szó felbukkanásakor is. Fel is kért, hogy a lehetô leggyorsabban essünk túl ezen a butaságon. Arról, hogy ez miért és mennyiben nagyon fontos, alább még majd röviden, de most befejezném az író-olvasó együttlétrôl szóló beszámolót.
Addig mélyültek a kérdések, különösen a SZEMÉLY kérdésében (ki személy, és hogyan?!), hogy végül egy konkrét, kerek, légzôgyakorlatos Jézus ima 'instrukció' kapcsán feltámadott 'vitát' szinte úgy kellett erôvel megszakítani 18 órakor (nem mindenki, de a kicsit az itt még szokatlan melegben megfáradt, éhes, és szomjas többség megelégedésére).
Természtesen az udvaron a napsütésben, és tiszta szellôben elköltött (elég ízletes és kiadós) lazannya-vacsora közben is folytatódott a beszélgetés, ide-oda ülve, kérdezgetve, koccingatva, sok mindenrôl szót ejtve.
Már ott és akkor is, kivétel nélkül mindenki örömét, és köszönetét fejezte ki mid, az író, és neje, mind a szervezôk felé (Duna Egyesület, Hamvas Béla Klub) a remek találkozóért, a jó könyvekért, és a személyes élményekért.
(Csak sajnálhatják, akik nem voltak ott, de Jenô felvette az elsô órát is, úgyhogy, aki jól viselkedik majd megnézheti, ha akarja;-)
No és akkor itt visszatérnék arra, amit fontosnak tartanék folytatni ilyen, vagy olyan módon. (Mondjuk az interneten, a honlapunkon keresztül! Hm?!)
Nem Czakó az egyetlen a magyar 'elitbôl', aki, amint mondta 'nem hisz a demokráciában'. (Ô legalább kimondja nyíltan;-) Ami, a cucilizmusban a nép nevében egyenlôbbek, majd a 'rendszerátalakítók' által a demokrácia nevében a mai napig elkövetett hazug, csaló, és tolvaj tobzódást tekintve, vagy, amint példul az aktuális Ámerikai  változat kinéz, nem is nagy csoda.
Csakhogy - egyelôre (!?) - még a 'magánállamok' pénztekerészeti, és emberiségellenes világhatalmi aknamunkása, titkos vezetôje, netán megváltója (bizony, vagynak köztük ilyen önjelöltek is!) kénytelen íly módon legitimáltatni törekvéseit, a Földnek ugyan talán nem a legokosabb, de dolgos, és legalább nem folyton éhezô, sôt tékozló szavazóival. Akik (aki még amennyire nem csak fogyasztó, munkaerô, piaci, stb. 'ami') ugyan nagyban korrumpáltak vagyunk (tisztelet a kivételeknek!;-), hazugságözönben kapálódzunk, lélekmérgezô szórakoztatásban ('szétszóratásban'; Cz.) fuldoklunk, a több és minél több pénzért, kacatért, gépért hajlandók vagyunk megmérgezni a gyerekeink, és unokáink vizét, stb. De mégiscsak ez az egyik oldala a kérdésnek, ami miatt akkoris meg kéne fontolni, és fölhasználni a valóban felemás, és tényleg elég össze-vissza tákolt demokratikus szabályok adta lehetôségeket a változtatásra, felvilágosításra, felnôttképzésre, stb, ha soha nem láttunk volna valamennyire is jól mûködô változatot; hm?!
De láttunk. Dániában benne élünk az egyik ilyen, immáron majd 200 éve építkezô, épülgetô 'földi királyságban', és hát, ha nem is lehetünk naaagyon elégedettek, de tegyük szívünkre a kezünket, akik ezt kipróbálhattuk, elmondhatjuk: "... most képzelje el, mi még midíg a jobbak közül valók vagyunk!" (Hamvas: Karnevál)
Most, itt nincs terem rá rendesen kifejteni miben is áll a mérhetetlen különbség a totális hazugságokkal tekert, a teljesen 'cunci' (Hamvas szava, "a méz és a szar keveréke"), illetve a még éppen el nem süllyedt valódi demokrácia változatok között, De néhány alapvetô gondolatra azért sort kerítettünk Czakóékkal is az utolsó estén körbeautózva.
A legfontosabbnak neveztem azt a valódi demokráciára jellemzô alapállást, amely szerint 'senki, senki helyett nem tud-hat jobban semmi lényegeset'. Nem lehet például jó állampolgár, büszke dán, törvénytisztelô adófizetô, együttérzô ember, stb senki, senki helyett. (Vigyázat, ez nem azt jelenti, hogy valaki nem tudhat 'többet' valakinél, de praktizálni ugye senki helyett nem tudhat senki semmi lényegeset; a jó Isten se!;-)
Vagyis a törvénykezés például naaagy vonalakban elsôsorban az emberek 'saját' legjobb erôiket kibontandó helyzetbehozására irányul (egyre inkább itt is csak 'ideálokban' persze sajnos), nem pedig valamely 'elit' mindekinél, mindent jobban tudó, tiltó, büntetô és cukorkát osztó 'cirkuszigazgatói' ötletparádéja, avval a ma már többnyire nem is titkolt, mindennél fontosabb szándékkal, hogy az egyedekként le-kezelt 'lakosságot' robotoltassa, és kamatrabszolgaságba (Drábik) döntse, kizsákmányolja, és...
Amint ez például otthun kiválóan követhetô az elsô 'rendszerváltó' pillanattól kezdve, és tart a mai napig. No persze otthun is lehet választani (egy dán mondás szerint "a pestis és a kolera között"), hogy milyen pátoszra, és/avagy hazugságra lihegünk, és nyíratunk, és... De egyelôre szemmel láthatóan azé a nép , aki lemûveli. Bááááá.
A lényeg persze ebben a kis kesergôben itten, hogy mélységesen elszomorító látni a nemzet jobbjai közül valókat is másfelé nézni, fanyalogni, leszólni mindent, ami ippeg nem illik bele az otthuni 'jobbantudás' kánonjába.
Igenis nagyon sok tanulni való volna a dánoktól (is), szerintem elsôsorban a nem a piacra idomító felnôttképzést (egymást helyzetbe hozni tanító, 'beavatási' népfôiskolát, stb.) tekintve; és hát természetesen minden jót is magyarítva, átdolgozva, MAGunkévá téve.
Ráádásul a különben Hamvas által példul már vagy 2500 éve aktuálisnak tartott (Öt géniusz) "személyesen, egyenként, és kivétel nélkül" így, vagy úgy végrehajtott metanoiának, szellemi fordulatnak nincs alternatívája (hogy az 'elit' egyik kedvenc fordulatát használjam;-) Amint látható, különben marad az írott tört-én-elmünkbôl ismert, 'birodalmak jönnek, birodalmak mennek' véres-pénzes, nemhogy sehová sem vezetô, de egyre sötétülô, és veszélyesebb 'szórakozása'.
No és tessenek csak meggondolni azt is, kinek az érdekében is áll-hat, hogy teljesen lejárassa a 'helyzetbehozásos', önkéntesen felelôs résztvevôkre építô (nem - csak - szavazgató!) demokrácia utolsó, még valamennyire mûködô kicsiny 'laboratóriumait' is.  A fogalom immáron szinte teljes elkurvásításáról (A. Roy) mán nem is beszélve!
Nos úgy gondolom, hogy itt lenne érdemes folytatni a párbeszédet, az íróval, egymással, az interneten, a következô látókörön, meg ahogyan jön; hm?!
Volt még, valószínûleg ugyane jelentôs alapálláseltérésbôl eredôen tüzesebb vitánk például a hippik által a '70-es években elfoglalt kaszárnyaépület-terület-komplexum, 'szabadfalu', hivatalosan 'szociális kísérlet' Christiánia meglátogatása nyomán is, elsôsorban persze az ott lényegében szabadon kapható cannabis származékok (fû, hasis) kapcsán. De miután otthun e kérdés körül olyan kétoldalú politikai lélekmérgezés folyt, és folyik, megintcsak elsôsorban azon teljesen áldatlan, és hazug, törvénytelen, és nemtelen vesengés okán, hogy az 'elit' melyik (féloldalas-félnótás-fél...) hangadó izéje tudja jobban mindenki helyett, hogy mi a jó neki, hogy sajnos még a kölcsönös érvelésig sem igazán juthattunk el, nemhogy valami egyeztetésig. Talán egyszer...
Végül persze még egyszer köszönet a látogatásért, az inspirációért, a megjelenteknek a részvételért, a napocskának a melegért, Dániának a helyzetbehozásért, és hát az Égnek mindenért (vagy, amint tetszenek nevezni;-)
Szeretettel
Örvin
Ps.: A témát illetôen sok jó írást találhat az érdeklôdô a honlapunkon, mind Czakótul, mind saját, mind más forrásbul!
* A tükörtermet természetesen elsôsorban a tükrök kínálta 'játék' miatt választottuk, de úgy a találkozó vége felé egyszercsak felfedeztük, hogy a falakat díszítô egyik nagyobb kép nem mást ábrázol, mint a Czakó által a beavatásokhoz, és az ezekbôl kiadott könyvek borítójához használt michalangeloi Isten-Ádám újjérintés motívumot, majdnem ugyanolyan kivágásban, és formában - 'véletlenül';-)


Subject: Santa Kutya
Date: Fri, 13 Jun 2003 15:09:46 +0200
From: CzakÛ G·bor <czakogcs@axelero.hu>
To: Doncsev <andras.doncsev@fidesz.hu>, Hende Csaba <iroda@hajramagyarorszag.hu>,hamv.laz@get2net.dk, DÈvÈny Andr·s <andrasedit@web.de>
T. Szerkesztõség,
A Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervezõ Bizottság a mai napon döntött a Sánta kutya díjakról az alábbiak szerint.
Szíves fölhasználás végett. Czakó Gábor szóvivõ
A Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervezõ Bizottság Jancsó Miklós filmrendezõt  és  Konrád György írót egymás közt igazságosan megosztott

SÁNTA KUTYA- DÍJJAL  JUTALMAZZA

         Az egészséges magyar ifjúságnak az életbõl való kikapcsolása érdekében kifejtett lelkes kábítószeres hittérítõ munkájáért.

 
                                                 Óbuda, Kerék vendéglõ, 2003. június 13. péntek.
                                          A Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervezõ Bizottság
                                                                     Mester Ákos fõszerkesztõt
                                                   SÁNTA KUTYA- DÍJJAL  JUTALMAZZA
A francia- magyar barátságot ápoló, Jacques Chirac-kal nem készített exkluzív interjú közléséért, amellyel a Bizottság a Becsületrendet kívánja megelõlegezni.

                                           Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervezõ Bizottság
                                                 Óbuda, Kerék vendéglõ, 2003. június 13. péntek.



Subject: Re: Meg egy kep [Santa Kutya]
Date: Mon, 16 Jun 2003 10:54:46 +0200
From: "Ervin J. Lazar" <hamv.laz@get2net.dk>
Organization: Bela Hamvas Klub
To: Czakó Gábor <czakogcs@axelero.hu>

Hát... Bevallom, hogy sem az ötlettel, sem a tartalmával nem értek egyet, de még elég szellemesnek sem tartom. Legalábbis a két mûvész esetében... (A M.Á. lehet, hogy megérdemli;-) A magyar ifjúság életbôl való kikapcsolására (ez se egy világos kép ippeg) viszont az ilyen jellegû politikai wc-firkák (mán bocsánat!;-) sokkal alkalmasabbak, mint a fû netán. Búúúúuuuu.
Ellenben nem reagáltál a látogatásoddal kapcsolatos beszámolóban feltett kérdésekre. Hm?!
Azért (is) legjobbakat kedves mindannyiótoknak
Szeretettel
Örvin



Czakó Gábor
Bûn-e a bûn?

A vadkender-párti tüntetés óta keringeti kérdését Konrád György: „Bûn-e, ha az ember csak önmagának árt?” Az író filozófiainak minôsíti kérdését. Hogy az-e, nem tudom, mert semmit sem konyítok ehhez a tudományhoz, így miként is dönthetném el, hogy melyik kérdés tartozhat e magas szakmai körbe? Ezért csak úgy parasztosan tûnôdöm rajta szamócakapálás közben. Ez nálunk a legfurább kerti munka. Az ágyás kicsi, huszadrésze sincs a többinek, mégis, ebbôl a kis darabka földbôl sarjad a legfinomabb termés, itt burjánzik legszaporábban a gaz, itt eszik a palánták gyökerét legfürgébben a férgek. Fölkérdezhetjük, hogy maguknak nônek-e a paréjok, a folyondárok, a pitypangok? Sôt, az eprek? S maguknak rágnak-e a pajorok, a meztelen csigák? Maguknak túrnak-e a puckok? S a szemtelen rigó puszta kedvtelésbôl ugrál-e a nyomomban? Úgy néz ki, hogy nem: egyik a másikból, társa rovására vagy javára él, sôt, hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, hol így, hol úgy: a seregély elkapja a cseresznyefán araszoló hernyót, de a gyümölcsbe is belekóstol. Szóval, a kertben egymásba szövôdve élnek a lények, még gondoskodás is akad: a hangyák buzgón hordják föl a levéltetveket az almafára, s ha valamelyiket fölfalja a katicabogár, bizonyára nekikeserednek: oda egy tehenke!
Az ember volna az egyetlen lény, aki légmentes magányban, összes társaitól tökéletesen elzárva él? Sorsa senkit sem érdekel?  Olyannyira nem, hogyha például befüvezve, piros szemmel támolyog az utcán, néha szelíden mosolyog, majd fölsikolt, nevetôrohamban tör ki, és hazavergôdve sört követel, mert ég a szája, a torka, anyukája föl se néz a keresztrejtvénybôl, testvére, barátja fütyül rá, az orvos ajtót se nyit neki?
De ne az emberrôl szónokoljunk úgy általában, és ne másokról. Emlékezetem szerint kamaszkorunk feszítô létkérdései is mindig személyesek voltak; ki-ki önmagát faggatta, ha így vagy úgy járna el, akkor az vajon ?
Az író-filozófus is belülrôl kérdez? Úgy tapasztalta talán, nincs a földön még egy lény, akit az ô személye, mûvei, gondolatai érdekelnének? Ha kárt tenne bármelyikben, vagy „morálfilozófusként” szólván „bûnt követne el” önmaga vagy alkotásai ellen, akkor tette mindenkit hidegen hagyna - családját és kiadóját is beleértve?
A meggyfa moníliás ágait metszegetve hallottam a szomszéd rádiójából, hogy léteznek íróasztal mellett kitalált ideológiák, amelyeket különféle hatalmasságok, mint valami doktor Mengelék, ki szoktak próbálni eleven embereken. Erôbôl? Tréfából? Megvetésbôl? A kísérletet természetesen sosem önmagukon folytatják, hanem mindig másokon. Az embernyulak bele szoktak rokkanni, mint sváb asszony a szocializmusba, vagy a híres koppenhágai Krisztiánia lakói a hasisba és a vadkenderes cigibe. Ott az ilyesmit szabadon lehet adni-venni-szívni, ötven-száz korona közt kapható egy szál, minôségtôl függôen. Nagyjából annyiért, mint nálunk; nesze neked szabad piac. Fényképezni, filmezni tilos a kábszeresek önkormányzatú városnegyedében, de tanulmányi kirándulást bárki tehet. Kipróbálhatja az anyagokat, s szemrevételezheti a lepukkant fiatalokat, mert Krisztiánia a hívei szerint sem a hosszú élet városa. Ott mindenki tizennyolc és harmincnyolc közöttinek látszik, egyszerre. Mindenki lázadásból vonult oda a liberálkapitalizmus mocskos hazugságai ellen, mindenki a tudatalattiját akarta fölszabadítani, s összekapcsolni értelme tudatos tartományaival, mindenki zseni akart lenni, mûvész és boldog, s most estére mind
„lenni kicsi prémes
külföld nem húzni vonósnégyes
adni tabletta be nekem
én lenyelni
mi megszûnni
mondani röf-röf”- ahogy vagy harmincöt éve írta Domonkos István svédországi erdôôr Kormányeltörésben címû véletlenül híressé vált versében. Igen, belépti díj nélkül, bárki megtekintheti Krisztiániában a kicsi prémeseket, akiknek léte elakadt videófilmként remeg a kocsmapultok elôtt, mert szabadságuk annyi, hogy kábszerességük mellett alkoholisták is lehetnek, mert a marihuána a szép álmokat rettenetes szomjúságért adja. Szép álmokat, impotenciát és a „flash back” rémület bevillanását az értelem tartományainak egybekapcsolása helyett, és alkotás-pótlékként: a helyszínen tanulmányozhatók a kicsi prémes kikapcsoltak mûvei, koncert is hallható folyamatosan - röf-röf.
Az összetévesztésbôl erednek a bajok, magyarázza Lepár Zoli bácsi, miközben a permetezôt tisztítja. Ahogy a sodrómolynak szánt levet nem szabad fölcserélni a perenoszpóra ellenivel, ugyanúgy hiba összetéveszteni a kábulatot a mámorral.
Bûn-e, ha az ember csak önmagának árt?
Miként a vörösbegy sem „csak önmaga”, mert kapcsolatok dús szövevénye, az ember szintúgy - talán nincs olyan társunk, akit senki ne siratna. De ha mégis „csak önmaga” volna, s személy helyett mindössze egyén, vagyis ha nulla volna - Lepár Zoli bácsi le is rajzolja a porba, látod, nincsen a nullának se ki,-, se bejárata - nos, ha az volna? Akkor önmaga elleni vétke nem fertôzné önmaga körül a létet?
Tévedsz Zoli bácsi, ha a nulla ki is zárja magából a környezetét, más szóval képtelen kapcsolatra lépni saját dimenziójában a társaival, a társadalommal, mégis van bejárata, mégpedig fölülrôl! Az öreg mosolyával bíztat, hogy kérdezzem meg a híres író-filozófust, mit szól ehhez?
Isten valóban a saját képére és hasonlatosságára teremtette-e az embert, és a saját lelkét lehelte-e bele, ahogy a Teremtés könyvében áll? Vagyis képmása és bizonyos értelemben része az Úrnak, aki azt is megparancsolta neki, hogy ne ölj!, akkor vajon bûn-e, ha valaki csak önmagát öli?
Persze a kérdés megint a „csak önmaga” - de immár a föntebbi, mondjuk, ötödik dimenzióból nézve. Ha ugyanis az ember eredete, létének alapja ez - a filozófusok állítólag ilyenkor az ontológia szót emlegetik -, akkor megint nem „csak önmaga”, hanem Isten is benne van valamiképpen. Hogy miképpen, az már teológia volna, s ahhoz sem értek. Lényeg azonban az, hogy miként a monília vírusa ugyan kizárólag a meggy virágát támadja, ámde hatása tovaterjed az egész fára, úgy az önmagára kezet emelô egyén végsô fokon Teremtôje ellen támad.
Ha az ember a napi munka után elnyugodva az Ószövetséget forgatja, benne évezredek és ezernyi ezer ember történetét, megdöbbenve tapasztalja, hogy zsidó eleink és testvéreink elvétve fordultak csak önmaguk ellen. Alig akad pár eset, talán csak ennyi: Saul és fegyverhordozója a kardjába dôlt az elvesztett Gilboa hegyi csata végén, Ahitófel fölakasztotta magát; ô egyszerre volt tanácsosa Dávidnak és a lázadó Absalomnak. Abimélek király leszúratta magát fegyverhordozójával, hogy ne asszony kezétôl vesszen el, tudniillik egy nô malomkôvel fejbe dobta. A leláncolt, vak Sámson utolsó tette határeset: nem önmaga ellen támadt elsôsorban, amikor összedöntötte a filiszteusok mulató termét. A Makkabeusok 2. könyvében találtam még egy esetet, de a Makkabeus könyveket tudtommal se az izraeliták, sem a protestánsok nem tekintik sugalmazottaknak.
Ha mindezidáig tévúton jártunk volna töprengésünkben, s valamiképpen még sem volna bûn, ha az ember csak önmagának árt, akkor vajon bûn-e az, ha egy ember - tekintélyes, komoly, sôt világhírû író-filozófus, nemzetközi akadémiák tagja és elnöke, aki tisztában van a szavak értelmével - bedobja a Big Brother népének: bûn-e, ha az ember csak önmagának árt? Tehát elméletét nem saját magán próbálja ki, hanem másoknak árulja. A leváltott valóságban bolyongó, szerencsétlen, leváltott népnek sugallja, hogy ne elégedjék meg az alkoholizmussal, a szegénységgel, az analfabétizmussal, a depresszióval, a tudatlanságával, az ezernyi fajta népbetegséggel, és saját nyomorával: kábítózzon is.
Önsorsrontó írónk és költônk ezer is akadt, de a Janus Pannonius óta eltel bô félezer esztendôben egy olyan sem adódott, aki másokat buzdított volna szaporább önpusztításra. Konrád György az elsô e nemben, ezért találtatott méltónak 2003-évi Sánta-Kutya-díjra Jancsó Miklóssal együtt. [Megjelent a Magyar Nemzetben]



