"A csángó tanulság ránk nézveis intô. Mi is nyögjük a tudatvesztést. Sok atyánkfiának fogalma sincs, hol van
pontosan, kapkodva keresi a helyét, ha keresi, és könnyen becsapható. Ha a plázák
mind népfôiskolák lennének - persze szörnyen nézne ki -, az se lenne elég!"
Berecz András


'Add tovább!'

'PÁLYÁZAT / HIRDETMÉNY VÁZLAT'
(Egyeztetés, megmunkálás alatt. Kérdéseket, hozzászólásokat nagyon szívesen látunk!)

Mottó: "A mûvészet lényege úgy jelenik itt meg, mint valami új, amely, mint igaz bontakozik ki. Ahogyan Heidegger írja: "a mûben az igazság mûködik", mégpedig úgy, hogy "az általa megnyíló párbeszédben és mozgástérben rendezôdik el."
Az igazság mûködése kettôs értelmet hordoz, egyrészt az igazság, mint "történés" élettel teli cselekmény, amely mozgásteret igényel, másrészt pedig, mint a megismerés célja, meghatározza a megismerés módját is, amely csak folyamatban valósulhat meg. A párbeszéd kifejezés utal egyrészt a megismerés kapcsolati dimenziójára, másrészt pedig a dolog folyamat jellgére, hiszen az igazság már maga is történés, amelyet nem lehet egy adott pillanatra kimerevíteni, vagy rekonstruktiv úton analizálni."

dr. Sárvári György (Ph.D. a magyar szupervízor szakma kiemelkedô, nemzetközileg elismert egyénisége): Az interpretáció mint mûvészi élmény és terápiás lehetôség

(Ne tessenek megijedni, se a mottótól, se attól, ami alant következik! Aki már próbálta tudja, hogy a nyelvi megfogalmazás nehézségeihez képest végtelenül egyszerû, szerves, természetes dologról van szó a gyakorlatban!)

FELAM®

FELNÔTTOKTATÁSI ALAPMODELL

A rendelkezésünkre álló legjobb alapozó módszerek egyike

Miért? Többek között azért, mert az eddig ismert legjobb, leghatékonyabb iskolák, és módszerek legfontosabb alapvonásait is ötvözi egyedülálló módon, és tömörségben.

Milyen módszerek, és iskolák? A különbözô hagyományok lényegében egybehangzó személy-megközelítésein keresztül, a legújabb, 'kritikai pszichológia' alapfelismerésein át többek között a 150 éves dán népfôiskola legfontosabb tapasztalatait, valamint a komplex mûvészeti oktatás (a Magyar Nemzeti Galéria GYIK mûhelyében, és másutt kidolgozott) mindenkinek szóló kipróbált alapgyakorlatait alkalmazó, és például a szupervízió európai változatának legjobb vonásait is felerôsítô modellrôl van szó.

Legjobb - magyar - formájában minimum hat napos (maximum öt hetes) bentlakásos tanfolyam, minimum - a 'vezetôvel' együtt - 13 (egy csoportban maximum 22-24) fô részére. Elsôsorban a résztvevôk személyes kinyílására, alkotásaira, és egymással folytatott, gazdag eszköztárú párbeszédeire épít. Az 'identitás', vagy Hamvas Béla szavával a személyes alapállás  megmunkálása a megérkezés elsô percétôl a távozásig tart, (egy katartikus csattanóval a végefelé) mind a rövid, mind a hosszabb változatban.
EBBE A 'KERETBE' - CSAK RITKÁN LÁTHATÓ HATÉKONYSÁGGAL! - BEÉPÍTHETÔ ÚGYSZÓLVÁN BÁRMILYEN 'TANANYAG', KÉPZÉS, ÉS FELADAT.

/Nem használható viszont e személy-központú, az élô szóra, és az átélésre, tapasztalatra, talákozásokra építô módszer - megalapozott reményeink szerint - semmiféle gyûlöletkeltô kiképzésre, vallási, vagy politikai mozgalmár-idomításra, üzleti furfang testületi növelésére, stb./

Figyelem! A módszer nem eladó, olyan értelemben, hogy semmiképpen nem ajálnjuk alkalmzásának megpróbálását (sem) olyanoknak, akik legalább egyszer nem vettek részt egy ilyen kurzuson!
Ugyanakkor alig várjuk, hogy megbízást kapjunk végre valamely civil, vagy szakmai közösségtôl, (megyétôl, várostól, falutól) vagy intézménytôl (legalább) néhány 'instruktorképzô' tanfolyam végigvitelére!

Megrendelhetô viszont a kurzus, tanfolyam, képzés mind Magyarországon (az Új Kispad Alapítványnál), mind Koppenhágában (a Hamvas Béla Klubban). Egyelôre leginkább magyarul, de (jó) tolmáccsal bármilyen populációban elképzelhetô a dolog! Költségek minden esetben a körülményektôl függôen. Közrejátszik a helyi szállás-étkezési lehetôség, a szakemberigény, stb. Magához, az alapot, 'keretet' adó folyamathoz minimálisan kell a 'vezetô', és egy, kreatív módon 'tanítani' (vagyis a résztvevôket 'megszólaltatni' is) képes zenész.

