A fordító Szelényi Lajos, valamit neje (Svédország), és a Tradíció folyóirat, azaz a Kvintesszencia kiadó szíves engedelmével közzétéve! (Bármilyen kommerciális továbbközlés esetén hozzájuk kell fordulni! Címek alul!)
Technikai okokbul - egyelôre! - az írás hosszú ékezetek nélkül kerül föl; elnézést kérünk! (Szerk.)

KURT ALMQVIST

AZ EMBER - AZ ELFELEJTETT TEMPLOM

Elsö fejezet. A láthatatlan piramis

Négy szokásos felfogás a "vallás és vallások" kérdéséröl

Milyen nézöpontokat különböztethetünk meg azok között, akiket valamelyest érdekel a vallás és vallások
témaköre? Ha egy emberröl azt mondjuk, hogy "egy bizonyos felekezethez tartozó" hívö, az leggyakrabban
azt szokta jelenteni, hogy elvileg és végsö soron -a sajátján kívül minden más vallásos felekezetet elutasít
magától. Ez az ember tudatának homályos hátterébe utalja a többit, amennyire csak lehet annak érdekében,
hogy ne zavarják és ne akadályozzák saját vallásának közvetlen gyakorlásában.

Vannak azután különbözö kategóriába tartozó emberek, akikben a közös vonás az, hogy számukra a
vallásnak nincs valójában belsö személyiségüket formáló jelentösége. Ezeket két föcsoportba lehetne
osztani. Az elsö és legfontosabb csoportban olyan személyekre gondolunk , akik ezekkel a témákkal "tiszán
tudományosan" foglalkoznak. Ök olyan kiindukópontból és olyan metódusokkal tanulmányozzák e tárgyat,
mint az emberi élet egyéb jelenségeit, a gazdaságot,a társadalmat, stb. Vagyis ök abban a hitben végzik
kutatásaikat, hogy azt "tárgyilagosan és elkötelezettség nélkül" tudják tenni.

A másik u.n. "elkötelezettség nélküli" csoport tagjai tulajdonképpen a felvilágosodás bizonytalan , nem
egyházi -hogy ne mondjuk- egyházellenes deizmusának örökösei. Ez az -alapjában véve szkeptikus és
relativista- nézöpont fejezödött ki Nagy Frigyes azon szavaiban, miszerint hadd legyen mindenki "boldog
az ö saját hite szerint", vagy ami megjelenik a Lessing által feldolgozott régi mesében a három gyürüröl
Bölcs Nathan c. drámájában. Itt tulajdonképpen a "tolerancia" dicsöittetik teljesen humanitárius alapon,
ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ember hidegvérü, söt egyenesen ellenséges a vallásos dogmákkal,
titusokkal és intézményekkel szemben. Szemükben az ilyesmi tulajdonképpen csak arra jó ,hogy
fanatizmusra és embertelenségre buzdítson. Valójában mindez nem jelentett és ma sem jelent mást, mint
egy olyan "toleranciát", ami abból áll, hogy az egyik vallást sem kell jobban gyülölni, mint a másikat.

Van azután egy negyedik nézöpontja a vallás és vallások kérdésének, amely az utóbbi kb.százötven évre
vonatkozik és nagyon jellemzö a modern nyugati szemléletre. Ez a hozzáállás annyiban mutat hasonlóságot
az utóbb kifejtettel, amennyiben -ha nem is ellenszenvvel, de mégis- idegenkedéssel viseltetik a szigorúan
vett vallásos témával szemben. Azonban ennek az új csoportnak a képviselöi- ellentétben a"felvilágosult"
humanistákkal- felállítottak maguknak egy bizonytalanul meghatározott érzékfölötti célt.

Ezeknek a kérdéses mozgalmaknak nagy része természetesen a materializmussal szembeni reakcióból
született , s analógiával élve nevezhetnénk öket "spirituálisaknak" azzal a kikötéssel, hogy, -ahogy az
gyakran lenni szokott- nemcsak a spiritizmusra vonatkoztatjuk ezt a meghatározást. Ami miatt a mi
szempontunkból ezek a mozgalmak érdekesek és amiért külön helyet igényelnek maguknak, az a sajátos
tulajdonságuk, amellyel a különbözö világvallások organikus egységéböl kiragadnak bizonyos elemeket,
vagyis leginkább azt, amit ök ezekben az elemekben látnak, hogy azután ezeket megpróbálják beépiteni a
saját rendszereikbe és módszereikbe.

Egy - a dolog természetéböl fakadó- ötödik álláspont

A "vallás és vallások" kérdésével kapcsolatosan valóban meglévö legfontosabb álláspontok eme nagyonis
vázlatos leírása után szeretnék -ugyancsak vázlatosan- beszámolni a "saját" álláspontomról. Az a szó, hogy
"saját" idézöjelbe került, mert semmiképpen nem individuális "eszmeszülemény"-röl van szó.

Elöször is a vallásnak eme szemléletét Európában és a világ más részein elég sokan osztják. 1

Másodszor: ezt a látásmódot a nagy vallások saját kontemplációs hagyományai alátámasztják vagy csíraként
magukban hordozva, vagy - egyes misztikusok által - világosan megfogalmazott kijelentésekben.

Harmadszor:- s legföképpen - a következökben felvázolt szemlélet a dolog természetéböl adódik :
mondhatnánk elkerülhetetlen annak számára, aki valóban levonja a következtetéseket egyrészt Isten
Minöségeit, másrészt a történelem meghatározó jelenségeit illetöen, mind személyes spirituális, mind pedig
kollektív kultúrális vonatkozásban.

E szerint a látásmód szerint minden egyes nagy vallás központi magja speciális Kinyilatkoztatása az isteni
Igazságnak és Valóságnak, és ezért - alapvetö formájában- tükörképe Isten
Tökéletességének.Kifejezhetnénk a dolgot személyesebb formában úgy, hogy az Isten nem tud tökéletlen
müvet alkotni: a tökéletlenség a vallásban a Kinyilatkoztatás emberi környezetben történö alkalmazása
során jelenik meg. Ha például csak a kereszténység lenne üdvözítö, kénytelenek volnánk arra a
következtetésra jutni, hogy az Isten évezredeken át emberek millióinak tökéletlen - Hozzá vezetö - útakat
jelölt meg, hogy utoljára, végre-valahára valami tökéleteset hozzon létre , ami ellentétben állna az Ö
Igazságos és Kegyelmes voltával. S méginkább saját természete ellen cselekedett volna az Isten, ha
mindezek után ismét egy tökéletlen lehetöséget engedett volna útjára, nevezetesen az iszlám vallást.
Minden nagy vallás eredetiségét és teljes értékét bizonyitja a történelem is: a szentéletüek ezrei és eme nagy
vallások által létrehozott magasrendü kultúrák, ami nem magyarázható másképp -ha az embernek van
arányérzéke-, mint az Isteni kiáramlásával.