Czakó Gábor wrote:
> Kedves Ervin,
> kösz a képeket, abeszámolót. Fuügyben ellenkezünk.
> Elküldöm a Díj indoklását.
> A demokráciaügyben én Hanvassal éretek egyet: a lószar százmillió légynek
> tetszik. Természetesen senki sem tudhat semmit jobban a másiknál belül, ami
> az átruházhatatlan-nélkülözhetetleneket illeti. De egyébként megyünk a
> villanyszerelohöz, Hamvashoz, Jézushoz, Buddhához.
> Szeretettel:
> cs.
Hát... valóban nagyon rossz kérdés a Konrádé (tényleg ezt kérdezi: bûn-e...?!), és a válaszod nagyon Czakó, ámde azért kilóg ez-az onnan is. A fûkérdés engem egyébként nem érdekel jobban, mint az alkohol fogyasztásának 'kultúrája', mennyire 'tanítható' a mérték, stb. (Újabban pld. errefelé színes rumos-vodkás, stb. limonádét forgalmaznak valakik az üdítôitalok között gyerekeknek- teljesen legálisan! Hm?!)
Amit próbálok itt így kapásbul elnyökögni, az kizárólag arra a helyzetre vonatkozik, amit egyébként nagyon helyesen felrósz a Konrádnak, hogy úgymond másoknak kínálgat valamit (amit különben maga részérôl nyilván nem tart sem rosznak, sem elvetendônek). Nos ez, az aminél csak az a roszabb (elsôsorban pedagógiai, személyfelnövekvési szempontból' persze) ha valaki azt is jobban tudja (ráadásul, adott esetben mindenféle tapasztalat nélkül), hogy mit NEM szabad másoknak.
Minden tapasztalatom szerint, de a mester által is megfogalmazottan "nincs recept". A villanyszerelésre van (persze az is csak bizonyos konstellációkra érvényes;-). Amint ugye az is igaz, hogy 'végsô soron' mindenki MAGára van utalva minden lényeges kérdésben (és válaszban;-). Buta persze az, aki nem néz körül, nem konzultál senkivel, és nem a közösség javát (is) tekintve próbál cselekedni. De ezt a dolgot, akár vallási, akár világi törvénykezés tárgyává tenni még butább dolog. (Lao Tse;-)
Ez, az ami kétségtelen a mostani emberiség tört-én-elmét végigtekintve. Amit próbáltunk eddig, nemhogy nem vált be (rövid, és részleges felvirágzásokkal), hanem egyre romlott, és romlik. Talán nem valami isteni terv szerint (amivel kapcsolatban ha csak Hamvast idézném, hát több mint kétes gondolat - magam sem hárítanám másra a hülyeségeinket), de TÁRSadalmi szempontbul egészen biztos, hogy valami jobbat kell próbálnunk.
Jómagam csak azt veszem komolyan igazán, aki ahelyett, hogy így-úgy megpróbálná elôírni másoknak, hogy mit csináljanak, és mit nem, azon dolgozik, hogy lehetôleg egyre többen kezdjék, próbálják - egymás segítségével- maguk felfedezni, mi is rejlik a MAGuk mélyén-magasában. Azután úgy nevezik, ahogy tudják (szeretik), és egyeztetik egymással  mi is következik a TAPASZTALATAIKBÓL. Hm?!
Ez a hozzáállás, és eredményei megvizsgálhatóak a dánoknál még ma is. Mit mondjak, ez legyen a legroszabb földi berendezkedés, ami megeshet velünk. Az otthuni 'mindentudás' egyszerûen embertelen, és sötét, és összehasonlithatatlanul hisztérikusabb, és... Elvileg persze, akár a dánoknál 'jobbak' is lehetnénk - mindekelôtt EGYMÁSHOZ, amint ezt próbáltam vagy tíz évig elhinteni, de hát a sok mindenttudó ugye, ezt is jobban tudja nindenki helyett (is). Nem haragszom senkire, csak szomorú vagyok idônként...
A Christiániáról írottak sajnos megintcsak tipikusnak tekinthetôk. SEMMIT sem láttatok ugyanis az ott élôk és dolgozók otthonaiból, magatartásukból, egymáshoz való viszonyukból, mûveikbôl, stb. Csak azt a néhány szerencsétlen, többnyire Grönlandon tönkretett 'bennszülöttet', aki ha nem ott, akkor a városban másutt kóvályog-na, és inna, és szívna, és... A grönlandiakat ott legalább gondozzák is, sôt...
Arról pedig, hogy a dán néplélekre (így mondják;-), és utóbbi 30 évben a felnôttéválásra milyen hatással volt e 'kísérlet' puszta léte konferenciákat szoktak rendezni ám. Lehet, hogy nem magyaros a dolog, de legalább nyílt, és többnyire ôszinte, és nagyon sokan, nagyon sokat dolgoztak, és dolgoznak rajta - leginkább önkéntes civilként! Bizon...  (Itt még egy tucatnyi díler sem tudta kiprovokálni, hogy összekeverjék a szezont a fazonnal, pedig az utóbbi idôkben a libi-konzi-'diép' vonal nagyon kezd mindent jobban tudni!;-)*
Nohát így egyszerre ennyi gyütt ki belôlem (majd még formálgatom, hogy legalább a faliújságunkon is megjelenhessen), de sajnos szomorúan látom, hogy egyeztetésre nagyon kicsi esélyünk van. Pedig néhány alapvetô 'szabályban' meg kellene tudnunk egyezni (mondjuk az ATTAC-hoz hasonlóan) anélkül, hogy akár kereszténynek, vagy buddhistának, vagy bármilyen 'istának deklarálnánk magunkat, vagy 'leistálnánk' egymást; hm?!
Számomra mértékadó találkozásainkat illetôen ugyanis (egymással, és Istennel, Avval, az Éggel; vagy, amint tetszik;-) csakis rombolónak találtam bármiféle receptezést, dogmát, címkét, de leginkább a bármiféle mások helyetti mindenttudást és törvénykezést, és...
A legjobbakat kedves mindannyiótoknak
Szeretettel
Örvin
* Egy utólagos jegyzet: A hippik által elfoglalt hajdanában használaton kívül álló laktanyaterületet a mostani 'jobboldali' (és vadliberális; legalábbis pénztekerészeti ügyekben!;-) kormány úgymond 'meg akarja tisztítani' végre az 'anarchiától, stb. No meg a fûtôl. No ez is megérne egy mesét, de amúgyis magyon kilóg a kénköves kamatláb az erkölcsi nekibuzdulás leple alól! Mán készülnek a tervek a központi helyen, zöldövezetnek maradt 'szabadállam' területének KIÁRUSÍTÁSÁRA. Noha törvény szerint, ha nem Christánia, akkor történelmi érték, védett övezet, de ez aligha állítja meg a 'Diép' által támogatott-lökögetett kormányzatot; ha... Ha... Azért, a közvéleménykutatások szerint (is)  lesz még ehhez  a dolgohoz szava úgy közel egy millió emberenk, aki nagyon nem kívánja (és ez Dániában tetteket is jelent ám!) a szabadfalu megszûntét. (A túrista ipar haszonélvezôirôl nem is beszélve, akik szerint a hely a város, sôt Dánia második legnagyobb túrista mágnese!;-)


Subject: Re: Beszamolo [Koppenhágai Nemzetközi Nap]!;-)
Date: Thu, 19 Jun 2003 09:34:06 +0200
From: "Czakó Gábor" <czakogcs@axelero.hu>
To: <hamv.laz@get2net.dk>
Kedves Ervin,
kösz az alapos és boséges beszámolót, és örülök a sikereteknek, meg annak, hogy egyáltalán mûködtök. Muködni, talán a legtöbb, amit az ember tehet, hát még a kisközösség!
A másik üggyel kapcsolatban annyit, hogy Jézus mondja: én vagyok az Úta, az Élet, és az Igazság, a Lao ce mondja, hogy Tao. Vagyis a megoldás maga az út, hogy primtíven egyszerusítsek. Meggyesi Tamás mondja hogy a bun az út kikerülése, megrövidítése - megeroszakolni a lányt, udvarlás és szerelem helyett.
Szerintem a narkó is útrövidítés-
Szeretettel:
cs.


Subject: Re: Beszamolo-o-o
Date: Fri, 20 Jun 2003 14:03:40 +0200
From: "Ervin J. Lazar" <hamv.laz@get2net.dk>
Organization: Bela Hamvas Klub
To: Czakó Gábor <czakogcs@axelero.hu>
Köszi a bíztató szavakat! Hát bizony állandóan a 'feloszlás' szélén, de azért még ketyegünk valamennyire...
A másik ügyrôl csak annyit, hogy amíg nem tudod elválasztani az emberiség által rengeteg írott forrás szerint is mindíg a lehetô legváltozatosabban használt* cannabis-t attól, amit a népnyelv 'kábítószernek' nevez, addig tényleg csak elvben beszélhetünk a dologról. (Nem emlékszem dohányoztál-é valaha, de ha mán nincs tapasztalatod a dologról azt ajánlanám, hogy békepipába való, szellemben kicsit erôsebb, 'átvilágító'... dohányként fogd fel;-)
Amúgy minden más szert illetôen elvben teljesen egyetértünk. Aki így akar 'hazatalálni', MAGában meglátni 'azt', a paraktizálásról már nem is beszélve, az el van tévedve. A legjobb esetben is csak becsapja magát. Ezt a bûn fogalmat, mint néptanító (garabonciás, no és betyár;-) ha nem is elvbôl, hanem inkább az instrukciók használhatósága felôl nézve nem találtam használhatónak. Elôször a gyerekekkel, majd nagyon sok felnôttel is azt tapasztaltam, hogy úgy mondjam sokkal jobb, és több segítséget nyújtanak más, segítô, helyzetbehozó megközelítések. (Mán bocsánat!;-)
De ami az igazi elvi kérdés itt, az a többi felnôtthöz való hozzáállásom. Mennyire, és fôként miképpen 'vagyok ôrizôje' felebarátomnak. Milyen alapon ítélek meg, el valakit, valamit? Minek nézem a többieket?! Mindkit kivétel nélkül alapvetôen és legmélyén csudálatos, mindenséges (ámde mondjuk tévelygô) lénynek, vagy minek tartok? Miképpen látom 'szabályozhatónak' a találkozásainkat, a legjobb esetben ugye megyezéses közös ügyekben. Mármint, hogy valójában ugye, így, vagy úgy mindenki ugyanzon dolgozik: önMAGa kifejtésén, és megnemesítésén. (Mégha ezt olyan sikerrel szabotálják, és takarják, és hamisítják is... fôként a cirkuszigazgatók;-)
És máris itt vagyunk napjaink egyik kínos kérdésénél: mire is jó a demokrácia? Annyi hazug szarházi hívatkozik rá ugye... Itt Dániában még az elôzô szocdem kormányzás idején egy országos újratárgyalást ígértek, egy alkotó újrateremtést, stb. Akkor kezdett motozni bennem is a kérdés. Most még erôsebben jött elô az egész, mert az új kormányzat többnyire csak visszaél a dologgal, mert veled is vitába keveredtünk errôl, meg egyébként is nagyon aktuális a különféle 'terrorista' beavatkozások miatt példul.
Nos tapasztalataim és tanulmányaim alapján a következôre jutottam: a legjobb formájában a demokrácia az ÖNKÉNTES ('szellemi') hierarchiába rendezôdés FOLYAMATA. Elsôre ugyan, fôként a pénztekerészet, és a hamis hatalom, és ketyerék, stb által elcsábítottak áldatlan nyüzsgése miatt úgy tûnik, hogy ippeg az ellenkezôje történik. (Bizonyos értelemben ez így is van ugye sajnos; lásd Guenon, Hamvas, stb;-) De nem hiszem, hogy fel kéne adnunk a jó oldalon való munkálkodást azért mert akadnak, akik visszaélnek a dologgal; legalábbis addig, amíg nem dolgoztunk ki jobbat. Hm?!
Mikor ide jöttünk, sok helyi magyar nagyon nem jó szemmel nézte a megmozdulásainkat, és ezért néha hajba is kaptunk. Máig emlékszem arra, hogy egyszer valamelyik azt vágta a képünkbe, hogy: "Ez itt egy szabad ország, mindenki olyan lusta, és félôs, és hülye lehet, amilyen csak bír." Fura módon azt nem mondta senki, magamnak kellett rájönnöm, hogy olyan jó, és dolgos, és okos is lehet, mert szinte minden lényeges segítséget megkap, ha mozdul (olyan módon, ami otthun a mai napig elkepzelhetetlen).
No persze, ha valaki 'gazdag' akar lenni, arra a piaci farkastörvények vonatkoznak itt is nagyrészt. De az alap a szerény gondoskodás, a csúcsfeladvány pedig a fenti: a szellemben erôsebbek megtalálása, viszonyulás, konzultációk, együttmûködés, alkotás, stb No mit szólsz ehhez a megközelítéshez?
Persze itt is terelgetnek bennünket, és nyírnak, (és egyre inkább) de még nem zsugorodott csak szavakra a tartalmas TÁRSadalmi munka, az egymásra találás, egymás segítése lehetôsége. Csak ezt tudom kívánni az otthuniaknak is. Mindez persze annak elismerését is jelenti, hogy a pillanatnyilag-barbi is csak ember, a kábszeres is csak ugyanazt kereste, amit mi, csak beleszédült valamibe, és így tovább. Sokszor fogcsikorgató, kinyóló bicska a zsebben, amikor a pocséklást, a szemétözönt, stb nézi az ember, de 'recept nélkül' nem látok jobb perspektívát... Hm?!
Bocs a szóözönért, de örülök, hogy szóba elegyedtünk a dolgoról, ugyanis kevés fontosabb kérdést látok manapság, amire egy jó, tartalmas, talán alaposan megújult választ kell-ene adni.
A legjobbakat kedves mindannyiótoknak
Szeretettel
Örvin
Ps.: A skandináv 'Képes tudomány' ez évi 7. száma szerint Jézus a betegeket cannabis-szal is gyógyította. Ezen állítást a Biblia szavaira alapozzák, miszerint Jézus 'szentelt olaja' a kenneh-bosum nevû cannabis exraktumot tartalmazta. A bôrön át felvéve kiváló bôrbetegségekre, de a szembetegségekre is nagyon jó hatással van. Báááááááaaaaaaaaaa.