Irányadóul: A drávafoki “Kistérségi szereplõk együttmûködési alapképzése” öt nap, 20 résztvevônek mindennel együtt (szállás, étkezés, elôadók, stb.) ca. egy millió forintba került. (Amibôl egy negyed milliót a VÁTI állt az elôre leadott tanulmányunk fejében!) De, hogy egy 'ellenirányú' példát is lássunk: minden további nélkül, akár azonnal elképzelhetô lenne egy önköltséges változat Svédországban a helyi magyarság tulajdonában lévô Tängagärde-i gyülekezeti házban.

Nem szándékunk befolyásolni leendô megrendelôinket, de nagyon szívesen vállalnánk az alább felsorolt témák köré szervezett képzéseket, mind a hat napos, mind az öt hetes (vagy valamely köztes) változatban:

'Klasszikus népfôïskolai felnôtt-ember képzés'

'Társképzô tanfolyam'

'Közösségépítô, együttmûködési gyakorlatozás'

'Mire is jó a mûvészet?!'

'Szellemi túlélési kurzus globális szellemi özönvíz esetére'; stb.
_____________________________________________________

Valamint bármilyen szakmai továbbképzés alapjaként!

Lázár Ervin Járkáló
önkéntes kultúrmunkás - mûvészeti oktató

Koppenhága
Hamvas Béla Klub

Minden jog & kötelesség fenntartva!

_________________________________________________________________________________________

Személy és csapatépítési népfôiskolai képzési program (FELAM = Felnôttoktatási Alapmodell*) kidolgozása akkreditációra (A Magyar Népfôiskolai Társaság révén) - alapvetô szempontrendszer tervezet:

1. A személyi feltételek (oktatók/végzettségük)
Vezetôk, instruktorok lehetnek mindenekelôtt azok, akik már egy FELAM  képzést végigcsináltak. (Célratörôen öt volt eddig, az utolsót olyanok vitték végig, aki már legalább egyszer végigcsinálták a dolgot!) Végzettségüket tekintve legjobb, hogyha tanárok, tanítók, óvónôk, népmûvelôk, avagy mûvészeti oktatók, mûvészek, szupervizorok, stb. De a népfôiskola legrégibb, és ma is érvényes dániai hagyományai értelmében nem feltétlenül fontos a hasonló iskolai végzettség, hanem sokkal inkább a személyes indíttatás, érintettség, elszánás, gyakorlat, no és az alapinstrukciók értése, valamint az azok átadására való készség. (Mindezt mindenekelôtt annak kell eldöntenie, aki vállalja e nehéz megméretést! A végsô szó pedig az alkalmazóé természetesen, aki persze konzultálhat a modell kidolgozóival és korábbi résztvevôivel e kérdésben is.)
Mindenképpen kell egy végig közremûködô muzsikus, aki több hangszeren tud improvizálni, és lehetôleg némi pedagógiai érzéke is legyen, amivel meg tudja szólaltatni a résztvevôket.
Avagy a ‚vezetôre‘ hárul ez a feladat is, amint ha nem megoldható egy képzômûvész instruktor szerzôdtetése, (esetleg nincs rá pénz), akkor a képzômûvészeti alapgyakorlatok instruálása is az ô feladata! (A képzés népfôiskolai gyökereinek szellemében törekedni kell arra, hogy legetôleg helyi erôket kérjünk föl a közremûködésre, de az is fontos, hogy kulcstémánkat tekintve legalább egy országos, netán nemzetközileg ismert szakértô is megjelenjen - ha lehet.)
Az elôadókkal kapcsolatban azon kívül, hogy témájuk elismert szakértôi csak egy kritérium van: el kell fogadniuk, hogy minden elôadáson minden résztvevô bevonódik a téma megtárgyalásába, a személyes konzekvenciák levonásába a ‚koppenhágai látókör szabályai‘** szerint.

1.1A képzési program szervezésének feltételei
A legfontosabb, a megfelelô ‚tanári‘ gárdán, és a min. 12, max. 20 ‚tanulón‘ kívül, hogy - ha egy mód van rá - minimum 6 napos bentlakásos tanfolyamot kell megszervezni. Legalább egy nagy közös, gyakorlatozásra alkalmas térrel, férfi, nôi alvóhelyekkel, tisztálkodási lehetôséggel, minimum napi három étkezéssel, stb.

1.2 A tárgyi feltételek (taneszközök, a szervezô által biztosítandó feltételek, a résztvevôk által biztosítandó eszközök)
A mûvészeti alagyakorlatozáshoz tipkusan papírt (mindefélét), festéket, ragasztó és kötözô, tûzôanyagokat, eszközöket használunk. De, az erôktôl, és anyagi lehetôségektôl függôen esetenként - bármilyen irányba - bôvülhet az eszköztár.
A résztvevôknek mozgásra, hempergésre alkalmas sportos ruházatot kell hozniuk, valamint minél több hangszert, függetlenül attól, hogy mennyire tudnak rajta játszani.
Bevált ezenkívül, hogy mindenki, aki ezt fontosnak tartja hoz olvasni, nézegetni való számára fontos anyagokat (lehetôleg több példányban), amit a képzés idején felállított ‚közkönyvtárban‘ helyeznek el. Ezek felhasználása leginkább individuális, és a ‚szabad,‘ avagy, ha vannak ilyenek, a ‚választható‘ programokban kerülhetnek felhasználásra.