Ha az ember úgy fogja fel a vallásokat mint létezö, alapvetöen isteni dolgokat , akkor az említett
nézetekböl elsöként a harmadik -"a felvilágosult humanista"- omlik össze. Hiszen -ahogy a neve is mutatja-
ez csak az emberi értékeket veszi számba és ezért éppen a lényeget hagyja ki.

Továbbá: ha minden egyes vallás az isteni Igazság és Valóság sajátos kifejezödése, akkor ez maga után
vonja, hogy mindegyik birtokolja -és összehasonlíthatalanul magasabb szinten- ugyanazt a leírhatatlan
teljességet és pótolhatatlanságot, amelyet egy biológiai organizmus birtokol. Amikor tehát bizonyos
emberek arra vállalkoznak, hogy "saját" spirituális útat építsenek föl különbözö vallásokból kiragadott
elemekkel manipulálva, akkor ez éppen olyan lehetetlenség, mint egy új élölényt létrehozni, ami a priori
cáfolja az említett negyedik -szinkretikus-spiritualista- álláspontot.

Ami a "tisztán tudományos",vagy racionálisan analitikus második álláspontot illeti, ez kétségtelenül
felvilágosítással tud szolgálni a vallások külsö felépítését illetöen, de miután elvben eltekint mindentöl, ami
a vallások belsö életét és tulajdonképpeni valóságát képezi, ezért -ugyanúgy, mint a felületes "filozófiai
tolerancia"- a lényeget veszíti el annyiban, amennyiben valóban következetesen megengedi a
lényegtelennek, hogy korlátozza mind a tudás alanyát, az intelligenciát, mind pedig a vizsgált tárgyat, a
vallásjelenséget illetöen. Persze léteznek természetesen elszigetelten olyan tudósok is, akiket megragad a
vallások szakrális Tartalma és az isteni Üzenet, és a leíró jellegü ésszerüséghez képest mélyebb
intelligenciával nyitják meg magukat annak. Ebben az esetben ahhoz a csoporthoz közelednek, amely
tisztelettel és önmegtagadással hajol meg Isten minden vallásban megnyilvánuló jelenléte elött.

A kizárólag egy valláshoz való hüség tragikus dilemmát okoz azok számára, akikben megvan a világot
átfogó nagylelküség

A fent említett négy leggyakoribb vallásos felfogásból magától értetödöen az elsö, az "egy bizonyos
felekezethez tartozó" a legfontosabb azon egyszerü oknál fogva,mivel az az istent-kinyilatkoztató
hitformákat azok saját szándéka szerint fogadja el, bár álláspontja korlátozott. Ez az egyetlen felfogás a
négyböl, amelyben a következö két, vallási szempontból alapvetö dolog teljesen komolyan vétetik: elöször
is a kérdéses vallási tan szó szerint vétele, másodszor pedig az e tan alapján létrejött általános érvényü
metódus, melynek segítségével a vallás hívei képesek megmenteni lelküket a világ múlandóságától és
tökéletlenségétöl.

Mindezeket figyelembe véve enyhén szólva igazságtalanság és kegyetlenség lenne elvetni az említett
felfogást [az exkluvív vallásosságot ford.] azon az alapon, hogy szük a perspektívája, s emiatt ellenez más
hitformákat. Hiszen ha valakinek olyan a természete, hogy el kell határolja magát más vallásoktól annak
érdekében, hogy saját vallásán keresztül a világ és az Én kötelékéböl megváltást nyerjen, akkor ezt az
-önmagában véve- negatív magatartást végsö soron pozitívnak kell tekintenünk.

Általában és objektíve azonban ezt a megoldást-éppen kizárólagos karaktere miatt- ki nem elégítö
kényszermegoldásnak kell tekintenünk. Különösen vonatkozik ez ránk, mai emberekre,hiszen a világ
összezsugorodott és különbözö népcsoportok egymás nyakába lettek kényszerítve. Mindenek elött a vallásos
minták változtak meg radikálisan. Még nem is olyan régen a világ nagyon sokféle kultúrkörböl állt,
amelyek mindegyike zárt és önmagában is tökéletes egységet alkotott, s valamennyiröl el lehetett mondani,
hogy az egész emberiséget szimbolizálta. Ez azért volt lehetséges, mert minden körnek megvolt a maga
vallásos kinyilatkoztatása, amely "egyedülálló" volt, a szó eredeti értelmében, vagyis teljesen más, mint a
többi, formáját és szellemi környezetét tekintve.

Most azonban a helyzet teljesen más. Ahogy az univerzum sem az a statikus égitestrendszer, mint ami volt
a régi világképben, az emberiség is megszünt színes és harmonikus kultúrkörök rendszere lenni. A mai
nemzetközi viszonyok leginkább olyan egyenes vonalakhoz hasonlítanak, amelyek keresztül-kasul vágnak
az emberiségen idegesen váltogatva az irányokat, s általánosságban ez jellemzi a modern életet is. A
statikus és lekerekített ilyen értelemben is tönkrement, ami alapvetöen azon múlt, hogy az az elem, amely
principiuma volt, vagyis a vallás, igen sokat veszített erejéböl ez egész földkerekségen - követve a Nyugat
példáját. A kultúrák színharmóniáját ugyanilyen mértékben felváltotta a szürke és Isten nélküli
"Civilizáció" - az "egyetlen", nagy C-vel!

De még az a mai ember is, aki mindennek ellenére hivö maradt, a kultúrszférák felbomlása miatt
világnézeti bizonytalanságban szenved. Különbözö, idegen vallásokból származó törmelékdarabok
sodródtak -hogy csak magunkról beszéljünk -Nyugatra- több-kevesebb megértést tanusító tudósok, gyakran
elfogult misszionáriusok és nem mindig megbízható írók, újságírók és turisták jóvoltából. Mindehhez még
bizonyos mozgalmak is hozzájárultak a fent említett szinkretista tipusokból. Éppen emiatt ma már
lehetetlen biztonsággal meríteni a hozzánk közel esö vallási forrásokból, és eleve elutasítani a metafizikai
integráció problémáinak másféle megoldásait, amelyeket a Gondviselés felkínált felebarátunknak a világ
más részein.