Subject: Re: Beszamolo-o-o
Date: Sat, 21 Jun 2003 11:38:39 +0200
From: "Czakó Gábor" <czakogcs@axelero.hu>
To: <hamv.laz@get2net.dk>
Kedves Ervin,
hogy a végén kezdjem, a Skandináv Tudomány szerzoje nem tudós, még csak nem is olvasó, hanem drogdealer. Jézus semmiféle olajjal nem gyógyított, ilyesmit csak a Szentírást enm ismeroknek lehet eladni. Egyszer használt "eszközt": nyálával sarat csinált, s azzal kente meg egy vak szemét. Csodáit Istenként vitte végbe, a benne hívok hitének erejével: ez számos alkalommal olvasható a szövegben. Ebbol is következik, hogy demokráciát csak muvelt, önnön sorskérdéseivel - érdektol az üdvig - tisztában lévo emberek alkothatnak, ha akarnak.
Én nem hiszek benne.
A lét hiererchikus: a lények táplálékláncokat alkotnak, a Nagy Bumm eldördülésekor az elemek rögtön törvényekbe rendezodtek: fotonok lettek, elektronok, könnyebb, majd súlyosabb elemek, molekulák, lények, stb. Kérdéseket nem lehet szavazással eldönteni, csak tudással. A jó közösség dinamikus hiererchiában él: elismeri kinek-kinek a tudását: villanyszereléskor nem szavazunk, hogy melyik drótot melyikkel kössük össze, hanem a hozzáértore bízzuk magunkat. A nótát pedig a legjobb hangú kezdi, az ebédet nem a taplószájú fozi, a legózásban pedig Gingkó az úr. Mindenki aláveti magát - hol ennek, hol annak a társának: a tárgyi-anyagi, az erkölcsi, a szellemi tudás szerint.
Alapprobléma a Magánállamok ügye: a kor legnagyobb anyagi hatalmai kivonták magukat az emberiség ellenorzése alól, s szembefordultak bele, s a földi élettel magával. Nem turnek szavazást. Dinamikus hiererchiában élnek, azonban szellemi és erkölcsi dimenziót nem ismernek, csak anyagit: tozsdeit, pénzügyit, muszakit, stb.
A bun fogalmát a mefisztói alku valóban kiiktatni akarja, és ezt minden eszközzel sugallja is. De ha bárki tényleg magába száll, akkor tudja, hogy van bun: nem másét, a magáét fedezi föl.
A fuért nerm ítélek el senkit, de megmutattad a Krisztiánia roncstelepét. Ugyanakkor láttam és olvastam "komoly embereket" is, egyetlen egy nem akadt közöttük, aki benso útját ilyen-olyan szerekre támaszkodva járta volna végig.
Szeretettel:
cs.


Re: "...o-o-o, o-o-o, a Milarepa verziooo..."
Date: Sun, 22 Jun 2003 12:30:55 +0200
From: "Ervin J. Lazar" <hamv.laz@get2net.dk>
Organization: Bela Hamvas Klub
To: Czakó Gábor <czakogcs@axelero.hu>
Hát igen, ezek a lökött, nagyjábul-egészébül senki helyett semmit jobban tudni nem akaró skandinávok mindenbôl (!) viccet csinálnak,  (különben hogyan is bírnák ki egymást, a bankokat + mindent!?;-) és mindenben igyekeznek a Földön is hasznosítható tanulságokat találni.
Az viszont való IGAZ, hogy ôk is úgy gondolják, hogy "demokráciát csak muvelt, önnön sorskérdéseivel - érdektol az üdvig - tisztában lévo emberek alkothatnak, ha akarnak." Ezért azután, ha hittek ebben (esetleg kicsit kételkedve az elején, mint mondjuk Grundtvig lelkész-püspök, a dánság és a népfôiskola atyja), vagy nem (mint mondjuk Kierkegaard) nekiláttak a dolognak. Bizony! 1848 környékén "a komoly emberek" itt nem világforradalomról ábrándoztak, hanem a meg és felvilágosító 'élet iskolájáról', valamint igazi kereszténységrôl a klérus helyett, stb. Ennek a vagy 200 éves munkának az eredménye a mai Dánia. No persze nem tökéletes semmilyen szinten és formában, de mondjuk az otthuni viszonyokhoz képest ég és föld.
Majd, ha Magyarországon alapvetô emberi, és jogi biztonságban érezheti magát igen kevés (az adminisztrációval erôszakkal konfontrálódó) kivétellel mindenki, akkoris, ha nem gazsulál, és szolgál, és tapsol az éppen aktuális hobnak ('elit') akkor vitatkozhatunk azon, hogy létezhet-é jobb berendezkedés. Hát persze... 'Csak" méginkább mûvelt, és önnön sorskérdéseikkel tisztában lévô felnôttekké kell nevelni, és önnevelôvé segíteni a csudálatos kisgyerekeinket. Majd ha ezért már mindent elkövetett otthun is, legalább, aki ezért felelôs, (a mostani semmi, illetve a semminél is roszabb piacra való idomítás, vagy párt-mozgalmárképzés, stb. helyett) akkor próbálhatjuk kiértékelni, hogy mit is ér ez a 'kísérlet'; hm?!
A tápláléklánc hierarchiájáról pedig megvan a véleményem, és a dizájner-ek-rôl is. Ha egyszer módomban lesz 'odaát', akkor majd kérdôre is vonom az illetôt, ûköt. Szerencsére (vagy nem?)  "az ember nem a kozmosz szülötte" (Rántott leves;-) ezért sajnos (vagy nem?) szellemi kérdésekben nem igazodhatunk az eredetileg sem nagyon megyôzô, de ráadásul minden jel szerint tovább rontott (pld. bukott angyalok) babrált matéria által kínált 'rendszerekhez'. Vigyázat, nem mondám, hogy nem kell odafigyelnünk, sôt gondoznunk testi valónkat, és környezetünket, vagy nem örülhetünk neki olykor, hanem azt, hogy minden "komoly ember" szerint, ami igazán fontos az mindazon 'túl, fölül, de talán leginkább belül' vagyon, amit mi általában a világnak nevezünk. Nos itt számít az, hogy helyesen viszonyulni tudjunk az úton járó, a szellemben erôsebb TÁRSunk inspirációja iránt.
Az amirôl te írsz 'természetes' - kéne legyen - kicsit is okos emberek között. Villanyszerelés, egészséges táplálék, lakás... és itt azután tényleg számít, hogy a berendezkedésünket a TÁRSadalmunkat mi, 'hazafelé' igyekvôk, a szellemi emberek, avagy mondjuk a pénztekerészek dominálják.
Ebben ugye mélyen egyet is értünk. De bevallom, hogy az alapállásod, iletve, hát az erre utaló jelek alapján úgy tûnik, hogyha sikerülne netán végleg mondjuk a Kajmán szigetekre számûzni az ezért a mostani orosz rulett tôzsde, kamatrabszolga világért felelôsöket, te akkor sem 'hinnél' abban, hogy az alapvetôen ugye mégiscsak 'mikrotheoszokból' álló emberiségnek 'személyesen, és egyenként' kell-ene megalkotnia saját és egymás sorsát, felelôsen, és gyakorlatilag talán leginkább a gyerekek lehetô leggazdagabb kibontakozására, szellemi orientáltságára koncentrálva. Ezt a 'munkát', a feltételek biztosítását, alapszabályok stb. pedig nevezhetjük demokráciának is. Hm?! De néha még az is megfordul a fejemben, hogy 'szent király' híján leginkább talán egy 'keresztyén Irán' lebeg leki szemeid elôtt... (No persze ebben a saját fejem is ludas lehet, de bevallom nem nagyon ígéretes a gondolat!;-)
Ami a bûnt illeti, az is való igaz, hogy ha valaki tényleg magába száll, és nem úgy találja (naaagyon kevés kivétellel!), hogy mélyen az igaz-i lehetôségei alatt él, gondolkodik és cselekszik, valamint, lépten nyomon, ahelyett, hogy segíteni próbálná rongálja a társai élet-lét-lehetôségeit is - hát azt nevezhetjük bûnösnek, de akár bûnösen tudatlannak is. Hamvas egyszerûen normális embernek hívja azt, aki mán ezt kinôtte így, vagy úgy. A lehetôség szerinte mindíg, mindenhol, mindenkinek aktuális (mint a mindenség, az Ég, vagy, amint teszik;-), sôt azt is írja, hogy ezt mindeki 'tudja' is valahogy. Hm?!
Jézus istenségérôl: 3. Jézus Istent és önmagát azonosította. "Aki engem lát látja az Atyát." "Én az Atyában vagyok, az Atya énbennem. "Mindaz, ami az Atyáé az enyém." "Mindnyájan egyek legyenek, ahogy te énbennem vagy és én tebenned vagyok." "Nem magamtól cselekszem, hanem az Atyától, aki bennem cselekszik."
Amikor Jézus önmagát Istennel azonosította, az azonosságot nem saját maga számára foglalta le. Soha Jézus önmagát a többi ember közül ki nem emelte, soha senkihez felülrôl nem beszélt. Ezért hívta magát az ember fiának. Istennel az embernek minden fia azonos. Az Isten-ember egység mindenkire kiterjed. Lényeges dolgokban emberek között különbséget tenni erkölcstelen. Jézus felszólította az embert, hogy az Isten-ember azonosságot magába vegye fel. Csak más megfogalmazásban mondja ugyanazt, amit a Védanta: aham brahma aszmi - én Isten vagyok. Az Atya és én egyek vagyunk - ani vha-av echad. Ugyanaz, amit az arab hagyomány mond: ana hoa - én az vagyok. [H.B. Scientia Sacra III.]
Ezt nevezem alapállásnak! Van min 'dolgozni'. Nem látszik a vége? Na és, a mindenségbe minden belefér. Csak nekünk lehet sürgôs bármi... Nekem példul az, hogy a villámgyorsan felnövekvô gyerekeink legalább tudjanak errôl a mindenséges csodáról. Még az sem zavar, ha valaki mindezt 'csak egy lehetséges megközlítésnek' nevezi. Aki 'többet tud' rögtön szóljon. Mindent megvizsgálok. De alább nem adom, felelôsségemet illetôen semmilyen intézménynek, klérusnak, romlott cirkuszigazgatók maffiájának, stb. fel nem ülök, lehetôleg nem korrumpálódok a társadalmilag szükséges minmumon túl, és 'tanítok', vagyis igyekszem másokat olyan helyzetbe segíteni, ahun maguk is megélhetik a csodát, ahogy és ahol...
Az Emberiség Egyetemes Egyháza [H.B. Mágia szutra] pedig minden vadulás és szemétség, és hatalmaskodás, és klérus-ok, stb. ellenére tényleg épül, és se keresztény, se buddhista, se muszlim, se semmi ilyesmi (bár legjobbjai nyakig benne vagynak persze az építésben;-) - hála az Égnek! (Vagy, amint tetszik!)
A legjobb vasárnapot kedves mindannyiótoknak
Szeretettel
Örv'
Ps.: Mán csak nem állom meg, hogy ideírjam (csak nehogy megint fölhúzzon, föntebb sokkal fontosabb dolgok vagynak!;-) a mostani emberiség históriájából a 'kezdetektôl' napjainkig nagyon hosszú sor "komoly embert" tudnék felsorolni (némi munkával, amit ugyan egyhamar nem áldozok a dolgra, még valaki félreérti;-) , aki használt valamilyen 'szert', így-úgy, amúgy, és persze nem ettôl lett "komoly ember", de nem ártott meg neki - de nem akarlak sokkolni. Bááááaaaa.


Subject: Re: "...o-o-o, o-o-o, a Milarepa verziooo..."
Date: Sun, 22 Jun 2003 16:25:30 +0200
From: "Czakó Gábor" <czakogcs@axelero.hu>
To: <hamv.laz@get2net.dk>
Kedves Ervin,
én inkább a "földön is haszontalanítható" kifejezést használnám. Istenségünkkel kapcsolatban azt hiszem, hogy elérése, a hozzá vezeto benso út megjárása nélkül reá gondolni gog, ami a legsúlyosabb bun.
Szeretettel:
cs.


Czakó az Andersen szobornál. Sajnos a gép kicsit cserbenhagyott az este, ottan, de azért a lényeg szerintem látható.
(A szoborral, és témánkkal kapcsolatban még  a honlapon>)

Subject: Re: "...o-o-o, o-o-o, a Milarepa verziooo..."
Date: Mon, 23 Jun 2003 11:14:37 +0200
From: "Ervin J. Lazar" <hamv.laz@get2net.dk>
Organization: Bela Hamvas Klub
To: Czakó Gábor <czakogcs@axelero.hu>
Nahát, ezek szerint ez az egész skandináv erôlködés az üdvösség felé vándorlás közben (által, révén, keresztül?;-) egy mindenki számára ippeg még elviselhetô 'földi királyság' építésére csupa "haszontalaníthatóság"? Azt hiszem néhányan zokon vennék ezt az értékelést (mégha van is benne jócskán fölösleges, és...), ha megtudnák! Abban viszont biztos vagyok, hogy a magyar népesség 99%-a is azonnal ezt választaná*, ha tehetné, az otthuni teljesen kilátástalan kínlódás, tereltetés, stb. helyett; hm?! Persze a sok sötét pogány idióta nem tudja mi a jó, még szerencse, hogy bôven van, aki megmondja neki-k;-)
A második mondatod fogósabb. Még jó, hogy sem Hamvas, sem szerénységem soha nem állította, hogy 'az istenséghez vezetô belsô út megjárása' nélkül bárki, bármi értékelhetôre is juthat, különben most egészen kiátkozottnak is érezhetném magunkat;-)
Mi itt - remélhetôleg - csak azon vitatkozunk, hogy miképpen is segíthetnénk egymást, a gyerekeket, a többieket a legjobban, amennyire csak tôlünk telik. Merô szeretetbôl, és semmi képpen nem tudva jobban senki helyett ugye, mi is lenne az ô útja; és végképp nem tudván helyette mozdulni egy jottányit sem, se kívül, se belül. Ami azt illeti viszont, mint tudjuk a 'belsô' út megjárásának lehetôleg teljes összhangban kell-ene lennie a 'külsô' úttal, különben valami mindíg sántítani fog. Ezért sem elfogadható a 'szabadságtalan verseny'-re (egymás gyötrésére + futóhomokra) épített társadalmiatlan berendezkedésünk példul. Hm?!
No de úgy érzem, mintha egy kicsit belefáradtál volna a párbeszédünkbe. Talán jót tenne mindkettônknek, és a dolognak is, ha átmenetileg pihentetnénk, érlelnénk... amit tudunk;-)
[* Utólagos jegyzet: Csak úgy gondoltam, mint korábban, fentebb: "Majd, ha Magyarországon alapvetô emberi, és jogi biztonságban érezheti magát igen kevés (az adminisztrációval erôszakkal konfontrálódó) kivétellel mindenki, akkoris, ha nem gazsulál, és szolgál, és tapsol az éppen aktuális hobnak ('elit') akkor vitatkozhatunk azon, hogy létezhet-é jobb berendezkedés. Hát persze... 'Csak" méginkább mûvelt, és önnön sorskérdéseikkel tisztában lévô felnôttekké kell nevelni, és önnevelôvé segíteni a csudálatos kisgyerekeinket.Stb." Örv.]
Mit szólsz?
A legjobbakat
Szeretettel
Örv'

Az elsô érdemi válasz, örvendetesen Czakótul érkezett!;-)
Subject: Re: Segitseg! Hun van eltemetve a Santa Kutya?!;-)
Date: Fri, 27 Jun 2003 09:48:22 +0200
From: "Czakó Gábor" <czakogcs@axelero.hu>
To: <hamv.laz@get2net.dk>
Kedves Ervin,
küldök egy fogalmazást, talán válasz. Amúgy a demokráciának nem vagyok
ellensége, csak nem hiszek benne.
Biztos, hogy sokkal jobban is lehet csinálni, mint nálunk.
Szeretettel:
cs.