1.3 A részvétel feltételei (elôzetes tudás, szakmai elôképzettség, stb)
Ezen alapmodell mindenkinek szól, semmiféle elôzetes tudás, szakmai elôképzettség nem szükséges. (Kivéve, hogyha a Felnôttképzési AlapModell-t valamely szakmai képzés, például területfejlesztés, falugondnokság, stb képzés ‚kereteként‘ használjuk; amint ez meg is történt már, nem is egyszer. De ez esetben mindenképpen szükség van minimum egy további ‚szakmai napra‘ is!)

2. A képzési program célja
A program célja mindenekelôtt a ‚alkotói hozzáállás‘, a személyes alkotóerô megtapasztalásának elôsegítése, végül pedig ‚saját alapállás‘ vázlata, és ennek ‚próbája‘. (Errôl többet írni egyszerûen nem érdemes, mert, dacára annak, hogy tényszerûen elég egyszerû gyakorlatokról, és formákról van szó, már sokszor kiderült, hogy csak az fogja föl igazán mi is a dologban a ‚csattanó‘, ami kiemeli ezt a modellt a sok hasonló közül, aki legalább egyszer végigcsinálta!)

3. A képzési program eredménye (szakmai követelményei)
A program eredményeként, a legtöbb esetben (és már többször bizonyított módon) alkotóképességüket, és ebbôl adódó megnôtt személyes felelôssségüket tudatosabban megélô, és egymással sokkal jobban együttmûködni szándékozó, erre jobban képes emberek kerülnek ki. Igaz, hogy a tudatosodási idô az általunk tapasztalt estek alapján akár éves ébredezésbôl is állhat (viszont a legtöbb esetben nyomon követhetô!). Mindezen úgy is kívánunk segíteni, hogy általában lehetôséget biztosítunk egyfajta internetes ‚utókezelésre‘ (amit minden esetben ajánlunk különben).

4. A képzési program tartalma
Mûvészeti alapgyakorlatok (‚a firkától a színházig‘), elôadások, avagy látókörök, a helyszíntôl és egyéb aktuális lehetôségektöl függôen kirándulások, stb. Az elôadásokat és látóköröket, megint csak a népfôiskola szellemében, ha van rá helyi igény tegyük nyilvánossá.

4.1 A képzések idôtartama
Maga az alaptanfolyam minimum hat napot igényel!
Egy-egy gyakorlatsor, avagy elôadás-látókör általában úgy 3 órán keresztül tart, a helyzettôl függôen szünetekkel, vagy azok nélkül.

4.2 A képzés módszerei
Az összes program a résztvevôk direkt alkotómunkájára, próbálkozásaira, személyes részvételére épít elsôsorban.

4.3 A képzés moduljai (felépítése)

A beérkezés napját, délutánját, estéjét a bemutatkozások, egymással ismerkedés dominálják a lehetô legkreativabb, esetleg zenés improvizációk instruálásával.
A ‚személyiség kibontó ‘ alapkurzus moduljai nagyjából így néznek ki:
Elsô munkanap: de.: Képzômûvészeti alapgyakorlatok; du.: Látókör, téma: ‚a személy‘; este: mozgások, páros váltógyakorlatok, ‚koreográfiák‘.
Második munkanap: de.: Látókör, téma: ‚személyben a közösség - közösségben a személy‘; du.: térjátékok; este: zene
Harmadik munkanap: de.: A helyszínt megismerô kirándulás; délben a ‚beavatások‘ párjainak kisorsolása; du.: Látókör, téma: ‚személy-nemzet-ország-globizáció‘; este; felkészülés a ‚beavatásokra‘, konzultációk a ‚tanárokkal‘ és az esetleges korábbi résztvevôkkel.
Negyedik munkanap: ‚beavatások‘; este ,ünnepi vacsora‘, illetve a közösség által megszavazott alternatív programok (mint például korábbi képzések dokumentációinak bemutatása, stb.)
Ötödik munkanap: de,: Látókör: képzéskiértékelés, esetleges csapatszervezés, a továbbvitel megbeszélése stb. Ez a program addig tart, amig van megbeszélni ivaló (az ebédet még igen, de már a vacsorát nem foglalja magában;-)

5. A képzés értékelésének módszerei
A legfontosabb értékelési ‚fórum‘ az utolsó munkanapi kiértékelö látókör. De nem kevésbé fontosak az utógondozási párbeszédek, avagy találkozók. A lényeg az, hogy legelsôsorban a résztvevôk személyes értékelése, alapállásuk változása, avagy megerôsödése, stb. a döntô.

6. A képzésrôl szóló tanúsítvány
Miután itt klasszikus népfôiskolai modellrôl beszélhetünk, a tanusítvány tényleg csak azt tanúsítja, hogy valaki résztvett egy bizonyos ‚személyfejlesztô, és/vagy csapatépítô‘ tréningen. Formáját tekintve pedig bevált az, hogy vagy a képzômûvészeti gyakorlatokat vezénylô, vagy egy, netán több résztvevô készít valamely, szerintük a képzés lényegét is szimbolizáló oklevelet, avagy valami kisebb kiadványt a történtek dokumentációiból. (Ez azért is szerencsés megoldás, mert további együttmûködésre, továbbgondolkodásra késztet mindenkit.)

7. A képzési program szakmai anyagai
Sajátos módon ez egy leginkább a gyakorlatban kialakult modell. Szakmai anyagoknak nevezehetjük ki ugyan a mûvészeti oktatással, és a népfôiskolával kapcsolatos teljes irodalmat, tetszôlegesen hosszú listával. De ez nem változtat azon a tényen, hogy a legfontosabb lépések e mára biznyíthatóan bevált modell kialakításában - mintegy húsz év alatt - a Budavári nemzeti galéria GYIK mûhelyében ‚amatôrszínházi‘ kísérletek során, a dán népfôiskolákon, avagy a Koppenhágai Hamvas Béla klubban történtek.