Azok számára azonban, akik a mélyére akarnak hatolni a dolgoknak az exkluzív vallásosság idöbeliségtöl
függetlenül sem kielégítö, nevezetesen az ilyenfajta vallásosság saját természete miatt,ahogy azt már
korábban kifejtettük. S ha megnézzük a különbözö nézöpontok eredményét azok képviselöin, kétségbe kell
vonnunk, hogy az az üdvözülés, amely annak függvényeként jön létre, hogy az ember tagadja "idegen"
Kinyilatkoztatásoknak isteni eredetét, valóban jelentheti-e a tökéletes megszabadulást a sötétség
hatalmától. Hiszen az isteni Ige úgy szólt, hogy "...az igazság szabadokká tesz titeket." (János ev.8:32). S
nincs-e jogunk ezt a kijelentést úgy tolmácsolni, hogy az Igazság csak akkor tesz szabaddá egészen, ha azt
belátjuk és átéljük annak teljességében? A szemellenzök mindíg szemellenzök és használatuk ára, hogy a
látvány, amely az út mindkét oldalán kitárul, elvész. S ebben az esetben bizony nemcsak "intellektuális
panorámáról" van szó, hanem Isten Igazságának és Valóságának aspektusairól, vagyis olyan dolgokról,
amelyeknek latens megfelelöje minden emberben mélyen, személyesen megvan.

Azt,hogy valóban mély összefüggés van személyiségünk és a "vallás és vallások" kérdésében bizonyítják
azok a lelkiismereti konfliktusok, amelyek a különösen éber és morálisan magasrendü vallási elöljárók egy
részénél merülnek fel, amikor idegen hitformákkal kerülnek érintkezésbe. Akikre itt gondolunk az egy
valláshoz tartozóknak azon különleges típusát alkotják, akiknek a Második Vatikáni koncilium a Katolikus
egyház viszonya más nem keresztény vallásokhoz c. deklarációját szánta: azokra, akik meg vannak áldva egy
különlegesen erös vallásosággal és különlegesen tiszta szeretettel, s akik érzékenységgel és tisztelettel párosulva
fordulnak felebarátjukhoz, legyen bármilyen szinü is. Ugyanakkor gyakorta ehhez a képhez tartozik, hogy
ezeknél a személyeknél a belsö elhivatottság hosszú és intenzív kapcsolatra késztette öket európán kívüli népekkel.

Az ilyen típusú emberekre jó példa egy dán misszionárius, Erik W.Nielsen, ahogy az ö személyisége A
nagy világvallások címü könyvben (Verbum kiadó, 3.kiad.1970) tükrözödik. Legyen azonban bármennyire
is nemes és bökezü - s ezen belül bizonyos mértékig intelligens-ez a hozzáállás, a kritikus pillanatban mégis
fájdalmasan elégtelen éppen amiatt a korlátoltsága miatt, ami a konfesszionális beállítottságból ered.

Az említett Vaticanum II.deklarációjában megmutatkozik ez az aránytalanság egyfelöl az ajánlott törekvés
-"elismerni,megörizni és pártolni a szellemi...és kultúrális értékeket ezeknél az[idegen] vallásúaknál" -
másfelöl a belsö fenntartás -ami szintén ajánlatos- ugyanezen vallásokkal , azok állítólagos tökéletlensége
miatt, ellentétben a kereszténységgel : mivel csak a kereszténység rendelkezik a szöveg szerint "a vallásos
élet tökéletességével", mig a többi hitformák nem tartalmaznak többet az Igazságnak egy-egy "sugaránál".
Okunk van -enyhén szólva- kételkedni abban, hogy ez a viszonyulás valóban teljes szívvel képes
"elismerni,megörizni és pártolni a szellemi...és kultúrális értékeket ezeknél a más vallásúaknál" , hiszen
ezek a szellemi értékek direkt, a kultúrális értékek pedig indirekt kisugárzásai az említett vallások központi
magjának!

Egy olyan embernél mint Nielsen -aki bizonyára a leglángolóbb és legmegbízhatóbb reprezentánsa ennek a
"nyitott" csoportnak- a jóakaratú egyetemes megértés és a saját vallásosság betü szerinti értelmezése közötti
ellentmondás komoly belsö drámát okoz. Ezt írja (208.l.):"A kereszténynek meg kell próbálnia megérteni a
másik ember gondolatát és világát, s ez a megértés lehet nagyon kockázatos és felkavaró. Oda vezethet- ha
valóban igaz megértés-, hogy a keresztény hívö mélyen átérzi a másik vallás kísértését,annak csábító
hatalmát és erejét.

Ez a csábítás bensöjében megrázkódtatást okozhat, és akkor - s talán nem elöbb- kezd rájönni, hogy mi is
az a másik vallás. Akkor kezdi sejteni mi is a vallás..." Egy másik helyen (193.l.) az író nyiltan kimondja,
hogy miért "lehet kockázatos és felkavaró" egy ilyen messziremenö megértés:"Egyfelöl ez azt jelenti, hogy
valóban komolyan venni a többi vallásokat...másfelöl azonban ott van a kereszténység üzenete, miszerint
"senki nem juthat az Atyához csak rajtam keresztül." Itt találkozunk a szörnyü és megbotránkoztató
ellentmondással, amelyet nem tudunk elsimítani."

"Az intellektuális intuició"-ban és általa a dilemma feloldódik

Egy ilyen tragikus dillemma hátteréböl a fent említett univerzálisan hitvalló látásmód még élesebben
rajzolódik ki , mint az egyetlen megtámadhatalan megoldása annak a problémának, amely a hitformák
sokféleségével elénk állt. Mindez azt jelenti, hogy a dinamikus jóakarat, a tapintatos és nagylelkü tisztelet
"mások" Istenhez való kapcsolata iránt találkozik és megvilágítást nyer az "intellektálisan intuitív"
látásmódban, amely egyszerre statikus és dinamikus. Dinamikus, mint az egy valláshoz hü hit, amennyiben
a személyes belsö megvalósítás a vallás végsö célja. Ugyanakkor azonban statikus, mert az az aggodalmas
feszültségi állapot megszünik, amelyet át kell éljen az a típus amely nyitott akar lenni miközben
dogmatikusan bezárt, amikor más hitformákkal kerül közeli kapcsolatba. Ez a pszichikai feszültség
feloldódik azáltal, hogy a Fény teljesen áthelyezödik az egyetlen Istenbe és az Ö direkt, nem teremtett
Manifesztációjába, az örök Logos -ba.

A különbözö Kinyilatkoztatások mind ezt az egy Fényt közvetítik. Az ember nyugodtan hasonlíthatná öket
egy sugárnyalábhoz, amely a napból indul ki. Mivel azonban mindegyik fénysugár hasonlít a másikhoz,
talán pontosabb ha a Kinyilatkoztatást úgy tekintjük, mint azokat a színeket, amelyek akkor jelennek meg,
amikor a szellem Napjának Fénye megtörik az Ige prizmáján. Nem hangsúlyozhatjuk ugyanis eleget, hogy
ebben az univerzális szemléletben a vallások közötti különbségek egyaltalán nincsenek elmosva, hanem
megmaradhat egész élesen kirajzolódó körvonaluk: ezek fontosak pontosan azért, mert azok a népek,
amelyeket a vallások az Istenhez vezetö útkén szolgálnak különbözöek.