Czakó Gábor
Indián vita

Az indián történet szerint a törzs vezetõi összejönnek olyankor, amikor fölhalmozódnak a gondok és a bajok. Elejtenek egy bölényt, megeszik, aztán üldögélnek a tûz körül, pipázgatnak szótlanul, majd lóra szállnak, s haza poroszkálnak.
Az idegen megkérdezi: hol maradt a tanácskozás, a vita, a döntés? A házigazda indián így válaszol: de hiszen mindenki tudja, hogy mi a feladata!
Hamvas szerint a világválság lényege az, hogy „a valóság felõli tudatlanság általánossá válik,” és sokan „nem csak teszik a rosszat, de hisznek is benne.”
Az indiánok azért nem vitatkoznak, mert a valóságban ülnek. A valóság az valóság. Nem „véleményes”, ahogy mostanában mondogatják némelyek. Ha vitathatóvá válik, ha az egyik ember ezt hiszi valóságnak, a másik azt, akkor megszûnik a közös hallgatás lehetõsége, mert nincs közös alapállás, és kitör a vita. A felek - milyen pontos a szó, felek, a széttört Egység részei - bizonyítékokat és tekintélyeket gyûjtenek, érvelnek, keresztkérdéseket tesznek föl, csõbe húznak, döfnek, meg bunkóznak. Érthetõ. A vita feszültséget támaszt köztük, ellentétet szít, haragot, sõt gyûlöletet abban, aki vesztesnek érzi magát, és ami még rosszabb: gõgöt a gyõztesben. A sikerért túl nagy ár a dölyf: fölfújja az embert.
Az eredmény sosem az igazság, hanem a siker, a gyõzelem, a másik leverése, tehát egy újabb nézeteltérés, amibõl további létrontás következik; a vesztes nem nyugszik bele a megaláztatásba és bosszút áll a legelsõ adandó alkalommal.

*
A vita azért nem vezethet el soha az igazsághoz, mert az Igazság a Valóság része, megtapasztalásához nem a vita külsõ útján juthatunk, hanem úgy, hogy alászállunk önmagunkban, s ott, lényünk mélyén megélhetjük az egyetlen Valóságot, Istent. Õ örökkön és teljes egészében esedékes bennünk, mert velünk van „minden nap a világ végezetéig” ahogy Máté Evangéliumának utolsó mondatában olvashatjuk. Az Õ teljességébõl senki sem haraphat ki magának holmi zsíros falatot.
Vagy mégis?
A vita-civilizáció alapja az istentelenség, hogy leléptünk a Valóság talajáról. Lényegében kétféle istentelen van. Az egyik az õszinte tagadó, ebbõl még a világ különbözõ, civilizáltnak mondott országaiban is kevés akad: pár százalék. A fölmérések azt mutatják, hogy a gazdaságtársadalmak népe túlnyomórészt vallásosnak tartja magát, de a „maga módján”. Vagyis egy olyan istent tisztel (?), akit õ talált ki, szedett-gyúrt össze olvasmányaiból, vágyaiból, lustaságából és pökhendiségébõl. Ez a házi isten és a vele kapcsolatos vallás nem bensõ, hanem külsõ, éppen ezért állandóan alakul, mondhatjuk, korszerûsödik a pillanatnyi érdekekhez igazodva. Sok milliárd „valóság” néz tehát farkasszemet egymással, és folyamatosan csattognak a pengék.
*
Szókratész úgy vitatkozott, hogy nem vitatkozott. Nem húzott elõ tógájából külsõ bizonyítékokat, nem külsõ ismereteket próbált a fejébe tölteni, hanem kérdezgette másikat, ezzel azt kereste, amit az illetõ tud, s amiben egyetért õvele. Amikor bebizonyítja Glaukónnak a lélek halhatatlanságát az Államban, akkor így kezdi: „Ugyebár van, amit jónak és van, amit rossznak nevezel?” Glaukón feleli: Van. Szókratész: Vajon úgy gondolkodsz el róluk, ahogy én, vagyis ami rossz, az mindent tönkretesz, elront, jó pedig az, ami mindent megõriz, mindenen segít? Glaukón: Igen. Szókratész: van-e, amit az egyes dologra nézve mondasz jónak vagy rossznak. Például a testre a betegség, a fára a korhadás, a vasra és a bronzra a rozsda. Szóval, majdnem minden dolognak megvan-e a hozzá rendelt ártalma és betegsége, ami az egészet szétbomlasztja és elpusztítja?” Glaukón sorra ismétli, hogy igen, egyetért. Szókratész ekkor megkérdi: „Nincs-e a léleknek olyan baja, ami rosszá teheti?” Glaukón sietve sorolja: „Igazságtalanság, zabolátlanság, gyávaság, tudatlanság.” Szókratész ekkor megkérdi, hogy a benne lakó igazságtalanság, vagy más baj képes-e elpusztítani a lelket? Glaukón nemmel válaszol, mire még néhány megerõsítõ, ismétlõ megállapodás után eljut a fölismeréshez, hogyha a lélek sem külsõ, sem bensõ bajok miatt nem tud elpusztulni, akkor halhatatlan.
Szókratész tehát beszélgetés közben vezeti az illetõt saját lényének mélyére, ahol lépésrõl-lépésre föltárul benne a Valóság, amit addig bensõ vakságában nem látott. Arra jön rá, ami benne volt, amit eddig is tudhatott volna, ah éberebb. A beszélgetés végén sosem Szókratészé lett az igazság, és nem is a másiké. Egyikük sem kaparintotta meg, hiszen a Valóság közös és oszthatatlan, valamennyiünkben teljes egészében esedékes.
*
Jézus sem vitázott ellenfeleivel, akik számtalanszor próbálták csapdába csalni. Õ mindannyiszor vagy visszakérdezett, vagy példabeszédet mondott nekik, vagy egy olyan mondatocskát, ami lényük mélyére sodorta õket: szabad-e szombaton jót cselekedni? Ez a módszer nem a logikára hat, nem jövõ-menõ információ, hanem a lélek egész mélyét fölkeveri s örök élmény. Azok a csirkefogók, a házasságtörõ asszonyt az õ ítélete alapján akarták megkövetkeztetni, nyilván sosem felejtették el szavait: „Az vesse rá az elsõ követ, aki bûntelen közületek.” Vagyis Szókratész vitatársaihoz hasonlóan önmagukban fedezték föl a kérdés megoldását. Ezután bizonyára százszor is meggondolták, amikor erkölcsi felfuvalkodottságból hibáztatni készültek valakit.
A végeredmény a teljes tudás fölébresztése, a megértés, átélés, ki-ki elindulhat, tenni a dolgát: megvalósítani, amit megélt. A teljes tudás valamennyiünk tulajdona, rendszerint azonban szunnyad. Mester az, akiben ez a tudás már éber, õ az, aki fölébreszti a tanítványban. Fontos hangsúlyozni, hogy a mester fejében nincsen nagyobb könyvtár és számítógép, mint a többiekében. A különbség az éberség fokában rejlik. A teljes tudás a Valóság, az Egy és oszthatatlan Valóság megnyilvánulása. Ez az oka annak, hogy - miként Hamvas fölfedezte - Jézus úgy beszélt a másik emberrel, mint egy másik istennel.
*
Valamikor szerettem vitatkozni, mondhatni életelemem volt pengének lenni, elkapni, kimutatni, leleplezni. Szinte vadásztam az ellenfelekre. Azután egyszer egy televíziós vitán azon kaptam magam, hogy kinézek a szerkesztõre: tetszik-e neki, amint lenyomom az ellenfelet. Elröstelltem magam. Ugyanolyan létrontó vagyok, mint azok a bizonyos mások, akik puffogtatják a töltényeiket, s véletlenül sem figyelnek se a másikra, se az Igazságra. Ha véletlenül föllebben a fátyol az Igazságról, nem követi fölismerés, megrendülés, legkevésbé a személyes következtetések levonása… Talán a rosszban hisznek, cinikusan cukkolják a közvéleményt, tudják mi a helyes, mégis a gonoszat teszik
Az ilyen miféle vitában gyõzhetõ meg?
Egyedül kell ülni a tûz mellett, rájönni, hogy mi a teendõ, aztán hazaballagni, és elvégezni.


Subject: Re: Segitseg! Hun van eltemetve a Santa Kutya?!;-)
Date: Fri, 27 Jun 2003 14:02:16 +0200
From: "Ervin J. Lazar" <hamv.laz@get2net.dk>
Organization: Bela Hamvas Klub
To: Czakó Gábor <czakogcs@axelero.hu>
Kedves Csaba!
Ôszintén örülök neki, hogy mindjárt az elsôk között reagáltál 'segélykiáltásomra'. Fel is raktam a csontkovácsoló rovatba. Az általad írtak eleje, az indián történet pedig évek óta a látóköreink mottója, ebben a formában:
"Látókör mottó: Úgy vagyunk mi evvel a 'tanácskozással', mint az a bizonyos legendabéli indián törzs, amely meghívott egyszer egy fehér embert egy ilyen alkalomra. A leírás szerint nagyon 'látókörös' módon megkeringettek néhány kérdést a tûz körül. Volt, aki álmát mesélte el, volt, aki véleményét mondta, volt, aki csak hümmögött... Eszegettek, iszogattak, pipázgattak közben, azután szépen elköszöntek. A vendég megrôkönyödve kérdezte az utolsót, hogy de hát most mi lesz a problémákkal, mit határoztak, stb. Mire a vendéglátó kicsit csodálkozva azt válaszolta, hogy de hiszen mindannyian tudják, hogy mit kell csinálniuk."
Végre valamiben egyet tudunk érteni! Persze jobb, ha nem firtatjuk a békepipák tartalmát (vicc!-bül-se!;-) de bizony, hogy ebbe az irányba próbálunk mozogni és hatni. Nagyon nehéz (olvasható a legutóbbi látókör beszámolóbul is - mindjárt a te látogatásod leírása után a Faliújság rovatban.)
Mert bizony, ha tetszik, ha nem, a mai emberiség nagyrészt 7-8 milliárdnyi (ca?) egyénbül áll, akikbôl ca. 1-1-1 milliárdnyi a keresztény, a muszlim, és a hindu utat követi, úgy-ahogy tudja, fôként csak 'bévül', mert a 'külsô' mozgáslehetôségeket leginkább a pénz, vagy annak hiánya határozza meg ugye. No és a pénztekerészek, 'cirkuszigazgatók', stb. akik, no meg korrupt intézményeik persze a demokráciát is rohasztják, még ott is ahol ebbe nagyon nagy munkát fektettek be. Ebben igazad van. No de van vagy 5 millliárdnyi emberünk, akik naaagy részénél valamely emberi alapállás 'kidolgozása' is problematikus, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy miképpen is találkozik egymással a mindennapi életben mindez a sokféle módon tájékozódni próbáló, ebben, abban, amabban hívô, nagyrészben, és nagyon sok mindenben szinte tudatlan lény. (A te leírásodban: "olyan istent tisztel (?), akit õ talált ki, szedett-gyúrt össze olvasmányaiból, vágyaiból, lustaságából és pökhendiségébõl" - mán megint éreztem valami 'tömegesen lekezelô' reménytelen haragot - mán bocsánat!;-)
Bevallom, hogy magam részérôl hihetetlen veszteségnek tekinteném, ha az egész Földön 'uralkodóvá' válna valamely vallás, vagy berendezkedés. Ez utóbbi persze sokkal  jobban fenyeget a pénztekerészek révén, mint az, hogy valaha is sikerül-het-ne tényleg meggyôzni (?), elfogadtatni (?) valamely az üdvösséghez, megvilágosodáshoz (vagy, amint tetszik!;-) vezetô receptgyûjteményt, vagy, ami még ennél is veszélyesebb, valamely mindezt adminisztráló intézményt. Mondhatnám, hogy jómagam meg ennek ígéretes voltában nem hiszek, sôt, semmiféle módon nem is tartanám jónak, különösen annak fényében, amit evvel kapcsolatban átéltünk az írott tört-én-elmünk során.
Többet mondok, szerintem nem is lehetséges többé a dolog; mármint tartósan egyöntetûvé bûvölni, terrorizálni az emberiséget - hála az Égnek! Viszont, bármilyen rosszul is néz ki a helyzet a hatalmi viszonyok, pénz, a zsigeri 'média' szennyáradat és fanatizmusok felôl nézve, igenis 'történelmi' lehetôséget látok arra, hogy nekifoghassunk végre tényleg 'rendezni közös dolgainkat' "személyesen, egyenként és kivétel nélkül" (H.B.), amely elvégzendô 'felnôttképzési egyeztetések' számára egyelôre (?) nem látszik más társadalmi berendezkedés alkalmasabbnak, mint a legjobb értelemben vett demokrácia - folyamat-a...
De abban is igazad van persze, hogy olyan vitának, amely többségi szavazással 'dôl el' nagyon sokszor mindenki a vesztese, mert többségi diktatúrához vezet, ami mindkét 'felet' sújtja így, vagy úgy. Ennek errefelé tudatában is vannak, és a legkülönfélébb módon próbálták már kiegyensúlyozni a veszteségeket az idôk folyamán.
Ami sokkal fontosabb: legjobb formájában nem vitának tekintik-jük a demokratikus ügyintézést, hanem EGYEZTETÉSnek. Ebben benne foglaltatik az egymás javára tett kölcsönös engedménytôl bizonyos alapszabályokban való megegyezésig sok minden.
De az mán igaz, hogy, amint egyik leveledben írod: "Ebbol is következik, hogy demokráciát csak muvelt, önnön sorskérdéseivel - érdektol az üdvig - tisztában lévo emberek alkothatnak, ha akarnak." (Az indián tanácskozáson is csak ilyeneknek érdemes részt venni ugye!?;-)
Na most, ha felteszzük, mondjuk a világszerte szinte egyöntetûen csudálatosnak mutatkozó kisgyerekekbôl kiindulva, hogy elvileg mindeki hozható olyan helyzetbe, amibôl átláthatja, átélheti és egyeztetheti másokkal "önnön sorskérdéseit, és érdekeit", avagy, némileg súlyosabb fogalmazva, amint írod: "Ez az oka annak, hogy - miként Hamvas fölfedezte - Jézus úgy beszélt a másik emberrel, mint egy másik istennel." - akkor mi a teendô?!
Persze: 'iskola' vágom rá mindjárt. Fôként azért, mert volt szerencsém sok száz kis és nagy gyerekkel, felnôttel együtt mûködni, 'konzultálni', próbálkozni ez ügyben.
Ez szerintem nem hitkérdés, hanem tartozunk vele egy-másnak, de fôként a gyerekeinknek. Hm?!
Még egyszer köszönet a 'hozzászólásért'.
A legjobbakat kedves mindannyiótoknak, szeretettel
Örvin