Néhány a fontosabb magyarul olvasható anyagok közül:
Hamvas életmû. Karácsony Sándor életmû. Hamvas - Kemény: Forradalom a mûvészetben. Fülep tanulmányok. Gadamer: Igazság és módszer. A nagy GYIK könyv. Várnagy Ildikó: Vizuális játékok. Szabados György írásai. dr. Sárvári György: Az interpretáció mint mûvészi élmény és terápiás lehetôség. Ananda K. Coomaraswamy mûvei, kiváltképpen a Keresztény és keleti müvészetfilozófia. Eliade ‚gyûjteményei‘. Jung munkássága. Pap Gábor és Molnár V. József munkái, tapasztalatai. Síklaky István mûvei. Czakó Gábor mûvei. Miklóssy Endre mûvei. Kovács László Béla: A látókör; stb.

8. A képzési programban felhasználandó kötelezô és ajánlott irodalom jegyzéke.
A képzés szellemébôl eredôen általában nincs ilyen (lásd még 1.2 utolsó bekezdés)

Lázár Ervin János
Népfôiskola csináló & mûvészeti oktató
Hamvas Béla Klub
Koppenhága
2002 szeptember

Jegyzetek:

* A módszer azért kapta a Felnôttoktatási AlapModell nevet, mert bebizonyosodott, hogy csak ritkán tapasztalható hatékonysággal ‚beépíthetô‘ a fent leírt folyamatba jószerivel bármilyen szakmai feladat oktatása is. Természetesen ez minimum egy további szakmai napot követel, de a kidolgozók becslése szerint személyi és anyagi befektetési elszántságtól függôen akár kb. öt hétre is lehetne növelni az idôtartamot, például egy kompjuteres, és/vagy nyelvi képzési vonallal együtt. (Ezt ugyan sajnos, elsôsorban anyagi okokból még nem sikerült kipróbálni.)

** „Az 'elôadások' formájára vonatkozóan is van (vagy tíz éves) tapasztalatunk, a 'látókör' egyszerûnek tûnô, de meglepôen mûködôképes (a Hamvas Béla Klubban kidolgozott) 'koppenhágai szabályai' szerint. Ami azt jelenti, hogy itt sem az infókat hallgatjuk és azokon nyammogunk elsôsorban, hanem a feladvány lehetséges személyes konzekvenciáit konzultáljuk meg - többkörben 'keringetve' a témát - mindenkit szépen meg és végighallgatva!"
Részlet a FELAM-ot bemutató (‚Add tovább!‘) honlapszövegbôl.



Részletek a Faludi Erikával (területfejlesztô-Kispad alapítvány), és Székelyné Kováts Eszterrel (pszichológus-szupervizor) köszösen írt "Folyamatszervezés-és segítés kistérségi együttmûködések számára" címû, a VÁTI-nak írt tanulmányból, illetve annak alapján:

Valamivel konkrétabban a módszerrôl:  Kipróbált, mindenkinek szóló gyakorlatokkal a 'síktól a négydimenziós mozgásig', a 'firkálástól a drámáig' személyesen végigskálázzuk a lehetô leglazábban, és szabadabban a mûvészetek eszköztárát, kinyitogatva a többnyire erôsen betokosodott 'érzékeket', próbálgatjuk alkotóerônket. Közben nem csak vázoljuk, de meg is munkáljuk kissé az alapállásunkat (Hamvas Béla szava), a 'miért is van a világ, az ember, a másik', stb. kérdésekre adott játékos (!), improvizatív válaszainkat. Legvégül pedig, párokat kisorsolva - nyilvánosan, a többiek segítségével - be is avatjuk egy-mást az éppen érvényes 'titkainkba'; a fenti alapkérdéseket illetôen legalábbis. A lehetô legkevésbé verbálisan persze. (Aranykori magyar nyelv ide, vagy oda, az életünket ellaposító és megmérgezô ön és közhazugságaink nagyon nagy része fôként nyelvi gubancként tenyészik az elménkben.)

TÁRS-adalmi, közösségépítési szempontból egyszerûen alapvetô beállításról van szó e nyilvános 'beavatás' esetén. Hiszen minden igazi közösség, sôt a legegyszerûbb mindennapi helyzet alapegysége is az egy-más felé forduló, találkozó (minimum) két ember, személy!
Hogy közben (és azután) milyen és mennyi lehetséges személyes következményt tudunk végig gondolni, skálázni a 'reális' berendezkedésünket, munkánkat, társainkat, 'régióinkat' illetôen, annak már csak a rááldozott idô, energia no és az elszántságunk szab határt.