Az imént említettük, hogy a vallásjelenségek ilyetén szemléletének "intellektuálisan intuitiv" karaktere van.
Ez a kifejezés -amelyet a fent említett René Guénon alkotott- jelzi, hogy az az intelligencia, amely nyitott
az ilyenfajta szempontok iránt nem lehet behatárolva a külsö és esetleges formákra, a platoni értelemben
vett "fenoménre", hanem annak magjára és lényegére kell figyelni, "befelészemlélönek" kell lennie, ami
megfelel a latin in-tueri jelentésének.

Ebben az összefügésben figyelembe kell vennünk, hogy az Ige inkarnációja is egy fenomén -ugyan az
elképzelhetö legmagasabb fokon- egyszerüen azért, mert a teremtés szférájához tartozik. Amikor tehát "az
intellektuális intuició", amely konzekvensen centripetális egy vallás -és annak "testté lett"
Kinyilatkoztatójával -egy Jézussal, egy Mohammeddel, egy Buddával, egy Krishnával, stb.- szembesül nem
állhat meg ott, hanem - éberségi fokának megfefelöen- sejti a Hírhozó mögött üzenetének rejtett, nem
teremtett Kezdetét: a Logos-t , vagy ha úgy tetszik Sophia-t, a "Bölcsességet"- Öt, aki " az isteni Erö
lélekzete és a Mindenható Dicsöségnek tiszta sugara..., az örök Fény ragyogása..., egy Ö és ezért mindent
tud,Ö mindig ugyanaz marad és ezért megújít mindent; kiárasztja magát minden idöben a szentek szívébe
és Isten barátaivá és prófétákká teszi öket." (Bölcsesség könyve 7:25.27). 2

Elmondhatjuk, hogy ez a szimbolikus látásmód a legmegasabb fokon. "Anagogikus"-nak is nevezték,
olyannak ami "fölfelé vezet", a jelenségek ösképéhez, s végsö soron az ösképek Ösképéhez, az Igéhez.
Dante szerint (Il convivio,2.traktátus,1.fej.) az összes megközelítések közül -amellyel a szent írások
magyarázhatók- ez a legmagasabb, mert az írások szószerinti értelmezéséböl veszi ki azt a tartalmat, amely
"az örök Dicsöség legmagasabb tárgyát" (le superne cose dell`eternale gloria) illeti. Amikor tehát valaki,
mint Nielsen annak érdekében, hogy jelezze saját vallásának állítólagos kitüntetett helyzetét úgy tekinti eme
szavakat "Senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam " (János 14:6), mint a "kereszténység"
szavait, ez azt jelenti, hogy kizárólag szó szerinti értelemben. Éppen ez az, ami jellemzi a mást kizáró
vallásosságot. Amikor azonban Krisztus ilyen abszolut módon nyilatkoztatja ki magát, akkor Ö mindenek
elött -azoknak, akiknek "van fülük a hallásra"- szócsöve a formafölötti Igének, ami legbelül Ö maga. Ez
azonban nem zárja ki, hogy ugyanakkor ezeket a szavakat intézi azoknak a tanítványoknak, akik saját
intelligenciájukkal nem képesek a jelenségvilág -s az annak megfelelö nyelvi kifejesésekben
megnyilvánuló- formái mögé látni, s ezért abszolutizálják az ember Jézust. 3

Ha nem volna jogunk az elöbb kifejtettek alapján "anagogikusan" tolmácsolni Krisztus szavait, hogy tudnánk
viszonyulni ahhoz a körülményhez, mely szerint egy másik "kinyilatkoztató", nevezetesen Mohammed magáról
az elöbbivel analóg kijelentést tett- ebben az esetben az Üzenet, a Korán ereje által:" Senki sem mehet Istenhez,
ha elöbb a Prófétával nem találkozott"? Ha tehát valaki kategórikusan el akar utasítani egy ilyen kijelentést,
akkor vagy azt állítja, hogy az iszlám Prófétája egy csaló volt, vagy azt, hogy önmagát csalta meg, miközben
egyik sem mutatkozik valószínünek, ha az ember komolyan tanulmányozza Mohammed, s az ö vallásának
karakterét és történetét.

A piramiskép mint az univerzális hitvallás magyarázata

A világvallások kapcsolatát elmélyedö látásmód segítségével egy többoldalú piramis képével lehet
illusztrálni: a piramis csúcsa az Igének felel meg, amely az "Istennél volt" és "Isten volt" (János 1:1), s az
alapvonalak szimbolizálják a különbözö vallásokat. Ezek alkotják a kivetített alapterületét a közös
csúcsnak. Ebben a képben mindenek elött az a kézenfekvö, hogy a csúcs immateriálisnak tekinthetö, mivel
a távolság a piramis oldalai között vagy az azokat behatároló vonalak között zéró kell legyen. Továbbá az
alapvonalak egyenlö hosszúsága és egymáshoz viszonyított azonos helyzete a vallások alapvetöen egyenlö
értékét szimbolizálja az Ige piramiscsúcsához viszonyítva.

Ha mármost ezt a képet a vallásokhoz való -a cikk elején felsorolt- megközelítésekre alkalmazzuk,
elmondhatjuk, hogy közülük az elsö és a negyedik, vagyis a nem "nyitott" tipusú hitvallók és a
"spiritualisták" azok, akik korlátozzák a horizontfelülethez viszonyuló látásmódjukat. Az elzárkózó
felekezetinél ez úgy történik, hogy náluk az egész háromdimenziós piramis gyakorlatilag lecsökken egy
egyedüli alapvonalra, amely a kérdéses hitformának felel meg; a totális Igazság tehát felcserélödik annak
egyetlen kifejezési formájával. Másfelöl a "spiritualisták" ezt a leépítést szinkretizmussal hozzák létre, ami
arra való hajlandóság, hogy az alapvonalra egy másikról oldalról vegyenek át elemeket, vagyis különbözö
vallások különbözö formai elemeiböl rakják össze a vallást. Pedig lényegét tekintve minden egyes
alapvonal a piramis csúcsának kivetítödése a horizontális síkra és csak akkor valóság, ha a csúcs
viszonylatában nézzük. Vízszintes irányban kicserélni különbözö elemeket éppen olyan
árnyék-tevékenység, mint amilyennel Platon barlangjának lakói foglalkoztak:annyi, mint elfelejteni vagy
letagadni a rejtett belsö pontot, amely az egész alapsíknak az életet jelenti.