Néhány hozzászólás az Index 'Hamvas topicjáról':
'Bondi': Demokrácia: oké, a levélváltásokat elolvastam, az adott esszét is, ám egyvalamit szeretnék megjegyezni, mert szúrja a szemem (hogy õszinte legyek). Próbálok konkrét lenni, mert sajnos nekem inkább az a tapasztalatom, hogy ha példát mondok, akkor az emberek készségesen félreértik (a Hamvas-rajongók - már megbocsássatok - úgymond iskolapéldái ennek). Ez van. Nem vagyok Szókratész. :)
Szóval a megjegyzés... Én a demokráciát úgy hülyeségnek tartom, ahogy van. Mirleau írja, hogy egyenlõség csak azok között létezhet, akik ténylegesen is egyenlõek - azaz elõször is és mindenekelõtt közös kaszt tagjai. (De még akkor is nagyon szûkre szabott korlátok között, mert némi hierarchiának még ott is meg kell nyilvánulnia.) Az elsõ gond így máris szembetûnik, már meg is jegyzett valaki valami hasonlót: a mai ember semmiféle kasztba nem sorolható, kaszttalan (avarna, tehát nem kaszton túli, felüli - ativarna -, hanem minden ilyesminek alatta van). Ez a való életben fejetlenségként nyilatkozik meg, értsd: még ha szavazással is döntünk mindenrõl, akkor is elõbb el kell dönteni, hogy egyáltalán mirõl szavazzunk, döntsünk, és ez természetszerûleg már némi kvalifikációt is igényel, azaz nem a mennyiségre épül... Par excellence demokráciáról és egyenlõségrõl beszélni emiatt értelmetlen, hiszen az meg sem nyilvánulhat. Legfeljebb úgy, mint anarchia. Anarchia, vagyis a tekintély el nem ismerése, és itt el is jutottam addig a pontig, amihez ez a bevezetõ szükségeltetett: azt véltem felfedezni, hogy a sokat emlegetett „mindentudás"/„mindentjobbantudás" ezt az el nem ismerést rejti. Nem az zavar, hogy a „mindentjobbantudók" nem tudnak mindent jobban, hanem az, hogy valamit el akarnak veled fogadtatni, és ez önmagában még teljesen független attól, hogy mi annak a lényege (jó/rossz, igaz/hamis stb.), amit el akarnak fogadtatni. Egyszóval azt az embertípust vélem felfedezni, amit Czakó is remekül összefoglal dióhéjban ebben az esszében:
A fölmérések azt mutatják, hogy a gazdaságtársadalmak népe túlnyomórészt vallásosnak tartja magát, de a „maga módján”. Vagyis egy olyan istent tisztel(?), akit õ talált ki, szedett-gyúrt össze olvasmányaiból, vágyaiból, lustaságából és pökhendiségébõl. Ez a házi isten és a vele kapcsolatos vallás nem bensõ, hanem külsõ, éppen ezért állandóan alakul, mondhatjuk, korszerûsödik a pillanatnyi érdekekhez igazodva.
Felhívnám a figyelmed a zárójeles kérdõjelre... (Mert ugye tisztelni csak valamilyen tekintélyt lehet, minden egyéb csak bálványimádás.)
Továbbá: az eftársak posztkommunista „demokráciája" itthon tényleg nem ugyanaz, mint nyugatabbra, de a fentiek alapján (remélem) világos, hogy nem errõl beszélek (hiszen ez ellen még a demokrácia védõi is kézzel-lábbal tiltakoznak). Van viszont egy olyan sejtésem, hogy amint kihal ez a kommunistamaradék garnitúra, szépen a helyükbe lépnek majd a nyugati liberalista maszlagtól átitatott, egyetemekrõl kikerült fiatalurak és hölgyek... de ezt már hadd ne részletezzem. Egyszóval még szarabb lesz a helyzet, mint most odakünn Nyugat-Európában, mert ott nincs ilyen posztkommunista „örökség". (Nagyon idézõjelben, mert nyilván kb. annyi örökségrõl lehet majd csak szó, mint amennyi egy itthagyott ruszki laktanyában van...)
Na, ez hosszú lett, de még valamit muszáj hozzátenni a konkrét hazai helyzettel kapcsolatban: a kenderpártiak jóindulatúan kifelejtik az „érvelésbõl", hogy egy tizenhárom éves taknyos kölyök semmiképpen sem dönthet felelõsen még a saját életérõl sem. A cigarettagyártók sem hiába célozzák meg a minél fiatalabbakat, hiszen 20-25 évesen legfeljebb csak egy csökkent értelmi képességû kezdene el dohányozni (már csupán azért is, mert nem lenne pénze rá). A kendert is akkor és csak akkor lehetne a szabadjára engedni, ha elõtte vérre menõen betarta(t)nák azt a bizonyos 18 éves korhatárt a cigi és a pija esetében. És így tovább. Én is csak a szintetikus drogokat ellenzem, a füvet csak addig, amíg azt is tizenegynéhány éves gyerekek szájába akarják adni, mint a cigit. Illene különbséget tenni felelõsségteljes felnõtt és gyerek között. De nem tesznek, sõt a felelõtlen felnõttek még ellene is tesznek, még azt is módszeresen lerombolják, ami megvan (lásd oktatási rendszer, és mellesleg azt sem a posztkommunista demokratáink, hanem a liberalista demokratáink teszik tönkre). Az egyedüli megoldást csakis a családban látnám. Vajon hány füvezõ, cigizõ, italozó fiatal él normális családban? (Értsd: apa, anya, testvérek.)
Bocs, ez hosszúra nyúlt, de egy hosszú levélváltást olvasva számtalan dolog felmerült benne


Tisztázni kell, hogy az ember(-királyság) szép arameus kifejezésekkel:
MENE (mekkora birodalomról is van szó?)
TEKEL (miért nem súlyosabb?)
ÚPARSZIN (mihez kezdenek vele a "parszik"?)
Szeretettel: nereusz


'Winemaster': Hamvas elég részletesen kifejtette hogy a demokráciahoz démoszra is szükség lenne, igy ma a világban ennek a feltételei nincsenek meg. A tömegemberek demokráciája a diktaturának egy rafináltabb formája. Hazudjunk magunknak demokráciát.


Kedves Bondi, Nereusz, Winemaster!
Naagyon köszönöm a köz nevében (is) a hozzászólásokat. (Csak Nereuszé igényel némi utánjárást - mûveletlenségem okán. Pedig emlékszem valamire H.-nál is...;-)
Reményeim szerint nem lesz különben parttalan vita. Mán az eddigi néhány hozzászólásból kirajzolódott az alapképlet: az otthuni 'élenjáró' értelmiség 'nemzeti' szárnya (vagy mi a csuda?!;-) is (!?) lehetetlennek tartja a demokráciát - legalábbis az otthuni körülmények között (Bondi ugye egyenesen hülyeségnek nevezte;-), miközben többen is leteszik a garast Cz. azon
megfogalmazása mellett, hogy: „demokráciát csak mûvelt, önnön sorskérdéseivel - érdektõl az üdvig - tisztában lévõ emberek alkothatnak..." Amivel természetesen jómagam is mélyen egyetértek. (W. szerint ugyan NINCS is demosz!;-) De ha azt is komolyan vesszük, hogy az ország ELKÖTELEZTE magát (pld az Eu-ba-n) a demokratikus berendezkedés mellett, amely berendezkedés ELVILEG lehetôvé tenné bármely emberibb berendezkedés békés keresztülvitelét, hát affektálásnak (ha nem roszabbnak!) tûnik az 'elit' demokráciával való visszaéléseire hivatkozva LEMONDANI a küzdelemrôl. Való igaz, a 'kormányzatok' ('megélhetési politikusok' korrupt és gyûlölködô bal-jobb bandái - tisztelet a kivételeknek!) az ô szempontukból érthetôen érdekeik, no és a 'megbízóik' (persze nem a választók!) érdekeiben 'lemûvelik', és (a lehetô legolcsóbban) korrumpálják a 'tömeget', és a legsilányabb, és értéktelenebb mozzanatra, a szavazgatásra silányítják a demokráciát. Ami itteni 'mûködô' formájában fôként folyamatos (no olykor persze döcögô) EGYEZTETÉS a személyek, és intézmények és követelmények, és lehetôségek között.
Számomra megdöbbentô látni, hogy olyan okos, és érték-érzékeny emberek is, mint Cz. nem hajlandó-k meglátni, mit is követel-ne a helyzet. Történelmi példa is van (pld. Dánia)? Akkor még kevésbé. Nekünk ne miondja meg senki. Majd mi megmondjuk mindenkinek. Nem tudom, hogy sírjak-é, vagy nevessek. Ugyanakkor bizony, hogy meg kéne mondani (no nem másoknak, és mások helyett!) például, hogy milyen demokráciát is akarunk csinálni (az ugyanis voltaképpen csak csinálva van!), milyen Európát kívánunk, és milyen viszonyt a Föld többi lakójával. Naaagyon hiányzik mundenhun-nan a kreatív, különleges, összefûzô magyari gondolat! Ami 'hivatalosan' kigyün otthonrul, bármely oldali erôlködés is, az sajnos túlnyomórészt SZÉGYEN, és gyalázat! Ne jôjön senki a tudományos, vagy mûvészeti életben eladott ritka különlegességekkel. Minden nép-ség TÁRSadalma csak annyit ér igazából, mennyire érzi magát alapvetô (minimális) gazdasági és jogi biztonságban lehetôleg minden tagja, mennyire fogta föl lehetôleg mindenki, miért és mik is az alapvetô jogai és kötelességei, no és milyen 'gazdag' helyzetbe tudja hozni teremtô erôvel így-úgy megáldott 'gyermekeit'. Ami esetleg 'csak' ingyenes szabad felnôttovábbképzést jelent, netán azt, hogy egy ideig békén hagyunk fôni másokat a maguk levében (minimális ellátottsággal természetesen) amíg neki nem tudnak fogni valami közügynek -is; stb. Az, hogy igaz-i szellemi embereit (gondolat és tett egysége, stb) mennyire becsüli, kéne becsülje egy társadalom, az mán tényleg a mesés jövôbe vész (ha egyáltalán merünk még reménykedni).
Nos, ez a helyzet. Tuladonképpen egyetértünk:  „demokráciát csak mûvelt, önnön sorskérdéseivel - érdektõl az üdvig - tisztában lévõ emberek alkothatnak..." Azt nem értem, hogy miért nem fogunk neki a dolognak. Hm?! 'Töménytelen' EU pénzt lehet-ne például demokráciaértésre-gyakorlásra (vagy, amint tetszik - nekik!;-) mozgósítani mostanában, de csak egy kezdeményezésrôl tudok, ami erre (is) menne ki, és nem 'piacraidomításra'. (Attól még lehet néhány!;-)
Egyre erôsebb a gyanúm, hogy leginkább az elit' mindenkihelyettmindentjobbantudói a legfôbb akadálya-i bármiféle szélesebbkörû igazi 'mûveltségi' áttörésnek. (Netán valami titkos terv; vagy mi a csuda haragja?!;-)
A gyerekekkel kapcsolatban persze teljesen egyetértünk! Minimum a18 éves korhatárt be kell-ene tartani a legszigorúbban, mind személyesen, mind intézményesen bármilyen 'szerrôl' is beszélünk. A család viszont, amint leírod, és amint lennie kéne - tartós egymás támasza felnôtt-gyerek, nô-férfi bizalom, sajnos egyre inkább a kivételek közé tartozik. Természetesen, ha erre nem gondolunk, az egész demokráciásdi vicc, és cirkusz, és... De, amennyire innen látszik, az egymás nélkül, sôt ellen élôs 'magányos' fogyasztó-i trend nem csak a piacra hülyítés eredménye, hanem tóbbek között a korábban elképzelhetetlen tájékozódási lehetôségek megnyílásáé is. Jómagam szeretném a személyépítés, és a leeendô egy-másra találás folyamatának kínos, és veszedelmes, de ígéretes fázisaként (is) felfogni a dolgot. Hm?!
Elnézést a sok szóért, de amint Bondi is írta: sok gondolat felmerült bennem a hozzászólások kapcsán - is.
A legjobbakat kedves mindannyiunknak
Szeretettel
Örvin
2003 június 30 Koppenhága



Bondi válasz erre /e-mail     2003-07-06 14:02:02
Üdv, Embörvin! :)
Asszem, én nem is vitáznék. Alapvetõen egyetértünk, hadd ne tovább.
Van egy olyan sejdítésem ugyanis, hogy a demokrácia azért is ennyire döcögõs, mert az eddigi „példakép", vagy legalábbis vezetõ demokratikus állam már nyíltan átcsapott antidemokratizálásba. Egyszerûen azért, mert anyagi fölényénél fogva fapofával megteheti. Demokráciáról papolva, „pacifikálás" és hasonló undorító jelzõkkel irthat ki minden neki nemtetszõt.
De hadd ne húzzam tovább, stílusos leszek, és inkább idézek Hamvas atyánktól (Szilveszter). Nincs új a nap alatt...
„Minden rendelet, értse meg, kivétel nélkül mindegyik ellenkezõjére fordul. Az õ békekampányuk a világtörténet legelvetemültebb háborús izgatása. Minden törvényük, minél gyilkosabb eszközökkel hirdeti és követeli a rendet, annál kényszerítõbb a dúlásra és az anarchiára és a züllésre és a fejetlenségre. Az ilyesmi nehezen meghatározható és szavakba foglalni lehetetlen. Ez benne a rémület.
Meg se tudom magyarázni. Ez a Tmil-féle fordulat. Ez a kenetteljes felhívás a békére, melynek valódi tartalma, hogy irtsd ki a világot. Ez az „egyesüljetek” követelése, amely azt jelenti, hogy gyûlöljetek, gyûlöljetek. Ehhez eddig minden emberiség naiv volt. Ez az, amit hazugságnak hívnak. Ez a megfoghatatlan. Ez az, amit szótárilag mindenki igazságnak értelmez, de a valóságban mindenki tudja, hogy ez a pokol kezdete. Ez a szavak értelmén belül való száznyolcvan fokos fordulat, hogy az a valami nem azt jelenti, hanem az ellenkezõjét. Ez a logikai infernalizmus. Ez a Tmil-féle fordulat. Ha a szavakat nézi, ez az Édenkert. Ó, a szavak, a szavak! Nem hiszek többé a szótárnak, amióta a jog azt jelenti, hogy aki többet hazudik, kiverheti a fogát annak, aki kevesebbet. Tmil fölfedezte az értelem ellenszerét és ellenmozgását, és ezt beoltotta a nyelvbe, és ha ma azt mondják, béke, mindenki kígyómérget nyel. Tmil fölfedezte az értelem ellenmozgását, a céltalan élettiprást, amely az emberiségnek százezer év óta épülõ civilizációját leköpdösi, kiröhögi és szétrombolja. Tmil a vallásos életgyûlölet õrjöngésébõl a világot földig le akarja rombolni, s ehhez a mûvelethez a módszert megtalálta.
Tmil apokaliptikus metafizikai indítékaival szemben az emberiség hatékony ellenszerrel nem rendelkezik, ezért a tmilizmus ma az egyetlen világhatalom. A Tmil-féle fordulat az az ellenszellemi aktus, hogy a pozitívnak látszó ösztönzésbe, mondjuk törvénybe és rendeletbe és ideológiai és mûvészeti alkotásba utánozhatatlan elvetemültséggel életpusztító hatóanyagot rejt, s aki azt gyanútlanul használja, belepusztul.
Tmil a földön levõ emberi élet értékeinek teljes leépítésére vállalkozott, és végül az életet is ki akarja irtani. Azt hiszem, ez egyelõre még nem sikerülhet.”


Embervin válasz erre /e-mail     2003-07-07 14:01:01
          De jó! Mármint, hogy "alapvetôen egyetértünk"!;-) Azért van egy kis bibi. Vagy inkább, van egy rossz hírem, meg egy jó. A 'hamvasi hír' a tmil féle csuszamról igaz, de... ha másért nem, a gyerekeink miatt mindent meg kell próbálnunk a helyrezökkentésre - nincs mese. Ezt nevezhetjük akár rossz hírnek is. Hm?!
          No de 'alapvetôen', személyesen, mint tudjuk (Hamvastul pld.) minden 'eszközünk' erre meg is vagyon, csak... Na most, ha tényleg kezdünk egyetérteni alapvetô dolgokban (egy-re többen netán;-) akkor ezt nevezhetjük akár demokráciának is. Ha ez nem jó hír, akkor mi?!
        Hajrá! Kitartás! Szabadság! + Minden!
          BAJtársi üdvözlettel
         Don Örvin de 'la Viharsarok


Subject: demokrácia
Date: Thu, 3 Jul 2003 13:54:25 +0200
From: Kászon Kovács <Kaszon@BOT.KU.DK>
To: "Ervin J. Lazar" <hamv.laz@get2net.dk>

Üdv Ervin!
No, ezt ötlöttem ki. Hm?
buggy
Kászon

Demokrácia - mert ha nem, hát akkor mi?
Nagy érdeklôdéssel olvastam Czakó Gábor és Lázár Ervin János dialógusát jelen fórumban.