/Figyelem! A folyamatban semmilyen értelemben nem sérül-het senki vallási, vagy egyéb meggyôzôdése. Mi itt egyszerûen arra vagyunk kíváncsiak, hogy éppen aktuális alapállása értelmében ki milyen helyzetbe kívánja, tudja hozni a társát találkozásuk során - amint az 'életben' sem teszünk ugye egyebet! A legnemesebb értelemben vett , és egyébként roppant tanulságos, és jó esetben az igazi metanoia-hoz is elvezetô JÁTÉK-ról van szó!/

Az 'elôadások' formájára vonatkozóan is van (vagy tíz éves) tapasztalatunk, a 'látókör' egyszerûnek tûnô, de meglepôen mûködôképes (a Hamvas Béla Klubban kidolgozott) 'koppenhágai szabályai' szerint. Ami azt jelenti, hogy itt sem az infókat hallgatjuk és azokon nyammogunk elsôsorban, hanem a feladvány lehetséges személyes konzekvenciáit konzultáljuk meg - több körben 'keringetve' a témát, mindenkit szépen meg és végighallgatva!"
______________________________

Részletek a 'Növény és lélek' címû, a zEtna 'vajdasági' irodalmi-közéleti honlap fekérésére írt esszéféleségbôl, illetve annak alapján:

"Négy alkalommal sikerült gyakorlatban is bemutatnunk a módszert az utóbbi években. A Pilisben, az elsô öt napos bentlakásos kurzus a magyar-ított, 'dán típusú' népfôiskola esszenciáját adta a téma iránt érdeklôdôknek (a Budapest és környéke népfôiskolai, valamint a Falufejlesztô Társaság megrendelésére).

A második a Százhalombattai városi könyvtár (azóta Hamvas Béla nevét vette fel!) 'Kicsoda-becsoda' beavatási hosszú hétvégéje leginkább talán egy laza kis csoport (a helyi Hamvas Béla 'olvasókör') hosszasan elôkészítgetett közösségépítési kísérlete volt.

A harmadik a Kispad alapítvány által szervezett 'Faluszívek párbeszéde' találkozó (három nap-három éjjel) Bicsérden, ahol falugondnokok, falusi polgármesterek és baranya-megyei képviselôjelöltek dolgoztak együtt, elsôsorban szakmai-politikai feladataikon, szupervíziós segítséggel, és hát eközben végigcsinálták a 'beavatási' folyamatot is -  éppenhogy, de mégis - roppant tanulságos eredménnyel. Ugyanis itt próbáltatott ki elôször élesben az, amit sejtettünk már régóta, hogy a módszer valójában egy felnôttoktatási alapmodell (is)!
Amint az egyik közremûködô, és a 'beavatási folyamatban' is résztvevô szupervizor fogalmazta a végén: "Az átéltek után azt kell mondanom, hogy e nélkül is lehet szupervíziót csinálni, de nem nagyon érdemes!" Ha valaki tudja, hogy a 'szupervízió' az egyik legtöbbet használt, és legnépszerûbb 'munka-segítô' módszer manapság Európában, akkor fogalmat alkothat róla milyen súlyú kijelentés is volt ez a szakma egyik legjelesebb hazai képvielôje szájából!

A 2000. évi nyári, az Új Kispad alapítvány által szervezett, az Ormányság alapítvány tulajdonát képezô Fodor kúriában Drávafokon tartott “Kistérségi szereplõk együttmûködési alapképzése” volt az elsô olyan személyiség nyitogató-építô 'beavatási' együttlét, amelynek elôre kitûzött képzési célja is volt. Öt nap-öt éjjel. Nem tesz semmit, hogy az Új Kispad alapítvány által kötelességszerûen elsôsorban megcélzott baranyai aprófalvakban jószerivel senki füle botját sem mozdította a kínálatra, hiszen így is 'telt ház' volt (keletrôl-nyugatról, több országból érkezett magyar résztvevôkkel), és hát ki nem "kistérségi szereplô" (is), ha szabad kérdeznem? No és az együttmûködési gyakorlatozás is ránkfér ugyebár mindíg, mindenhol, mindenkivel! Mindenesetre ezúttal az egész folyamat, szinte minden fontos perc video szalagokra vétetett, így most kezünkben van egy olyan nyersanyag, amibôl akár 'oktatófilm', és hát 'reklám', ismertetô is készül-het. (Szintén 'pályázásra, támogatásra érett a dolog!)

A módszer a tapasztalatok alapján nem csak képes a résztvevôket (roma falugondnoktól, polgármesteren, stb. át egyetemi tanárig; ráadásul adott esetben egyszerre is!) önmaguk alapállása meghatározásához, megmunkálásához különösebb elôkészületek, erôltetés és erôlködés (valamint kézügyesség,stb.) nélkül a legjobb HELYZETBE HOZNI, de a mindíg aktuális (munka, házas, stb.) TÁRS alapállása megértéséhez, egy egészséges párbeszéd alapjainak megteremtéséhez is a lehetô legjobb kiindulást adja.

Az 'uralkodó' multi-izék különben már hosszú évek óta veszik a dolgot, mint a cukrot (jó drágán ráadásul!) - részleteiben! A 'kreativitást', alkotóerôt, intuíciót japán kutatások szerint (is) leginkább, és legtartósabban elôhívó mûvészeti alapgyakorlatoktól (pld. a Királyi Shakespeare színészek work-shopjai vezetô üzletembereknek!), a David Bohm atomtudós által alkalmazott 'beszélgetôkörök' (a koppenhágai Hamvas Klubban 'látókörként' újra-feltalált, és továbbfejlesztett!) jó esetben úgyszólván 'transzcendens' témakeringetésén át (Ford mûvek pld.), egészen az újabbkeletû, Sony-modellnek is becézett, állítólag hihetetlenül effektív 'páros munkavégzés' gyakorlatáig.