A másik fent említett valláshoz való hozzáállás, a "tisztán tudományos" -ahogy már említettük- ki van
zárva az intellektuális intuíció perspektívájából, amennyiben annak konkrét képviselöinél ez a szemlélet
valóban színtiszta, tehát csak és kizárólag racionálisan analitikus. A piramisképet használva azt
mondhatnánk, hogy azért van kizárva, mert képviselöik "a piramist csak fragmentumnak látják".

Ami harmadik számú hozzáállás embereit illeti, a közömbösségre épülö "toleranciánál" elképzelhetö, hogy
jóváhagynák a piramis-képet. De az ö tudatukban sápadt és absztrakt lenne ez a kép, mert hiányozna belöle
a valódi tartalom: a piramiscsúcsnak megértése és átélése, mint mindent magában foglaló Valóság,
valamint ama meggyözödés, mely szerint az emberi élet igazi célja ennek a Valóságnak a személyes
birtokba vétele.

Utoljára azokról szólok, akikben megvan ez az egzisztenciális belátás és meggyözödés. Ök azok, akiket
korábban "univerzális hitvallásúak"-nak neveztünk. Ha az ö számukra a piramis csúcsa élö valóság, az azért
van, mert ök befelé szemlélödök és van a dolgok függöleges dimenziója iránt érzékenyégük, ami felfelé
vezet az Ige-Östípusához. Erröl mondja János evangéliuma (1:4): "Benne élet volt és az élet volt az
emberek világossága", és a piramisképben a csúcsot valóban képviseli "a szoros kapu...amely az életre visz"
(Máté 7:13-14).

Ha tehát valaki ezen a Kapun akar átmenni, azt a "keskeny" - vagyis elkeskenyedö -"útat" kell követnie
(lásd ugyanazt a bibliai részt), amelyet az ö saját piramis-oldala, vagyis a saját vallása kijelöl számára. Ez a
kép tehát aláhúzza azt, amit már korábban említettünk, miszerint semmilyen szinkretizmus, semmilyen
formakeverés nem fordulhat elö az egyes ember vallási gyakorlatában: az Isteni személyes befogadásának
mind a teljesen tudatos és befelé szemlélödö, mind pedig a horizontálisan behatárolt és kifelé irányuló
embertípusnál az ö saját kinyilatkoztatási formáján keresztül kell megvalósulnia. Másfelöl azonban az
elöbbi tudatában van annak, hogy azon személyeknek, akik más kultúrkörökhöz tartoznak az ö
hitformájuk ugyanolyan biztos közlekedö eszköz a Magasság felé, s ezért nem tudja elkerülni, hogy ne
érdelködjön élénken ezek iránt a formák iránt is.

Ez az érdeklödés áldásos módon hat vissza saját vallásának integrációjára is: az ember - még mindíg
képletesen szólva - a Piramis csúcsát saját nézöpontjából tekintve tökéletesedést és megvilágosodást nyer
azáltal, hogy a piramis másik oldalainak szemléletében is elmélyed. Hiszen ezeknek ugyanaz a Kezdetük, s
ezért nem mások, mint a meg-nem-nyilvánuló Igazságnak és Valóságnak különbözö aspektusai. S ha az
ember megvizsgálja mindegyiket, valamint megpróbálja megismerni azok sajátos valóságát, elmélyült és
kitágult tudást kell kapjon a maga vallásos hitformájáról is, és nagyobb képességet arra, hogy annak
lehetöségeit megvalósítsa.

Mindezek által ez az ember a felebaráti szeretet egy váratlan dimenzióját éli át; vagyis szívügyévé válik
hogy az "idegen" népek vallása éppúgy mint saját vallása megörizze Istentöl kapott tisztaságát -
"ortodoxiáját"- éppen annak az Igazságnak a nevében amelyet mindegyikük visszatükröz, valamint
-másodsorban- emberi hitvallói érdekében.Ezért megengedhetönek tünik a tökéletes, kettös szeretetröl
szóló üzenetnek egy következö átírása: "Szeresd az isteni Igazságot mindenek fölött és felebarátod
igazságformáját -amennyiben az valódi- mint a sajátodat": " Valódi" ebben az esetben nem azt jelenti, hogy
" az ö számára megfelelö", hanem hogy "megfelel a kérdéses vallás isteni Kinyilatkoztatásának." Ez a
leírás, mint látjuk, sokkal radikálisabb pozitív megfogalmazás mint az, amit - hasonló céllal- a Második
Vatikáni koncilium deklarációja tartalmaz. Ez ténylegesen a világvallások között lévö viszony kérdésében
való "nyitott" hozzáállás lehetö legradikálisabb megfogalmazása, amely magától értetödöen elfogadja a
vallások egymás közötti formai hasonlóságát és ugyanakkor ezekben csupán relatív valóságokat lát,
amelyek eltünnek abban az isteni Fényben, amely felé minden egyes szakrális forma törekszik.

A Piramiscsúcs-Kinyilatkoztatás megfelelöje az emberben

A piramiskép sugallta lehetöségek azonban még nincsenek teljesen kimerítve. Ez a kép végül közeli
felvilágosítást ad nekünk egy korábban érintett összefüggésröl, egyfelöl a "vallás és vallások" általános
kérdéskomplexuma, másfelöl személyiségünk legbelsö gyökereit illetöen. Nézzük - lehallgatva a
piramisnak ezeket a titkait-, ahogy a természetben megjelenik: mint egy hegycsúcs. Ez a szent hegy, de
nem valamelyik az ismertek közül, amelyek a valóságban léteznek -Fuji, Kailasa, Sinai-, hanem nem
teremtett Östípusuk, az univerzális Kinyilatkoztatás hegye. Csúcsán pihen az örök Ige hó képében, s az
olvadó víz lefolyik a hegyoldal völgyeibe; minden völgyben folyik egy folyó arra a vidékre, amely a hegy
körül terül el. Mindegyik folyó eredetileg ugyanazt a kristálytiszta vízet tartalmazza, de miután mindegyik
lefelé folyik, a vízek különbözö karaktert nyernek a folyómeder természetének megfelelöen.

Bármilyenné legyen is, az Élet víze lesz az emberiség ama részének, akikhez végülis eljut, és azon
embercsoport minden egyes tagjának. Spirituális szempontból nézve minden egyes embernek a
legközvetlenebb feladata lesz - e vízet felfogó- edényként szolgálni. Az edény formája népcsoportról
népcsoportra változó, s azon belül is más, egyénröl egyénre. Azonban,mivel ez az emberre, mint olyanra
vonatkozik , s az ö viszonyára a Kinyilatkoztatás univerzális titkait illetöen, jogunk van az edény formáját
a legegyszerübbre sematizálini, amely: egy kúp a csúcsával lefelé és alapjával nyitva az ég felé. Mindegyik
individuális edény egy fordított, kicsinyített hasonmása lesz az egész emberiség szent Kinyilatkoztatási
hegyének.

