ArundhatiRoy1.htmlTEXTMOSS()Qgg#9 ArundhatiRoy1.html
Figyelem, az alábbi fordítás önszorgalombul készült, felvilágosításul. Kommerciális felhasználás esetén minden jog a szerzôé, és/vagy a ZNet-é. (Lásd alul!) Ez esetben a fordításért járó szokásos tiszteletdíjat is kéretik befizeni a Koppenhágai Hamvas Béla Klub bankszámlájára (részletek a magyar fôoldalon).

Szembeszállás a Birodalommal
Arundhati Roy
[indiai írónô]

Felkértek, hogy beszéljek a "Hogyan szálljunk szembe a Birodalommal?"
témáról. Hatalmas kérdés és nincs könnyû válaszom rá.

Amikor a "Birodalom"-mal való szembeszállásról beszélünk meg kell
mondanunk mit értünk azon, hogy "Birodalom". Ez az Egyesült Államok
kormányát (és a körülötte keringô európaiakat), a Világbankot, a
Nemzetközi Pénzügy Alapot, a Nemzetközi Kereskedelmi Uniót és a
multinacionális vállalatokat jelenti-e? Vagy valamit ami ennél több?

Sok országban a Birodalom veszélyes melléktermékként kivirágoztatta
egyéb támogatóit - mint a nacionalizmust, vallási bigottságot,
fasizmust és, természetesen a terrorizmust. Mindezek kart karba öltve
menetelnek a vállalati globalizációval.

Hadd szemléltessem mire gondolok. India - a világ legnagyobb
demokráciája - jelenleg a vállalati globalizáció élvonalában van. Egy
milliárdos népességének "piacát" a Kereskedelmi Világszervezet
(WTO) nagyra értékeli. A Kormány és az indiai elit örömmel üdvözli a
vállalatosítást és privatizációt.

Nem véletlen, hogy a miniszterelnök, a belügyminiszter és a
beruházási miniszter - az aki India részérôl aláírta az egyezményt az
Enronnal, az aki eladja az ország infrastruktúráját multinacionalis
vállalatoknak, az aki privatizálni akarja a vizet, elektromos áramot,
olajat, szenet, acélt, egészségügyet és telekommunikációt -
valamennyien tagjai az RSS-nek. Az RSS jobboldali, ultra-nacionalista
hindu szövetség, mely nyiltan csodálja Hitlert és módszereit.

A demokrácia felszámolása egy szerkezetátalakítási program
sebességével és hatékonyságával  folytatódik. Mialatt a vállalati
globalizáció keresztülgázol az emberek életén Indiában, masszív
privatizáció és "munkareformok" taszítják le az embereket földjeikrôl
és lökik ki ôket állásaikból. Elszegényedett földmûvesek százai
követnek el öngyilkosságot növényvédôszerekkel. Éhhalálról szóló
beszámolók jönnek az ország minden részérôl.

Míg az elit képzeletbeli célja felé utazik, mely valahol a világ
tetején van, a mindenüktôl megfoszottak bûntényekbe és káoszba
köröznek lefelé. A történelem tanulságai szerint a csalódottság és a
nemzeti illúzióvesztés légköre a fasizmus melegágya.

Az indiai kormány két karja tökéletes harapófogóvá fejlôdött. Míg az
egyik kar India részenkénti eladásával sürgölôdik, a másik, hogy
elvonja a figyelmet,  a hindu nacionalizmus és vallásos fasizmus
üvöltô, csaholó kórusát hangszereli. Atomrobbantási kísérleteket hajt
végre, újraírja a történelem könyveket, templomokat gyújt fel, és
mecseteket rombol le. Cenzúra, besúgás, a polgári- és emberi jogok
felfüggesztése, annak meghatározása, hogy ki indiai állampolgár és ki
nem, különös tekintettel a vallási kissebbségekre, egyre inkább
közönséges gyakorlattá válik.

Mult év márciusában Gudzsarat államban kétezer muzulmánt mészároltak
le államilag finanszírozott pogromok keretében. Különösen muzulmán
nôket szemeltek ki áldozatul. Levetkôztették és tömegesen
megerôszakolták majd élve elégették ôket. Gyujtogatók kifosztottak és
felégettek üzleteket, otthonokat, textilüzemeket és mecseteket.

Több mint százötvenezer muzulmánt üldöztek el otthonaikból. A
muzulmán közösség gazdasági alapját elpusztították.

Amíg Gudzsarat égett, az indiai miniszterelnök a televízióban új
költeményeit mutatta be. Ez év januárjában a kormányt amely a
gyilkosságokat elôidézte, kényelmes többséggel újra hivatalba
választották. Senkit sem büntettek meg népirtásért. Narenda Modi, a
pogromok eszmei szerzôje, az RSS büszke tagja, Gudzsarat
fôminisztereként második hivatali periódusába lépett. Ha Szaddam
Husszein lett volna, természetesen minden atrocitás a CNN nemzetközi
amerikai TV állomás mûsorán lett volna. De minthogy ô nem Saddam
Hussein - és az indiai "piac" nyitva van a globális beruházók elôtt -
a tömeggyilkosság még csak nem is visszataszító kényelmetlenség.