Ezen utóbbiról csak annyit, hogy a Magyar Nemzeti Galéria GYIK-mûhelyében annak idején ('80-85 között) nekem volt szerencsém bevezet-tet-ni e valóban rendkívül egészségesnek, és hatékonynak bizonyult módszert a mûvészeti oktatásban. Kezdôk és tapasztaltak, férfiak és nôk, idôsebbek és fiatalabbak 'tanítottak' változó páros felállásban együtt, - még a legutóbbi látogatásomkor is a Várban.
________________________________________________________________________________________________

További részletek a Faludi Erikával (építész, területfejlesztô -´ Új Kispad alapítvány), és Székelyné Kováts Eszterrel (pszichológus-szupervizor) köszösen írt "Folyamatszervezés-és segítés kistérségi együttmûködések számára" címû, a VÁTI-nak írt tanulmányunkból:

"1996 õszén a Faluháló Egyesület vendége volt Lázár Ervin János, akit Kemény Bertalan egy írása alapján ['Miért kellene megalapítani a lehetô legsürgôsebben a Hamvas Béla népfôiskolát...' Magyar Szemle 1996 júli./auguszt.] azzal a szándékkal hívott meg, hogy a Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetségben is lankadni látszó munkát és lendületet az Ervin által vázolt módszerrel fellendítse. Ennek indításaként jött létre a “PILIS” 1997 januárjában. Számomra a Faluháló találkozó alkalmával teljesen meggyõzõ volt az az elképzelés, és hátterében  a Koppenhágában mûködõ Látókör folyamat, amely “csupán”  ember-képzést célzott meg, olyan alapképzést, amely a személy megerõsödését célozza meg. Legnagyobb meglepetésemre a Látókör szinte szó szerint azokon az alapelveken mûködik, mint az általam 1993-ban megismert David Bohm féle dialóguselmélet, amelyre a falugondnoki együttmûködést építettem. Így hát a “beavatás" jelzõ sem riasztott vissza a részvételtõl - szerencsémre. Sok bajom volt a részletekkel, de a lényegét és az eredményt tekintve, valamint tapasztalva mindnyájunk megérintettségét, nem maradt kétségem, hogy bármilyen képzési folyamat alapozásául valami hasonlót kell szervezni. Mi is ez? Tiszta alaphelyzet teremtése bármiféle induláshoz; az építkezési terület kijelölése és elõkészítése a munka megkezdése elõtt. Alapállás, magunkra tekintés, és elhatározás a következõ lépésekhez. Hogyan lehet az, hogy talán csak a versenysportokban, ha akad ilyen jellegû felkészítés? Hogyan hiányozhat minden szintû képzésbõl? És hogyan lehetséges, hogy ha valaki felajánlja a megvalósítását, mindenki világgá fut, nem hiszi, nem figyel oda, legyint rá?

Számomra sem volt egyszerû feladat, hogy a már megtalált kincs, a szupervíziós segítés mellé hogyan társíthatnám ezt a lehetõséget. Végül a III. Faluszívek Párbeszéde tanfolyamon tettem egy elsõ kísérletet.  A II. képzésen kiderült, hogy kell a szupervízió, de valahogyan köríteni kellene a könnyebb fogyaszthatóság kedvéért. A tanfolyami jelentkezések rossz tapasztalatai arra ösztönöztek (mivel a baranyai eredmények alapján a szupervízió Székelyné Kováts Eszter vezetésével az országos alapképzés részévé vált), hogy a Népjóléti Minisztérium segítségével minõsíttessem alapképzéssé a tanfolyamot nyolc baranyai falugondnok számára. Emellett egy önálló csoport jött létre  az önkormányzati választásokra készülõ Egyesületünk listán szereplõ tagjaiból a feladatra való felkészülés jegyében. A Bicsérden 1998. szeptember 3-6. között szervezett három és fél napos szupervíziós képzés keretjátékaként terveztük meg a “népfõiskolai folyamatnak” elnevezett beavatást. A falugondnokok némi berzenkedéssel, de hamar átadták magukat a “gyerekeskedésnek”. Volt olyan kérdés a végén, hogy mire volt ez jó? A válasz egy jó év múltán beigazolódott. A megszerzett élmények, tapasztalatok hosszú idõ alatt “szívódnak fel”, a mindennapi élet során derül fény napról napra e tapasztalatok fontosságára. A két szupervizor szakmai szemmel nézve (résztvevõként) röviden ennyit állapított meg: lehet enélkül szupervíziót csinálni, de nincs értelme. Mindemellett a lehetõség túl rövid, a megszabott szûk keretekhez alkalmazkodni kényszerülõ volt. Faludi Erika