Bevezetésképpen le kell szögeznem hogy nagy tisztelôje vagyok Cz.G. úrnak. Pár mûve melyet olvastam nagy élményt nyújtott, igencsak eredeti és mély írónak tartom. Volt szerencsém találkozni is vele egyszer tavalyelôtt Budapesten, egy barátom VII. kerületi lakásán. Már maga a tény is meghatott,
hogy eljött egy informális beszélgetésre egy fél tucat ismeretlen fiatalemberhez egy kis belvárosi belsô udvari szobácskába, s ottléte alatt is abszolut közvetlen és ternészetes volt velünk. [Ott voltam, tanusíthatom! Örv]  Nagyon sajnálom hogy a fentebb közölt Koppenhágai elôadásán nem lehettem jelen, mert bár Vérbeli Koppenhágai Magyarnak vallom magam az adott napon nem voltam Dániában.
Tehát mind íróként, mind emberként csak jó személyes benyomásaim vannak Cz.G. úrról. Viszont jelen honlapon megnyilvánulói véleményei között látok egy nagyon veszélyes tendenciát. Meg tudom érteni hogy Cz.G. nem "hisz" a demokráciában, mert egy társadalmi berendezkedés nyilvánvalóan nem a hit szférájába tartozik. Viszont ha "nem hiszek a demokráciában" kijelentése alatt azt érti hogy nem támogatja a demokrácia elveit mint jelenlegi egyetlen lehetséges társadalmi berendezkedést, akkor  (tisztelettel) fel kell hívjam rá a figyelmét hogy beláthatatlan következményekkel járó hibát követ el.
Churchill mondta (szószerint nem emlékszem de lényegében azt hogy) bizony csapnivaló egy tákolmány ez a demokrácia, de sajnos az eddig látott alternatívák közül még mindig ez a legjobb.

Cz. nem támogatja a demokráciát, de mit mutat fel helyette? Konkrétan semmit; közvetve egy a katolikus hitre és értékekre alapuló társadalmat ahol a spirituálisan magasan fejlett hívôké az utolsó szó.

Természetesen én is jobban örülnék egy olyan társadalomnak ahol mindenki automatikusan tudja a helyét, és pontosan azt csinálja ami a dolga - se többet se kevesebbet. De szép is lenne! Lehet hogy ez valamikor nagyon régen így volt. Az is lehet hogy egyszer valamikor a remélhetôleg nem ugyanolyan
távoli jövôben ez ismét így lesz. Viszont jelen pillanatban és a belátható jövôben egy szellemileg fejlett személlyek autoritására épülô társadalomról álmodozni abszolut robbanásveszéllyes. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk hogy a múlt évszázadban két nagyon véres és egy hideg (verejtékes) háborút játszott meg az emberiség; lábadozó betegként tapogatva a világban nem mehetünk rögtön hegyet mászni, mert otthagyhatjuk a fogunkat.
Ahogy ezt Lázár Ervin János alaposan kifejti jelen fórum több helyén, a demokrácia egyik legfontosabb eleme az, hogy minden problematikus témát meg lehet és meg kell beszélni, és ebben a folyamatban bizony mindenkinek egyenlô bele-szólási joga van. És igen, ez néha iszonyatosan unalmas tud lenni de alapvetô biztonsági okokból ezeket a játékszabályokat jelenleg kutya
kötelességünk betartani.
A demokráciába tehát semmilyen módon nem férnek bele ex catedra kijelentések, senkitôl! Még szellemileg nagyon nagy mértékben megbízható és beszámítható személyektôl sem mint pl Cz.G.; bármennyire is igaza legyen, és még akkor sem ha tegyük fel mindenki más totális zöldséget hablatyolna és ô éppen az ex catedra beavatkozásával tehetne rendet a zavarban. Miért nem?
Azért mert ha most egy bölcs és intelligens hang ezt megteheti "mások helyett", akkor egyszer csak kevésbé inteligens hangok is meg fogják tenni, és ez a közvetlen út vissza a totalitárius államformák felé (fasizmus-nácizmus, kommunizmus ) amelyeket a mult évszázadban láttunk tombolni, s melyeken mindeképpen túl illene már lépnünk.
Miközben Cz.  Sánta Kutya díjjal sújtja Konrád Györgyöt az individumot potenciálisan rongáló kender-szívás védô, sôt ajánló álláspontja miatt, a neves írók felelôsségét hangoztatva, ô maga kollektív szempontból tehát olyan poziciót vett fel mely végsô következményeiben a fasizmus valamely fajtájába taszítaná vissza a társadalmat. A Sánta Kutya díj Konrád elleni érvelését megismételve: mint a jelenlegi Magyarországi szellemi elit tagja - szerintem - Cz. egyszerûen nem engedheti meg magának ezt a luxust!



Subject: Re: már itthun
Date: Mon, 7 Jul 2003 19:00:11 +0200
From: Mezei Szilárd <bakter@sksyu.net>
To: hamv.laz@get2net.dk

Szervusz Ervin, na itt küldöm a javított hozzászólást - de azért még nézd
át, mielõtt felteszed. Sz.

Kedves barátom, hát elolvastam a levélváltást, meg most Kászon hozzászólását is. 'Sajnos' valóban azt kell mondani, hogy a demokrácia minden hibája ellenére jelen pillanatban 'elkerülhetetlen', és ma, a jelen helyzetben felelõtlenség lenne megkerülni, elvetni. Az, hogy hiszünk-e benne, más kérdés, s szerintem ebben a témában nem is különösebben érdekes, inkább az, hogy élni tudunk-e a demokráciával, kihasználni azokat a lehetõségeket, amiket nyújt - de amiket csak az olyan fejlett demokráciákban nyújt, mint pl. Dánia. Magyarország ilyen szempontból azt hiszem, nagyon elmaradott helyzetben van (s a jelenlegi agyrém vezetés kifejezetten visszahúzó erõ ebben a dologban is), s Szerbia-Montenegro méginkább. Azonban mindjárt hozzátenném azt is, hogy sokszor Czakó Gáborral is egyeznem kell, amennyiben nem csak gyakorlati szempontból vizsgáljuk a dolgot, hanem kicsit mélyebb vetületeit is érinteni szeretnénk. Gondolok itt arra, hogy a demokrácia szellemi szempontból végeredményben nulla, és csak egy - az eddig kitaláltak közül a legjobb - lehetõség arra, hogy 'rendezzük sorainkat', és semmiféleképpen nem megoldás, nem stabil és végleges társ-adalmi berendezkedési forma, szerintem. De felelôtlenség lenne dobálózni az egyébként valóban legtermészetesebb berendezkedési formával, a királysággal, vagyis mondjam inkább úgy, a hierarchikus felépítésû közösséggel, hiszen - s ez is a demokráciából adódik, egyébként!! - még egy szellemi közösséget is képtelenség ? talán még Dániában is ? társadalmi szerepét tekintve olyan szintre emelni, hogy érdemben is figyelembe vegyék. Ráadásul nem is igazán van már mire-kire hivatkozni. (Azért itt zárójelben, mintegy 'cáfolatként' megjegyezném, hogy szerintem zseniális húzás volt a bolgárok részérôl, mikor pár éve hazahívták a királyt, és a demokrácia játékszabályait betartva, a nép megválasztotta!!) Tehát a helyzet az, hogy nem a demokráciával, mint olyannal van a gond, hanem avval, hogy még a demokrácia sem mûködik, hiszen lényegében nincs demokrácia sehol, még Dániában sem, attól függetlenül, hogy ott sok dologban mûködik, de nem egészében is. Valóban nem lehet megengedni azt, hogy bárki ex catedra bárkinek bármit elôírjon, de szeretném hangsúlyozni, hogy 1. ezt az egyik 'oldalról' sem szabad megengedni, 2. nem csak az van, amit nyílvánosan, mondjuk Czakó Gábor 'elôír', vagy urambocsá Konrád György 'javasol' hanem az is van - s az mûködik elsôsorban, eredményesen - amirôl nem tudunk semmit, mert a háttérben mûködik, és ha valaki errôl beszél - azaz találgat - akkor azt általában összeesküvés-elméletnek szokás nevezni, s hogy valóban az-e, vagy sem, azt érdemben eldönteni nem lehet. És az, hogy feltehetôen (hahaha) nem csak az van, amit a kirakatban látunk, már eleve megkérdôjelezi, hogy valóban demokrácia-e az, amirôl szó van. Tulajdonképpen, a demokráciát szajkózva, itt kérem szépen, totalitarizmus folyik, amely, ugyancsak demokráciát kiáltva, egy bizonyos határig enged a 'személy'-nek, de amint az veszélyt jelent a kulisszák mögüliek érdekeire nézve, ott a dolog leáll. Na persze, ez csak a pesszimista verzió, s hinni kell, lehet abban is, hogy az állhatatos (kizárólag!!!) alulról való építkezés (felnôtt-képzés, iskola, 'személy'-képzés, azaz  egymást képzés!!) hosszútávon (mert rövidtávon gondolkodni értelmetlen, szerintem) hozhat eredményt, ha még lesz hol, s lesz kinek. S akkora az ellenszél, hogy már az is eredmény, ha az ember meg tud kapaszkodni, hogy el ne sodorja, nemhogy esetleg elôrébb tudjon lépni.
Visszatérve konkrétan a levelek témáira, hát én láttam egy részletet a televízióban arról az ominózus fû-tüntetésrôl, és éppen azt a jelenetet, amikor is Konrád próbált beszélni az egybegyûltekhez, de a füttykoncert miatt képtelen volt elmondani mondókáját, ezért a végén, teljes zavarában, láthatóan személyesen (=kicsinyesen) megsértôdve, azt mondta a tömegnek (nem emlékszem szó szerint, persze), hogy maguk buták... Hát kérem, az én szememben ez a legalapvetôbb bölcsességet is mellôzô kijelentés továbbra sem emelte Konrád, az elismert író tekintélyét. Persze, demokratikusan nézve ugye, a tömeg nem vette figyelembe a játékszabályokat, na de a forma sem az, hiszen nem lehet emelvényen állva párbeszédet folytatni, s ezért nem az a párszász fütyülô-kiáltozó ember a hibás, aki azért jelent meg ott (na, miért is??), hogy pro és kontra kifejezze a véleményét a fûrôl. Nekem egyébként teljesen nevetséges ez az egész fû-ügy, az a tüntetés egyértelmûen politikai volt, ki tudja kinek-minek az érdekeit volt hivatott (sikeresen-e vagy sikertelenül??) védeni, s hát engedtessék meg, hogy (urambocsá) rangon alulinak érezzem, hogy holmi bigbrotheres mûsorvezetôkkel meg filmrendezôkkel kelljen foglalkozni, akiknek valahogy nem akaródzik elhinnem, hogy jót akarnak, s nekik valamiféle citromdíjakat vagy miket osztogassunk, ezzel felvéve a kesztyût és végeredményben nevetségessé téve azt, amiben hiszünk. Mindenki tegye a dolgát a szíve és ne a zsebe, és ne az indulatai - de akár a hite! - szerint. Nem mondom, hogy könnyû, s azt sem, hogy az embernek néha nem nyílik ki a zsebében a bicska, de nem ez a mód, szerintem.
Aztán számomra ebben a demokrácia-témában mindig a fiatalok jutnak az eszembe, majd végül továbbgondolva eljutok a túlnépesedésig (hahaha), s akkor kezdhetem elôrôl a lamentálást ? sajnos a jelenlegi helyzetben úgy tûnik, hogy egyre kevésbé elég az úgymond példamutatás, mert lassacskán a minimális lehetôség is megszûnik arra, hogy egészséges - és ne szélsôséges elôjelû - környezetben, kicsi képzavarral élve, egészséges 'szövegkörnyezetben' lehessen párbeszédet akár csak kezdeni is, s meghányni-vetni a dolgokat, gondokat. Amennyiben nem vitatjuk el senkitôl sem a jogát, hogy maga (MAGa?!) válasszon maradéktalanul, akkor a többség jogán leszavazódik mindenféle olyan törekvés, ami esetleg, kezdetnek, mondjuk megkérdôjelez egy halom ma jelenlevô lélekromboló tendenciát, hiszen 'mintha senkinek semmi baja se lenne, minden jó úgy, ahogy van', persze csak rövidlátásról, rövidtávon való gondolkodásról van szó, egyfelôl, s másfelôl pedig ugye a pénzrôl. Na de 'ki vagy te, hogy...?? 'Mit tudom én...' [Bodhidarma], stb.
Végül, az a Hamvas-mondat jut az eszembe, nem szó szerint, hogy demokrácia az, amikor a becsapottak többen vannak.  Meg aztán még egy idézet, ami közvetettebben jön ide, Simone Weil-tôl: 'Az embernek meleg csend kell, s jeges tumultust adnak neki...' De kik??
Ölel
Sz.


Subject: Re: [Global] olvas 163
Date: Sun, 06 Jul 2003 12:37:03 +0200
From: "Ervin J. Lazar" <hamv.laz@get2net.dk>
Organization: Bela Hamvas Klub
To: GYORGY Lajos <gyorgy@koki.hu>, GLOBAL lista <global@zpok.hu>
Sajnos az internetre nem került föl Czakó cikke, de ajánlom figyelembe szeretettel a Koppenhágai
látogatása után kialakult levélváltást a Csontváry Szellemi Csontkovács Mûhelyünkben:
Ami viszont leginkább a demokráciárúl, és lehetôségeirôl szól. Persze, hogy az 'elit' ránk akarja
lôcsölni, ami az ô, és a megbízóik (no nem elsôsorban a választók!;-) érdekeit szolgálja, de csak
tervezetrôl van szó, és hogy csak Dániát említsem, itt nagyon komoly politikai erôt is képviselô
demokratikus mozgalmak vannak talpon; majd a fél ország!
Mindenkinek olyan demokráciája van, amilyet CSINÁL magának!;-)
A legjobbakat
Örvin

GYORGY Lajos wrote:

>     HETI VÁLASZ 2003 július 4. -- Igen gazdag szám -
>Kultúra - p. 47. D.T.: Humorral a hazugság ellen - Czakó Gábor a
> Sánta Kutya díjról - Aki nem hallott róla, vagy nem az igazat, az
> feltétlenül olvassa el.
>     Közügy - p. 64. Körösényi András: A csatlakozás ára - A sok elõnyt
> ígérõ EU-
> csatlakozásnak súlyos politikai ára van. Ezt legalább három területen
> meg kell fizetnünk: a nemzetállami szuverenitás feladása, a demokrácia
> súlyos korlátozása, s az átlátható keretek közül átlépés egy olyan
> világba, amelyet az állampolgárok számára való átláthatatlanság
> jellemez.
>     Az elsõhöz. az új törvények fele uniós szinten születik meg. A
> másodikhoz: Az EU-ban a leggyengébb láncszem az Európa Parlament, mert a
> döntézeket a Bizottság és a Tanács hozza. A Bizottság bürokratikus
> testület, nem érvényesíti a polgárok politikai akaratát.
>     A harmadikhoz: A Tanács az állami érdekek közti alku intézményes
> színtere. A Tanács zárt ajtók mögött hozott döntéseiben elmosódik az
> állam és kormányfõk, a kormányok felelõssége.
>     Az új alkotmánytervezet arról szól, hogy lehet-e az intézményen
> javítani. Érdemes a
> tervezetbe belenézni.
>     (Pi.: Kicsike megjegyzés. Átláthatóság, demokrácia nem létezik. Az
> csak legföljebb az „aranykorban", egy-egy kis, önszabályozó csoportban,
> pl. törzsben volt lehetséges. Ilyen ma már nincs. Felszámolták ezeket.
> Ehhez ajánlott irodalom Czakó Gábor szótárainak címszavai. A
> nemzetekfeletti vállalatok döntenek minden kérdésben.)