Ez a hasonmás-viszony egy aspektusa annak , amely az elsö ember viszonya volt -a teremtés könyve szerint
- Istenhez. A hasonmás azért fordítottja a Példaképnek, mert tükörkép; tükörkép, mely akkor jön létre,
amikor "Isten lelke" az Összubsztanciában tükrözödik, a "viz"-ben, amely fölött "kezdetben...lebegett" (1
Móz.1:1-2). A tükörkép-jelleg megerösítést kap a két -fent említett- megfordított kúp vagy piramis
függöleges síkmetszetében, amely Salamon híres pecsétjének, a hatágú csillagnak felel meg, mely két
egymásba fonódó egymásra irányított háromszögböl áll, hiszen ez éppen szimbóluma a föld viszonyának az
Éghez, vagyis az embernek az Istenhez.

E fordított analógiában kapja tehát a hegycsúcs -az Ige szimbóluma- az emberi edényben az ö megfelelöjét,
mint lefelé fordított kúp. Pontosan ez az a hely, amelyet elöször talál el az isteni kiáramlás, amikor
beleömlik a lénybe, és ez az a hely, ahol a mennyei víz a legbiztosabban tárolódik, a lény legbensöjében, a
legvédettebb helyen. Miután az alapvonaltól számított legvégsö pont valójában az Igét szimbolizálja a
Kinyilatkoztatás hegyén, a fordított analógia törvényének értelmében az edény lesz annak legbelsö,
legtitkosabb pontja: "...az Isten országa ti bennetek van"! (Luk.17:21).

Ez a "bensö" a misztikus tradició értelmében az ember szíve, amelynek valójában -sematikusan ábrázolva-
kúp, vagy -keresztmetszetben- háromszög a formája, ahogy a fentebb említett "edény"-nek. Továbbá a
"bensö" egy hegyben -vagy piramisban- a benne elhelyezkedö barlang, s ezt a barlangot is a tradiciók
sematikusan fordított háromszögként ábrázolják. Ezáltal máris megerösítést kaptunk ahhoz a képhez -a két
ellenkezö irányú háromszöghöz, amellyel a "Kinyilatkoztatás hegye" és az emberi szív közötti kapcsolatot
jeleztük. Végsö bizonyítást kapunk erröl a hinduizmusban is, amely a "szív barlangjáról" beszél, amelyben
nemcsak az emberi "életerö"(jivâtmâ), hanem az abszolút isteni Szellem (Atman) székhelye is van.4

Az imént leírt szimbolikával megegyezöen a misztika az ember intelligenciájának esszenciáját általában a
szívbe helyezi. Ennek az elemnek a segítségével tud elvileg kapcsolatot teremteni a világfölötti dolgokkal,
söt egyesülni az Istenivel. Ez az elem -ahogy az Ige- direkt manifesztációja nemcsak az Isten Igazságának,
hanem az Ö Szeretetének, mert "Isten Szeretet" (1 Ján.4:8). Gyakran nevezik ezt a "szív szemének",
mégpedig nemcsak a Bibliában (Ef. 1:18), Szt. Ágostonnál és bizonyos keleti keresztény misztikusoknál,
hanem más vallásokban is, föleg az iszlám misztikában, a szufizmusban. Ez a kép sejteti a közvetlen és
egszisztenciálisan müködö karakterét annak a viziónak, amellyel az említett "szerv" rendelkezik: ez ugyanis
az "intellektuális intuició" hordozója. Eckehart Mester a használja a skolasztikusokkal együtt az intellectus
fogalmát, az intellektusét, amelynek nála a modern nyelvhasználatnál végtelenül átfogóbb a tartalma: az
Egységböl kiinduló és az Egységbe visszavezetö intelligenciát jelez, megkülönböztetve a értelemtöl, ratio,
amely az agyban található, s amely logikai-analitikus eszközökkel dolgozik különbséget téve a
sokféleségben.

Az értelem valójában a dualitást (szubjekt-objekt) feltételezi tevékenységében, és ezért a
kettösséghez-sokféleséghez köti magát, mig azonban az intellektus potenciálisan mindent magában foglaló
karakteréböl következöen -Logos-természete szerint- magában hordozza az isteni "Objektumot" és ezáltal
biztos otthona van a teremtés-fölötti Egységben. A korábban már említett Salamon-pecsétben az a
kapcsolat szimbolizálódik, amelyben az intellektus a lefelé irányított háromszög csúcsa; az értelem kettös
természetét pedig ennek a háromszögnek az alapvonala adja a két hegyével. Ami a másik háromszöget
illeti, az -ahogy a fentiekböl kiderül- felfelé fordított hegyével az Igét szimbolizálja, tehát az Egységet, és
alapvonalával a totális teremtést, ami nem más, mint az Igének a kisugárzásból létrejövö manifesztációja.

Az értelem az intellektus által felvilágosítva képes fogalmi-teoretikus módon az isteni Egység megértésére
és analitikus karakterénél fogva segíti az intellektust a jelenségben az egységre-törekvöt, az örök elemet
megkülönböztetni, azok isteni magját a "héjjától" és enyészö formájától leválasztani. Azonkívül fontos
szerepe van azon igazságok megfogalmazásában, amelyekröl az intellektus ad tudást. Mindezekkel a ratio
arra szolgál, hogy az intellektust felkészítse a tulajdonképpeni és végsö operációra, ami abból áll, hogy a
benne nyugvó Egységet felébresztve effektiv valósággá tegye.5 Ez Isten segítségével és spirituális
koncentrációval történik, akarni az akadályok legyözését a lélekben a Vele való egységért.

Az intellectus Logosz-identitását Eckehart úgy írja le, mint "valamit..., ami nem teremtett és nem
teremthetö (aliquid...increatum et increabile)". Szt.Pálnál a "szív szeme" a "lélekkel" (pneúma) egyenlö,
Isten "záloga...szívünkben" (Kor.1:22). Tehát ebben a "barlangban", ebben a "lefelé fordított
hegycsúcsban", a mi szívünk legbelsö zugában, ahova elhívattunk szemlélni -s e szemlélödés által vele
egyesülni- a Kinyilatkoztatás hegyének csúcsát: az Igét, amely önmagában "nem teremtett és nem
teremthetö" Forrása minden lelki/szellemi fénynek és életnek.

Jegyzetek;

1. Az utóbbi 50 évben két francianyelvü vallásfilozófus:René Guénon és Fritjof Schuon egy sor könyben
részletesen megírta. Legfontosabb müveik angol fordításban is megjelentek. Svédül egy antológia van az
említett szerzök írásaiból, mindkettö az én bevezetömmel és fordításomban, azaz Kurt Almqvist: Idötálló
eszmélet egy eszméletlen idöben. [Tidlös besinning i besinningslös tid.] Fritjof Schuon írásaiból,1973, és
Az Egyedüli szolgálatában . [I tjänst hos det Enda.]René Guénon müveiböl,1977 (mindkettö a Natur och
Kultur Kiadónál).