Az elõzmények sorában fontos és újszerû, sok tanulságot nyújtó tapasztalat, (és egyben legkonkrétabban a jelen programtervhez kapcsolódó) forma volt a bicsérdi továbbképzés és közösségépítés (1998), Faludi Erika szervezésében és részvételével. A továbbképzési program tartalma a következõkbõl építkezett: alapvetõ egzisztenciális- és létkérdések elõhívása; a megfogalmazódás-kérdésfelvetés; a dilemma átélése, és  a válaszkeresés belsõ indítórugóinak mozgásba lendítése az egészen személyes belsõ szinteken, és mindez összekapcsolva a napi szakmai-munkvégzési szituációk által felvetett kérdésekkel, ill. a közösségi feladat- és felelõsségvállalás, s az ehhez szükséges együttmûködés kérdéseivel. Mindvégig egy nagyon személyes, ugyanakkor mély és összetett megközelítésben dolgoztunk. Lázár Ervinnel és Vizsolyi Ákossal, na és persze a résztvevõ csoporttagokkal  (falugondnokok és polgármesterek) együtt alakítottuk-görgettük a programot. A csoport vezetõi által hozottakon túl, a korábbi személyes és szakmai életút tapasztalati anyagából ill. annak jelenbe vetülésébõl (az “itt és most”- ra reflektálva) építkezhettünk. Ennek a komplex munkamódnak, szupervíziós szempontból, különleges hozadéka volt az a tapasztalat, amit Lázár Ervin által a programhoz kapcsolt elemek a mélyítés, a valódiság felé mozdítás, a 'lényeges' megragadására és a 'lényegtelen' elengedésére való megnyílás vonatkozásában a résztvevõkben elindított, és amit ez a másik két témakörhöz (a személyes és közösségi feladatvállalás, feladatvégzés ill. ennek tapasztalatai, kérdései, dilemmái), azokat gazdagítva és mélyítve, a látókört tágítva adott. Sz.Kováts Eszter


A szociális területen dolgozó pszichológus és a területi tervezéssel foglalkozó építész számára hosszú utat jelentett a személy kulcsfontosságú  folyamatindító, -fenntartó, -segítõ feladatának felismerése, a személyiség és a szakmai tudás elválaszthatatlanságának elismerése. Ez kicsit könnyebb lehetett a mûvészeti oktató számára, hiszen a mûvészetek középpontjában mindig is az ember állt, valódi alapjaként a technikai tudásnak.

Mindhármunk tanulási folyamata ugyanoda torkollott: a személyiség alapjainak, nyitottságának, szabadságának, konzisztens szemléletének, egyszóval alapállásának belsõ tisztázása nélkül a felvállalt tevékenységek, célok, feladatok nem valósíthatóak meg. Sajátos szakmai területeinken mindhárman ezt a személyiségfejlõdést igyekszünk segíteni.

Nyilvánvaló, hogy amikor folyamat fenntartására tanítunk valakit, azt hitelesen mi magunk is csak folyamatban tehetjük: nekünk magunknak is fel kell vállalnunk valamilyen formában a folyamatos gondozást, gondoskodást, kapcsolattartást.

Létre lehet-e hozni olyan folyamatgondozó teamet, amely a folyamatgondozókat segíti? Lehet-e kívülrõl inspirálni a belsõ folyamatosság megteremtését? Lehet-e függetleníteni a folyamatgondozást a napi gazdasági-politikai kényszerektõl?

Ember-képzés, személyiségfejlesztés, alapértékek közös felismerése, majd e felismerések megújítása, tisztogatása mindnyájunk számára elengedhetetlen lenne. Nem gondolom, hogy egy egységes iskolarendszert, felnõttképzési hálózatot kellene kötelezõvé tenni, de fel kellene ismerni ennek a szükségletnek a jelentõségét és hozzáférhetõvé tenni a remélhetõleg egyre növekvõ számú  “szabadok” és “szabadulni vágyók” számára, akik dogmatikus keretek nélkül, õszintén kíváncsiak  feladatukra, saját magukra és helyükre a világban. Faludi Erika


A tervezett program legnagyobb jelentõségét abban látom, hogy keretet, formát és 'útvonalat' biztosít az önmagunkkal és önmagunk legbelsõbb kérdéseivel való szembenézésre. Egyúttal lehetõséget nyújt, hogy ezt közösségben élhessük át. Tehát egyszerre tekinthetünk önmagunkra és másokra. Ez nem csak oldja a szembesülés keltette szorongást és mintát nyújt ennek kezeléséhez, de ugyanakkor tükröt is biztosít, melyben láthatjuk önmagunkat, a szembesülés elindította felismerések és rálátások közepette, másokban tükrözõdni.
Meglátásom szerint, a Lázár Ervin által kidolgozott tevékenység- és élménysorban ugyanakkor benne rejlik az az óriási lehetõség is, hogy a mélyen személyes és lényegi (ám a mindennapok rohanásában és gyakran: egyfajta magányában mégis - vagy épp ezért- nehezen feltehetõ) kérdések felszínre csalogatása mellett, létünk (lényünk) -fõként ugyanezen létkérdésekhez kapcsolódó- alapvetõ ellentétpárjait (és ezek megélésének egyensúlyi-dinamikai jelentõségét) is megvilágítsa. Az olyan, elkerülhetetlenül létünkhöz kapcsolódó és így magunkban hordott  alapvetõ ellentétpárok, mint pl. az élet és a halál, a feltétel nélküli szeretet és az elutasítás ill.  feloldhatatlan harag/gyûlölet, vagy "egyszerûen csak" a fent és a lent, a kint és a bent stb. harmóniába és egyensúlyba kerülésétõl egész-ségünk és a környezetre gyakorolt harmonizáló hatásunk függ. Ez viszont csak akkor képzelhetõ el, ha felszínre (tudatosodásra) segítjük az ellentétpár mindkét oldalát. Mindenekelõtt azért, hogy ismerve és elismerve, kezelésükre, és kilengésük esetén az egyensúly újrateremtésére, képesek legyünk. Hiszen -hasonlattal élve- a mérleg csak úgy kerülhet egyensúlyba, ha elõzõleg szabad mozgása is biztosított. (Ha egyik serpenyõjét, pl. földbe ássuk, és még követ is teszünk rá, akkor a föld felett látható másik serpenyõ dermedt mozdulatlanságát nevezhetjük ugyan szépítõ önámítással "egyensúly"-nak, de a helyzetre reagáló mozgás életteliségérõl és az ennek egyensúlyba kerülését követõ harmóniáról -majd ennek átmenetiségérõl: szükségszerû újbóli kimozdulásáról- nem lesz módunk valós tapasztalatot szerezni. Következésképpen -tapasztalat hiányában- a földbe ásott serpenyõ kiszabadulásakor -vagy netán elsorvadásakor- keletkezett helyzetet nem leszünk képesek sem megérteni, sem kezelni.)