Subject: Re: [Global] olvas 163
Date: Sun, 06 Jul 2003 18:16:13 +0200
From: GYORGY Lajos <gyorgy@koki.hu>
To: hamv.laz@get2net.dk
CC: GLOBAL lista <global@zpok.hu>
...
    Mindenkinek olyan demokráciája van, amilyet CSINÁL magának!;-)
Meg amilyent a nemzetekfeletti világgyarmatosítók engednek és csinálnak! Made in USA.
Ölel
Pi


Subject: Re: [Global] olvas 163
Date: Mon, 07 Jul 2003 11:57:41 +0200
From: "Ervin J. Lazar" <hamv.laz@get2net.dk>
Organization: Bela Hamvas Klub
To: GYORGY Lajos <gyorgy@koki.hu>, GLOBAL lista <global@zpok.hu>

Hát, egy esetre világosan emlékszem, amikor valakit, aki a globál listán arról nyafogott, hogy a
világgyarmatosítók túl erôsek, és az ellenállás szinte komikus JÓL helyretettél avval, hogy pont
azért van ez így, mert alig akad, aki mozdulni mer.
Amirôl itt beszélünk annak valamivel könnyebbnek kéne lennie otthun, a demokratikus alapszabályok
kötelezô bevezetése után, ha nem 'öröklôdött' volna tovább a cucilista, mindeki helyett mindent
jobban tudó, minden szálat kézben tartó, mindent és mindenkit figyelô, zsaroló, egymást kölcsönösen
korumpáló stb. gyakorlat - mindkét oldalon! A 'nemezô radikálisok' destruktív ellenállása is
klasszikus. Amint a némán egyenként szenvedô passzív rezisztenseké is. A bibi csak az, hogy itt
másra volna ám szükség.
Háttérhatalom ide, vagy oda a gyerekeink nem várnak, és ha másért nem, hát miattuk mindent meg kell kísérelnünk a dolgok békés, de nagyon határozott helyrebillentésére. Még akkoris, ha ez
pillanatnyilag úgy néz ki, mint valami szélmalomharc. Hm?!
De meg hát azért látszik valami globális ébredezés is (A. Roy és a többiek), mégha mindent
megtesznek mind balrul, mind jobbrul, alulról, és 'felülrôl', hogy kompromittálják, szétzüllesszék,
stb ezeket az erôket.
Hajrá! Kitartás! Szabadság! + Minden!
BAJtársi üdvözlettel
Don Örvin de 'la Viharsarok



GYORGY Lajos wrote:

    Szia Ervin!
Szeretem Donkisottot, jobb  harcolni a szélmalmok ellen, mint mindenbe beletörõdni.
Szórni kell a homokot a gyarmatosítók gépezetének a kerekei közé. Akkor talán kicsit gyorsabban
összeomlik az egész.. Keserves lesz mindnyájunknak, de minél késõbb, annál súlyosabb.  Ezért kell
cselekedni..
A gyerekeink? Legalább annyit értsenek meg, hogy a lelkiismeretünk szerint cselekszünk.
A demokratikus alapszabályok semmit sem jelentenek, mi Amerikát követjük. Az EÁ-ban már ha valakit terrorista-gyanusnak nyilvánítanak, akkor törvényen kívülivé válik.  És készül a törvény, hogy a környezetvédõk és állatvédõk terrorista-gyanusak.
    Dánia sem lehet sokáig kivétel, majd rájuk fognak mászni. Vannak eszközeik.
    Szia.
    Pi



Örv.: Köszönet a baráti válaszért, ha nem is nagyon bíztató;-)

Való igaz, hogy Dániában is egyre erôsebben folyik az aknamunka, de olyannyira kilóg a kamatláb a pátosz alól, hogy a nemzet védelmében a 'nemzeti liberálisok', a konzervatívok, és a 'diép' (Dáb Néppárt) szinte minden humán területen veszett 'megtakarításokba' fogtak, és nagyban folyik a 'piratizáció', és kiárusítás, miközben egyre keményebben ôrzik a munkaerôpiac, pénz-piac, piac-piac, stb 'szentségét', hajtják, tekerik a népet a kamatrabszolgaságba, stb.
Csakhogy itt bizony vagy 100 éves küzdelem közepette folyt le a demokrácia alapszabályainak közmegEGYezéssé válása, és a legtöbb dán mind jogaival, mind kötelességeivel alapvetôen tisztában van, és így-úgy önként elfogadja a helyzetet, de FOLYAMATOSAN újra és újra egyeztet. Persze itten is vagynak naaagyon elégedetlen emberek és kisebb-nagyobb csoportok, de a többség okosan, és egyelôre JÒL meg van fizetve.... Nevezhetnénk persze korrumpálásnak is a dolgot (Hamvas felôl nézve bizony egy kicsit - néha nagyon - cunci az egész;-) de Ég és föld a különbség az otthuni helyzethez képes. Amint ezt itt a Csont' rovatunkban mán többször próbáltam megfogalmazni.
Mi a csuda haragjáért kell-ene nekünk a nagyrészt megbuggyant Ámerikában kicsalódni magunkból a valós demokráciára való igényünket? Már persze, ha egyáltalán bármi elképzelésünk volna - azt, hogy tudásunk mán ki sem merem mondani - evvel kapcsolatban! Miért nem tájékozódunk Európában, és IGEN, kérünk segítséget például Dániából?! Amivel persze az itteni, még igen jelentôs emberi-demokratikus erôket is megerôsítenénk mind önbizalmukban, mind (pld. EU) eszközeikben. Hm?!
Megmondom, hogy miért nem. Mármint, amint innen látszik. Azért mert minden olyan poszton, ahunnan ezt megtenni lehetne, kellene régi 'megbízható' elvtársurak-elvtársnôk, és/vagy (szintén 'megbízható) úrelvtársak-hölgyek viszik az ügyeket. Alulról kezdve, tessenek végignézni a 'civilszféra' kulcsfiguráit az ún. európaház mozgalomtól a népfôiskolai 'mozgalmon' keresztül az ATTAC-ig; és tovább... A naaagy politika fôszereplôi pedig szinte be vannak betonozva. Ôket lecserélni (a pénztekerészek 'istállóibul', a botrányos listás 'választási rendszerben') talán tényleg generációkat kíván, és...
De miért hagyjátok (na jó hagyjuk!;-) a civil ügyeket náluk, illetve a megbízóiknál? Csak nem azért, mert nem csak veszélyes (a demokratikus törvények szerint persze nem!), de rengeteg önkéntes, sokszor hálátlan TÁRSadalmi munkával is járna a dolog?! (Mán bocsánat, hiszen itt azért úgy-ahogy aktív emberekhez beszélek ugye!?;-)
Bevallom nekem kicsit könnyebbnek tûnik a mártírszerep, és kiabálás, mint az 'aprónépért' folytatott napi, következetes aprómunka példul. No ezt jól megaszondtam. Azért remélem látjátok, hogy magam is meg meg rendülök. Búúúuuuu.
A legjobb nayart kedves mindannyiunknak szeretettel
Örvin



Ez a hozzászólás útközben született, és ezért nem ékezetes (elnézést kérünk a küldô nevében is, de fontosnak tartottuk a közzétételt. Szerk.)

EDO: na, a mai lenyegre, elolvastam az eszmecsereket Bondi-ig. es a valaszom egy naaagy hmmm es osszeszorult mellkas, mert egy csomo olyan kerdes jott elo, ami engem is foglalkoztat. Egy kicsit mashonnan, mashova kerultem,mint te. (Romania- Finnorszag) Hasonlo helyzet de megse. Amikor
99-ben toltottem harom honapot egy kis nepfoiskolaban kicsi eldugott faluban, a finn nepnek egy kis mintajat vizsgalhattam. Egy het utan az a kerdes ejtett ketsegbe, hogy MINEK ez a jolet, ez a szocialisan agyonszervezett tarsadalom, amikor az emberek olyan depressziosak es hitetlenek (nem hisznek az eletben), hogy otthon a nagy nyomorusag kozepette alig akad ra pelda. Emlekszem, akkor ebben a temaban leveleztunk is Salekkal, a volt tanarommal, mert annyira idegesitett ez a kerdes es valaszt szerettem volna talalni es nem volt akivel megbeszelnem. Es meg minidg ott tartok a kerdeseimmel,ahol negy evvel ezelott, pedig most mar a finn demokraciat is lattam belulrol (nagyon is emberkozelbol, Helena, a haz asszonya a mostani miniszterelnoknek EU ugyekben tanacsadoja), a szocialis szolgaltatasokat is (Egy idosebb baratnom korbehordozott az oregotthonokban stb. helyeken, a varos szocialis szerv. kozponjaban, vagy hol, dolgozik) meg ket ev ottelessel sok mindenbe belecsoppentem mar. A magyar demokraciarol nem tudok szolni, a romanrol annyit, hogy a a jo oreg Caragiale szindarabjai, tarsadalomszatirai utan se valtozott semmit. Amig a roman nep ortodox marad, amig egyfajta erkolcson kivuli eletet elnek (erkolcson kivulit es nem erkolcstelent!), addig mind kulturalisan, mind politikailag egy teljesen kulon kis vilag maradnak, Azsia es Europa kozott. Erdely es Romania kozott, olyan nagy a kulonbseg, hogy egy erdelyinek, mig ki nem csavaraja az agyat, hogy ismet mukodesbe hozza azt es totagast allva normalisaknak lassa oket, nos, mig ezt el nem eri, addig megall az esze. Erdelyi lehet roman, magyar, szasz, mind ugyanigy jar.

Egyik meglatasom: a finn bebiztositott tarsadalomban elve teljesen elidegenednek az emberek egymastol. Csalad nincs, csak sok kis egyen, akiknek a mindenhato allam minden gondjat megoldja: anyagi gondok (szoc. tamogatas) lelki gondok (ingyen pszihologus) stb. csak eppen az emberkozeliseget, a szeretet nem biztosithatja. Igazi csaladnak a rengeteg alkoholista latszik, akik tenyleg osszetartanak. Az alkoholista ember iranti tisztelet elkepeszto. Segitik buszban,utcan, barokban oket, ha mar szinte komaba esnek. Mert arra gondolnak, hogy masnap ok juthatnak
hasonlo helyzetbe. A finneknek nem kell a fu, ok lassusagra kodolt emberek. Lassan de biztosan halnak bele az alkoholba. Amikor eloszor neztem szet az orszagban, folutazva az orszag kozepeig, levontam a kovetkeztetest, hogy az a kulonbseg a Ceausescu Romaniaja es Finnorszag kozott, hogy ott a szocializmus nem mukodott, itt meg mukodik. A masodik vilaghaboru utan a finnek azert dolgoztak nagyon kemenyen, mert ez a tarsadalmi egyenloseg, szocialista eszme volt celkent kituzve es ezt el
kellett erni. Marpedig ha a finneknek megmondjak, hogy mit kell csinalniuk, akkor sokat nem lelkiznek, merlegelnek, hanem azt meg is csinaljak. Eredmeny kezzelfoghato: anyagi jolet, vilag egyik legbiztonsagosabb orszaga; ezt peldaul nagyon rankferne megtanulni toluk, a szajjaratas, almodozas helyetti cselekvest valami erdekeben. Elertek amit akarnak, a gyerekeiket pelyhek kozt nevelik, nem kell kuzdeniuk a mindennapi betevo falatert (mint otthon), nincsenek kiteve az elet eleinek, ami faragja, csiszolja az emberben az emberit. A mai tarsadalmat felepito generacio gyereki puhanyokka valtak, a spontaneitas, valtozatossag hianyaban ertektelenne valik az elet, eltunyultak. Az elet ize a hetvegi jardan negykezlab maszo alkohol ize lett.  Otthon azert iszank, mert nincs penz, itt azert, mert van penz.

A vilagot megvaltani/valtoztatni nem tudom, de nem is a vilagtol kell kezdeni a valtozast, nem a tetotol az epitkezest, hanem az alaptol. Az alap en magam vagyok. Mivel harom lany voltunk, minidg mindegyikunknek megvolt a napi feladata, dolga, amit kutya  kotelessegunk volt elvegezni. Ahogy kezdtunk elkerulni iskolaba, ferjhez menni, kevesebben maradni, a rankeso dolog mennyisege, milyensege valtozott. Igy neha ez-az elvegezetlenul maradt. Ilyenkor anyank helyrerakott: ahhelyett, hogy azt varnatok, hogy a masik csinalja meg, vagy azt probalnatok kideriteni, hogy ki dolga, ki sora, egy kettore csinaljatok meg. ha nem veszekedtetek volna, eddig mar kesz is lenne. Ha csak egy reszet annak amit modomban all magamert es masokert megtenni, megteszek, az mar jo.ugyis csak azt
latjuk, ami eddig volt, amiben most vagyunk benne, atlatni nem tudjuk, legfeljebb valami villanasokat kapunk el. Szemely szerint azert szorongatott meg a levelvaltasotok, mert ilyeneket olvasva, hallva,
kenytelen vagyok szamvetest kesziteni, es ha kinyitom tenyerem, amivel az eddigi eletem markolom  fel, kifujom az ocsut es utan kinyitom a tenyerem, nagyon keves tiszta gabona marad. Tul keves. Az egyik a hevizi ev maradt. dehogy erdekelt engem az otthoni politika, az erdelyi magyarsag helyzete vagy a nato. Elvont fogalmak, amikkel a politikusok dobaloznak, hogy eltereljek a bajokrol,az azonnali cslekvesrol a figyelmet. Szilagyi N. Sandor peldaja jutott eszembe, valahogy igy: ahelyett, hogy azt mondanak, hogy 15 oreg ember meghalt xy negyedben, mert nem volt etele es a lakasban minusz 20 fok volt, azt mondjak, hogy intezkedeseket kell tennunk a lakossag eletszinvonalanak megjavitasaert.
Ki ismeri a lakossagot? senki, ugyhogy a lakossag nyugodtan ehenhalhat, megfagyhat. Az ideologiaknak, eszmeknek nem szoktam bedolni, semmifele eszmeert nem mennek ki az utcara tuntetni. De megprobalom cselekedni azt, amihez minden kozul a leginkabb ertek, es a gyerekek nyelve. A rendszerek jonnek,mennek, de, ha csak ki nem irjtuk magunkat, a gyerekek maradnak.
Nekem nincs gyerekem, de 11 eves korom ota allandoan gyerekeket nevelek, ugyhogy a csecsemoapolastol a kamaszkoruak nevelgeteeseig mindenfele tapasztalatokra szert tettem. legszebb a 13 evesek osztalyfonokoskodese volt, legkemenyebb dio a ket finn kamaszfiu. Sokszor elcsuggedtem es ugy ereztem, hogy falra hanyt borso az egesz ottletem, szelmalomharc, hisz a reggeltol estig dolgozo szulok nemnevelo nemjelenlete mellett en vagyok az egyetlen veluk foglalkozo felnott es ez nem eleg. Az elso fel evben ugy tunt, levego vagyok, vagy meg az sem. Aztan lassacskan kezdett
kicsirazni az elultett mag. Ez a ket ev jo lecke volt nekem. Anthony de Mello egyik peldaja jutott eszembe a csigarol, aki tavasz elejen kezdett a cseresznyefara maszni, s a gunyosan kineveto verebeknek, hogy hova indult mar most el, hiszen meg nincs cseresznye, azt valaszolta, mire odaerek, lesz. A tanito munkaja is ilyen, s ha ezzel nincs tisztaban, jobb ha elmegy programozo mernoknek.



Köszönet mindenkinek, aki megszólalt, és magam is kicsit továbbgondolom az ügyet. (Hamarost jövök egy hozzászólással!) A Szilárd és 'Pi' által pedzegetett 'háttérhatalom', és annak szerepe a berendezkedésünkben bizony tényleg megér egy 'misét' (egy ördögûzôset!?;-) De azt hiszem Edo még fontosabb kérdést tett föl: 'Mire is - lenne - jó a demokrácia?!' Milyen életet is kívánnánk mi egymással, ha... Ha... Ha... tényleg rajtunk állna?! Mert azt hiszem igazából csak innen nézve vázolható fel, hogy mire is használnánk a közmegEGYezéses demokratikus szabályokat; ha... Hm?! Örv'


Subject: néhány gondolat
Date: Thu, 10 Jul 2003 16:21:40 +0200 (CEST)
From: peter gemza <pgemza@yahoo.fr>
To: ervin "jános" "lázár" <hamv.laz@get2net.dk>

Tisztelt Ervin Úr
Néhány gondolat a csontkovács mûhelybe.
gemza péter

Tisztelt Uraim
Nagy érdeklôdéssel olvastam a csontkovácsmûhely beszélgetését.