2. Al-Hallâdj muzulmán misztikus mondja Diwân c. könyvében: "Végiggondoltam a vallásokat és
megpróbáltam öket megérteni, és úgy találtam, hogy az egyetlen Principiumból ered valamennyi, számos
elágazással. Ne kívánd valakitöl, hogy az egyik vagy a másik vallásban higyjen, mert az megakadályozná a
kölcsönös megértést. Kivánj töle inkább egy Principiumot, amely számára minden fennkölt jelentést
kifejez; akkor meg fog érteni mindent." (Akhbâr Al-Hallâdj, Louis Massignon és Paul Kraus kiadása,
Ed.Larose,Paris 1936, 66.l.).

3. Amikor Szt.Pál -Krisztus kijelentésével megegyezöen, miszerint "Mindaz, ami az Atyáé, az enyém..."azt
mondja, hogy "Mert öbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg." (Kol.2:9), akkor ez azt jelenti
-talán mondhatom így-, hogy Krisztus Isten, de nem azt, hogy az Isten Krisztus. Csak az Isten maga
abszolút és ezáltal végtelen, és éppen emiatt tud Ö a maga Valóságával megtölteni nemcsak egy, hanem
minden egyes Hírvivöjét, vagy -egyes esetekbe Üzenetét, ahogy pl. a Korán esetében: végülis éppen ez az,
ami az isteni elemet képviseli az iszlámban. -Lásd továbbá 57.l.lent.

4. René Guénon az,aki felsorolja és kommentálja ezeket a tényeket a Symboles fondamentaux de la Science
sacrée (Gallimard, Paris), 218-226.l. Rámutat arra, hogy a "barlang" szanszkrit megnevezése (guhâ) a
szív bensejét is jelenti.-

Erröl a fent leírt fordított analógiás kapcsolatról egy másik megformálást találhatunk a templom
szimbolikájában. Ami itt és a továbbiakban ebben a fejezetben elmondatik a piramisképröl sejtetni engedi,
hogy miért nevezi Pál az embert "a Szentlélek templomának" (lásd 4.fejezet).

5. Az a kitüntetett szerep, amelyet a ratio ezáltal elvileg elnyer feltételezi természetesen, hogy az ember
egész valójával nyitott az individuális-fölötti Valósággal szemben, ahol eredete és igazi önmaga létezik.
Egyedül ezáltal jut az értelem forma-fölötti, idötálló adatokhoz és -spirituális szempontból - ahhoz a
realizmushoz, amelyre szüksége van azért, hogy a saját természete szerint tudjon müködni. Ezzel szemben,
ha az ember önteltségében azt hiszi, hogy elegendö önmagának individuális, testi-lelki formájában, az
értelem elválik attól a Fényforrástól, amely annak valódi tartalmat ad. A ratio szokásos használata ebben
az esetben csak önkényes, tévelygö racionalizmus lesz.

A Bibliából idézett részeket a Szent Biblia 1927-es kiadásából vettem Károli Gápár fordításában.Ford.

Fordította Szelényi Lajos

A fordító jegyzete:

KURT ALMQVIST 1912-ben született a svédországi Falun-ban. Anyai ágon német, apai ágon svéd protestáns családból származott. Anyai ösei között protestáns lelkészeket, s a középkori Johannita Lovagrendbe tartozó
föurakat találunk. Szellemi fejlödése az  irodalomtörténeten és a müvészeteken keresztül botakozott ki, s nyelvek és kultúrák tanulmányozásával mélyült tovább a spirituális dimenziók felé. Egyetemi tanulmányait Stockholmban kezdte, majd Münchenben, Firenzében és Franciaországban folytatta. Orosz és francia nyelvet tanult Uppsalában, és személyes élményei vezették mind a keleti, mind  pedig a római katolikus kereszténység megismerésére és
befogadására. A protestantizmusból hiányzó Mária-kultuszt megismerve, abban Isten nöi aspektusát fedezte fel, amelyet késöbb -észak-afrikai útja során- az iszlámban is megtalált. René GUÉNON müveivel való
megismerkedése és a Fritjof SCHUONnal való személyes találkozása végérvényesen megerösítette abban a szándékában, hogy a Philosophia Perennis jegyében megírja könyveit. (Itt kell megemlíteni azt a különös
tényt,  hogy a svéd festö Ivan AGUÉLI   volt az , aki -mint elsö európai-  megismertette Nyugattal a szufizmust. Ö 1902-ben lett "muqaddim", azaz "megbízott"  szufi szerzetes, aki a Shadhili-rend tagjaként ´ABD AL-HADI MAGHRIBI néven beavatási jogot kapott. Ö avatta be GUÉNONt 1911-ben, aki késöbb maga irányította SCHUONt  az észak-afrikai szufi mesterhez , IBN MUSTAFA   ´ALAWI-hoz. SCHUON 1932-ben nyert beavatást  ´ALAWI rendjébe, amelynek vezetését annak halála után 1934-ben át is vette, mint szufi-mester. ALMQVIST pedig
SCHUON tanítványa lett és töle nyert beavatást 1942-ben, s  késöbb maga irányította a történész-tradicionalista Tage LINDBOMot SCHUONhoz, aki 1962-ben lett beavatott tanítvány (fakir) SCHUON Shadhili-Maryjami-rendjébe.)
Életmüve öt önálló kötetböl, négy verses/meditációs kötetböl és két fordításgyüjteményböl áll. Az utóbbiak GUÉNON és SCHUON életét és müveit mutatják be elsö ízben svéd nyelven, amely szerzök müvei svéd fordításban azóta sem láttak napvilágot ellentétben pl. a magyarországi kiadásokkal.
KURT ALMQVIST a tradicionális út legnagyobb svéd képviselöje volt, akit egy kisszámú szellemi kör tartott számon, és sajnos könyvei sem kaphatók. 2000 Virágvasárnapján halt meg Strängnäsben. Temetésén egyaránt megjelentek keresztény és muszlim tisztelöi.

Az Aguéli honlap címe:www.sala.se/turism/aguelimuseet/ivan.html


Kurt Almquist: A dolgok kapuin át Meditációk Åsak kiadó 1989
 

A fehér tavirózsa

Tudom, hogy egyedül Isten jó.

Ezért tárom ki szüntelenül karjaimat Felé,

s Ö lebocsájtá lelkembe

Szolgájának Salamonnak pecsétjét.

Mi a fent és mi a lent?

A hold mélyen a fák gyökerei alatt barangol,

és magasan a fák koronái fölött buggyan az iszap.