Több mint százmillió muzulmán van Indiában. Ketyegô bomba ôsi földünkön.

Mindezek azt mutatják, hogy a "szabad piac ledönti a nemzeti
válaszfalakat" kijelentés csak puszta képzelgés, valójában aláássa a
demokráciát

Amint a gazdagok és szegények közötti egyenlôtlenség növekszik, a
küzdelem az alapvetô erôforrásokért erôsödik. Abból a célból, hogy
keresztülnyomják a "szívüknek kedves egyezményeket", vállalatosítsák
a terményeket amiket termesztünk, a vizet amit iszunk, a levegôt amit
szívunk és az álmot amit álmodunk, a gazdasági globalizációnak
lojális, korrupt, tekintély elven mûködô kormányok nemzetközi
szövetségére van szüksége a szegény országokban, amely
keresztülhajtja a népszerûtlen reformokat és elfojtja a lázadásokat.

A gazdasági globalizációnak - vagy hívjuk más néven? - a világgyarmatosításnak
szüksége van olyan sajtóra, amely szabadnak tetteti magát. Szüksége van
bíróságokra, amelyek úgy tesznek, mintha igazságot osztanának.

Idôközben az északi országok (a gazdag országok) keményítik
határaikat és halmozzák tömegpusztító fegyvereiket. Végülis
biztosítaniuk kell, hogy csak pénz, árúcikkek, szabadalmak és
szolgáltatások globalizálódjanak. Ne az emberek szabad mozgása. Ne az
emberi szabadságjogok tiszteletben tartása. Ne a faji
megkülönböztetés eltörlésére, a kémiai és nukleáris fegyverek
betiltására, vagy az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátására, vagy
az éghajlatváltozásra - vagy ne adj Isten - az igazságtételre vonatkozó
nemzetközi egyezmények.

Nos mindez a "Birodalom". Ez a hûséges szövetség, a hatalomnak ez az
obszcén gyülekezete, ez a hatalmasan megnôtt távolság azok között
akik a döntéseket hozzák és azok között akiknek el kell szenvedniük
azt.

A mi küzdelmünk, a mi célunk, a mi látomásunk egy Másik Világról: ezt
a távolságot meg kell szüntetni.

No és hogyan tudunk ellenállni a "Birodalomnak"?

A jó hír az, hogy nem is csináljuk olyan rosszul. Voltak nagy
gyôzelmek. Itt Latin Amerikában önöknek olyan sok volt - Boliviában
Cochabamba, Peruban volt az arequipai felkelés. Venezuelában Hugo
Chavez elnök tartja magát az Egyesült Államok minden erôfeszítése
ellenére.

És a világ szeme Argentína népén van, aki most próbál újraformálni
egy országot a pusztulás hamvaiból, ahová a Nemzetközi Valutaalap
juttatta.

Indiában a világgyarmatosítás elleni mozgalom fokozatosan
lendületbe jön és az egyetlen politikai erôvé válik, amely a vallásos
fasizmus ellen eredményesen tudja felvenni a harcot.

Ami a gazdasági globalizáció fényes követeit - Enront, Bechtelt,
WorldCom-ot, Artur Andersont - illeti hol voltak tavaly és hol vannak
most?

És természetesen itt Brazíliában azt kell kérdeznünk: - ki volt az
elnök tavaly és kicsoda most?

Mégis sokunknak vannak reménytelen és kétségbeesett pillanatai.
Tudjuk, hogy a "Háború a Terror Ellen" terjedô díszlete alatt az
elegáns ruhás emberek keményen dolgoznak.

Mialatt bombák hullanak ránk, és cirkálórakéták hasítják az eget,
tudjuk, hogy szerzôdéseket írnak alá, szabadalmakat regisztrálnak,
olajvezetékeket fektetnek le, természetes erôforrásokat fosztogatnak,
vizeket privatizálnak, és George Bush háborút tervez Irak ellen.

Ha úgy tekintünk erre a konfliktusra, mint egy közvetlenül
szemtôl-szembe történô konfrontációra a "Birodalom" és azok között akik
közülünk ellenállnak neki, akkor úgy tûnik vesztésre állunk.

De másképpen is nézhetjük. Mi, mindannyian akik itt összegyûltünk,
külön-külön a magunk módján ostrom alá vehetjük a "Birodalmat".

Lehet hogy még nem állítottuk meg a pályáján, de levetkôztettük.
Ledobattuk vele álarcát. Kikényszerítettük a nyílt térbe. És most itt
áll elôttünk a világ szinpadán teljes brutalitásában, gonosz
meztelenségében.