A demokrácia az, ahol a magukat megvalósított, szellemileg magas szinten lévô politikusok, akik saját sorsukon túl egy nép és az emberiség sorsát is közmegegyezésre jutó párbeszédben képesek megoldani, még úgy is, hogy az elmúlt 50 évben majd kétszeresére nôtt a népesség. Elég nehéz ügy.
De mit tudunk helyette felmutatni? Azt hogy ápoljuk a tákolmányt amiben (még Dániában is ) a jövôkép a negatív irányba mutat? A kérdés hogy evolúció vagy revolúció ami kimozdítja a mutatót? Most  építünk vagy csak fékezünk, és elnyújtjuk a haláltusát?
Nekem az evolúció felel meg. Nem gondolom hogy a ma elvégzendô feladatainkat befolyásolhatja, hogy királyság vagy demokrácia vagy egy annak nevezett torzszülött az amiben munkálkodunk. Azt hiszem abban mindannyian egyetértünk, hogy csak kis csoportokban érdemes gondolkodni, és legelsôsorban saját magunkon kell a munkát elvégezni amit csak mi tudunk megtenni. Ebben nincs külsô segítség „nincs recept" (ahogy azt Ervin többször leírta). Nincs recept embernek sem és országnak sem és ha be kell járnia egy embernek a poklot, hogy eljusson a mennyekbe  senki nem tudja az utat elôre megmondani. 200 év nagy idô, és amit a dánok elértek nagy dolog. De se földrajzilag se történelmileg se népességileg se gazdaságilag nem Magyarország . Tehát egy külön „személy" akinek saját útja van.
Az oktatás és a gyógyítás ahogy azt Ervin nagyon pontosan leírta: lehetôség. Lehetôséget adni a MÁSiknak, hogy kiteljesedjen vagy meggyógyítsa magát.
Bûn-e ha az ember csak önmagának árt? Ha igen akkor annál már csak az követ el nagyobbat aki ezt büntetéssel próbálja viszonozni: „megmenteni" a bûnöst. Bár egyetértek Czakó úrral abban hogy a világban élô-lények egy hálót alkotnak, amelynek minden keresztezôdésén egy gyémánt van, és ha egyet ezek közül megmozdítunk, az összeset megérintjük.(Buddha)
Úgy látom hogy ez a növény nem az én kertemben van. Hogy ott hasznos-e? Lehet hogy nem. Megszólni vagy netalán kigyomlálni a szomszéd növényét nem túlságosan szimpatikus dolog mert nem tudhatom, hogy ô miért hagyta meg. Sajnos itt csak azt lehet tenni, hogy figyeljük nem terjed-e át hozzánk és olyan növényt ültetni ami túlnô a nem kívánt növényen.
Tenni a dolgomat, és nem akadályozni másokat a kiteljesedésben.
 A vadkender problémát nem értem. Mi a különbség a cigaretta a sör és a vadkender között.
A lehugyozott összehányt utca eddig senkit nem zavart?
Aki viszont engedélyezné, hogy lehet szívni de termeszteni nem, az  kinek a zsebére dolgozik?
Ez jutott most az eszembe.

Tisztelettel Gemza Péter

További Bondi-k, a fentebbi levélváltás folytatásaként az Index Hamvas topicjában, és más-ok;-)
Bondi e-mail     2003-07-13 16:48:50   (2661)

          (Viharsarok? Hehe, onnan való vagyok. :)
Szerintem az egyértelmû dolgokon való egyetértést elég egyetértésnek nevezni. A demokrácia csak akkor kezdõdne, ha szavaznunk is kéne róla. ;))



Embervin  2003-07-14 12:57:53   (2666)
No hát mán megen; pedig úúúgy örültem!;-)
Magam sem szeretek igazán errôl ennyit értekezni (ó mennyvel jobb volna csak a szerelemrôl, vagy a hiányáról énekelni például;-), de hát, hogy úgy mondjam az életünkrôl van szó. Persze, tudjuk: "az életnél vannak fontosabbb dolgok kérem" (H.B.) de ha másért nem, a gyerekek miatt muszáj szerintem a demokráciával való szélhámoskodást leleplezni, és persze vázolni egy olyan változatot, amit még mi Viharsarki 'szabad magyarok' (vagy, amint tetszik!;-) is el tudnánk fogadni TÁRSadalmi alap-szabályokként, legalább a játszótéri békés egymásmellett élés végett; hm?!
A gond az ugye, hogy ami nekünk egyértelmì, és amiben mi egyet is értünk, az másoknak egyáltalán nem az, sôt. Vagyis az, hogy mit is teszünk napról-napra egy-más-sal, az ha nem akarunk dirigálni, vagy egyöntetìsíteni a TÁRSadalmat, folyamatos egyeztetést igényel-ne.Igen, azokkal is, sôt fôképpen azokkal, akikkel nem értünk egyet. (Gondoljanak csak a házasságaikra hölgyeim, és uraim!;-)
Egyszerìbben próbálom (bár nagyon nehéz;-) még egyszer: ha volna legalább 3-4 olyan alapszabály (mondjuk hasonlóan az ATTAC négy célkitìzéséhez, csak sokkal 'mélyebben-magasabban') az emberlétre, közösségre vontakozóan, amiben elvileg személyesen szinte kivétel nélkül egyet tudnánk érteni, akkor biztos vagyok benne, hogy 1. Semmilyen politikai maffia nem tudna egymásnak ugrasztani bennünket, hogy terelgethessen és fosztogathasson 2. igazából nagyrészt 'csak' technikai részletkérdésekrôl 'szavazgatnánk' általában (mint Dániában)
Ehhez persze egy nagyszabású személyépítô 'mozgásra' volna szükség, olyan helyszínekkel, ahol a legkülönfélébb alapállású (avagy hiányú) emberek szabadon megdolgozhatják MAGukat egymás segítségével (pld. 'népfôiskola').
Különben tényleg semmi remény. Az úrelvtársak-elvtársúrnôk, cirkuszigazgatók, pénzemberek hamarost betekernek mindannyiunkat a cunciba, vagy ami még ennél is roszabb. Miértünk, akik már talán megettük a kenyerünk javát, talán nem is olyan kár, meg is érdemeljük netán ('teccettünk volna a gyerekekre gondolni, amikor szavazgattunk'!?;-) de mi van az 'aprónéppel'?! Ki az, aki ôket is le meri írni a veszteséglistára, anélkül, hogy legalább megpróbált volna valamit?!
Persze a 'kóborlovagság' egyeseknek... meg a mì-vész-et (a valódi vész elôl való futásként is;-), meg vagynak még számtalan egyedi feloldási lehetôségek, megszabadulás, sôt akár megváltás (állítólag;-) Meggyôzôdésem viszont, hogy EGYütt csak a fent vázolt irányba lépegethetünk, ha... jót akarunk. Báááaaaaa.
Bocsánat a sok szóért megint, csak a köteleségemet próbálom ugye...
A legjobb nyarat kedves mindannyiunknak, szeretettel
Örv'


Bondi 2003-07-15 12:27:57   (2668)
Továbbolvastam a Csont.html-t, a magam részérõl Edo írása után megállnék annál a „háttérhatalomnál”. Bár még ezek elõtt is visszaköszön a tipikus téma: „nem tudunk jobbat”. (Sz. ezt utána egész jól megválaszolta.) Olyan baj is van szerintem, hogy manapság egyesek ? akik ráadásul jobboldaliaknak nevezik magukat ? nekibuzdulásukban afféle demokrácia-alternatívákat gyártanak. Ami még nem is lenne baj, csupán szellemileg és intellektuálisan teljesen felkészületlenek erre,
valamiféle saját szájuk íze szerinti demokrácia lesz a végeredmény... (Szerencsére csak az ideák szintjén.) Itt visszakapcsolódnék Edo írásához is, amellyel én egészében véve egyetértek (ráadásul remek meglátásai vannak), egy gondolatával viszont tökéletesen nem érthetek egyet: alulról kell építkezni. Igaz, hogy ezt némiképp sajátosan érti, de mintha ? minden mûveltsége és élettapasztalata ellenére - nála is kibukkanna, hogy az egyetlen igazi alap, a szellemi alap nem egészen világos számára sem. Én csak ebben tudnék valamiképpen építõ jelleggel beleszólni, a „háttérhatalom” nekem már az összeesküvés-elméletek színteréhez tartozik. Énszerintem legalábbis mindez elkerülhetõ, ha szigorúan szellemi alapon építkezünk, nem pedig alulról, még ha ez nem is mindig áldásos és „hasznos” saját magunkra nézve. Egyszóval az a bajom, hogy akármilyen kristálytiszta intelligenciájú szereplõk is kezdenek vitatkozni eme témában, elõbb-utóbb horizontálisan szétterül a vita, vertikálisan nem jutunk elõrébb. Elképesztõnek látom - guénoni terminusokkal élve - az ellenhagyomány próbálkozásait, amelyek ugyan az összkép tekintetében még gyengék, ám a számos, még nem összefüggõ területeken átütõ hatással vannak az emberek mentalitására, mondhatni "világképére”. (Ennek a mentalitásnak a legkórosabb megnyilvánulásai szerintem épp az összeesküvés-elméletek, amelyek ? tudatlanul mellõzve azt a tényt, hogy a részleteket sohasem lehet összeilleszteni, mint egy kirakóst, mert a részlet akkor is csak egy esetleges, járulékos részlet marad ? egy összképet próbálnak összetákolni.) Vagy hamvasi terminusokkal élve úgy is fogalmazhatnék, hogy az antikrisztusi ábrázat egyre nyilvánvalóbban megjelenik. Az Antikrisztus pedig a legnagyobb becsapottnak tekinthetõ, az a létezõ, amely abban a hiszemben lesz, hogy õ a Krisztus, és ennek tudatában fog jókat cselekedni. Én legalábbis csak ebbõl a szempontból vagyok képes egyáltalán kapisgálni például azt, hogy egyesek miért képesek a legnagyobb meggyõzõdéssel - gátlástalanul - bármit megtenni, ráadásul sokszor tényleg õszinte kedvességgel, még mosolyognak is hozzá, mintha õk lennének a jóság földi mintapéldányai...
Mellesleg az az idézet pontosan így szól: „A többség mindössze annyit jelent, hogy a becsapottak többen vannak.”
Egyszóval a „háttérerõk” témáját valahogy úgy kéne megközelíteni, hogy sosem az emberek a kiváltói az eseményeknek, sosem õk okozzák, hanem csupán véghezviszik azt, ami már úgymond készen áll. A királyok uralmát sem a szegény elnyomott nép döntötte meg a zsarnokok elûzésével... Vagy pl. Darwin is nevetségessé vált volna, ha nem állt volna készen az evolucionizmus... Nem lehetne ma sem
az, ami van, ha mi nem igazolnánk. A „háttérerõk” ugyanúgy csakis olyan értelemben lehetnek emberek, ameddig tudatlanok az igazság, vagy legalábbis a valóság felõl. Nincs értelme „háttérhatalomról” vitatkozni, mert pl. a globális cégek vezetõi is emberek, akik így vagy úgy, netán hazug lelkiismerettel, de meg vannak gyõzõdve saját maguk igazáról. Egy ilyen vitát mindenképpen muszáj elmozdítani az emberi szintrõl, azaz feljebb kell emelnünk tekintetünket a horizontról, mert különben tényleg csak bizonyos személyek/„érdekcsoportok”/„a rendszer” stb. elleni vádaskodásban merül ki minden.
(Mindezzel nem prédikálni szeretnék, csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy számomra sokkal tágabb a téma, minthogy a világ melyik táján milyen a demokrácia - vagy amit annak neveznek -, és ezek a demokráciák mennyiben különböznek egymástól kinézetükben. Ez nekem csak valamiféle morális szint, „beating around the bush” ? illetve „beating around Bush”, haha ?, csak a forró kása kerülgetése.)


'közt-es állapot' 2003-07-14 14:52:00   (2667)
Czakó mester is hasonló gondolatokat feszegetett tegnap..kíváncsi vagyok, mikor szüntetik meg a mûsort, vmi ál-indokra hivatkozva... :-/
II.Lajos király (a mohácsi vész elõtt) akkori pénzemberektõl vett fel alamizsnányi hitelt a török ellen, a "tõkések" gyakorlatilag már akkor is uralták a kort- mindenféle aljas módszerekkel manipulálva taccsra tehettek 1 országot...szegény bábkirályok, és idealista kirakat-politikusok (bár köztük nem sok hiteles arc van)! és szegény nép(=mi), aki azt hiszi, hogy
          1.rálátása lehet a folyamatokra
          2.beleszólása lehet a folyamatokba
igaza van mindenkinek, aki azt javasolja, hogy inkább a kert, az erdõ, a háziállatok- csupa hálás kincs, amivel érdemes foglalkozni!


Kedves Bondi és Közt-es állapot!
Meg vagyunk tisztelve! No és nagyon köszönöm, hogy alkalmam nyílik megint megpróbálni tisztázni valamit. Edo majd beszél a saját nevében (ha akar;-) de magam részérôl számtalan helyen leírtam, hogy nem alulról, fölülrôl, vagy oldalról kell 'építkezni', hanem "személyesen, egyenként, és kivétel nélkül" (H.B. Öt géniusz) Ilyen értelemben nem is ismerek MAGosabb indíttatást!;-) Hm?!
A másik fontos dolog, hogy a magam részérôl  nincs itten szó semmiféle 'új demokráciáról', hanem éppenhogy a most adott demokratikus alapszabálykészlet 'megragadásáról', és használatba vételérôl.
Ahhoz ugyanis például, hogy nekifoghassunk szabadon (már amennyire telik tôlünk;-) a 'személy-felnôtt-tovább-képzés' (báááaa) alkímista munkájának, elôször talán szûkebb, késôbb tágasabb körökben-n-n... éppen elegendô jogunk és lehetôségünk VOLNA manapság is, ha: 1.) nem legyintgetnénk, 2.) nem tekintenénk (majdnem) mindenki másra, mint csôcselékre 3.) ha nem akarnánk jobban tudni mindent (majdnem) mindenki más helyett is, stb. A sort sajnos elég hosszan lehetne folytatni (Persze: Mély tisztelet a kivételeknek!;-)
Az, hogy az itt is vázolt 'egy-más-képzése', felemelése nem 'csak' alapvetôen nélkülözhetetlen bármiféle kibírható TÁRSadalom építéséhez, de szinte úgy mutatkozik, mint bármely társadalom célja - nem véletlen. Aki jobbat, többet tud rögtön szóljon! De elôre megmondom, hogy lassan már nem csak immunis vagyok bármiféle (!) másokat nem önMAGukat a lehetô leggazdagabban megalkotói helyzetbe hozni kívánó, hanem dirigáló, követelô, és lekezelô megváltás reeceptre, hanem szinte beteggé tesz-nek. (No mindegy, úgy kell nekem!;-)
Azt hiszem ide kívánkozik egy kis kivédhetetlen Hamvas: "Az üdvtanokból köszönjük szépen nem kérünk többé. Ha a történet borzalmai másra nem is, arra mindenesetre jók voltak, hogy az üdvtanokból visszavonhatatlanul kiábrándultunk. A szakrális szubjektum elsô körvonalai megjelentek." (Pythia/Titkos jegyzôkönyv kedves Néreusz!;-)
Ha nem tévedek Edo is ilyen irányba gondolta a dolgot!;-)
Innen nézve persze nem különösebben érdekes még az sem, hogy a 'magánállamok' önjelölt 'megváltói' (gazemberei, hálózatai, stb) milyen raffinált módon csapják be önmagukat, és azokat, akik hallgatnak rájuk, avagy milyen sorsot akarnak ránkerôszakolni. Jobban mondva csupán 'demokratikus technikai kérdés' attól a pillanattól kezdve, hogy ELEGEN leszünk azok, akik ki merik, bírják, tudják nevetni a cirkuszigazgatók újabb és újabb esztelen és embertelen ötleteit, és kommandóit, mint hülyeséget. (H.B.) Ez így ugyan elég horizontális örömnek tûnik, de feltétele a vertikálisnak is, amely emelkedés viszont csak ‘belül’ mehet végbe! Hm?!
Addig viszont, noha tényleg nem lenne jobb dolgunk, mint a kedvesünkkel, a gyerekekkel, "a kerttel, az erdõvel, és a háziállatokkal- csupa hálás kincs..." (K.állapot) foglalkozni, szerintem mindent el kell követnünk azért, hogy 1.) a lehetô legbékésebben, és szabadabban (no és a lekvesebb plusz munkával!;-) saját kezünkbe vehessük a sorsunkat (a hálátlan politikát is beleértve!) 2.) megpróbálni felemelni egymást, akár még a proli sárbul is:
Szeretettel
Örv'
Továbbra is szeretettel várjuk az okos, szellemes, vagy bármilyen hozzászólásokat!;-)

Csontváry: Zarándokok...

Talán egyszer!?


Régebbi 'Csontkovácsolás'