Szívemben találkozik az ég hat vonala,

mindenek fordulópontja a szivem.

Így nyugszom üdvözülten a ragyogó mélység fölött,

ahol a menny és a föld megszünik

és beteljesedik.

*

Váratlan látogatás fentröl.

Csukott szemmel ültem. Mikor felnéztem, egy kis pók mászott a levegöben, egészen közel hozzám. Úgy
látszott, mintha szabadon lebegett volna. Egy kis ideig úgy maradt, majd felkúszott ahhoz a lámpához a
mennyezeten, ahonnan jött. Ez a le-és felutazás háromszor megismétlödött. Olyan volt, mint egy fontos
titok megnyilvánulása.

A szál, amely a pók jármüve, saját anyagából, önnön belsejéböl való. Ilyenformán a pók minden
csekélysége ellenére Krisztus és minden más égi Hírnök jelképe: az a "szál",amelynek segítségével
leszállnak a földre majd újra felemelkednek onnan, az isteni Ige, amely csordultig tölti öket: "Senki sem
ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyböl szállott alá:az Embernek Fia, aki a mennyben vala."

*

A fák és az erdö.

Akár a fák - bármennyire különbözöek is - midön a földböl oszlopokat emelnek, egy titokzatos egység - az
erdö - részeivé válnak, így a különbözö tanok is oszlopok, egy hatalmas Szentély oszlopai,amely magában
foglalja és feloldja a tanok sokféleségét.

Aki nincs tudatában ennek, az nem látja a fától az erdöt.

*

A kapu.

A dolgok közt és közted titkos rokonság van.

Szemeim megpihennek arcodon

mint fáradt vándorok a nyári tájban

Lám, te mutatod dolgomat utamon:

Magas és örökké tárt kapu vagy;

a kezdet és újulás hétköznapjain

járok alattad a vándorlásban

keresni, gyüjteni vonásaid.

*

Füst

Ezek a gondolatok és képek talán összefüggéstelennek látszanak.

Olyanok, mint a füst arabeszkjei, amelyek látszatra céltalanul keringenek egymás körül, ám a valóságban
egységet alkotnak a levegö által, amelyben a dohányzó ajkain át létrejönnek, majd eltünnek annak feje
fölött. És ugyanaz a levegö keletkezésük és elmúlásuk.

*

Még nem

Egy langyos szeptemberestén ülök a tóparton. Nyugalom van, a víz tükrében izzik az alkonypír.

Egy motorcsónak lassan, csendes motorral közeledik. erös lámpája rámtalál.Ám amint egészen a part
közelébe ér, megáll, néhány másodpercig tétovázni látszik, majd visszafordul.

Lám, mégsem értem jött kormányosa - még nem.

*

Az égen egy mozdulatlan csillag.

A vízben kettö, szüntelen válásban és egyesülésben.

*

Fordította: Szelényi Szentjóbi Annamária


Fenti írás megjelent a TRADÍCIÓ évkönyv MMIII
(2003) - as számában


Megrendelhetô a Kvintesszencia kiadónál:
Http://www.traditio.org/kvintesszencia
Debrecen 4027
Egyetem sgt.32.


Enigma
Mystery 73x92cm

Szelényi Lajos:
1944-ben születtem Bácskában. Fél év múlva Pécsre menekültünk szüleimmel
és négy idösebb testvéremmel. Az 50-es években a zene  ( 8 évig tanultam
csellózni és testvéreimmel együtt a mindennapi kamarazenélés  pótolta
sokszor a betevö falatot is) és Pécs különleges része, a Mecsek
oldalában fekvö Tettye óvott meg a sötét idöktöl, amelyet radikálisan
zárt le 1956-ban a felkelés leverése. A Vörös Hadsereg tankjai
szétlötték a házunk tetejét s a gyermekkori idill végetért. A felnötté
válást két év múlva egyik bátyám halála zárta le. A pécsi Müvészeti
Gimnáziumot  zenészként kezdtem, s képzömüvészként fejeztem be 1962-ben.
Alapító tagja voltam a Pécsi Mühely nevü fiatalokból álló
müvészcsoportnak, miközben népmüvelés-könyvtár szakot végeztem
Szombathelyen, majd az ELTE-n folytattam tanulmányokat, s késöbb a
stockhomi egyetemen is.
40 éve vagyok aktiv képzömüvész, de emellett a kulturális életben
dolgoztam Pécsett, Budapesten 1979-ig, amikor feleségemmel és két
gyermekünkkel emigráltunk Svédországba.
Elsö önálló kiállításom Pécsett volt 1973-ban.Korábban rendszeresen
állítottam ki a Pécsi Mühely tagjaival 1968-tól 72- ig, majd különbözö
csoportokkal  Svédorságban 1980 óta. Tagja vagyok a Huddinge
Konstnärsklubb-nak, a Konstnärernas Riksorganisation-nak, a stockholmi
Konstnärsklubb-nak és a Svenska Konstnärernas Förening-nek. Az utóbbi
években a huddingeiekkel kiállítottam Finnországban, Grönlandban, a
Färö-szigeteken, Ålandon és 2002-ben saját rendezésben Pécsett egy
cserekiállítás keretében.
1993 óta újból kiállítok Magyarországon is, legközelebb ez év
novemberében a pécsi Horvát Színház Csoport-Horda Galériájában lesz
egyéni kiállításom, majd 2004-ben a Huddingei Fullersta Bio
Konsthall-ban retrospektív kiállítást rendezek  a 60. évemet betöltve,
amelyböl 25 évet Svédországban töltöttem.
Fordítói tevékenységet is végzek, a stockholmi Csontváry-katalógus
szövegeit magyarról svédre fordítottuk feleségemmel a stockholmi
kiállításra, s jelenleg svéd tradicionális szerzök svédröl magyarra való
fordításafordításával foglalkozunk.

Bibliográfia: Nya gallerier satsar internationellt-Dagens Nyheter,
1983.10.28. Konstnären har ordet- interjú, Sveriges Radio,
1984.01.09. Erotik mot seklets ondska -Mitt i Huddinge,
1989.01.24. Pécsi Mühely, Aknai Tamás, Pécs 1990, Jelenkor Kiadó.
1995.10.12. Centraleuropeisk modernist med känslig pennföring,
Länstidningen Södertälje,
1990.Lantos -interjú Lantos Ferenc müvészetéröl, Pannonia Filmstúdió.
1993. Contemporary Hungarian Arts Lexicon, Budapest
1999. Hommage à Matyn -katalógus Keserü Katalin, Pécs-Györ
Pécsröl indultak- Pécs TV 2001.
Apokaliptikus idill- Új Müvészet, 2002.november.

www.ahm-design.de/Seiten/szelenyi.htm
lajos.szelenyi@telia.com