Ha augusztusban, Drávafokon, a programban résztvevõk "csupán" a fenti lehetõségekkel találkoznak, és ebbõl, a számukra épp megragadandó és megragadható ráeszméléssel gazdagodva, annak néhány szikráját környezetükre is átsugározva, térnek haza, akkor -azt gondolom- a program elérte a célját. Meggyõzõdésem, hogy az ilyenfajta lélekfrissítõ, látókör-tágító és egyben a mindennapok tapasztalataihoz és tennivalóihoz is hozzákapcsolt (tehát ismét csak egy "mérleg" két oldalára egyszerre tekintõ) élmények, a reflektív tudatosság szintjére emelve, egyszerre képesek szolgálni az egyén és társas-, sõt áttételesen természeti környezetének is, egészségét és természetes, belsõ ritmus és irány szerinti fejlõdését." Sz. Kováts Eszter
_______________________________________________

Néhányan még a megkérdezhetô résztvevôk közül:

Várnagy Ildikó (szobrászmûvésznô, a GYIK mûhely egyik alapítója - a Pilisben ô volt a képzômûvész-instruktor, inspirátor)

Szabados György (muzsikus, zeneszerzô - a Pilisben ô volt a zenész-instruktor, inspirátor, elôadó)

Síklaky István (közgazdász, a Pilisben résztvevô, Drávafokon a 'Globalizációról' szóló látókör egyik fö inspirátora, elôadója)

Nagy Júlia (a Pest Megyei Közmûvelôdési Információs Központ igazgatónôje - a Pilisi kurzus szervezôje és résztvevôje)

Baka Györgyi  (könyvtáros, népmûvelô - Pilisi résztvevô, és a Százhalombattai kurzus szervezôje)

Vaskó Zsolt (muzsikus - a Pilisben résztvevô, Százhalombattán a zenei fôinspirátor)

Fehérvári Lilla (muzsikus - Százhalombattán résztvevô, Bicsérden a zenei fôinspirátor)

Hegedûs István (Nemeske falugondnoka, résztvevô Bicsérden)

Mezei Attila (Kárász polgármestere, résztvevô Bicsérden)

Vizsolyi Ákos (szociológus, szupervizor és résztvevô Bicsérden)

Mezei Erzsébet (YU/Zenta, képzômûvész/tanár - Drávafokon résztvevô és képzômûvész-instruktor, inspirátor)

Kovács Kászon (Koppenhágai egyetemi hallgató - Drávafoki résztvevô)

Mezei Szilárd (YU/Zenta, muzsikus, zeneszerzô - Drávafokon résztvevô és a zenei fôinspirátor)

Jávor Károly (oszt.vez. VÁTI - résztvevô Drávafokon, és Lázár E. J-al együtt 'elôadó' a kurzusról a nyári, zebegényi 'A szépség megmentheti a világot' címû nemzetközi konferencián)

Kovács László Béla (Koppenhágai egyetemi tanár, a Hamvas Béla Klub elnöke, a látókör gondozója - résztvevô és 'elôadó' a Pilisben, látókörvezetô Drávafokon)

dr. Vidor Ferenc építészmérnök, az MTA tagja (- majdnem végig résztvevô, 'elôadó, és inspirátor' Drávafokon)

Elfoglalt, alkotó emberekrôl lévén szó senki ne számítson hosszabb beszámolóra, de komoly érdeklôdés esetén az e-mail címek, postacímek rendelkezésra állnak.

'Csak elôadóink', látókör inspirátoraink sem voltak akárkik éppen: Dúl Antal (könyvkiadó, elôadó Az archaikus emberrôl és Hamvasról - a Pilisben), Szántai Lajos (elôadó, a magyar hagyományokról, és a sajátos magyar kereszténységrôl - a Pilisben), dr. Karácsonyi Rezsô (nyug. egyetemi tanár, vállalkozó, remek fizika-tankönyvek írója a 'környezetünk' és a tudomány állapotjáról Kovács László Bélával közösen - a Pilisben), dr. Miklóssy Endre (fôtanácsos FVM, remek esszéista aki Hamvasról , Füleprôl, Szabó Lajosról, Karácsony Sándorról is ír, beszél - Százhalombattán), Lantos Gábor (író, biológus, pedagógus, elôadó 'az emberiség  globális helyzetérôl', Síklaki Istvánnal párban - Drávafokon)


Honlapunkról kapcsolódó anyagok leginkább az 'Iskolaügy' rovatunkban, de idetartozik a 'Mire jó ma a magyarság' (MVSZ rovat), 'Mit tanít Hamvas Béla...?!' (a .Hamvas mappából'), no és a 'Megváltás' címû esszéféleség is (a 'Harapós írások' rovatból).