A "Birodalom" lehet hogy háborúba megy, de már kint van a szabadban -
s túlságosan csúf, hogy a saját tükörképét el tudja viselni.
Túlságosan csúf még ahhoz is, hogy saját népét összegyûjtse. Nem
telik bele hosszú idô, mielôtt az amerikai nép többsége is velünk
tart.

Mindössze néhány napja, hogy Washingtonban negyedmillió ember vonult
fel az iraki háború ellen. Hónapról-hónapra nagyobb lendületet kap a
tiltakozás.

Szeptember 11-e elôtt Amerikának titkos története volt. Titkos fôként
saját népe számára. De most Amerika titkai már a multé, és története
köztudott. Az utcán is beszélik.

Ma már tudjuk, hogy minden érv az iraki háború eszkalációjára
hazugság. A legnevetségesebb az, hogy az Egyesült Államok kormánya
mélyen elkötelezett demokráciát vinni Irakba.

Embereket megölni, hogy megmentsék ôket  egy diktatúrából vagy
ideológiai korrupciótól, az Egyesült Államok kormányának régi
sportja. Itt Latin Amerikában ezt önök jobban tudják, mint a
legtöbben máshol.

Senki sem vonja kétségbe, hogy Szaddam Husszein gátlástalan diktátor
(akinek a legszörnyûbb túlkapásait az Egyesült Államok és
Nagy-Britannia támogatta). Semmi kétség, hogy Irak jobban meglenne
nélküle.

De akkor az egész világ jobban meglenne egy bizonyos Mr. Bush nélkül.
Valójában ô sokkal veszélyesebb, mint Szaddam Husszein.

Nos, akkor bombázzuk ki Busht a Fehér Házból?

Az több mint világos, hogy Bush el van szánva az Irak elleni
háborúra, függetlenül a tényektôl és tekintet nélkül a nemzetközi
közvéleményre.

Szövetségesek toborzásának céljából az Egyesült Államok készen van
arra, hogy tényeken találjon ki.

A kitalálósdi a fegyverzet-ellenôrökkel az Egyesült Államok kormányának
offenzívája, sértô engedékenység a nemzetközi etikett valamilyen
kitekert formájában. Mintegy nyitvahagyni a "kutyabejárót" az utolsó
pillanatban csatlakozni kívánó szövetségesek vagy talán az Egyesült
Nemzetek számára, hogy azon bekúszhassanak.

De minden szándék és cél szerint, az új háború Irak ellen megkezdôdött.

Mit tehetünk?

Élesíthetjük a memóriánkat, tanulhatunk történelmünkbôl.
Folytathatjuk a közvélemény építését, amíg süketítô üvöltéssé nem
válik.

Átváltoztathatjuk az iraki háborút az Egyesült Államok kormányának
túlkapásait bemutató akváriummá.

Vádolhatjuk George Busht és Tony Blairt - és szövetségeseiket - gyáva
gyermekgyilkosokként, vízmérgezôkként, és távbombázókként, minthogy
azok is.

Újra feltalálhatjuk a polgári engedetlenséget egy millió különbözô
módon. Más szóval, megtehetjük hogy egy millió módon válunk kollektív
seggberugássá.

Amikor George Bush azt mondja "vagy velünk vagy vagy a
terroristákkal" akkor azt mondjuk "Köszönjük nem." Tudatjuk vele,
hogy a föld embereinek nem kell választaniuk a Rosszakaratú Mikiegér
és az Ôrült Muzulmánok között.

Stratégiánk az kell hogy legyen, hogy ne csak szembeszálljunk a
"Birodalom"-mal hanem meg is ostromoljuk. Megtagadjuk az oxigént
tôle. Megszégyenítjük. Csúfot ûzünk belôle. Mûvészetünkkel,
zenénkkel, irodalmunkkal, álhatatosságunkkal, örömünkkel, éles
elménkkel, a puszta megingathatatlanságunkkal - és azzal a
képességünkkel hogy el tudjuk mondani saját történeteinket.
Történeteket, melyek különböznek azoktól, amelyekkel agymostak
bennünket, hogy a rendszer hívôivé váljunk.

A globális vállalati forradalom össze fog omlani, ha visszautasítjuk
azt amit nekünk el akarnak adni - ötleteiket,  történelem
változataikat, háborúikat, fegyvereiket, szükségszerûség fogalmaikat.

Emlékezzenek: mi sokan leszünk, ôk kevesen. Szükégük van ránk, jobban
mint nekünk rájuk.

Egy másik világ nemcsak lehetséges, de már úton is van. Egy nyugodt
napon hallom a lélegzetét.


Arundhati Roy
Porto Alegre, Brazil
January 27, 2003

===========================================================
Az indiai írónô üzenetét angol eredetibôl fordította
Kovács László Béla - Forrás: ZNet (http://www.zmag.org)

Egy, az írónô eddigi munkásságat öszzefoglaló honlap:
http://www.umiacs.umd.edu/users/sawweb/sawnet/arundhati.html